Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-22 / 272. szám

HÉTFŐ, 1999. NOV. 22. AKTUÁLIS 7 Negyvenperces órák Budapest (MTI) A hatályos jogszabályok ugyan lehetővé teszik a 45 percestől eltérő óraszervezést, az Oktatási Minisztériumnak azonban más elképzelései vannak a testnevelés oktatása kapcsán felmerülő problémák kezelésére nyilatkozta az oktatási tárca kabinetfőnöke az MTI-nek. Az ifjúsági és sportminiszter az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottsága ülésén jelentette be, hogy tárcája több szakmai szervezettel közösen akcióprogramot hirdet, melynek keretében az iskolák szabadon dönthetnének a 2000/200l-es tanévtói a 40 perces tanórák bevezetéséről. Az intézmények - Deutsch Tamás álláspontja szerint így heti egy, illetve két óra többletidőhöz juthatnának, amelyet többek között arra használhatnának fel, hogy a jelenlegi 2,5-2,8 órával szemben négy-öt órát fordítsanak a gyerekek fizikai erőnlétének javítására. Sió László elmondta: a kerettantervek kidolgozásakor nem merült fel megoldásként a hagyományos tanórák rövidítése. A tárca álláspontja az, hogy az intézmények a nem kötelező tanítási időkeretet használják fel a testnevelés naponkénti oktatásának biztosítására. A kabinetfőnök közölte: Pokorni Zoltán levélben kérte fel az ifjúsági és sportminisztert, hogy jelölje meg azt a munkatársát, aki részt vesz a kerettantervek kimunkálásában. Kifejtette: a közoktatási törvény értelmében a 45 percestől eltérő óraszervezés az intézmény helyi hatáskörébe tartozik, s az erről szóló döntés előkészítésébe egyaránt be kell vonni az iskolafenntartó önkormányzatot, a szülőket, illetve a diákokat. Ha az iskola úgy határoz, hogy nem 45 perces órákat tart, azt fel kell tüntetnie pedagógiai programjában is. Sió László hangsúlyozta: törvényi feltétel, hogy a 45 percestől eltérő óraszervezés nem járhat a diákok terhelésének növekedésével. Jogszabályilag rögzített az is, hogy az oktatási intézményekben a tanóra nem lehet hosszabb hatvan percnél. Ez alól kivételek az alapfokú művészeti oktatási és a művészeti szakképző iskolák. Esetükben 90 percnél nem tarthat tovább egy tanítási óra. Délvidéki téli gondok... Se pénz, se tüzelő Keserves időszak elé nézünk, mondja rezignáltán egyik szabadkai nyugdíjas ismerősöm. Néhány perccel korábban érkezett haza a boltból, másfél órát várt egy liter tejre. Kapott. A mögötte sorban álló mintegy ötven társa már nem volt ilyen szerencsés... De nem csak a nyugdíjasok félnek a téltől. A munkások, a tisztviselők, a földművesek, mindenki tart az előttük álló hónapoktól. Összeállításunkban helyszíni tapasztalataink alapján próbáljuk vázolni déli szomszédaink mostani helyzetét, hangulatát, kilátásait. Csöndes, szinte kihalt a péntek reggeli röszkei határátkelő. Kifelé mindösszesen egy gépkocsi várakozik előttünk. Két percig. Annyi idó kell, hogy átkeljünk a határon. A jugoszlávon sem sokkal több. A határ túloldalán tejszerű köd ereszkedik elénk. Mintha el szeretné rejtem azt a nyomorúságot, ami az ember szeme elé tárul. Igaz, azt a köd sem takar(hat)ja el tökéletesen. Szabadkán - a belvárosi tejpiacon - „hazai" árut látunk az asztalokon: szekszárdi zsíros sajt, mindenféle felvágott, tartós dobozos tej(!), étolaj, szappan, sampon és toalettpapír, minden mennyiségben. Az árak? Semmiképpen sem az ottani zsebnek megfelelőek, sőt a magyarországiakat is „fejelik". Az