Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-11 / 263. szám

CSÜTÖRTÖK, 1999. Nov. 11. A HELYZET 7 Túl az évad első három be­mutatóján Korognai Károly, a Szegedi Nemzeti Színház direkto­ra elégedett: a bérletezés jól sikerült, és a produkci­ókra vevő a közönség. Kezelhetőnek tűnnek a teátrum gazdasági gond­jai is, amelyek megoldá­sát szolgálja többek kö­zött az is, hogy januártól alapvető strukturális vál­tozások lesznek a színhá­zi konglomerátumban. - Állandó téma lett a vá­rosban a színház gazdasá­gi állapota. Mi mosl a helyzet? - Elsősorban a likviditási problémák jelentenek gondot, a 30 napon túli kifizetetlen számláink összege jelenleg „már csak" 15 millió forint. Már Budapestről hallottam vissza a rémhírt: csődbiztost neveztek ki a színházhoz. Ez nem igaz. Akkor kerülne rá sor, ha az említett tartozás el­érné a 39 millió forintot. Au­gusztusban nehezebb helyzet­ben voltunk, a béreket is csak halasztással tudtuk kifizetni. Most ilyen veszély nem fe­nyeget. A jelenlegi működési rend alapján azonban az adós­ságállomány tovább gyűrűz­hetne, ezért az önkormányzat revizort rendelt ki, aki folya­matosan vizsgálódik a szín­házban. Ennek örülök, mert olyan feltáró analízist kapok, ami megerősíti, hogy alapvető változásokra van szükség a szervezeti-működési rend, a műszaki bázis és a katasztro­fális állapotban lévő színházi objektumok terén. Ha minden maradna a régiben, továbbra is az ablakon ömlene ki a pénz. - Azt nyilatkozta a polgár­mester, hogy a szükséges­nél 30 százalékkal többen dolgoznak a színházban. Létszámleépítés várható? - Január elsejétől alapvető strukturális változásokat ter­vezünk, aminek kétségtelenül lesznek személyi vonzatai. A harmincszázalékos létszám­csökkentést talán kicsit sok­nak érzem, de jól mutatja, hogy bizonyos területeken mekkora a túlfoglalkoztatás. Máshol viszont épphogy munkaerőhiány van a szín­házban. Részletekről egyelőre nem szívesen beszélnék, mert csak további találgatásokra adna alkalmat. A színház je­lenleg szervezeti és működési szabályzat nélkül működik. Korognai Károly: A színház és a szabadtéri szervezeti egységének megteremtésével a működtetés olcsóbb és egyszerűbb lesz. (Fotó: Karnok Csaba) Szabadtéri tervek 2000-re Munkatársunktól Lassan összeáll a Szege­di Szabadtéri Játékok 2000. évi műsorterve. Mint Ko­rognai Károly lapunknak elmondta, a Szörényi-triló­gia második részeként be­mutatják az István, a ki­rályt. Hosszú szünet után műsorra tűzik Az^ember tragédiáját. Valló Péter rendezésében kétrészes ko­molyzenei estet terveznek: A kékszakállú herceg várát és Orff Carmina Buranáját mutatnák be, utóbbihoz a koreográfiát Juronics Ta­más készítené. Eszenyi Enikő állítaná színpadra a West Side Story-t, ami az idei Képzelt riporthoz ha­sonlóan ősztől bekerülne a kőszínházba. Szeretnék új­ra elővenni az idei nagy si­kert, A cigánybárót. Ha engedélyt kapnak az egyháztól, bemutatják a dómban Liszt Krisztus-ora­tóriumát. A szabadtérivel kapcsolatos hír, hogy a Ma­gyar Fesztiválszövetség a British Council szponzorá­lásával és brit társszervezet­tel karöltve erre a hétre meghívta a hazai fesztivá­lok igazgatóit egy négyna­pos tapasztalatcserére. Ez kiváló alkalom arra, hogy Korognai Károly a Webber­irodával korábban megkez­dett tárgyalásait folytassa a Fütty a szélben című Web­ber-musical 2001-es sza­badtéri bemutatásáról Egy ennyi embert foglalkoz­tató hatalmas intézményben jól működő szervezeti felépí­tés nélkül, amihez pontos munkaköri leírások és jól ka­librált szerződések is tartoz­nak, nagyon nehéz az „üzem­menetet" biztosítani, mert nem lehet számon kérni. Egyelőre a színházi dolgozók jóérzésére apellálunk, ami szerencsére alapvetően meg­van. Rontja azonban a mun­kamorált, hogy a likviditási gondok miatt a plusz munká­kért nem mindig tudunk időben fizetni. Vannak olya­nok, akiknek pozicionális és személyes megfontolásokból érdekük, hogy a színház és a szabadtéri között hosszú ideje fennálló érdekellentét válto­zatlanul megmaradjon. Ezt a helyzetet borzasztóan káros­nak tartom, ezért szeretném megváltoztatni. Az önkor­mányzat igyekszik a két intéz­mény teljes szervezeti egysé­gét megteremteni. így a működtetés sokkal egy­szerűbb, olcsóbb, tisztább és átláthatóbb lesz, rengeteg pénzt meg tudunk majd spó­rolni. - A tartozások mennyire akadályozzák a napi mun­kát? - Amikor átvettem a szín­házat, jelentós közüzemi tar­tozásaink is voltak, ezeket az elmúlt hét hónapban sikerült teljesen lefaragni. Nagy gon­dot jelent azonban, hogy a színház elveszítette a hitelké­pességét, ami roppant fontos volt a produkciókkal kapcso­latban. Korábban a megrende­léseknél mindennapos gya­korlat volt, hogy megkaptuk a kért anyagokat, de csak két­három hónap múlva fizettünk. Miután a színház anyagi hely­zete beszédtéma lett. érthető, hogy senki sem szeretne hite­lezni, mindenért azonnal készpénzzel kell fizetnünk. - Mikorra várható az adósság teljes törleszté­se? - A megörökölt mintegy 40 millió forintos tartozást az év végéig felére tudjuk csök­kenteni, a maradék 20 millió forintos adósságállományt pe­dig a következő költségvetési évben tudjuk ledolgozni. No­ha nem erre szerződtem, a tisztán látás érdekében rá­kényszerültem, hogy a szín­ház gazdasági ügyeinek inté­zését is kézbe vegyem. - A múlt héten mutatták be Debrecenben Darvasi László negyedik darabját, Szegeden viszont évek óta nem láthat a közönség kortárs magyar drámát. - Hogy az elmúlt években miért nem játszott a színház kortárs darabokat, nem az én feladatom megválaszolni. Eb­ben az évadban azért nem ke­rült be mai magyar szerző műve a műsortervbe, mert egy kifejezetten populáris re­pertoárral szeretnénk vissza­csalogatni a nézőket. A kor­társ magyar darabok vél­hetően rétegekhez szólnak. Egyébként nem zárkózom el Darvasi-művek bemutatásá­tól, ha kapok tőle darabokat, elolvasom, és ha jónak talá­lom őket, megtalálom a mód­ját, hogy műsorra tűzzük. Más szerzők már több ajánlattal is megkerestek, de nem találtam közöttük olyan darabot, amit érdemes lenne bemutatnunk. - Szegeden sokan épp a rétegigényt kielégítő stúdi­ószínházi produkciókat hiányolják. Vannak erre vonatkozó tervei? - A Tantusz Művelődési Házat - ami kiválóan alkal­mas stúdióelőadásokra is ­vélhetően huzamosabb időre megkapjuk a Matávtól. Sze­retnénk nemcsak próbaterem­ként, hanem egy új játszó­helyként is hasznosítani. Hollósi Zsolt Kedves Olvasó! Már kapható Fekete Klára Cégvesztő című könyve. A szerző írásaiban együtt bukdácsolta végig a gazda­sági rendszerváltás iskoláját azokkal a döntéshelyzetben lévő emberekkel, akik Szeged cégeit irányították. Tudósí­tott munkásgyűlésekről, csődegyeztetőkről. Látott töme­ges