Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-09 / 261. szám
6 RIPORT KEDD, 1999. Nov. 9. Lányokc a fszexjvono/ végén... Ha nem sir a telefon Szeptember óta a törvény teljes szigorával föllép a magyarországi prostitúció ellen. Nemcsak a legyintgetö lányokat tiltották el az út széléről, de még a partnerkereső hirdetéseket is árgus szemekkel figyelik a közerkölcs őrei. Egy viszont nem változott: a szextelefonos szolgálatok dúskeblú hölgyei ma is széles mosollyal köszönnek ránk az újságokból. Merthogy a telefonszex legális üzletág maradt, mivel ez tulajdonképpen nem is szex, hiszen testi kapcsolat nem jöhet létre a felek között. De hát akkor a távközlésiieg lebonyolított kéjt minek is minősítsük? Ki tudná már megmondani, mikor érkeztek a lányok? Egyszercsak fényképeik beköltöztek az újságokba, fedetlen kebellel vonzották a tekintetet, és különösebb köntörfalazás nélkül tudatták a nagyérdemű közönséggel, hogy állnak rendelkezésére. „A gyönyör hangjai, hívj fel és élvezz velünk!" - parancsoltak rá az olvasókra. Miközben találkozhatunk olyan fotográfiával, amely alatt a szöveg mazochistáknak fájdalmakat ígért („Szenvedni fogsz, meggyötörlek, megalázlak!"), a kényelmesebb szexre vágyóknak pedig azt üzente a fotó szerint garantáltan nagymellű, s lábait csábosán széttáró, fülig érő mosollyal rendelkező szépség, hogy „Hívj fel, és én garantáltan a csúcsra juttatlak!". Vadak és kívánatosak Ha a hirdetési szöveg konzervatívabb sajtóorgánumban kapott helyet, a lányok szájába természetesen diszkrétebb szöveget adott a kéjt kínáló vállalkozás. Ám ha föllapozott valaki egy pornóújságot, megtudhatta, van, aki forrón, s van, aki két lánnyal egyszerre szeret(het)i. Ami viszont a lényeg: vad és kívánatos hölgyek várnak mindazokra (legalábbis a képes ajánlatok szerint...), akik levetkőzik szemérmességüket, és áldoznak néhány száz forintot arra, hogy hallás útján gerjedjenek. Ugye, már kitalálták, a szextelefonról, mint egyre nagyobb tért hódító üzletágról szólnak ezek a sorok. Ha pedig mégis akadna olyan olvasóink között, aki még soha nem hallott erről a szolgáltatásról, annak röviden összefoglalnám ennek lényegét. Adva vagyon ugyebár a telefonvonalnak két vége. Az egyiken a kuncsaft elrebegi vágyait, a másikon pedig egy búgó női hang igyekszik úgy teljesíteni, hogy kellemes élményben részesítse azt az urat, aki hajlandó volt megtakarított pénzecskéjéből a telefonboldogságra áldozni. A telefonvonalak nyilvánosak, bár hozzá kell tenni, korántsem olcsóak. Ahogy a szaknyelv fogalmaz: emeltszintű hívási díjtételért lehet lihegtetni e kis országban (miként a világ más tájain is...). Vagyis percenként legalább 160-180 forintot (plusz áfát, naná...) számláz az automata annak, aki telefonon keres szexpartner magának. - Furcsa perverzió szükségeltetik ahhoz, hogy valaki telefonon élvezkedjen - mondta ki sommás véleményét egy ismerősöm, amikor pár héttel ezelőtt egy asztaltársaságnál szóba került a távközlésiieg szerelmeskedő hölgyek ügye. - De leginkább arra lennék kíváncsi, milyen nő lehet az, aki ilyen munkára szánja el magát? - gurult bele egy kérdés is a beszélgetésbe. Legfontosabb: a diszkréció Aztán telt is, múlt is az idő, s nem kis szerencsének köszönhetően, íme, előállhatok a válasszal: két telefonszexes hölgyről mindenképp leírhatom: kedves, udvarias, mosolygós, s bár szívesen beszél hivatásáról, azért azt nem állíthatnám, hogy szószátyár. Legalábbis interjú közben nem. Hogy honnan szereztem én ezt a nagy tudományomat, és miért is beszélek szerencséről? Kezdjük talán az utóbbival. Egészen véletlenül, egy közvetítő útján tudtam elérni, hogy a telefonszexben járatos hölgyek egyáltalán vállalják a beszélgetést. Azt ugyan nem állíthatom, hogy titkosszolgálati eszközöket kellett latba vetni egy sikeres interjú érdekében, de az már a csevegés első percében kiderült számomra, hogy a lányok számára legfontosabb a diszkréció. A titkosítás fontosságáról, s egyéb (telefon)szexügyekről pedig beszéljen ezután Amanda és Kata, az iparág két szegedi képviselője. - Először is azt szeretném nagyon hangsúlyozni, hogy a mi munkánk nem része annak, amit ma prostitúcióként tartanak nyilván - jegyezhettem föl Amanda bemutatkozó szavait egy lakótelepi pizzéria asztalánál. - Szóban teljesítjük a telefonáló kívánságait, ha szexuális problémájára vár választ, akkor tanácsokat adunk, ha velünk, vagyis hangunk segítségével szeretne eljutni a csúcsra, akkor partnerei vagyunk, de arról szó sem lehet, hogy testi érintkezés alakuljon ki egy telefonszexes lány és a telefonáló között. Ezért őrizzük hát annyira inkognitónkat, és ezért utasítunk vissza minden olyan kérést, ami arra irányul, hogy személyesen is megismérkedjenek velünk mondta Amanda. Aki beszélgetésünk elején gyorsan tisztázott egy-két, számára fontos interjúszabályt. Vagyis á külsejéről nem írhatok, mint ahogy az is elképzelhetetlen, hogy meglátogassam azt a „telephelyüket" (ő fogalmazott így), ahol fogadják a hívásokat. Emellett tabutéma családi helyzetük is, tehát beszéljünk szigorúan csak a szexről. Már ha szexnek lehet nevezni mindazt, amit a lányok művelnek. Mert hogy Amanda a vallomást így folytatta: - Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a mi szolgáltatásainkat csak és kizárólag perverz, kéjenc alakok veszik igénybe. Sőt! Ha statisztikát készítenénk, a számok azt mutatnák, hogy a telefonálók közel hetven százaléka még véletlenül sem kéjelegni akar, hanem vagy szexuális problémáira várna tőlünk tanácsot, vagy nagyon magányos, és csupán beszélgetni szeretne. Túl gyorsan a csúcsra A maradék harminc százalékból huszonöt valóban szexet igényel, s a telefonálók mindössze 4-5 százaléka az, aki egészen extrém kívánságokkal lep meg minket. Amandától megtudtam azt is, hogy a szexuális panaszlista élén a férfiak „szerszámának" mérete áll. Ki túl nagynak, ki túl kicsinek találja sajátját, s ez okoz problémát számára a kapcsolatteremtésben. Emellett sokaknak az a bajuk, hogy túl gyorsan érnek föl a csúcsra. De rengetegen azért is fölhívják a lányokat, mert fogalmuk sincs, hogyan kellene megszólítani egy olyan hölgyet, akire régóta vágyakoznak, csak éppen a bátorság hiányzik ahhoz, hogy be is mutatkozzanak neki. - Sokkal megdöbbentőbb számunkra - ha már a telefonhívásokat elemezzük -, hogy milyen rengeteg magányos ember él Szegeden. És most ne csak azokra gondoljon, akik egyedül laknak egy lakásban. Hanem például azokra a férfiakra és nőkre, akik mellett ott fekszik az ágyban a feleségük, illetve a féljük, csak éppen nincs már mit mondaniuk egymásnak. Gondjaikat elhallgatják egymás elől, vágyaikat nem merik kitárni, így aztán, amikor van egy olyan szabad tíz percük, amikor a másik nem zavar jelenlétével, a szextelefon után nyúlnak. Ami pedig a különleges kéréseket illeti: a hölgyek elmondták: volt, aki azt rebegte a kagylóba: képzeljék el, hogy ő egy papucs, (netán egy óvszer...), s mondják el, ilyen helyzetben mit is tennének vele. De ennél sokkal elgondolkodtatóbb eset is előfordult már, nem is egyszer: rendszeresen hívja például a telefonszámukat egy olyan férfi, aki azt várja el, hogy hét-nyolc éves kislány hangját utánozva kínálják neki a kéjes szavakat. - Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az úr pedofil hajlamú. A nagy kérdés csak az, hogy ha nálunk nem lelne orvosságot a bajára, vajon hogyan élné ki vágyait? - kérdezte Amanda, s bizony, nem igazán sietett senki sem a válasszal. így aztán beszélgetésünk pár pillanatnyi csend után más témák felé kanyarodott. Elmesélték a hölgyek, hogy szexszolgálatuknál nemcsak a lányok állnak a telefonálók rendelkezésérc. Az egyenjogúság (no, meg a telefonálók igényének) jegyében férfiakat is megszólíthatnak a telefonszexre vágyók. S bár Amanda és Kata szerint hölgytársaikban éppen annyi elfojtott szexualitás és vágy él, mint az erősebb nem képviselőiben, a hívások száma ma még azt mutatja, hogy a teremtés koronái sokkal bátrabban beszélnek szexuális problémáikról. No, persze a szexvállalkozás férfialkalmazottjai sem maradnak azért munka nélkül. De az tény, hogy kéjes szavaikra inkább homoszexuális férfiak, mintsem kielégítetlen hölgyek kíváncsiak... A házibulik vendégei S hogy mikor is vagyon a szextelefonok nagy szezonja? A hölgyek tapasztalatai azt mutatják, hogy leginkább hétvégén keresik őket, míg a napszakok közül a késő délelőtt, illetve a kora délután a legzsúfoltabb. A hívások átlagban 10-12 percig tartanak, de persze az is előfordul, hogy sokkal hosszabb ideig csevegnek a partnerrel. - Az sem titok, hogy mi már szinte állandó vendégek vagyunk a házibulikon. Természetesen csak telefonon keresztül. Amikor ugyanis a tetőfokára hág a jó hangulat, mindig akad egykét fiú vagy lány, aki azt kezdeményezi: vonják be az örömködésbe a szextelefonos szolgálatot is. Természetesen ezt a kérést sem utasítjuk vissza. Ugyanis telefonon keresztül mindent szabad, de élő kapcsolatra, mint már mondtam, soha nem kerülhet sor - írtam föl noteszembe Amanda szigorú szavait. S hogy ezután miről beszélgettünk még? A rátermettségről, ami szextelefonnal foglalkozó hölgyek esetében szép hangot, nagy szókincset, s hasonlóan nagy fantáziát jelent. No, meg persze az is alapkövetelmény, hogy még véletlenül se essék egy telefononszexből élő lány a szégyenlősség nagy hibájába. S minek tagadnám, szóba került az is, mennyit kereshet egy lány, ha telefonon keresztül elégíti ki a kuncsaftjait. - Hetente öt napot dolgozunk, nappal négyórás, éjszaka nyolcórás munkaidőben. Volt, amikor egy hónapban csak ötezer forintot vihettünk haza, de volt olyan hónap is, amikor 150 ezernél is többet jövedelmezett ez a munka. Persze, nem csak a pénz a fontos. Ezt a melót szeretni kell, s mi szívesen is csináljuk, ugyanis egy jó kollektívában, barátok között végezzük a munkánkat - köszöntek el a hölgyek. Nekem pedig a pizzériából kilépve egy régen játszott film címe jutott eszembe - „Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk." De hát az csak egy vicc volt. Ám azt sosem hittem volna, hogy a „No sex!" parancsával legközelebb éppen a telefonszexes lányokkal beszélgetve találkozom.. Bátyi Zoltán tA/xGAS KA/V,^ NE/V? LÍÍÖT^ FELVESSZÜK A RITMUSÁT £ CIB BANK Beszélgetés Csapó Ágnes gyermekpszichiáterrel Már megélte, hogy elhagyják" Csapó Ágnes: A gyermekek hajlamosak azt hinni, hogy miattuk borult fel a harmónia a családban. (Fotó: Nagy László) A gyermekek olyan pontosan érzékelik a megváltozott viszonyokat, mint a radar - nyilatkozta lapunknak Csapó Ágnes gyermekpszichiáter, akivel a válásokból adódó lelki problémákról beszélgettünk. A gyermek- és ifjúságpszichiátriai gondozóintézet munkatársa szerint nincsen rossz házasság, csak rossz házaspárok vannak. - A válást leginkább a gyermekek szenvedik meg. Milyen problémákkal fordulnak önhöz a szülők? - A dolog úgy indul, mint a gyermekorvosnál. Mondanak valamilyen tünetet, ami lehet éjszakai bepisilés, fejfájás, szédülés vagy hangulat-labilitás. Van úgy, hogy azonnal kiderül, mi áll a háttérben. Más esetben viszont csak később derül fény arra, hogy a tünetek hátterében a megváltozott családi szerkezet áll. Sok szülő érzi úgy, hogy a gyermek semmit sem tud a megromlott kapcsolatról, mondván: nem előtte történnek a dolgok. Pedig a gyermekek olyan pontosan érzékelik a megváltozott viszonyokat, mint a radar, hiszen rendkívül érzékenyek a hangulatokra, a hangsúlyokra, a feszültségre. A metakommunikatív jelzésekből a gyermekek kiolvassák: a családban megszűnt a harmónia. Sajnos a gyermekek hajlamosak azt hinni, hogy miattuk borult fel a rend és harmónia, ők tettek valami rosszat, ami miatt megromlott a szülők kapcsolata. Emiatt gyötrődnek. és bűntudatuk lesz. - Nincs annál szörnyűbb, amikor a gyermekek önmagukat vádolják egy olyan szomorú eseménysorozatért, amiről nem ők tehetnek. - Ennél van rosszabb is, amikor a szülők külön mennek. Ekkor nagy veszteség éri a gyermeket, hiszen addig bizalommal volt a szülei iránt. Onnantól fogva gyanakvóvá válik, s úgy gondolja: ami egyszer megtörtént, az újra megtörténhet, vagyis esetleg elmegy a másik szülő is. Vészhelyzetben érzik magukat, ami különböző tüneteket produkál, ami a kisebbeknél főként testi tünetekben mutatkozik meg: megtorpannak a fejlődésben, vagy egy olyan életkorba zuhannak vissza, amelyben biztonságban érezték magukat. A nagyobbak, főleg a fiúk, inkább nyugtalanná, figyelmetlenné, esetleg nagyon agresszívvé válnak. Elveszítik azt a készséget," hogy uralkodni tudjanak az indulataikon, s az energiájuk nagy részét az köti le, hogy figyelnek, mi lesz velük a jövőben. - Elmondható tehát, hogy az agresszió és a magatartászavar az egyik leggyakoribb tünetegyüttes a megromlott házasságban élő gyermekeknél? - Igen. Hiszen a gyermekek tehetetlenül szemlélik az eseményeket, amibe nem tudnak beavatkozni. A tehetetlenségi élmény nagyon magas feszültséget gerjeszt, aminek következtében megnő a reakciókészség. Mindemellett szinte minden gyermek terveket kovácsol arra nézve, hogy hogyan tudná visszahozni a nyugodtabb, békésebb időszakot. - Ekkor valamiféle kettősség uralkodik a gyermekben? - Ez nem kettősség, mert a gyermek jól tudja, hogy már sohasem lesz ugyanolyan harmónia a családban, mint volt. "Ez olyan, mint amikor a házaspár összeveszik, majd kibékül: onnantól fogva mindkét fél gyanakvóvá válik. Már a gyermek sem tudna ugyanúgy viselkedni, mint korábban, mert már megélte azt, hogy el tudják hagyni. - Mindezek a lelki sérülések okozhatnak-e a későbbiekben súlyos pszichikai betegségeket, elváltozásokat? - Azt mondják: minden, amibe nem halunk bele, az egyben erősíthet is bennünket. A válást önmagában lehet normális emberi eseménynek tekinteni. A probléma akkor kezdődik, ha ezt a felnőtt nem tudja feldolgozni és a gyermekkel feldolgoztatni. Nem a családszerkezet befolyásolja a gyermek személyiségfejlődését. Ismerünk együtt élő családokat, akiknek a gyermekeit folyamatosan gondoznunk kell, mert a rengeteg tabu, titok és mesterkéltség miatt a gyermek jól érzékeli: az <5 családja nem család. Nem a család szerkezete, hanem a belső miliője dönti el, hogy a gyermek hogyan tud viszonyulni a világhoz. A lényeg: soha semmilyen helyzetben ne hazudjunk a gyermeknek! Sajnos a gyakorlatban nem úgy működnek a dolgok a válásnál, mint ahogy kellene. Jönnek az idegőrlő perek és bosszúk. Pedig a szülőknek látniuk kellene: nincsen rossz házasság, csak rossz házaspárok vannak. Egy válás vagy megromlott kapcsolat nem minősít senkit. A kérdés az: alkalmas-e egy házaspár arra, hogy hosszú távon a szeretet minden formáját befussa. Szabó C. Szilárd WWWC1B.HU CIB TAKARÉKSZÁMLA egy új konstrukció, amely egyesíti a folyószámlák és a lekötött betétek előnyeit magasabb kamatot fizet, mint a folyószámlák a lekötött betéttel szemben havonta kétszer, kamatveszteség nélkül hozzáférhet a pénzéhez sávos kamatozású: az 50 000 forinttól 500 000 forintig terjedő részre 8.5% (EBKM 8,97). az 500 000 forint feletti részre 12,5% (EBKM 13.44) számos befizetési mód közül választhat, hogy külön betétlekötés nélkül, folyamatosan gyarapithassa megtakarításait a számlanyitás díjmentes, a számla megnyitásához 50 000 forint indulóbetét szükséges 6720 Szeged, Wss Menyhért u. 1. Teleion: (62) 425-425 6600 Hódmezővásárhely. Deák Ferenc u. 15. Teleion: (62) 246-911 CIB^0640»22I2