a fontos, hogy kapható, vallja egyik vásárló, aki hirtelenjében arról is beszél, miként kellene elzavarni a mostani, alaposan bebetonozott rezsimet. Azután hirtelen halkabbra veszi a szót, s azt mondja: A 78 napos NATO-bombázás után, ki gondolta volna, hogy Milosevics talpon marad? Tudja, hajol hozzám egészen közel, ez azért van, mert rengeteg a spicli, a „tégla". Itt a piacon is sok van belőlük, teszi még hozzá, aztán eltűnik a tömegben. A rövid, alkalmi beszélgetésekből az is kiderül, hogy szinte senki sem kapja meg a nyugdíját idejében, átlagban 4-5 hónapot kell rá várni, akkor is részletekben jut el a tulajdonoshoz. Újabban az a „módiY, hogy bonokban folyósítják a nyugdíjat, de sok helyen a béreket is, ezzel azután ki lehet egyenlíteni a villanyszámlát, műszaki cikkeket lehet vásárolni. De kenyeret, tejet, cukrot és lisztet már nem! A nagyvárosi ember számára a fűtés jelenti a legnagyobb gondot. A panelben lakókat a fagyhalál fenyegeti, mondja orvos-mérnök házaspár ismerősünk. Sokhelyütt egyáltalán nincs fűtés, másutt 12-13 fokos a szobahőmérséklet (Ceausescu-szindróma!), állandó az áramszünet, a rásegítő fűtés sem lehetséges. A családi házakban a kertből kivágott (gyümölcs)fákkal tüzelnek! Jönnek ugyan szenes kamionok Szerbia déli részéből, vagy Montenegróból, de az embereknek nincs pénzük, hogy megvásárolják a drága fűtőanyagot. Topolya. Az első ember, akivel találkozunk, azt kérdi, tudunk-e valami közelebbit Crna gora (Montenegro) kiválásáról? Délvidéken ugyanis félnek a montenegróiak e lépésétől, mert "akkor újra háború lesz, mondják, újra behívások, kezdődik minden kezdődik elölről. De tartanak attól is, hogy a korábban Koszovóban pusztító, tisztogató szerb szabadcsapatokat a télen „aktivizálják" vezéreik. Élelmet ugyanis már csak Vajdaságban találnak... A közelmúltban kirabolták az újfalusi plébániát, félholtra verték a sekrestyést, előtte Magyaritabbén és Bezdánban történt hasonló eset. Anno, 1991-ben, Baranyában is a templomok elleni támadásokkal kezdődött a véres háború, megannyi magyar (ártatlan) áldozattal. A földművesek panasza nem hallatszik messzire. Ők ugyanis dolgoznak, termelnek, s csak akkor látogatják a hivatalokat, ha a terményértjáró pénzt kívánják felvenni. Hitegetik, ámítják őket. Sokan még a tavalyi búzatermésért sem kapták meg járandóságukat. Bezzeg, az adócsekkeket hihetetlen pontossággal küldi a hivatal! Szerencsénk, mondják, hogy részben önellátók vagyunk. Igaz, a sót, a cukrot nekünk is meg kellene vásárolnunk. Pénzünk viszont nincs. Ködös, nyirkos ószi, vagy inkább téli idő a Délvidéken. A kérdés, amire mindannyian csaknem egy évtizede várnak: mikor lesz igazi, derűs kikelet? Kisimre Ferenc Isten óvjon bennünket a háborútól. Délvidék eddig is rengeteg viszontagságon ment keresztül, szeretnénk már békében, nyugodtan élni - mondják a Bácskában, a Bánságban és a Szerémségben. (Fotó: Schmidt Andrea) Miért nem beszél a magyar étkezés közben? Cey-Bert Róbert Gyula, a Gasztronómiai Világszövetség elnöke a közelmúltban tartott előadást a Forrás Szállóban a hun-magyar konyhaművészetről. Az ősmagyar világ nagy kutatója és ismerője szerint a honi étkezési kultúrát még mindig az a magatartás különbözteti meg leginkább a nyugatiaktól, hogy a magyar ember nem beszél evés közben. Azért nem beszél, mert imádkozik. Cey-Bert Róbert Gyulával előadása előtt beszélgettünk. - Minden civilizációban legyen az egyiptomi, sumér, azték vagy kínai - nagy jelentóséget tulajdonítottak az étkezésnek, amely kommunikációs jelentéssel is bírt - kezdte a kutató. - így a középázsiai lovas kultúrákban mint amilyen a magyar is volt - szintén kommunikációs jelentéstartalom bírt az étkezés, különösen az áldozati ételek elkészítése, hiszen a vallást nem választották el a mindennapi élettől. Ennélfogva az őseinknél minden étkezés kicsit ima is volt. Úgy állították össze az étrendjüket és magát az ételt is, hogy transzcendentális úton és módon kapcsolatba kerüljenek az őseikkel, a szellemekkel és istenekkel. A jelentősebb eseményeken és ünnepeken szarvast vagy lovat áldoztak, amelyekkel fontos üzenetet akartak istennek küldeni, egyben kérni az ő segítségét. A lovas kultúrákban mindennek megvolt a rangsor szerinti helye mind az állat-, mind pedig a növényvilágban. Az állatvilágban a szarvast és a lovat helyezték a legmagasabb helyre. A szarvas csak királyi áldozat lehetett, mert agancsai az életfát szimbolizálták és az állat szarva jelentette a kommunikációt az éggel. Mivel őseink nagyon szerették a lovaikat, fontos jelentése volt annak, ha feláldozták azokat. A rangsorban a szarvas és a ló után következett a marha, amelynek a szarva szintén égi összeköttetést jelentett a felsőbb rétegekkel. Kedvelték még a juhot is, ami a hétköznapi ünnepek leggyakoribb áldozati állata volt. Ha jött egy fontos vendég, akkor juhot áldoztak. Ez a szokás egyébként még ma is él az Altájon. Cey-Bert Róbert Gyula például, ha elmegy a kirgizekhez, türkménekhez vagy ujgurokhoz, akkor egy juhot áldoznak fel a tiszteletére. Őseink a növényeket az életfa-szimbolika alapján rangsorolták, amely összekötötte az égi, a földi és a földalatti világot. így a gyümölcsök az égi világot, a gabonák a földi, a gumók, répák és hagymák pedig a földalatti világotjelképezték. Az égi világot szimbolizáló növények azonban nem élveztek feltétlen elsőbbséget a földalatti világ növényeivel szemben, hiszen őseink a földalatti világot az égi világ tükörképének tekintették, tehát azt ugyanolyan isteninek tartották. A növények közül talán a hagyma bírt a legfontosabb jelképpel, amely nemcsak a föld erejét vitte bele az ételbe, de a rétegzett levelei a táltos révülést is szimbolizálták. CeyBert Róbert Gyulától megtudtam: már a kínaiak is leírták, hogy a hunok mindig hagymával főzték az áldozati húst. A kutató szerint a családok életében a belső lelki kiegyensúlyozatlanságot mutatja az, ha már az étkezésnek nincs meg a kommunikációs jelentése. A dédapáink és nagyapáink idejében a családi étkezést szent dolognak tartották, aminek megvolt a maga szertartása. Nem volt mindegy, hogy ki hová ül, ki kap először az ételből és ki vágja fel a kenyeret. A régi kultúrákban az étkezés megfelelt a kollektív imának, amelynek során a családi közösségre az isten adta áldását. A magyar ember azért nem beszél evés közben, mert imádkozik. Az ételeken keresztül próbálja meg átélni azt a kommunikációt, amelyet őseink alakítottak ki. Bár ennek a jelentősége csökkent az idők során, a magyar étkezési kultúrát még mindig ez a magatartás különbözteti meg leginkább a nyugatiaktól. Sx. C. Sx. Kábítószertúladagolás? Budapest (MTI) Feltehetően kábítószer-túladagolás következtében vesztette életét két huszonéves fiatal, akikre szombaton éjjel egy hozzátartózó bejelentése nyomán találtak rá a rendőrök a főváros VI. kerületében, a Dózsa György út 64. szám alatti ház egyik lakásában - erősítette meg az MTI információját a BRFK sajtóügyeletese. Elmondta: a 23 és a 25 éves fiatalember holtteste mellett injekciós tűt találtak a helyszínelő rendőrök. A halál okát azonban csak a boncolást követően lehet egyértelműen megállapítani. A rendőrség munkatársa az MTI kérdésére elmondta: a héten már történt hasonló eset a fővárosban. Vízbe fulladt egy férfi Dévaványa (MTI) A kocsmából hazafelé tartva pénteken este árokba esett és vízbe fulladt egy 52 éves dévaványai férfi - tudta meg szombaton az MTI a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon. V. J. rendszeresen italozó életmódot folytatott és élete utolsó napján is az egyik helybeli vendéglátóipari egységből indult haza. A Hámán Kató utca egyik háza előtt belefordult a vizesárokba és megfulladt. Az ott lakók reggel háromnegyed hétkor jelentették a rendőrségnek a szerencsétlenséget. Road Show és sportfelszerelések „Síeltek" a Marson A „lécerdóból" nem könnyű dolog kiválasztani a legmegfelelőbbet. (Fotó: Schmidt Andrea) Benépesült szombatra a Mars téri „U" pavilon. A MÁV Rt. Szegedi Területi Igazgatósága által kilencedik alkalommal megrendezett síbörzére és karácsonyi ajándékvásárra több százan voltak kíváncsiak. Az egész napos börzén nemcsak sportfelszerelések, utazási ajánlatok és műsorok között válogathattak az érdeklődők, hanem az idén először a gyerekek a vasutas Road Show játékait is kipróbálhatták. A kilenc órai nyitás után pár perccel a gyerekek azonnal birtokba vették a MÁV Road Show játékait. A legkisebbek több kört is mehettek az akkumulátoros kisvonattal, ugrálhattak a mesebeli gumivárban vagy ki-be bujkálhattak a nagyméretű babaházikó megannyi ajtaján-ablakán. A kilencedik börzén a felnőttek is megtalálhatták a maguk szórakozását. Amíg a kicsik csúszkáltak, mászkáltak, addig az anyukák divat- és táncbemutatót, balettet nézhettek, az apukák pedig válogathattak a különféle sílécek, korcsolyák között, valamint egy-két korsó sört is megihattak. A tizenhárom utazási iroda és az osztrák, valamint a lengyel nemzeti idegenforgalmi képviselet számos utazást kínált a vendégeknek. - A magyarok ismét kezdik felfedezni hazámat - mondta Grozditsné Marta Kozinska, a lengyel nemzeti idegenforgalmi képviselet munkatársa. A magyar turisták többsége a Zakopane-i és a szczyrki síparadicsomokat részesítik előnyben. A lengyelek pedig nyaranta legszívesebben Hajdúszoboszlót keresik fel, ugyanis a rendszerváltás után nekik olcsóbb lett Magyarország. Grozditsné második alkalommal van Szegeden. A Tisza-parti város központja őt leginkább a pesti Váci utcára és környékére emlékezteti. A szegedi Kiss Róbert két gyermekével látogatott ki a Mars térre. Jövőre egy családi sítúrát terveznek, így kíváncsiak voltak a kínálatra és persze az árakra is. Egyelőre csak nézelődtek, de egy-két lécet érdemesnek találtak a megvételre. Pap Róbert feleségével és 8 éves lányával Makóról jött a börzére. Ő telente szívesen snowboardozik, lányát viszont az arcfestés érdekelte jobban. A játéksarokban serénykedő egyetemisták a makói kislányból néhány pillanat alatt vidám cicát varázsoltak. A kilencedik szegedi síbörze és karácsonyi ajándékvásár jótékony célt is szolgált. A befolyt összegből a MÁV a hátrányos helyzetű gyerekek utaztatását támogatja. K. T.