elbocsátásokat. Felszámolóbiztosok tucatjaival készí­tett beszélgetéseket. Járt üzemcsarnokokban, amelyekben egyik napról a másikra megállt az élet. Ha azokban az időkben azt mondja neki valaki, ebből könyvet fog írni, kineveti. Az élményekből mégis könyv lett. Tíz év, Sze­ged gazdasági rendszerváltásának históriája. Ahogy a szemtanúk látták - és túlélték. Ami volt és amivé lett. Er­ről szól a könyv: a konzervgyár, a paprika, a ruhagyár, a kábelgyár, a textilművek és a kenderfonó története. A Cégvesztő megrendelhető a 80-821-821-es, ingyenesen hívható telefonszámon; levélben a szerkesztőség címén: Dél­magyarország 6740 Szeged Stefánia 10., a borítékra írják rá: Terjesztési csoport, Cégvesztő. A könyv ára 650 forint, plusz postaköltség. Megvásárolható személyesen is a szer­kesztőségben. Régi ötezresek: november 30-ig Budapest (MTI) A forgalomból bevont régi típusú ötezer forintos bankje­gyek legkésőbb november 30­án válthatók át törvényes fi­zetőeszközre. A régi bankjegyeket no­vember 15-éig a postahivata­lokban is ki lehet cserélni új ötezresre, ám azt követően már csak a Magyar Nemzeti Bank pénztárai váltják át a bankókat. Az MNB pénztárai november 30-án 8-tól 13 órá­ig tartanak nyitva. A jegybank július 23-án, pénteken jelentette be, hogy a következő hétfőtől bevonja a forgalomból a régi ötezrese­ket. A gyors döntést azzal in­dokolták, hogy ugrásszerűen megnőtt a nagyon jó minő­ségű hamisítványok száma. Beszélgetés Oberfrank Péter zeneigazgatóval Az opera nem léphet vissza Alapvető változások várhatók a színházban „Átláthatóbb viszonyokat szeretnék" Legutóbb negyvenkét évvel ezelőtt, 1957 no­vemberében mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház Erkel Ferenc operáját, a Hunyadi Lászlót. Vaszy Viktor második zeneigaz­gatói korszakának - amit ma már a szegedi opera­játszás aranykoraként emlegetnek - ez volt az első premierje. A tavasszal megválasztott zeneigazga­tónak, Oberfrank Péter­nek is ez az opera lesz első szegedi bemutatója. - Pénteken tartja az opera­tagozat az évad első bemu­tatóját, melyiket választot­ták a Hunyadi László több, létező változata közül? - A nyolcvanas évek köze­pén a Hungaroton készített egy reprezentatív lemezt, amit az eredeü tervek szerint Ferencsik János vezényelt volna, ám a halál ebben megakadályozta. Végül Kovács János dirigálá­sával született meg az a felvé­tel, amely az opera legteljesebb változatát tartalmazza, azaz va­lamennyi, Erkel által kompo­nált részlet hallható benne. Tudjuk, hogy a szerző vezény­letével 1844. január 27-én a Pesti Nemzeti Színházban le­zajlott ősbemutatón a nyitány sem hangzott el a ma ismert formában, és Szilágyi Erzsébet szólama is gazdagodott, hiszen amikor 1850-ben a kiváló fran­cia énekesnő, Anne de La Grange Pesten vendégszere­pelt, Erkel egy újabb drámai ívű áriát komponált a szerep­hez. Amikor jobb kvalitású te­noristákkal dolgozhatott, Hu­nyadi László és V. László sze­repeit is kiegészítette. így a tel­jes opera mintegy tizenöt perc­cel lett hosszabb az ősbemuta­tón elhangzottnál. Hosszú évti­zedeken át azt a változatot ját­szották a színházak, amit Rad­nai Miklós, Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv készített, ami­kor 1935-ben átdolgozták és rövidítették a darabot. Tóth Já­nossal, a bemutató rendezőjé­vel most úgy gondoltuk, visszatérünk a teljesebb zenei anyagot tartalmazó verzióhoz. - Miért elönyösebb, ha tíz­tizenöt perccel hosszabb a darab? - A teljesebb zenei anyag, a következetesen erősített dra­maturgiai szál hangsúlyosabbá teszi Hunyadi Mátyás szerepét, amit a rendezővel fontos szem­pontnak gondoltunk. Az opera­tagozat új szopránja, Dér Krisztina és a vendégként fel­lépő Bakonyi Anikó mutatko­zik be ebben a nadrágszerep­ben. Tóth Jánossal annak ide­jén együtt dolgoztunk az Ope­raházban egy másik Erkel-ope­ra, a Dózsa György bemutató­ján is. Úgy gondoltam, most is olyan rendezőre lenne szüksé­gem, akivel nyugodt körülmé­nyek között jó produkciót tu­dunk létrehozni. Díszletter­vezőnek Székely Lászlót kér­tem fel, akinek ugyancsak vol­tak már közös munkái Tóth Já­nossal, és örömmel vállalko­zott a feladatra. Profi munkát végzett, okosan oldotta meg a színváltásokat, ráadásul nem is került sokba a díszlet. - Sok a vendég a szereposz­tásban... - Nagyon jó énekeseket si­került megnyernünk. Ez annak is „köszönhető", hogy társula­tunk egyes énekesei, akik érin­tettek lettek volna, előre lekö­tött külföldi vendégszereplésen vannak vagy betegség miatt nem vállalhattak szerepet. Azt hiszem, reveláció lesz Bazsin­ka Zsuzsanna bemutatkozása Szilágyi Erzsébetkéní, és Feke­te Veronikának is egyik leg­jobbja ez a szerep. Daróczi Ta­más vállalta, hogy mindkét szereposztásban elénekli a címszerepet. Véleményem sze­rint az ország legjobb operakó­rusa a szegedi; most a férfi és a női kar is méltó feladatot kap. - Hogyan érinti az operata­gozat működését a színház nehéz gazdasági helyzete? - Az operaegyüttes terve­zett bemutatóit nem érintheti, hiszen erre az évadra is körül­belül ugyanannyi előadást ter­veztünk, mint a korábbi évek­ben. Ha nem valósulnának meg maradéktalanul a produk­cióink, akkor az nem az előre­lépésről való lemondást jelen­tene, hanem az operatagozat számára egyértelmű visszalé­pés lenne. Eddig sikerült kivé­denem a kedvezőtlen hatáso­kat, hiszen el tudtunk jutni a Thália Színházba, ahol a Sevil­la, se borbély című Kovalik­produkcióval óriási sikerrel vendégszerepelt a társulat, a múlt szerdán pedig több mint tíz év után ismét az egyik nagyszínházi operaprodukció­ban láthatta a szegedi közön­ség Tokody Ilonát, aki Liu sze­repét énekelte a Turandotban. A jelenlegi helyzetben mindezt nagy eredménynek tartom, hi­szen a kapcsolataim révén megszerzett szponzori támoga­tással sikerült megvalósítani. - Mi volt eddig a legmeg­lepőbb dolog zeneigazgatói munkájában? - Előre figyelmeztettek: ha eddig szerettek is, ez biztosan meg fog változni. Mindent megpróbálok, hogy ne csak azokkal a problémákkal tö­rődjek, amelyek szorosan vett kötelességeim. Az énekesek érzékeny lelkű emberek, ezért igyekszem így bánni velük. Mégis úgy látom, épp azok a művészek a legelégedetleneb­bek, akik legjobban élnek-hal­nak a színházért, s ezért én is a legjobban becsülöm őket. Egy sor olyan dologra is oda kell fi­gyelnem, amiről nem gondol­tam, hogy az ért dolgom is. Próbálok beletanulni a marke­tingbe, hiszen a költségveté­sünk nem elegendő, ezért fon­tos, hogy a társulat számára személyes kapcsolataim révén megpróbáljak plusz pénzt sze­rezni. H. Zs. Oberfrank Péter: Eddig sikerült kivédenem a kedvezőtlen hatásokat. (Fotó: Karnok Csaba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom