Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-06 / 259. szám

SZOMBAT, 1999. Nov. 6. KITEKINTŐ 9 Kisteleki aggodalmak Kedves Környékbéliek! Tja hallják azt a gyakorta használt kifejezést, hogy ii „az otthon melege", mire gondolnak? Elképzelhető, hogy mindenki másra. Leginkább arra, ami az otthonunkban történik, az otthoni szeretetre, a megnyugvást adó hajlékra, a nyugodtságra, a megpihenésre alkalmat kínáló családi légkörre például. De, bátran gondolhatunk a szó legszorosabb értelmében használatosan arra a hőre, amelyet a tűzrakó alkalmatosságaink kínálnak. Jómagam, most a kályhára, sparheltra, kemencére és egyéb konyhai, szobai meleget árasztó tüzszerszámokra gondoltam, mert látni már közeledését a télnek, holott még csak november elejét írunk. Veszőben a szép ősz, jönnek a nyirkos, ködös éjszakák s bizony némelyike majd az egyik fólindulásában meghozza a zimankós telet. A télre, mint mindig, az idén is készülnünk kell. A jó otthoni meleget adó hajlékra. Gallyal, fával, szénnel, olajjal Kinek épp melyikkel Nyilván Önök is jól tudják, hogy meleg és meleg között micsoda különbözőségek lehetnek. Gondoljanak csak a konyhai tűzhely - legyen az salgótarjáni vagy éppen szarvasi gyár remeke - melegére, amikor kukoricacsuma parazson épphogy pöszörög a szárma. Platniján, lentijében héjában sül a krumpli vagy éppen a tepsiskáposzta dinsztelődik. Van az ilyen melegedőhelyen ezer más is, istenbocsá tán még istállós gumicsizma is, de az udvarról benyitva, esetleg épp a testhevítő forralt borért, lényegesen más az érzése az embernek, mint a lakótelepi lakások száraz melegében. Vagy a gázkonvektor sugározta langyosságban. Az is természetes, hogy az ilyen „tanyai munkameleg" nem lengheti be mindég otthonunkat, elengedhetetlen az ünnepi vagy éppen a kártyázáshoz való tűz beállítása is. Külön tudományt ez a fajta tűzcsinálás se kíván, de a cserépkályha salakolása, a gyújtós bekészítése, a megfelelő szén föllapátolása, a rönkfák széthasogatása már föltételez kellő tűzrakási, melegtani ismereteket. No, nyilván ezért is fordulhat elő sokunknál, az említett konyhai, majd a beszélgetős szobai meleg beállítása után, hogy amint az ideje eljő, hosszúkat pislogva meg-megszunnyadunk. Mi több, az akáctuskó parazslása mellet jót szundítunk - az otthon meligének legnagyobb élvezeteként. TTa ez mégsem így történne, a hibát ne mindig a ii tűzrevalóban - amelyről a többi írás is szól - keressék. Köszönti Önöket, s a kívánt otthoni meleghez kellő időt, sok pénzt, és átgondolatlan szorgalmat kivan: A paprika sorsa... Köznap a sándorfalvi fatelepen A „köhögtetös" gáz okán Kályhába vele! Kaszáék fája már jó irányba indul. (Fotó: Gyenes Kálmán) Munkatársunktól A paprika sorsa az egyszerű halandónak akkor teljesedik be igazán, ha bekerül a kolbászba, ha megszínesíti a pörköltet. A termesztő ezt úgy gondolhatja teljes joggal, hogyha átveszi tőle a fölvásárló, neki már az idei paprika megtette a hatását. Ha az ára is a zsebbe lapul, már törhetnek elő az újabb paprikás gondolatok: mi lenne ha? És még ilyenkor nincs teljesen végigondolva a palántázás, a kapálás, a szedés összes kínja csupán az, hogy a paprika - ha fűszer, ha fehér, ha pritamin, ha alma, ha cseresznye - ültetésre érdemes. Ha nem is az idei földjébe, ott már zöldell a vetés, hanem a krumpli helyére például, abba a jó barna homokba. Ilyesmiről már spekulálhat őszidőben, paprikaőrlésnek idején, a gazda. Ha meg nem tömi ilyesfajta gondolatokkal az agyát, elmélázhat azon például, hogy kellően kiszáradtak-e már az eresz alá fúzérezett csövek s ha igen, elő a hasítókést, a tepsit, a darálót s add neki fakereszt, jöjjön a molnármunka. Zacskókba töltve, forintokba mérve. Remélhetőleg a szegedi meg a kalocsai táj embere ezután is erre gondol és hála istennek sohasem arra: tűzre ezzel az átkozott paprikával. (Bár már volt szó fölpaprikázottan ilyesmiről is.) Hogy, miért is e komolynak éppen nem nevezhető, de nagyon is komoly eszmefúttatás a dicsőséges piros paprikáról? Csupán azért, mert kezdetén vagyunk a disznóvágásoknak, s jó ha időben végiggondoljuk: paprika nélkül, mit ér az élet? T. M. Kisteleken még sokan most is fatelepnek mondják a tüzelőt mérő helyeket. A Rákóczi iskolánál lévőt és az újat, az Andreáét az ötös út mellett. Sót, sokak emlékezetében elevenen élhetnek azok az idők, amikor a fáért, szénért a várakozók sora kígyózott. A mai fatelepeken ez már nincs így. Bátran betolathat kocsijával a polgár a szeneshalmok közé s annyi portékát rak, amennyit csak akar. Sándorfalván, a faluvégre telepedett tűzrevaló-kereskedésben sincs ez másként. Igaz, itt is, mint más „tüzépeken" nemcsak a tüzelőnek való fa és szén, hanem az építkezéshez szükséges többi holmi is garmadával lelhető. A Kasza család teherautót rak. Mondja egyikük: előmelegednek a testmozgással az otthoni akácfatúzhöz. A kocsirakást irányító gazda Lajos, a segéBarakonyi István, hantházi karosszériás: - A hordozható cserépkályhába fával meg szénnel is, mert errefelé nincs központi fűtés. A lehetősége meglenne, csak a pénz hiányzik hozzá. A szenes vagy a fás kályha melege sokkal jobban esik az embernek, mint a gázkonvektoré. De, ha hirtelen kell egy kis meleg, akkor a Sziesztát lobbantjuk be, az palackos gázzal megy. dek közé sorolódik Tibor, az „öcsiké", Krisztián, a nagyfiú és a legjobb munkatárs: Sashalmi Gyula. Az alkalmi fuvaroscsapat, merthogy Kaszáék a falu egyik árusszállító káéftéjében dolgoznak - szinte percek alatt teledobálja tűzifával a nagy autó rakterét. Kérdezhetnénk, hogy mire jó ez sietség, de nem tesszük, mert mindnyájunk előtt ismert: az idő pénz! - A gáz meg pocsék! mondja Lajos. - Két napja jár a kazán, pörög az óra, de hője szinte nincs is... - Mert vizezik, hogy ki ne száradjál! - vágja rá valamelyikük. - Tudod, hogy a gáznak köhögtetös a melege. - Az, hát - egyezünk meg. Számlaárakkal vagdalódzunk, tekintettel, hogy errefelé is a gázért „fizetni duplán kell, a melegének meg csak a fele jő". Mi mást is tehetnénk, Kaszáékkal ráviccelünk: a nagy kocsi akácfával kicsit előmelegítik a gázkonvektort. Persze, hogy úgy marhaság az egész, ahogy mondjuk, de mindenképp elgonSzili Sándorné kisteleki gazdálkodó: - A féljem harminc évig járt az erdészetbe, kapott mindig jó túzrevalót. Megszoktuk, hogy azzal csinálunk meleget. Mindig olyat, amilyet akarunk. A sokhoz jól megrakjuk a tüzet, a kevéssel enyhébb lesz. A Dózsa György utcai házban bent a gáz, a nyárikonyhát azzal fűtjük, de máshol nem használjuk, nagyon drága lett mostanra. dolkodtató, hogy a „nagyon hitványnak" nevezett gáz miatt, ki, hová és kinek tegyen említést? Akinél vegyes tüzelésű a kazán, vagy még megvan a kályha, ott segíthet a jól bevált, hagyományos tüzelési mód, de ahol csak a gáz hője adja a meleget, ott, bizony: ég a pénz! És a közös kiszolgáltatottságunkbéli kesergésünk csupán az dobja föl, hogy látjuk Takács István munkáját, amint a mészoltó gödörből zsákokba kanalazza a tejfölszerú masszát. Ambrus László az új sándorfalvi fatelep vezetője szerint: - Hála Istennek viszik a túzrevalót! Főleg a szenet és a vágott fát. Most indul a fűtési szezon, van aki már megvette az egész télre valót, van, aki majd az első hóesés után jön. - Fizetnek is érte? -Másképpnem is működne a dolog. Fogy a tégla, a cserép, a cement. Sokan most kapták meg a belvizes pénzt, és tart a hajrá az építkezéseken. A vásárhelyi porcelángyár ingyen adott csempét, azt az önHuszka Lajos ópusztaszeri karbantartó: - Nálunk a központi fűtéses lakásban az asszony a tűzmester. Ő mondja meg, hogy hol és milyen legyen a meleg, de a kazán kezelése az én feladatom, szoktunk viccelni egymás közt a haverokkal, amikor a tűzrakás szóba jön. A fát az erdészettől veszem, hetven-nyolcvan mázsa elfogy telente, de ez függ attól is, hogy mekkora a hideg. kormányzat segélyként kiosztotta, azért nem kellett itt fizetni. - Honnan hozza a tüzépes az a szenet, a fát? - A kecskeméti nagykeren keresztül. A kazánba valót, a lengyel borsószenet, az extra diót valamint a brikettet Dorogról. Az akácfát Hajósról, Mohácsról... - Itt az erdő köröttünk!? - Amint látható, ez még kitermelésre alkalmatlan. Majd húsz év múlva! Addig még alkalmaznunk kell a Kaszáéknál említett akáctüzelésú gázkazánt. Pedig ennek az „ősmagyar tüzelőalkalmatosságnak". már csak a mesében volna szabad előfordulnia. Hogy pontosan értsék mire gondolok: csak olyan munkáért (áruért, szolgáltatásért) kérhetnék el a pénzünket, amelyik azt megszolgálja. A mostani gázunk, telefonunk, áramunk, benzinünk, de ne is mondjam tovább, még nem ilyen! Sajnos. Majoros Tibor Budai Ferenc csengelei traktoros: - Megrakom fával a nagy csempekályhát, bedurrantok vele, ahova a meleg köll. Tűzre való van, kiszedtük a barackost. Elöregedtek a fák, meg a víz is jócskán intézkedett. A tuskókat legyökereztük, válogattuk a gallyat a vastagától. Kis brikettel nyakonöntve ég, mint a rossznyavalya. Édesapámék nagyszobájában villanykályha melegít. Szorongás, félelem, fájdalom, szenvedés e fogalmak mostanában gyakran kapnak tehetős teret a kisteleki beszélgetésekkor. Bármelyik lelket gyógyító orvosnak föltűnne, hogy e kifejezések gyakori emlegetésének komoly kiváltója lehet. Többek a kisvárosban történt betörések számlájára írják ezt. A minap, két héten belül másodszorra törtek be a Lippai-saroknál, - a Balástyát Csengelével összekötő Pántlika és a Majsai út kereszteződésénél - a boltba. És nemcsak italt, élelmet, cigarettát vittek, hanem vtzfölvevő berendezést, digitális mérleget, teafőzőt például. Vagyis: mindent, ami mozdítható! Amint hírlik, ugyanígy jártak mások is. (Siposék, Szabáék, hogy csak a hirtelen eszünkbe jutókat emeljük ki az emlegetett 16-ból, de betörők fosztották a valamikori Otthon vendéglőt, a mostani Smargad üzletházat... A perczeli Budai Miskától, világos nappal, szombat délelőtt, míg a szegedi piacon volt, vitték el a pálinkáját). Történik ez éppen abban az időben, amikor kisteleki rendőrség a figyelem fókuszába került?! Mint ismeretes, új épületbe költöztek a kisvárosi közétet vigyázói. Lehet, hogy ez ad nagyobb kedvet a betörőknek? A bűnüldözés szakemberei természetesen cáfolják az ilyen föltételezéseket. Szerintük „jó nyomot követnek" és ha ma még nem is, de szinte „órák kérdése", hogy grabancon ragadják a boltok, a tanyák fosztogatóit. Remélve a sikert, kérdés fogalmazódhat mindnyájunkban: kik egyengetheik a „mezei lopakodók" útjait? Honnét-e nagy bátorság a más vagyonának dézsmálásához? Ha néha kimondott gondolattá is válik néhány tipp - kevés a hitelességhez. A tolvajok, a betörők kézrekerítéséhez a rend őreinek lelkiismeretes helytállása eddig kevésnek bizonyult. A kibeszélt szorongás, a legyőzött félelem, a fájdalomra edzett viselkedés sem elegendő. Akkor mi a teendő?! Ki vagy kik szabják határát a bűn hatalmasodásának? Ma még ezekre nem kapunk választ. De holnap — kellene! M. T. Málik Istvánná pusztaszeri kereskedelmi vállalkozó: - Magunkat most méreggel, mert már másodszorra törnek be a boltunkba. A pékséget, a kemencéket gázzal, a lakásokat kazánnal fűtjük. Volt olajkazánunk is. Gyerekkorunkban a kemencébe ballangóval, a sparhetba kukoricacsutkával tüzeltünk. Apukám szokta mondani: elfogy a gáz? Szedünk megint ballangót! Mivel fút, ha jö a hideg /Mlüüü CMUL eSmmíMiiíi. itmnmőtsüsr nmuMtmtőmpn KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fó út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Öpusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. TeL: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasi u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Boidány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. FoiTáskút, Ű| u. I. TeL: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány könlt 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel : 62/255-504.