Délmagyarország, 1999. december (89. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-09 / 287. szám

PÉNTEK, 1999. DEC. 10. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! S

zólhatnék úgy is: Kedves Vízességtől Félő Sorstársak! Szemünkkel látjuk, munkánk során tapasztaljuk, hogy a víz nem tréfál. Erővel érkezik! Torz tükreiben mutatja magát pincében, kertben, a határ zöld vetésén. Mállik miatta az épület fala, dől az istálló oldala, pusztul a nyár télre rakott gyümölcse. Tocsogós a jószágok alatti alom. Ami látszik, már elég ijesztőnek látszik. Még télnek előtte több a víz köröttünk, mint kéne. Zsirosodó foltjai arra figyelmeztetnek: ha nem marad abba az égi áldás - de miért is maradna abba - akkor, itt, most komoly baj lehet. Megszökhet az otthonok melege... A belvizek, általában, tavaszon jelentenek gondot. Mint, Önök is tapasztalhatták: mostanában ez nem így történik. A legősibb mezei mércét figyelve, a kút téglasorai már márciusban arról árulkodtak, hogy lopakodik fölfelé a talaj vize! A nyár se parancsolhatott megállást, és most már „isteni magasságokra" szemtelenkedett. Szemmel látható nyomulása... A

kérdés, az oldalunk írásai is erről igyekeznek képet adni, hogy bírunk-e bánni a körénk érkező vízzel? Kisteleken, a múlt hét hóolvadásos hétvégéjén, amikor ,jött a víz istentelenül", aki csak tehette, egyengette útját. Ásóval, lapáttal, a markoló kanalával... Bízván, hogy sok szorgos ember előbb-utóbb jölülemelkedik még a „legnagyobb vizek árján" is, köszönti Önöket, (kicsit már a karácsonyra gondolva): fttAjvrtfc tűÁfrr A kisteleki csatakos főcsatornán Csengelétöl Algyöig ér a víz Tisztelt Fogyasztóink! A Szegedi Hőszolgáltató Kft. értesíti melegvízmérővel rendelkező fogyasztóit, hogy 1999. december 15-től 1999. december 30-ig a mérők leolvasását megkísérli a helyszínen. Ha a leolvasást a helyszínen nem tudjuk elvégezni, kéljük T. Fogyasztóinkat, hogy az otthagyott mérőleolvasó-lapra, a fogyasztásmérő adatait felvezetni és az adatlapot ügyfélszolgálati irodánkhoz vagy a Vág utcai gyűjtőládába eljuttatni szíveskedjenek. Telefonon történő adatközlést munkanapokon a 475-475-ös központi számon, a 103, 104, 105-ös melléken tehetik meg, 7.00-14.30 óra között. Szíves együttműködésüket, megértésüket előre is köszönjük. Szegedi Hőszolgáltató Kft. Balcs Munkatársunktól Holnap, szombaton este 6 órától tartják a baksi iskola bálját a helyi művelődési házban. A hagyományos palotás után az iskolások Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? című jelenetét adják elő, majd charlestonnal, matróz- és baksi cigány táncokkal szórakoztatják a közönséget. A művészeti iskola növendékei hangszeres zenét, a felnőttek pedig vidám jeleneteket, többek között balett-, revü- és pop-paródiákat adnak elő. Éjfélkor tombolát sorsolnak, a talpalávalóról pedig a „Subás" zenekar gondoskodik. Csengele Munkatársunktól Ismét megjelent a Csengelei Krónika. A falugazdász rovatban beszámolnak az első szaktanácsadás előadásairól. Ezen többek között Haskó Pál, a Dél-alföldi Agro-Bio Innovációs Centrum Kht. ügyvezetője beszélt hazánk uniós csatlakozásáról, a termelőket érintő feltételekről. A Krónika olvasói megtudhatják, vajon hogyan kérhető a gépvásárlási támogatás, illetve hol és mikor tartanak zöldkönyves tanfolyamot. A lap ismerteti a legutolsó képviselő-testületi ülés rövid forgatókönyvét, melyben beruházásokról, környezetvédelemről, szociális ellátásokról és a költségvetésről volt szó. Kucsora Pétert, a csengelei polgárőr csoport vezetőjét az újság munkatársa arról faggatta többek között, mi védi a szolgálatot teljesítő polgárőröket, mennyiben változott a munkájuk, illetve milyen helyi rendezvényeket biztosítanak. A „Visszatekintő" rovatban egy 1934-es esetet „melegítenek fel", vagyis felelevenítik egy földbérlő zsarolását. A Krónika ír még ezenkívül Vtgh Attiláról is, aki megnyerte a ..Halas Kupa 1999" elnevezésű darts-bajnokságot. Mórahalom Munkatársunktól Mórahalmon jövőre is rendeznek országos állat- és kirakodóvásárt. Az érdeklődők 2000-ben a következő napokon adhatják-vehetik a portékát a piactéren: január 16., február 20., március 19., április 2. és 16„ május 7. és 21., június 18., július 16., augusztus 20., szeptember 3. és 17., október 1. és 15., november 19., illetve december 17. Pusztamérges Munkatársunktól Pusztamérgesen az idén is megrendezik a vállalkozók bálját. Az érdeklődőket holnap, szombaton este 6 órától váiják a helyi művelődési házban. A hidegtálas, salátás és pezsgős vacsora után a „Csalaszínház" paródiái és az OL-TE Duó zenés-dalos műsora szórakoztatja a közönséget. Éjfélkor kerül sor a tombolasorsolásra, melynek a fődíja egy meglepetés utazás. A hajnalig tartó bálon az Apolló Trió szolgáltatja a talpalávalót. Zsombó Munkatársunktól Tóth Béla József Attila-dfjas író lesz a vendége hétfőn este a zsombói Wesselényi Népfőiskolának. Új könyvét mutatja be, és írói-emberi törekvéseiről beszélget hallgatóival. Tart-e a vízességtől? Olajos Péter balástyai gazdálkodó: - Megmondom őszintén: tartok! Nagy baj is lehet, ha így marad. Amióta az eszem tudom, nem emlékszem, hogy ennyire följött volna a víz tanyánk körül. Áll a semlyékeken, befedi az udvart. Ezzel elöntötte a hidrofor aknáját is, mert azt a földbe ástuk, hogy télen se fagyjon meg, védve legyen a hidegtől. Ahogy teleszaladt vízzel, ki kellett belőle venni a szivattyút. Emiatt kicsit macerás a használata. Szárat kűpoltam föléje, ha jön a hideg, azért ne fagyjon szét. A kutat használni muszáj, ötven tehénhez és a többi jószágnak kell a víz. Igazából ott van, oda szivárog, ahová nem kellene, a tehenek alá. Nem győzzük száraz szalmával. Nem is tudom, hogy mi lesz az állatokkal, ha nem szikkad ki a föld. Ennyi vizet nem lehet kiszivattyúzni se, mert még el se fogy, már ott a helyébe a másik. Ha fölfagy, járni épp tudunk rajta, de olvadáskor sár marad utána. Abban bízhatunk, mint eddig, hogy amit mi megcsinálunk, az meg lesz csinálva, amit másra bízunk, az meg marad annyiban. Nagy Sándor kisteleki polgármester: - Szerencsénk a szerencsétlenségben, hogy egy nagyon kemény katasztrófa-időszakot már átéltünk. Kényszerített bennünket a sors, hogy intenzíven védekezzünk. A belvíz 566 ingatlant rongált. Ugyanakkor kaptunk egy elfogadható várostérképet, megtudtuk általa, hogy melyek azok a területek, ahonnét nincs elvezető árok. A katasztrófa helyreállítására megközelítően 49 millió forintot sikerült szereznünk. A Közúti Igazgatóság három helyen átfúrta az ötös út alját, így a víz a város északi részéből a délibe juthat. Új irányokat kerestünk a vízgyűjtőkhöz, most már nemcsak a Bíbic-tó és a Müllerszék fogadhatja az utcák vizét. Komoly eredmény, hogy az új rész fölös vize eljut a kábelgyár mögötti csatornába. Mivel a talajvíz szintje magas, maradtak még kis tavacskák a városban, ezek lecsapolása most folyamatos. A József Attila utcában s annak környékén vagy a Damjanich utca végénél például. Ahol az út a csatornát keresztezi. Balástyai pillanatkép a kisteleki vízi útról. (Fotó: Gyenes Kálmán) Még várnunk kell arra az ideálisnak mondható csatornai tettre, amivel a csengelei Kunszabók valamelyike beletesz egy üveg borsodi sört a tanyájuktól induló kisteleki főcsatorna vizébe és az onnét a maga természetes folyásával - több mint 36 kilométert megtéve - a sándorfalvi halastá vízi útjába csobbanva, kelló hidegségében Becsei halászmester úrhoz érkezhessék. Elméletben ennek a vízhűtéses sörútnak semmi akadálya, hiszen jó negyven éve már, hogy egészen a Fehér-tóig húzták Csengelétöl a Kisteleki főcsatornát s azon a víz ősi törvénye szerint, a magasabb helyről az alacsonyabbra jusson s vigye magával, azt, ami az útjába kerül. A sörhajó mégse járhatná a vázolt távot, annak vízi útja legalább annyira elhagyatott, mint egy háborús lövészárok. Mint sokan láthatjuk, időnek teltével a kanyargó csatorna hídfőállásai megroggyantak, fenekébe gyökeret vert a sás, a nád, a gyékény. Az elképzelt palackposta e csatornai rengetegben hamar elakadna és Kelőpataknál tovább semmiképp se juthatna. Az említett csatorna mégis fontos, céljának megfelelve, ha kell: elviszi a vizet a Tiszába! Erre a nagy szárazságok idején semmi igény nem mutatkozott, aszályos évek következtekor ilyesmire nem kényszerült. Most, hogy kicsit bővebb az áldása az égi csatornáknak, erőnek erejével tör fölfelé a talaj vize, hát, bizony, a csatorna ismét eredeti céljának megfelelően kéne, hogy funkcionáljon. Ha visszafogottan is, de hordja el Csengele vizét a Tiszába. Persze, mondták a faluban: csak akkor, ha belejut! Amint kiderült, Sánta Ferenc polgármesternek erélyesen kellett föllépnie, hogy egyesek ne temessék Tisza című verséből, nem néz se Istent, se embert. A kisteleki főcsatorna ügyén még, hála Istennek, nem kell félnünk az áradástól... Viszont kérdés lehet a vízből élő halászoknak, hogy nekik tetszik-e a mostani csapadékos évszak, hiszen a kisteleki főcsatorna épp a szegedi halgazdaságba viszi a csengelei, kisteleki, balástyai semlyékek vizét. Lódri György azt mondja, hogy a halászok nem félnek a víztől. Nekik jó is, hogy most nem a Tiszából kell kivenni azt a vizet, ami a halak neveléséhez szükséges. Az algyői csatorna - amely a kistelekinek a folyóig való meghosszabbodása - most nem annyira költséges, mert nem hoznak föl rajta vizet a Tiszából. Mivel még aránylag alacsony a tiszai vízállás, saját erejéből lefolyik az útközben összecsordogáló majsai, kisteleki, pusztaszeri tájék vize. — Mi gazdaságosan tudjuk befogadni az összes belvizet - említi a főfő halászemberek egyike, a szegedi halgazdaság igazgatója a Szegedfish Kft. fehértói irodájában, majd szavaival így összegezhető a bő vízáldás: - Hál Istennek, tényleg nem kell félnünk a vízességtől, jól ki vannak építve a műtárgyak, tudjuk kormányozni a tó vízét. A bejövöt felfogjuk, a kimenőt, ha kell el tudjuk ereszteni. A gond akkor keletkezik, ha a gond országos, és olyan vizet is be kell fogadnunk tárolásra, amit már más nem tud. Nekünk víztárolási kötelezettségünk van. Bár esik, esdegél az eső meg a hó is, a szegedi halgazdaságban még nincs vízzel teli a puttony, hiszen csaknem kétezer hektáros a két részből álló Fehér-tó. Van még benne hely a kisteleki víznek, ez nem lehet akadálya, hogy ne jöjjön el onnét. Mert a kisváros kertjeiben a víznek semmi keresnivalója... Majoros Tibor be a vízelvezető csatornába vezető kiskanálist, még akkor se, ha az a földjüket szeli. Mert voltak, akik ahelyett, hogy utat engedtek volna a víz folyásának, inkább gátat vetettek. Beszédükben a pincék szivattyúzol leginkább is erre gondoltak. Algyőn, a szegedi szakaszmérnökség helyettes vezetőjétől, Csörgő Gyula mérnöktől - aki a kisteleki főcsatornáról szinte mindent tud - megtudtuk, hogy a nevezett vízlevezetőnek méreteit készültekor a szakmai szabályzat pontosan meghatározta. így a mélységét, oldalának dőlését, partjának magasságát, átkeléshez szükséges műtárgyak helyét. (A 36 ezer 159 méter hosszú, kettő-négy méter széles csatornán 46 átjárót tartanak számon). Azért, hogy a képzeletbeli üveg sör nem úszhatna végig a csatornamederben, vagyis a mostani siralmas állapotokat a pénz hiányára vezetik vissza a szakmabéliek. Korábban, úgy, mint az utaknál, a kevésbé fontosak kikerültek a figyelem fókuszából. Meg, mondjuk meg magunk közt: a vizesek is könnyen hagyták a kisebb csatornák ügyét. Megkérdezhetjük: kinek a dolga szólni a csatornakotróknak? És kinek a pénzérc dolgoznak, ha egyszer rendbe hozzák a víz útját? Nyilván, nemcsak a gazdákéra... Kisteleken azt mondják, fizetnének a víz útjának rendbe tételéért, mert ha nem megy el a kertből az égi áldás, előbb vagy utóbb összedől az oda épített kisház, a jószágok ólja és tönkremennek a gondosan ápolt gyümölcsfák, veteményesek. Csakhogy, hiába az utcabeliek serénysége, (a Virág utcában árkot kívántak az utca közepére, hogy az majd elvigye a kertek vizét) a hely meghatározza a tudatot, vagyis, ha a maga lendületével nem zúdulhat el onnét a vlz, bizony, oda erő, segítség, esetünkben: szivattyú kell. Ily módon a víz mozgatása - nem fillér. Megint csak fölötlik a kérdés: ki rendezze a számlát? Mondják sokan: maga a Jóisten! Mondjuk mi: abban nem sok a köszönet! Ki kéne találni valakiknek, (nem Kisteleken, de még csak nem is Szegeden), hogy vízügyben mikor, ki, mit adjon. Mert a víz, ha megbolondul, tudjuk Petőfi Lódri György: A Fehér-tóban van hely a víznek. (Fotó: Gyenes Kálmán)