Délmagyarország, 1999. december (89. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-11 / 289. szám

SZOMBAT, 1999. DEC. 11. ÉVFORDULÓ 7 Bukarest, 1989. december Az átmentés forradalma A bukarestiek még 1990. júniusában is szerveztek antíkommunista tüntetést - az átmentók ellen. Képünkön az Egyetem téri összecsapás előtti pillanat. (MTI Telefotó) December 15. Mintegy 200 hívő veszi körül Tőkés László református lelkész házát, tiltakozva erőszakos kilakoltatása ellen. December 17. Hajnali két órakor a lelkészt és családját letartóztatják. Délután már több tízezren tüntetnek Temesvár utcáin, a katonák össztüzet nyitnak a tömegre. December 18. Hajnalban a biztonsági alakulatok ismét a tömegbe lőnek. A halálos áldozatok számát 300-400-ra teszik. Lezárják a határt. Tüntetnek Kolozsvárott és Brassóban is. December 21. A déli órákNaptár ban Ceausescu beszédét hangzavar szakítja félbe. Katonai alakulatok késő délután Bukarestben tüzet nyitnak a már 60-65 ezer tüntetőre. December 22. Kora reggel Ceausescu lemondását követelő tömeg vonul Bukarest központja felé. A tüntetők behatolnak az elnöki palotába, Ceausescuék a palota tetején várakozó helikopterrel elmenekülnek. Délben a felkelők elfoglalják a tévét és a rádiót. Az ország irányítását ideiglenesen a Nemzeti Megmentési Front veszi át. December 23. Temesvárod és Brassóban a Securitate egységei tömeggyilkosságok sorozatát hajtják végre. A televízióban késő délután bejelentik, hogy elfogták a Ceausescu házaspárt. Este kiújulnak a harcok a rádiónál és a televíziónál. December 25. A televízióban bejelentik: különleges katonai bíróság halálra ítéálte a Ceausescu házaspárt, és az ítéletet végre is hajtották. December 27. Ion Iliescut választják meg az NMF tanácsának elnökévé. Petru Román vezetésével megalakul az ideiglenes kormány. Népfelkelés által kirobbantott forradalom volt-e vagy reformkommunisták által szervezett államcsíny? Az 1989. december 22-i bukaresti hatalomváltással kapcsolatos kérdést az események tizedik évfordulóján sem zárták le Romániában. Az alábbi interjúban Vincze Gábor történész, a József Attila Tudományegyetem munkatársa elemzi a témát. - A decemberi hatalomváltással kapcsolatban Romániában egyre többen állítják, hogy december 22-én Bukarestben reformkommunista államcsíny történt. Ha így van, voltak-e előzményei az összeesküvésnek? - A visszaemlékezések igazolják, hogy egy kis csoport már 1976-ban szervezkedett Ceausescuék ellen. Az összeesküvők ekkor elálltak tervüktől, de 1984-ben újra elővették azt. A szervezkedés központjában Moszkvában végzett katonatisztek álltak: Militaru tábornok, aki 1989 után vállalt szerepet, az idős Ion Ionita tábornok, egykori hadügyminiszter és a magyar Kostyál István tábornok. Ők a Ceausescu-családdal elégedetlen pártvezetőkkel is tartották a kapcsolatot, például Ion Iliescuval, Silviu Brucannal és Alexandru Birladeanuval. Iliescu a központi bizottság ideológiai főnöke volt, amikor 1971-ben Ceausescu félreállította. A Securitate mindkét összeesküvést felfedte, de attól tartva, hogy az akciók hátterében a KGB áll, 1984-ben is csak enyhe büntetésben részesítette az összeesküvőket. A reformista szervezkedések között megemlíthető egy nyílt levél is, amelyet Brucan és öt idős, funkciójából korábban kimozdított kommunista írt Ceausescu ellen 1989 márciusában. Végül 1989 szeptemberében, közvetlenül a Román Kommunista Párt XlV-ik kongresszusa előtt felbukkant egy „Nemzeti Megmentés Frontja" nevű fantomszervezet, amely Ceausescuék elmozdítását sürgető felhívást tett közzé. 1990-ben azt rebesgették, hogy ez a társaság a kongresszus alatt puccsra készült, de visszakoztak, mert túl nagy volt az állambiztonsági mozgósítás. A szervezet neve megegyezik azzal, amely 1989. decemberében megalakult, de Iliescu a legutóbbi időkig tagadja, hogy a kettőnek köze lenne egymáshoz. - Végső soron akár felkelés, akár államcsíny történt, Romániában 10 év után sem adtak választ arra, hogy ki lövetett decemberben a tüntetőkre, s egyáltalán: ki harcolt kivel? - Valószínű, hogy a Ceausescu ellen szervezkedő kommunistáknak nemcsak a hadseregben, hanem a Securitatéban is voltak kapcsolataik. 1989-ben már a titkosszolgálat egyes csoportjai is a maguk átmentésére spekuláltak. Bár bizonyítékok nincsenek, okkal lehet gyanítani, hogy a decemberi fegyveres harcokban a Securitate egyes szárnyai lövöldöztek egymással. Sőt, sokan állítják, hogy a december 15én indult, Tőkés Lászlóval rokonszenvező temesvári tüntetés is beleillett a Securitate puccsista részének taktikájába. Valóban nehéz elhinni, hogy a kiképzett titkosszolgálat ne tudta volna könnyűszerrel elejét venni a tüntetésnek. - A temesvári felkelés már több napja zajlott, amikor Ceausescunak tömeggyűlést szerveztek december 21-én Bukarestben. Mit gondol, miért volt ennyire óvatlan? - Mert rég elveszette realitásérzékét. Máig is kérdés, kik tanácsolták neki a gyűlés összehívását. A televízió közvetítette, érdemes megfigyelni azt a jelenetet, amikor a tömeg felmorajlik, valaki odalép Ceausescuhoz, és súg neki valamit, amitói a főtitkár viselkedése megváltozik. Mintha akkor értesítették volna, hogy puccs tört ki ellene. Egy-két perc múlva már a téren is látszott, hogy zavargás van. Az azonban biztos, hogy a tér egyes pontjain egyszerre, szervezetten kezdtek emberek kiabálni, és később a népharag geijesztésére hangszórón puskaropogást játszottak be. Ezek olyan titkosszolgálati hangulatkeltő eszközök, amelyek mind a szervezett államcsínyre utalnak. A Securitaténak létezett egy diverziós egysége, az USPLA, amely rendelkezett az ehhez szükséges felszereléssel. Például lakásaik voltak, amelyek ablakában a távolból működésbe lehetett hozni a gépfegyvert. Kívülről úgy tűnt, mintha géppuskafészek működne ott. Számos utcai lövöldözés ilyen megtévesztésből indult. - Ha államcsíny történt, miért lett az első napok elcsitulása után karácsony környékén ismét feszült a helyzet több városban? - Gyanúm szerint az államcsínyt végrehajtók érdeke az volt, hogy minél látványosabban tartsák fenn a forradalom látszatát. A Securitate egységei már december 22-én a puccs mellé állt katonaság ellenőrzése alá kerültek, sok helyütt mégis tovább folytak a hangszóróból sugárzott lövöldözések, s a fejetlenségben gyakran előfordult az is, hogy a kiskatonák egymásra lőttek. A szemtanúk későbbi beszámolóiból kiderül, hogy a szemben álló felek ebben az időszakban sok helyütt vaktölténnyel, világító lövedékekkel tüzeltek, legtöbbször a tömeg feje fölé. Furcsa, hogy mind a „terroristák", mind a hadsereg ezt tette. A képernyőn látható öldöklő tűzijátékhoz képest az áldozatok száma alacsony: a december 22. utáni napokban az egész országban a hadsereg 260 embert vesztett, míg a civil áldozatok száma mintegy 700 volt. - Milyen szerepet tulajdonít a román társadalom Tőkés Lászlónak a decemberi fordulatban ? - Tőkés László személye a román társadalom számára nem illik a képbe. Érdemes megnézni, milyen eredménnyel járt Tőkés lejáratása: 1990-ben, miután megjelent a Vatra Romaneasca, az ember azt vette észre, hogy a békülékeny románok Tőkéssel állították párba a Vatra vezetőit, mint itt is, ott is megtalálható szélsőségeket. Ehhez sajnos az RMDSZ jó néhány politikusa is statisztált. Két hónapja egy közvélemény-kutatás Romániában feltette a kérdést: mit gondolnak ki robbantotta ki a forradalmat. Az adható válaszok között a következők szerepeltek: a nép, külföldi hatalmak, a beszivárgott ügynökök, Tőkés László, egy szűk reformista csoport. A döntő többség „a népre" szavazott, míg Tőkés Lászlót 3 százalék körül választották. A nyugat-európai történészek azonban általában különbséget tesznek a december 16-án kezdődött temesvári felkelés és az azt követő kolozsvári, nagyszebeni, brassói tüntetések, valamint a december 22-iki bukaresti hatalomátvétel között. Míg az előbbit népfelkelésnek nevezik, utóbbit - jó pár román elemzővel együtt - egyértelműen puccsnak tartják. Ezt nehéz elfogadni azoknak, akik a forradalom érzésével mentek az utcára. A román nép eddigi történetéből hiányzik a valódi, széles tömegeket megmozgató forradalom, és nem csoda, hogy elvetik az államcsíny változatát. A történtekre egy francia történész találta meg a legjobb kifejezést: az átmentés forradalma. Bukarestben a nomenklatúra egy része forradalmi színjátékot rendezve, hatalmát átmentve szabadult meg Ceausescuéktól. Panelt Sándor Temesvár, 1989 december „így éltük meg, ext mondhatom" A temesvári tömeg „szót értett" a hadsereggel is - nagy véráldozatok árán... E felvétel az Opera téren készült. (MTI Telefotó) A temesvári városközpontban, a józsefvárosi református templomnál négynyelvü emléktábla hirdeti, hogy 1989. december 15-én innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom. A tíz évvel ezelőtti eseményekre ünnepségsorozattal emlékeznek, amelyre meghívták mindazokat, akik annak idején szolidaritást vállaltak a temesváriakkal. A jubileumi ünnepségre várják Hans-Dietrich Genschert, Michel Rocard akkori francia miniszterelnököt és Vádav Havelt. Tolnay István 1989-ben a temesvári főiskolán tanított, s ott volt Tőkés László baráti körében. A magyar-francia szakos tanár ma a Királyhágómelléki Református Püspökség tanügyi tanácsosa. Vele elevenítettük fel a tíz évvel ezelőtt történteket. - A közelmúltban emlékeztünk meg egy barátunkról, Ujvárossy Ernőről, akit 1989. szeptember 4-én holtan találták a Temesvár melletti Vadászerdőben. Akkor már minden szálka volt a hatóság, a titkosrendőrség szemében. Még egy építkezés is. Tőkés László ugyanis bővíteni szerette volna a parókiát, amelynek a pincéjében gyülekezeti termet akart kialakítani. A hatóságok persze vonakodtak attól, hogy engedélyt adjanak az átalakításokra. Az építési munkálatokat Újvárossy Ernő vezette. Újvárossyt nemcsak azért zaklatta a Securitate, mert ő irányította a munkát, hanem azért is, mert másokkal együtt fel-felment Nagyáradra Papp László püspökhöz, s kérte, hogy Tőkés Lászlót ne vigyék el Temesvárról. A mai napig tisztázatlan, hogyan halt meg Újvárossy Ernő. Úgy temették el, hogy a családtagjai közül senki sem látta őt holtan. Ő volt az első áldozat. A nyíltság volt a fegyvere - 1989 áprilisától kezdve rendkívül komollyá vált a helyzet Tőkés László üldözése és a presbitérium zaklatása miatt. Tőkés László csak temetni mehetett ki a parókiáról. A baráti körből mindig akadt valaki, aki a lelkészt elvitte kocsival a temetésre, majd hazavitte. Az istentiszteletek után a hirdetésekben a református lelkipásztor mindig elmondta, hogy mi történt a héten. Mindenről beszámolt a templomban a gyülekezetnek, még arról is, ha bevitték a szekura vagy behívták a vallásügyi államtitkárság inspektorához. Tőkés Lászlónak a nyíltság volt a fegyvere. Az őszinteséggel, az egyenes beszéddel nem tudott mit kezdeni a hatalom. Főként a szekus elvtársak, akik mindig azt mondták, ha valakit megdolgoztak, hogy arról hallgasson, mint a sír, mi több, egy papírt is aláírattak az emberrel a hallgatási fogadalomról. Tőkés László nem burkolódzott hallgatásba. Nyíltan beszélt. Elmondta, hogy a presbitereit bevitték a szekura, ahol órákon át vallatták és verték őket. De nemcsak a presbitereket zaklatták. Egy barátunkat például azért vette elő a Securitate, mert Tőkés Lászlóék lakásában felrakott egy kályhát, hogy a család ne fagyjon meg. A szekunak gyanús volt a kályhásmester, majd gyanússá váltak azok is, akik először tűzifát, későbben pedig ételt juttattak a lelkész családjának, mert az utolsó napokban már az is problémát jelentett. Emlékszem, hogy a feleségem és a barátnője töltött káposztát juttatott be valmilyen úton-módon a lelkésznek. A dolog akkor vált életveszélyessé, amikor a szekusok megszállták a parókia környékét, a szembelevő házból pedig mindenkit lefényképeztek, aki bement Tőkés Lászlóhoz. Egy barátunk úgy ment be hozzá egy fontos üzenetért, hogy megállt a parókia előtt, eljátszotta, hogy részeg, odapisilt a kapualjba ami nagyon tetszett a szekusoknak -, majd tántorogva belépett az ajtón. Az üzenetet egy kis papíroson a foga között, a szájában hozta ki, amit mi továbbítottunk a címzettnek. A gyilkos fog beszélni! - Tőkés László december 10-én, vasárnap kihirdette a templomban, hogy napokon belül evakuálják Temesvárról a Szilágy megyei Menyőre. December 15-én, pénteken kérte a gyülekezet tagjait, hogy legyenek ott, amikor őt elviszik. A hívek aznap gyertyával a kézben ott álltak á parókia előtt. Egyfajta néma tüntetés volt ez Tőkés László mellett, amely szombaton folytatódott, mivel az emberek nem mentek el a helyszínről, sót, egyre többen jöttek. Már nemcsak magyarok és reformátusok voltak ott, hanem mások is, románok és más felekezetek tagjai is. Szombat estére már igen nagy tömeg gyűlt össze, amit vízágyúkkal oszlatott szét a rendőrség. Ekkor nagyon sok embert hurcolt el a Securitate. Tőkés Lászlót aznap éjjel családostul, bútorostul evakuálták Szilágy megyébe. Mi végső kétségbeesésünkben levelet fogalmaztunk Gorbacsovnak és Bushnak Tőkés László védelmében. Vasárnap megmozdult az egész város, több tízezres tömeg gyűlt össze Temesvár központjában, ahol égetni kezdték Ceausescu könyveit. A karhatalom közbeavatkozott. Százötven embert mészároltak le. Másnap és harmadnap nagyon nagy volt a csend. A városban az a hír járta, hogy lebombázzák Temesvárt. A szekusok jól tudták, hogyan kell rémhíreket terjeszteni. A csend és bizonytalanság akkor ért véget, amikor Ceausescu visszajött Iránból, s megtartotta első rádióbeszédét, amelyben kilátásba helyezte a temesváriak megleckéztetését. Az Opera téren több ezer ember társaságában hallgattam a beszédet. A temesváriak bátorságát mutatta, hogy Ceausescut úgy jelentették be, hogy „Si acuma vorbeste asasinul!", „Most pedig a gyilkos fog beszélni!". Persze Ceausescunak azonnal ment a hír, hogy Temesváron így beszélnek róla. Ez volt december 20-án, szerdán. Csütörtökön Bukarestben is megindultak a tüntetések. Akkor fellélegeztünk. Vannak, akik elvitatnák - Temesváron gyorsan peregtek az események, spontán zajlottak a dolgok. így éltük meg a forradalmat, nem mondhatok mást. Azokban a napokban nem is magunkat, sokkal inkább egymást féltettük. Sajnos, ma már akadnak olyanok, akik elvitatnák, hogy a forradalmi szikra itt pattant ki. A nacionalisták szeretnék Temesvár jelentőségét, forradalomban betöltött szerepét kisebbíteni, de ezt nem szabad hagynunk. Nemcsak nekünk, magyaroknak, de a románok-' nak sem. Mindezek ellenére nem félek attól, hogy a temesvári ünnepségeken olyan történik majd, mint amilyen idén október 6-án történt Aradon. A forradalom 10. évfordulóját komoly programmal ünnepeljük majd, amelynek az ökumenikus hálaadó istentisztelet a fénypontja. Ezen részt vesznek Temesvár főpapjai, az ortodox metropolitától kezdve a szerb vikáriuson át a baptista és evengélikus főpapokig. Szabó C. Szilárd