Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-07 / 234. szám

CSÜTÖRTÖK, 1999. OKT. 7. BELFÖLD 3 Csomaghatás Sarkad (MTI) Dolgozni akaró és gyer­mekeket nevelő családokat szeretnénk támogatni - je­lentette ki Sarkadon Harrach Péter szociális és családügyi miniszter azon a fórumon, amelyen ismertette tárcája jövő évi törekvéseit. El­mondta: amennyiben ilyen ütemben fogy hazánk lakos­sága, akkor 50 év múlva 8 millióra apad az ország lé­lekszáma. Könyvbemutató Békéscsaba (MTI) Az aradi Szabadság-szo­bor kálváriája címmel Bé­késcsabán megjelent a jelen­leg a békési megyeszékhe­lyen élő hetvenéves aradi új­ságíró, Mózer István köny­ve, amely részletesen leíija, mi minden történt az eltelt jó egy évszázadban Zala György 1890. október 6-án fölavatott híres aradi Sza­badság téri szoborcsoportjá­val. A képekkel gazdagon il­lusztrált kötet olvasója meg­ismerheti az aradi Szabad­ság-szobor történetét a terve­zéstől a fölállításon át az 1925-ös lebontásig és jelenig tartó fogságáig. Vasútfejlesztés Záhony (MTI) Magyarország európai uniós csatlakozása felértéke­li a záhonyi vasúti átrakó szerepét, s erre készülve a MÁV Rt. 4,5 milliárd forin­tos költséggel megkezdte a csomópont korszerűsítését ­jelentette be Kukely Márton vezérigazgató. A széles nyomtávú sínhálózat moder­nizálását is magába foglaló fejlesztések a záhonyi, az epeijeskei és a komorói állo­másokon folynak. 4 mi osztrákjaink A Móra Ferenc Általános Iskola működését helybeli vállalkozók is támogatják. (Fotó: Schmidt Andrea) A kistelepülések iskolá­inak helyzetét megvitató konferenciát rendeztek a Mórahalmon. A fenntartá­si gondokkal küszködő oktatási intézmények is­kolaszövetségek létreho­zásával és pályázati tá­mogatások megszerzésé­vel segítenek magukon. „Kicsi a bors, de..." - cím­mel közoktatási minikonfe­renciát tartottak szeptember utolsó hetében Mórahalmon. A szakmai napon a kistelepü­lések iskoláinak helyzetét vi­tatták meg. A megbeszélésre Csongrád megyén kívüli fal­vakból és kisvárosokból is ér­keztek résztvevők. „A kis lélekszámú települé­sek iskolái gyakran napi gon­dokkal küszködve tartják fönn magukat. De szerencsére akadnak példamutató iskolák, amelyek megtalálták a nehéz helyzetből kivezető utat" ­foglalta össze a konferencián elhangzottakat Gyuris Péter­né, a Mórahalmi Általános Is­kola és Szakiskola igazgatója. A közel kétszáz érdeklődő délelőtt előadásokat hallgatott a kistelepülési iskolák műkö­dését vizsgáló fölmérések eredményeiről. A délutáni szekcióüléseken a bajból kilá­baló iskolák és önkormányza­tok képviselői osztották meg tapasztalataikat hallgatósá­gukkal. A konferencia részt­vevői megegyeztek abban, hogy az iskolák megmaradása fontos föltétele a falvak meg­maradásának. Az iskola meg­szűnését szinte törvényszerű­en követi a település lakóinak elvándorlása: a szülők előbb­utóbb abban a faluban-város­ban keresnek lak- és munka­helyet, amelynek iskolájába beíratták gyermeküket. Az anyagi gondok oka az, hogy az iskolába járó gyere­kek száma után kiutalt állami „fejkvóta" a fönntartás költsé­geinek csupán 70-80 százalé­kát fedezi - a hiányzó pénzt az önkormányzatnak kell biz­tosítania, s még ezt a viszony­lag csekély hányadot is csak nagy nehézségek árán tudják előteremteni. A meghívott iskolák képvi­selői között persze olyan is akadt, aki meggyőző eredmé­nyekről számolt be. A „pénz­csinálás" egyik eszköze a pá­lyázat: a támogatások elnyeré­sével olyan célokat is megva­lósíthatnak, amelyek egyéb­ként meghaladnák az iskolák erejét. Persze nem mindegy, hogyan pályáznak: a Mórahal­mi Általános Iskola és Szakis­kola pr-igazgatóhelyettesi funkciót hozott létre, többek között a lehető legsikeresebb pályázatok elkészítésének fel­adatára. A térségi összefogás is se­gíthet: Csongrád megye isko­laszövetségeinek tagjai adott­ságaik közös hasznosításával támogatják egymást. Az isko­lák egy-egy feladat megoldá­sára is egyesíthetik erejüket: a közösen vásárolt eszközö­ket (vetítőberendezést, szín­padot, stb.) közösen is hasz­nálják. Egy-egy ötlet is sokat len­díthet: akad település, amely­nek teleháza délelőtt „teleis­kolaként" működik: tanítási időben a diákok ismerkednek a számítógépek, az internet vi­lágával. A helyi támogatók bevoná­sával is sokat nyerhetnek az is­kolák. Mórahalmon például akad vállalkozó, aki az egyik al­só tagozatos osztály angoltaní­tásának költségét fedezi. A mó­rahalmiak azzal is példát mutat­tak, hogy a minikonferencia megrendezését a Soros Alapít­vány, Közoktatási Modernizá­ciós Közalapítvány, a Déltáv Rt., a mórahalmi önkormányzat, az Esély Szociá-lis Magánala­pítvány (Mórahalom) mellett több helybeli is támogatta: Bar­na Jánosné, Fődi Lajos vállal­kozó, a Harkai Minidiszkont, a Molnár Pékség, és a Varga Pék­ség is hozzájárult a szakmai nap megtartásának költségeihez. Nyilas Péter A Z átlagolvasó már bizonyára hagyná a derék osztrák választókat, viseljék csak a maguk keresztjét a vá­lasztásokon második helyen végzett Szabadságpárttal, a dolog azonban valamivel tanulságosabb ennél. Termé­szetesen nem a „szélsőség előretörése" vagy a „erőteljes jobbratolódás veszélye" és a hasonlók miatt - ezt tényleg viseljék az osztrákok -, hanem a ránk eső részt kellene megfontolnunk. Orbán Viktor az első adandó alkalommal meg is tette ezt, azt nyilatkozva a rádióban, hogy a Jörg Heider-féle társaság politikája egyenesen ellenkezik Magyarország érdekeivel. Tegyük hozzá mindjárt: ellenkezik minden polgári jobbközép párt érdekeivel is, ugyanis a radikális populista pártok szélsőségüket a polgári jobboldal köntö­sébe burkolják, így próbálva nemzetközileg szalonképe­sebbé tenni magukat. A felszíni és erőltetett maskara hi­teléhez hozzájárul az a rövidlátó baloldali taktika is, mely elég képmutató módon két ujjal mutogat a hasonlóságra. A forgatókönyv itthon is lejátszódott, és bár szerencsé­re itthon a beilleszkedés és az európai építkezés politikája van felül, Csurka István nem mulasztotta el Haiderrel is megfűszerezni mondandóját, amikor bejelentette, hogy az időközi választásokon visszalépteti jelöltjét a polgári jobbközép javára. A legutóbbi választások után a győztes polgári pártnak magyarázkodnia kellett, miért nem szavaz ellene a radi­kális jobboldal. Az osztrák választást követően egy kissé a jövőbe is tekinthettünk, látva, hogy az európai integráció közben és után mi lehet egy társadalmi radikalizálódás következménye. Tjogy elkerülhetetlen-e, azt a magyar kormánypár­L± toknak kell tudniuk, hiszen ez a parázs akkor fog leginkább égetni, amikorra Magyarországon is kialakul­na egy gyermekbetegségeit elhagyó, valódi polgári politi­kát folytató jobboldali párt. Addigra kezelni kell az itthon is érezhető sebeket, a munkanélküliséget, a korrupciós visszaéléseket és az idegenajkú, beilleszkedni képtelen bevándorlást, tudván, hogy ami Európában történik, azt Magyarország sem fogja elkerülni. A MIÉP visszaléptet Budapest (MTI) A nemzeti oldal összes erőinek támogatása céljából a MIÉP mindkét jelöltjét visszalépteti az időközi or­szággyűlési választások má­sodik fordulójában - közölte Csurka István pártelnök szerdai, budapesti sajtótájé­koztatóján. Mórahalmi bölcsességek Martonyi János külügyminiszter a közös felelősségről Szeged a régiók Európájában A Dél-Alföldre fontos szerep vár. (Fotó: Miskolczi Róbert) A ma­gyar kor­mánynak a jugoszlá­viai kér­désben ki­fejtett né­zetei egy­értelműek, mivel minden esetben a közös felelős­ségre és a vajdasági ma­gyarok sorsa fölött érzett aggódó figyelemre ala­pozott. Martonyi János külügyminiszter - Sze­gedre hazatérvén - a re­gionalizmus és a bizton­ság látószögéből elemez­te lapunknak adott inter­jújában a régióközpont jövőjének esélyeit. - Miniszter úr! Az Európai Közösség tervezett bővítése kapcsán Magyarországra is begyűrűzött az a nézet, hogy az integrációban föl­oldódnak a nemzetek. Mi erről az első számú magyar külügyes véleménye? - Az Európai Közösség, majd az Európai Unió lassan ötvenesztendős története bizo­nyította, hogy a közös fórumo­kon meg tud jelenni az egyes államok nemzeti érdeke, hi­szen ezt a döntéshozatali me­chanizmusok lehetővé teszik, és ezzel egy időben érvényre tudnak jutni azok az összeuró­pai érdekek is, amelyek az egész kontinens gazdasági és biztonságpolitikai stabilitását, versenyképességének megőr­zését és növelését segítik elő. Igaz, egy erősen globalizálódó világban. Ezzel együtt az Eu­rópai Unió bővítésének logiká­ja és a taggá válni szándékozó országok részéről jelentkező igény is azt jelzi: egy még szé­lesebb körű Unió éppen azért válik erősebbé és koherenseb­bé, mert a tagok hasonló társa­dalmi és gazdasági fejlettségi szintet érnek el, illetve fejlődé­sük mutatói egymáshoz közelí­tenek. - A csatlakozni szándéko­zók érzéseiből nem hiány­zik a szorongás sem, mivel tartanak az összeurópai diktátumoktól. Jó válasz-e erre a gondra a regionaliz­mus képviselete? - Annak érdekében, hogy az egyes tagországokon belüli különbségek kiegyenlítődje­nek, illetve a csatlakozni kívá­nó országok a leghatékonyab­ban készülhessenek a tagságra, az Európai Unió azt a politikát követi, hogy fejleszti a legrá­szorultabb térségeket, és to­vább erősíti a már fejlődésnek indult régiók felzárkózását. Ez az alapja a regionalizmusnak. a régiókban való gondolkodás­nak: nem pusztán közvetlenül az egyes állammal szemben ál­lít fel követelményeket, hanem ott segít, például az infrastruk­túra vagy a munkaerőpiac fel­jesztése terén, ahol erre a leg­nagyobb szükség van. A regio­nalizmus ugyanakkor a határok légiessé, transzparenssé tételé­nek legjobb eszköze is, mert a térségek határai gyakran nem esnek egybe az országhatárok­kal. A nemzetek és államok közötti ilyen szintű együttmű­ködés megint csak az egész Európai Unió egységét, stabi­litását és fejlődését hívatott biztosítani. A kérdést az önök városából is szemlélhetjük: azt talán nem szükséges bizonyí­tani sem a szegedieknek, sem pedig a máshol élő magyarok­nak, hogy Szeged mennyire jelentós városa, sőt a déli or­szágrész tekintetében mennyi­re kitüntetett központja ha­zánknak. Ezt bizonyítják gaz­dasági és szociológiai mutatói, de az itt élők lakóhelyükkel szembeni elkötelezettsége is. Meggyőződésem, hogy egy város vagy térség fejlődésében a kulturális azonosságtudat és a világra nyitott, befogadó pat­riotizmus legalább olyan hú­zóerőt jelent, mint egy konkrét beruházás vagy gazdaságfej­lesztési program. - Miniszter úr hogyan szemléli az európai régiók és a régiók Európája kap­csolatrendszert szegedi összevetésben? - Szeged regionális jelentő­sége délkelet-európai össze­függésben fogható meg legin­kább. A déli szomszédunkban zajló háború idején világossá vált összekötő és közvetítő szerepe, s ez ma is egyértel­mű. A város tehát bebizonyí­totta, hogy a súlyos konfliktu­sok dacára képes olyan köz­ponttá válni, amely találkozó­helye a sokféle kultúrának, s ezzel együtt felmutatta azt a képességét is, hogy fejlődésé­nek dinamikáját képes átsugá­rozni másokra is. Szegeden te­hát adottak azok a feltételek, amelyek a várost és vonzás­körzetét európai szinten is is­mert és elismert régióközpont­tá teszik. Ha a város vezetői­nek és polgárainak töretlen marad az akaratuk, akkor Sze­ged a majdan EU-taggá váló Magyarország, tágabb érte­lemben Közép-Európa kiemelt régióközpontja lehet. - Aktuális és helyi problé­ma a jugoszláviai újjáépí­tés kérdése. Ön szerint mi várható, vagyis: milyen szerepre készülhet a határ­szél és Szeged? - A mintegy nyolc esztende­je kezdődött konfliktussorozat a második világháború utáni Eu­rópa legvéresebb háborúja és legnagyobb kihívása. A háború, Jugoszlávia dezintegrációja, majd az utódállamok megala­kulása és a fel-fellángoló nem­zetiségi, etnikai konfliktusok egy sor olyan kérdést vetnek fel, amelyek történelmileg na­gyon régóta megválaszolatla­nok a térségben. A valóság egyben az egyesült Európa mű­ködőképességének egyik fontos próbája, csakúgy, mint a transzatlanti együttműködés­nek. Magyarországnak többszö­rösen is kiemelt nemzeti ér­deke Délkelet-Európa stabili­tása, hiszen egyrészt magya­rok élnek a Vajdaságban, másrészt pedig hazánkat gaz­daságilag és biztonságpoliti­kailag is igen közvetlenül érinti az, hogy mi történik dé­li szomszédságában. A ma­gyar kormány álláspontja a vajdasági magyarok törekvé­seit illetően világos: támogat­juk a jogoszláviai magyar kö­zösség által kidolgozott há­romszintű autonómia koncep­ciót. Ugyanakkor azt is vilá­gossá tettük: osztjuk azt a vé­leményt, hogy újjáépíteni csak demokratikus országot lehet, vagyis Jugoszláviának jelentős lépéseket kell tennie a demokratizálódás terén ah­hoz, hogy a világtól a huma­nitárius segítségen túlmutató anyagi támogatást kapjon. A demokratizálódás az az alap­feltétel, amelynek teljesülése esetén sor kerülhet arra, hogy a nemzetközi közösség be­kapcsolódjon Jugoszlávia új­jáépítésébe. s e területen jut­hat szerephez Szeged. - Konkrétan mik a para­méterei a jugoszláviai de­mokratizálódásnak ? - Az újjáépítést meg kell, hogy előzze egy lépés, amelyre az előbb utaltam: Ju­goszlávia demokratikus átala­kulása. legalábbis ami az in­tézményrendszer kiépítését és a szabadságjogok érvényesí­tését illeti. A demokratikus világ itt nem hagyta magára Jugoszláviát és a térséget, ha­nem a Stabilitási Paktum lét­rehozásával, annak keretében igyekszik számba venni az előrelépés lehetőségeit és fel­készülni arra, hogy a feltéte­lek teljesülése esetén konkrét újjáépítési programok, projek­tek is beindulhassanak. Ma­gyarország kitüntetett szere­pet vállalt a paktumban azzal, hogy elsőként lesz házigazdá­ja a demokrácia és az emberi jogok kérdésében illetékes munkaasztalnak. Az e hét vé­gén Szegeden megrendezen­dő, „A helyi önkormányzatok szerepe a Stabilitási Paktum végrehajtásában" cfmű konfe­rencia is azt a célt szolgálja, hogy a demokratikusan gon­dolkodó erők vegyék számba lehetőségeiket és közösen ha­tározzák meg a célokat. - Végezetül: mit jelent a közös felelősség, s hol húz­ható meg a jugoszláv oldal felelősségének határa? - Mint említettem, felelős­ségünk közös, de az alapvető feltételeket, a demokratizáló­dás eszközrendszerét magának Jugoszláviának kell megterem­tenie. Bizonyos vagyok azon­ban abban, hogy ezt követően a nemzetközi összefogás sem marad el, hiszen mindannyi­unk érdeke a stabil, fejlődő, a nemzetközi közösség újra tel­jes jogú tagjává váló Jugoszlá­via és a virágzó délkelet-euró­pai régió megteremtése. Dlusztus Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom