Délmagyarország, 1999. december (89. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-14 / 291. szám

2 KÜLFÖLD KEDD, 1999. DEC. 14. kommentár Előszobázunk Qt ok jel alapján úgy tűnik, hogy egyszerre a legfonto­(J sabb és a legkevésbé fontos az Európai Uniónak a bővítés kérdése. Nem fontos, mert lépten-nyomon ar­ról beszélnek az uniós tisztségviselők, hogy milyen okok miatt csúszhat a csatlakozás, melyek a nehéz, rá­zós ügyek, mennyire át kell ezt gondolni, s hát a tagje­lölt államok bár szépen teljesítenek, némely jelenlegi uniós állam akár egy évtizedig is sorban állt a tagsá­gért. Szóval igyekeznek Brüsszelben minél inkább odázni azt a pillanatot, amikor a belépést kell ratifi­kálniuk a tagállamoknak, s hűvös távolságtartással kezetik azokat a jóslatokat, amelyekkel a belépni kívá­nó országok vezetői képviselik EU-politikájukat a vá­lasztók előtt. Más oldalról nagyon fontos a bővítés: ez a lépés ugyanis az EU gyökeres átalakítását előfeltéte­lezi, vagyis radikálisan újra kell gondolni azt a rend­szert, amelyet az alapítók 1957-ben Rómában kidol­goztak, s amelyet 1992-ben Maastrichtban továbbfej­lesztettek. Akkor ugyanis még szó sem volt arról, hogy a kommunizmus utáni álomból ébredő államok tagok lesznek, s ennek súlya nem elsősorban az ideológiai eltéréseken mérendő, hanem a gazdasági mutatók azok, amelyek riasztják a jóléti társadalmak polgárait, nőiesek voltak az unió vezetői 1993-ban, amikor a JLJ koppenhágai kritériumokat megállapították. Fel­tételeket szabtak ugyan a tagjelölt államoknak, de ma­guknak is. Remek kibúvóként azt találták ki, hogy ha teljesítik is a feltételeket a várományosok, az EU-nak is készen kell állnia a befogadásukra. Erre aztán bár­mikor lehet hivatkozni, s amilyen rohamléptekkel gyártják az EU-kompatibilis jogszabályokat a tagjelöl­tek, legalább akkora a tétovaság az unión belül. Hi­szen nem vitatják ők, hogy szükséges a bővítés, de azt nem szabad elkapkodni Sőt: az EU-diplomácia újabb „cselvetése", hogy minél több államot minősítenek tagjelöltnek, így most már a talán velünk sem egy súlycsoportú Törökország is az előszobába léphetett. Az az ország, amelyről úgy nyilatkoznak az EU-tiszt­ségviselők, mint az emberi jogok temetőjérőL Nagy a veszély, hogy a türelmes uniós politikusok szépen be­várják, amíg minden létező aspiráns teljesít mindenfé­le feltéteti, s akkor szélesre tárják a kapukat. Félő, hogy ekkorra a következő évszázadból már lepereg jó néhány év. Nemzeti gyász a szomszéd országban Eltemették a horvát elnököt EU-csatlakozás Koppenhágai kritériumok Brüsszel (MTI) A koppenhágai kritéri­umok az Európai Unió teljes jogú tagságának nélkülözhetetlen előfelté­telei, teljesítésüknek előrehaladottnak kell lenniük már a csatlako­zási tárgyalások meg­kezdéséhez is. Az EU-tagországok állam­és kormányfői 1993 júniusi koppenhágai találkozójukon fontos döntéseket hoztak a kelet-európai államok be­lépésével kapcsolatban. Meg­állapodtak mindjárt abban, hogy a térség azon államai, amelyek társult viszonyt léte­sítenek az unióval, és majdan teljes jogú taggá kívánnak válni, el fogják nyerni a tag­ságot. Ekkor foglalták össze a csatlakozás feltételeit is, eze­ket nevezik ma koppenhágai kritériumoknak. Ezek szerint a teljes jogú tagságról csak olyan állam esetében lehet szó, amely egyfelől stabillá tette a demokráciát, a törvény uralmát, az emberi jogokat és a kisebbségek védelmét ga­rantáló intézményeit, más­felől működő piacgazdaság­gal rendelkezik, harmadrészt pedig megfelelő képességgel rendelkezik ahhoz, hogy megbirkózzon az EU-n belüli verseny és piaci jelenségek nyomásával. Előfeltétel az is, hogy a tagjelölt vállalja a tagság kötelezettségeit, to­vábbá tegye magáévá a poli­tikai, gazdasági és pénzügyi uniót célkitűzéseit. Az EU mindmáig ezeket a kritériumokat vizsgálja meg először, ha csatlakozási kére­lem érkezik hozzá európai országok részéről. Ezeket szabta kiindulópontnak a múlt héten tartott helsinki csúcstalálkozón Törökország számára is, amelyet egyúttal tagjelöltnek nyilvánított. A koppenhágai döntésben az is szerepel, hogy az unió folyamatosan figyeli az emlí­tett feltételek teljesülését, és levonja a megfelelő követ­keztetéseket. Ilyen következ­tetés volt, amikor 1997 de­cemberében csatlakozási tárgyalásra hívtak meg hat ál­lamot, köztük Magyarorszá­got, megjegyezve, hogy az EU joganyagának átvételére ezek a nemzetek középtávon képesek. Már a koppenhágai csúcs­értekezleten felhívta az EU a figyelmet arra is, hogy a to­vábbi új tagok felvétele előtt meg kell vizsgálni az unió képességét új országok befo­gadására. Ez mindkét fél ér­deke, hiszen segít fenntartani az unió mélyülésének folya­matát. Később az EU meg is állapította, hogy intézmény­rendszerét korszerűsítenie kell. A korszerűsítés egy ré­szére 1998-ban, az amszter­dami szerződés életbe lépésé­vel sor került, másik részé­nek kidolgozása - Helsinki után kötelezően - jövőre, életbe lépése - szintén köte­lezően - 2002-ben esedékes. Mindezen feltételek telje­sülése esetén kerülhet sor a csatlakozási szerződések megkötésére a kelet-európai országokkal, illetve az első csatlakozásokra, 2003-nál semmiképpen nem előbb. Motoros rendőrök kísérték Franjo Tudjman horvát elnök nemzeti zászlókkal letakart koporsóját, amelyet ágyútalpon szállítottak a zágrábi Mirogoj temetőbe. (MTI Telefotó/AP/Darko Bandié) Zágráb, Belgrád ((MTI) Hétfőn Zágrábban el­temették Franjo Tudjman horvát elnököt. A 78. életévében elhunyt ál­lamfő koporsóját a for­galom elöl lezárt horvát főváros központján ke­resztül vitték a központi Mirogoj temetőbe. A több mint 10 kilométe­res úton horvátok tízez­rei vettek búcsút elnö­küktől, aki a múlt szom­baton hunyt el hosszan tartó, súlyos betegség után. A közel kétórás gyász­szertartáson Vlatko Pavletic, államfői jogkörrel ideiglene­sen felruházott parlamenti elnök és Ivan Aralica akadé­mikus méltatta Tudjman ér­demeit. A gyászszertartást Josip Bozanic zágrábi érsek vezette. Tudjman koporsójának végső elhelyezésekor meg­szólaltak a harangok Horvát­országban, ágyúlövések dör­dültek, és a temető fölött mélyrepülésben vadászgé­pek húztak el. A Mirogoj te­mető falain belül 2000 meg­hívott és 500 vendég vett részt Franjo Tudjman teme­tésén, a temető környékén Horvátország minden vidé­kéről érkezettek ezrei bú­csúztatták elnöküket. A külföldi vendégek kö­zül Szülejman Demirel török elnök, Ante Jelavic, a bosz­nia-hercegovinai kollektív államelnökség elnöke, Or­bán Viktor magyar, Ljubcso Georgijevszki macedón és Janez Drnovsek szlovén mi­niszterelnök voltak a legma­gasabb rangúak, más álla­mok alacsonyabb rangú megbízottakat küldtek a hor­vát elnök temetésére. A nemzetközi közösség szá­mos országának vezetői csak részvéttáviratokat és koszo­rúikat küldték Zágrábba, tá­volmaradásukkal is jelezve: Tudjman életútját továbbra is vegyesen Ítélik meg a nemzetközi életben. • Jugoszláviában vegyes vélemények kísérték Franjo Tudjman néhai horvát elnök hétfői temetését: Szerbiában kevesebb figyelmet szentel­tek az eseménynek, Monte­negróban a modern horvát államiság megteremtőjének nevezték a politikust, míg a szakadár koszovói albánok fájdalmukat fejezték ki. A magyar miniszterelnök szerint Franjo Tudjman halála után nem szükséges változtat­ni a magyar-horvát együtt­működés irányán. Orbán Vik­tor ezt hétfőn Zágrábban je­lentette ki magyar újságírók előtt a horvát köztársasági el­nök temetése után. A kormányfő kiemelte, hogy komoly veszteség érte mindkét országot, persze elsősorban a horvát népet, de úgy véli, mindazokat a kö­zép-európai népeket is, ame­lyek szabadságra, demokrá­ciára és erós nemzetállam kialakítására törekszenek. „Én azt hiszem, hogy Tudj­man elnök nélkül nehezebb lesz, d'e az irányon nem szükséges változtatni. Két ország kapcsolatrendszeréről van szó, amely természete­sen függ a személyektől, de sohasem azoktól függ el­sősorban. Azt hiszem, a két nép érdeke azt kívánja, hogy azon az úton menjünk to­vább, amelyen még Tudj­man elnök úr idejében elin­dultunk" - fejtette ki. Orbán Viktor személyes fájdalmának nevezte Tudj­man halálát, de mint mond­ta, az közép-európai fájda­lom is. „Ha valaki nem a na­pi sajtóértékeléseket nézi, hanem kicsit visszatekint Tudjman és családja életére, akkor egy nagyon sajátos, közép-európai családot lát, amely akár magyar is lehet­ne" - mondta. Emlékeztetett arra, hogy Tudjman testvérét a fasisz­ták ölték meg az ellenállás idején, apját a kommunisták gyilkolták meg, ő pedig többször ült börtönben, mert egy erős és szabad Horvátor­szágot akart. „Bármelyik or­szágban hasonlóképpen jár­hatott volna és járt is nagyon sok család. Tehát az ő törté­nete a mi történetünk" ­emelte ki. A miniszterelnök szerint vannak olyan államok - és az EU országai között szá­mos ilyen akad -, amelyek­nek kételyeik és fenntartása­ik vannak a horvát demokrá­cia minőségét illetően. Az ilyenfajta kételyekre mindig egy tisztességes és szabad választás a legjobb válasz ­szögezte le. Kifejtette, hogy Horvátország most ilyen vá­lasztás előtt áll, és a január eleji parlamenti választások után az egész világ kialakít­hatja majd a véleményét. Vita - területekről és vízkészletről Libanon kártérítést követel Bejrút (MTI) Libanon kártérítést fog kérni Izraeltől a ka­tonai agressziókért, amikor Szíriához ha­sonlóan felújítja tár­gyalásait a zsidó állam­mal. A bejrúti külügy­minisztérium egyik tisztségviselője elmond­ta, hogy ha lesz tár­gyalás, Libanon ragasz­kodni fog a kártérítés­hez. Az izraeli-szíriai tárgya­lások felújításának bejelen­tése után az Egyesült Álla­mok közölte: szeretné, ha felújítanák a tárgyalásokat Izrael és Libanon között is. Libanon visszaköveteli azokat a területrészeket, „amelyeket Izrael az ország déli részén apránként meg­szerzett magának". Többek között hét kis faluról és a Vazzani folyó környékén található vízkészletről van szó. „Libanon soha semmi­lyen körülmények között nem egyezik bele abba, hogy megváltoztassák a Li­banon és Palesztina között a Népszövetség által 1923­ban kijelölt határt" - szö­gezte le a nyilatkozó az ENSZ elődjére utalva. A tisztségviselő nem mondta meg, hogy mekkora összegű kártérítést akar Bejrút, az általában jól érte­sült An Nahar című libano­ni napilap azonban úgy tud­ja, hogy a teljes összeg eléri a nyolcmilliárd dollárt, amelyből 3,3 milliárd az infrastruktúrát ért kár érté­ke, 4,7 pedig a polgári áldo­zatok kártérítése. Lengyelország A kommunizmus bűneit elítélő törvényszék Varsó (MTI) A lengyel fővárosban hétfón megalakult a kommunizmus bűneinek elitélésére létrehozandó nemzetközi törvényszék alapító bizottsága. Köz­leményükben az alapí­tók azt írják, hogy a tör­vényszék nem kormány­zati szervezet lesz; elsősorban erkölcsi, má­sodsorban jogi, társadal­mi-gazdasági és politikai szempontból mond ítéle­tet a kommunizmus fel­ett. A héttagú alapító bizottság élén Wojciech Ziembinski, a lengyel demokratikus ellen­zék régi harcosa, a legendás Munkásvédelmi Bizottság, valamint az Emberi és Polgá­ri Jogok Védelmének Moz­galma tagja áll, titkára pedig tan Parys volt nemzetvédel­mi miniszter. A közlemény hangsúlyoz­za, hogy a nácizmus bűneit elítélő nürnbergi törvényszék hozzájárult a demokrácia fel­építéséhez Németországban, amely ma az Európai Unió egyik fő pillére és a NATO fontos tagja. Eközben a kom­munista világbirodalommal szemben máig hiányzik egy ilyen nemzetközi állásfogla­lás, jóllehet áldozatai számát és képmutatásának fokát te­kintve jóval fölötte áll a ná­cizmusnak - hangoztatja a dokumentum. A tervezett törvényszék székhelye Londonban lenne, és az alapítók több országból kértek fel kiemelkedő szemé­lyiségeket a testület munkájá­ban való közreműködésre. Pápai vélemény Vatikánváros (MTI) II. János Pál pápa kije­lentette, hogy emberiség el­leni bűncselekmények ese­tén megengedett, sőt köte­lező az emberiességi indítta­tású beavatkozás, de csak szigorú kikötésekkel. A ka­tolikus egyházfő szerint a humanitárius beavatkozás fogalmát annak figyelembe­vételével kell újrameghatá­rozni, hogy „az emberiség elleni bűncselekmények nem tekinthetők egy nemzet belü­gyének". A pápa nem neve­zett meg egyetlen országot sem, egyházi források sze­rint azonban főleg Csecsen­földre és a Balkánra célzott. A duma ratifikálta az orosz-fehérorosz uniét Moszkva (MTI) Az orosz törvényhozás al­sóháza hétfőn nagy többség­gel ratifikálta az orosz-fe­hérorosz uniós szerződést, amely laza konföderáció lét­rehozását irányozza elő Moszkva és Minszk között. Az uniós szerződés ratifiká­lása mellett 371 képviselő szavazott, két ellenszavazat és három tartózkodás mel­lett. A december 8-án Moszkvában Borisz Jelcin orosz és Alekszandr Luka­senko fehérorosz elnök által aláírt szerződés keretei kö­zött mind Oroszország, mind Fehéroroszország megőrzi szuverenitását, de közös ál­lamhatalmi és törvényhozó szerveket állítanak fel, az uniónak közös címere és himnusza is lesz. Meghalt Stane Dolanc Ljubljana (MTI) Hétfőn 74 éves korában Szlovéniában meghalt Stane Dolanc, aki a volt Jugoszlá­via egyik vezető tisztségvi­selője volt Dolancot néhány hónappal ezelőtt szélütés ér­te. A szlovén nemzetiségű Dolanc Tito néhai elnök kor­mányzása idején magas rangra emelkedett a kommu­nista pártban. Tito 1980-ban bekövetkezett halála után Dolancot beválasztották a jugoszláv kollektív államel­nökségbe. Tisztségét egé­szen addig betöltötte, amíg 1989-ben nyugállományba vonult, és még Jugoszlávia felbomlása előtt hazatért Szlovéniába. Ő volt a jugo­szláv belügyminiszter 1982 és 1984 között, amikor a szerb rendőrség leverte a ko­szovói albán többség egyik, a szerb uralom elleni tiltako­zás-sorozatát. Néhány hét? Jeruzsálem (MTI) Ehud Barak izraeli kor­mányfő szerint „néhány hé­ten belül" célhoz érhetnek az izraeli-szíriai béketárgyalá­sok - jelentette az izraeli ál­lami rádió. Barak e kijelen­tése a rádió szerint a kormá­nya munkapárti tagjaival folytatott megbeszélésen hangzott el. Az este folya­mán nem sikerült semmilyen hivatalos forrásból me­gerősítést vagy cáfolatot kapni a rádió értesülésére. Faruk as-Saraa .szíriai kül­ügyminiszter vasárnap reg­gel úgy vélekedett, hogy né­hány hónapon belül megköt­hető a békeszerződés Izrael­lel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom