Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-01 / 229. szám

PÉNTEK, 1999. OKT. 1. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! \jem tudom, Önök tapasztalják-e, hogy egyre többen 1V kezdenek büszkék lenni munkájukra. Formásra hagyott épületek, rendezett udvarok, kellő alázattal be­szegett földvégek, zsinórra soroló vetemények tanús­kodnak, hogy még nincs minden veszve a mestermun­kát illetően. Nyilván sokan emlékeznek még, hogy ez hajdanában sem volt másként. A rakodáskori asztag összeépítéséhez (ami csupán a gabonakévék soros egy­másutánisága) vagy éppen a kazal betetejézéséhez (sip­kájának domborúra hagyásához) nem kellett ugyan nagy tudomány, de aki nem értette a módját, hamar el­veszthette az esztendő munkájának télire való gyümöl­csét. A kenyér magja fólnedvesedett, a széna megpené­szedett. Ember, állat viselte kárát a tudatlanságnak, a hanyagságnak. Merthogy a jó munka mindenkor a tisztes helytállás­ból fakad. Meg abból, hogy ad magára annak készítője. Volt ezelőtt egy unásig elcsépelt mondás: „Munkád mellé add a neved!", de mindnyájan tudjuk, hogy eddig csak keveseket „csapott meg e szlogen szele." (Mondjuk meg őszintén, hogy az embertelen gyári szalag, vagy a téesz­béli henye kapásbrigád nem éppen a legideálisabb talaj a becsülettel teli munka ebbéli tenyészetéhez) Persze, azt is mondhatnánk, hol vannak már ezek a múltbéli rossz beidegződések? Aki ma csak ímmel-ámmal fog a munkához, vagy mindenáron annak elsumákolására törekszik, bizony, előbb vagy utóbb megnézheti magát. Hoppon marad. Elveszti állását, vele a kenyérkeresetét. Érthető tán, ha sokunkban éled újra a vágy: örömmel, s jól csinálni, amit csinálunk, s ha olyan: bátran viselni annak látszatát. A világot mindig az értékteremtő mun­ka viszi tovább. Na, kitől is tanultuk ezt? Csak nem egy Marx nevű gondolkodótól? Hú! Hamar befejezem, mert még olyasmi is eszébe juthat a Kedves Környékbé­lieknek, amire nem igazán lehetünk már büszkék. Ol­vassák oldalunkat a héten is, a rendőrök házáról szól, s az abban történő szép dolgokról. Beleillesztettük a magunk játékát is, csupán azért, hogy ne mondhassuk: mindig az a munka! Mezei Megmérettetés - Ha te úgy, akkor én így! No de: hol a labda? Orosházi (balról) és V. Fekete páros jelenete - játék volt a javából. (Fotó: Gyenes Kálmán) Alul fogda, fölül konditerem A rendörök háza Kisteleken Ünnepi fogadás a kisvárosi kapitányság épületében. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ami késik, nem múlik, tartja a mondás. A szegedi menedzserek csapata minden évben játékra csábítja szer­kesztőségünk sportos kollé­gáit, ezzel majdhogynem mindnyájunkat. Az ilyen megmérettetéseken - ahol a játékok sokfélesége a meg­határozó - nem mondhatni, hogy a toll és a szövegszer­kesztők mesterei mindig hozzák formájukat, s reme­kelnének. Emiatt az igazga­tók alkalmi egylete, a heve­nyészett összesítések szerint, többször hagyhatta el győz­tesen az összecsapások szín­helyét. A legutóbbi megmé­rettetésig a labdajátékokban verhetetlennek tűntek. És en­nek a minap vége szakadt. A Barna - Bakai, Gerecz, Si­mái, Orosházi, Máté, Sütöri összetételű csapat (Szakve­zetők: Kónya, Kósa, Rácz) simán kikapott a Délmagyar gárdájától. A hét sportágat magába foglaló II. Mezei Megmérettetésen, amelyet Perczelben rendeztünk, a Kandó - Kovács, Bátyi, V. Fekete, Arató, Szélpál, Mádi, Darvasi, Majoros (szakve­zető: Réthi) alkotta csapat fölényes győzelmet aratott. Mindjárt az elején Szélpál (vagy Darvasi), Kovács és Mádi góljaival 3-0-ra nyer­ték a kispályás labdarúgást, majd e sokkból alig éledve ugyan, de a lengőteke a me­nedzserek sikerét hozta. A kosárra dobás és a járókába emelés meg a székláb közé gurítás győzelmi mámora után már az asztalitenisz ru­tinfeladatként szerepelt a dél­magyarosok győzelmi reper­toárján. Mint várható volt, hozta ezt is a csapat, és a re­mek pajtási hangulat tovább fokozódott, a végére a játék a szabadidő leghasznosabb el­töltőjévé nőtte ki magát. Bár a Kónya-Kósa-Rácz hármas nem talált magának igazi sakkpartnert (Lékó igazoltan volt távol), s így azzal zárhat­nánk a Mezei Megmérettetés krónikáját, hogy végül is mi más, ha nem a két vezetés közti különbség döntött! M. T. Igazából még nem lakhatták be az épületet a kisteleki rendörök, de már a tegnapi ünnepé­lyes házavató elótt ab­ban dolgoztak. Kívül még az utolsó simításokat vé­gezték - járdát, bejárót, kilépőt tégláztak -, mikor a kisablakok mögött már az ügyintézők tették dol­gukat: igazolványokat, dokumentumokat cserél­tek például. Az emeletet a nyomozók szállták meg. Ahogy Sisák Jáno­séit járdaegyengetó gár­dája elhagyta az utcai te­repet, kezdetét vehette az ünnepélyes kapunyitás, és ehhez illó módon avat­ták föl a kisteleki rendőrkapitányság új szolgálati helyét. Két je­les vendég vágta el a nemzetiszín szalagot. Laj­tár József helyettes ál­lamtitkár és dr. Orbán Péter országos rendőrka­pitány. No, de haladjunk soijában. A szegedi Ördög Team ta­valy ősszel fogott munkához. - Amikor a kiírás megje­lent a Közbeszerzői Érte­sítőben, gondoltuk, megpá­lyázzuk - tudjuk meg a kez­deteket a csapat névadójától, Ördögh Dezső vállalkozótól. Dr. Orbán Péter ve­zérőrnagy, országos rendőr­főkapitány: - Azt várom, hogy az új épületben, szép környezetben, tiszta körül­mények között mindig fo­gadhassák az állampolgáro­kat, s ők is azt érezzék, hogy jó helyre jöttek. Büsz­kék lehetnek a kisteleki rendőrök, hogy itt dolgoz­hatnak és a polgárok is, hogy ilyen a rendőrségük, hiszen tavaly például tíz százalékkal túlteljesítették a kitűzött célt. Segítőtársa, Kaszáné Klivényi Anna már hajtogatja is az asz­talnyi dokumentumok éppen ide illő darabkáját, a mester­nek szent és sérthetetlen raj­zot, az épület szakszerűen megrajzolt vázát, esetünkben épp a felső szint ábráját. Ki­csiben látjuk, amit a kisteleki ember nap mint nap a maga valóságában nemigen láthat. Szóljon érte bárki bármit: a főutcái sarokház a maga való­ságában épületesebb látvány, mint annak rajzolt metszete. (A mérnöknek ez is legalább olyan szép, mint a járó­kelőnek a kész épület). - Úgy volt ez, hogy meg­adták a tendertervet - mondja Anna -, vagyis azt, hogy mit akarnak, hogyan képzelik. A déltervesek rajzolta elképze­lést minden pályázónak eljut­tatták. Pontosabban: meg kel­lett vennünk a nevezés jogát. Megnéztük a helyet, gondol­tuk, ha a szegedi kajak-kenu világbajnokságon nem vallot­tunk szégyent, talán ezzel is megbirkózhatunk. Ördögh Dezső hozzáteszi: - Bár ismertük Kisteleket, előtte nem dolgoztunk ott. Nem foghatjuk rá, hogy rutin­munka, mert szakmailag na­gyon érdekes, az átlagos épít­kezéstől eltérő jellegű volt. Hogy csak egy példát említ­sek, fogdát alakítottunk, biz­Lajtár József, a Belügy­minisztérium helyettes ál­lamtitkára: - Amikor jövök erre hazafelé, büszkeséggel tölt el, hogy nem volt hiá­bavaló a belügyminisztériu­mi munka. A kisteleki rendőrök olyan helyre köl­tözhettek, ahová szívesen megy az ember, ahol látja a munka eredményét. És jó példáját annak is, hogy a rendőrtársadalom türelmes, és ha kivárja, hogy minden rendbe jöjjön körülötte, vá­gyai teljesülnek. tonsági ráccsal. Igaz, nem ne­künk kellett kitalálni, a ter­vező megrajzolt mindent a maga módján, mi meg ennek a kérésnek eleget tettünk. - Eszerint vélhető, hogy szinte bele se szóltak az Ördög Team mestereinek munkájába? - A kész épületeknél nem látunk bele a gerendákba pél­dául. Amikor kibogozzuk, csak akkor derül ki, hogy mennyi is bennük az erő, mi­lyenek ott a vasak. Itt is hitet­lenkedtünk az egyik födém­terhelő próbánál, hogy mit ki nem bír a jó anyag. Volt olyan is, hogy a hatóságnak kellett eldöntenie: a mester vagy a tervező elgondolása a helyesebb. Most éppen a mes­ternek lett igaza. Szerencsére a rendőrök is résen voltak, okulva a máshol tapasztalt hibákból, végig azt kérték, ha már épül, legyen európai. - Aki a sarki épületet áfész-irodának vagy előtte áruháznak ismerte, azért még ráismerne... - Más lett, mint volt. A 27 méter hosszú, 25 méter széles alapépület megmaradt, de majdnem mindene átalakult. Tartása lett, a födémet meg­erősítettük, a tetejét fölcsere­peztük. Vatta új tetőteret épí­tettünk, oda került a kazán­Dr. Lukács János ezre­des, a megyei főkapitányság vezetője: - Nemcsak Kistelek gazdagodott e szép kapitány­sági épülettel, hiszen e napon még Bakson őrsöt. Szegeden Aldozatvédelmi Irodát nyitot­tunk. Jóleső érzéssel tölthet el mindnyájunkat, hogy e mun­kát segítő törekvéseinkben a Belügyminisztérium nem ha­gyott magunkra bennünket. Az európai normáknak is megfelelő épület: kihívás az itt dolgozóknak! Bízom ben­ne, hogy jó célt szolgál. ház, a konditerem meg a nagy tanácskozó. Lent a porta, az ügyfélfogadó, kintre gará­zsok... - Kisteleken már suttog­ják: szép, szép, de nincs előtte parkoló­Anna kiigazít: - Van, csak kicsi. Az ön­kormányzat alakította. Nyomban incselkedik a ki­sördög: - Az Ördög Team a meg­lévőnél nagyobbat épített volna? - Nem. Az indulásnál volt csak róla szó, hogy azt is mi csináljuk, olyanra, hogy a ka­mion beállhasson, de a rendőrség végül az önkor­mányzattal egyezkedett. Az építkezést záró, nem egészen épületes beszélgetést azzal fejeztük be, hogy a kis­teleki rendőrkapitányság épü­lete formájában európai: fűthető, hűthető, falai, ablakai tartják a meleget, hideget és terül belé a világosság. Ha csak ezen múlik: a környé­künkön a bűn nemigen nem üthet tanyát. Persze, azért illik tekintetbe vennünk Lukács főkapitány úr szójátékát, aki a házavatón mondta: jó ha az Ördögh nem alszik, de a rend kisteleki őreinek arra is fi­gyelniük kell ezután is: az ör­dög nem alszik... Majoros Tibor Szörényi Endre alezredes, a kisteleki kapitányság ve­zetője: - Kényelmes szobákat rendezhettünk magunknak. Külön emeletre költözhettek a nyomozók, tágas az ügyfél­fogadó, és világos minden he­lyiség. Remélem, hogy ezek után méginkább képesek le­szünk megfelelni a kívánt eu­rópai normáknak. Kistelek és környéke kiterjedt tanyavilá­ga, a várost átszelő nemzetkö­zi út és a közeli ópusztaszeri nemzeti park ad ehhez megfe­lelő tennivalót ezután is. Balástya Munkatársunktól Holnap, szombaton szüreti mulatságra várják az ér­deklődőket Balástyán. Délután fél 2-kor zenés, táncos, lovas kocsis szüreti felvonulással csalogatják a vendégeket. „Ba­lástya község közművelődésé­ért és fejlődéséért" közalapít­vány este 7 órától szüreti- és férfi-napi bállal kedveskedik a vendégeknek. A nőnapi meg­emlékezés páijaként a szüretim időszak a legalkalmasabb a fér­fiak megünneplésére. Hiszen a bor és a férfi közel áll egymás­hoz... Az est folyamán elsőként a férfiakat köszöntik, majd a néptáncosoké a főszerep. A va­csora után Kovács Kati invitál­ja táncolásra a publikumot. Éj­félkor hagyományőrző szüreti mulatságot rendez a szőlősgaz­da és a csőszök. A hajnalig tar­tó bálon Frank István és zene­kara gondoskodik a talpaláva­lóról. Déc Munkatársunktól Ma, pénteken délután fél 2­kor képviselő-testületi ülést tartanak a dóci polgármesteri hivatal dísztermében. A meg­beszélésen elsőként Belovai Pál polgármester ismerteti a testület jogkörében korában ki­adott döntéseket, utasításokat, illetve a lejárt határidejű hatá­rozatok végrehajtását. A belső ellenőr értékeli a munkakörébe tartozó feladatok megvalósítá­sát, valamint szó lesz az önkor­mányzati rendeletek felülvizs­gálatáról, módosításáról. Domaszék Munkatársunktól Megjelent a Domaszéki Hír­mondó legfrissebb száma. A lap elsőként a ma, pénteken délután 2 órakor esedékes ifjú­sági önkormányzati választá­sok indulóiról ad rövid ismerte­tést. Tizenhét fiatal „száll ring­be" a polgármesteri, illetve a képviselői címért. A választók két jelölt, Ábrahám Zsolt és Asztalos Árpád közül dönthetik el, hogy ki legyen az önkor­mányzat első embere. A képvi­selőjelöltek pedig a követ­kezők: Balázsft Bálint, Bata Anikó, Bába Andrea, Bálint Andrea, Börcsök Beáta, Csil­lag Tibor, Gál Zsolt, Kálmán Eszter, Nacsa Hajnalka, Pintér Renáta, Sziráki Krisztián, Szá­raz Csaba, Szűcs Rita, Tandari Rózsa és Tóth Gábor. Szatymaz Munkatársunktól Egészséghétre várták az ér­deklődőket a szatymazi művelődési házba és az általá­nos iskolába október 1-jéig, péntekig. Kedden rákszűrést, ultrahang vizsgálatot és. kom­puteres szemvizsgálatot tartot­tak. Ezenkívül a résztvevők előadásokat hallgathattak meg a csecsemők egészséges táplál­kozásáról és a cukorbetegsé­gekről. Szerdán a csontsűrűsé­get, a vérnyomást és az allergi­ás hajlamokat vizsgálták. Előadásokat tartottak a proszta­tabetegségekről, illetve jógabe­mutatóra várták a mozogni vá­gyókat. Csütörtökön iskolások­nak rendeztek vetélkedőket, bemutatkoztak a mentősök, va­lamint tájékoztatót adtak arról, hogyan hatnak a különféle ál­latbetegségek az emberre. Ma, pénteken, aki segíteni szeretne a rászorulóknak, az egész nap adhat vért, a gyerekek pedig fi­nom salátákat készítenek. Az egészséghetet vöröskeresztes jótékonysági bállal záiják, me­lyen köszöntik a véradókat. Hogyan értékeli a gyarapodást?

Next

/
Oldalképek
Tartalom