Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-29 / 252. szám

PÉNTEK, 1999. OKT. 29. KITEKINTŐ 9 Kedves Környékbéliek! A

fiatalnak csupán gondolat. Középkorúnak mármár több óra. Az idősebbek generációjának akár egy hét, fél hónap is lehet ilyenkor a temetői időtöltés. Mindenszentek napja felé közeledve, gondolom, a kedves környékbéliek se cselekszenek másként, mint jómagam: belegondolnak az élet mikéntjébe. Látván a virágboltok előtti koszorúmustrákat, a temetőjárások sűrűsödését, egyre jobban kerít a hatalmába a felismerés: bizony, bizony... Oda jutunk mindnyájan. Oda, az örök helyre, ahol apáink, anyáink nyugszanak. Élünk s meghalunk. Akik maradunk, és keresztények maradunk, most tartjuk az emlékezés virágosabb, fényesebb idejét. Mindenszenteket, s azt követően a halottak napját Talán azért, mert így szokás, talán azért, hogy ilyenkor látványosabb formájában is gondolhassunk szeretteinkre. Azokra, akik már elkéredzkedtek mellőlünk. Azokra, akik közel álltak hozzánk. (Kicsit azért azokra is, akik még mellettünk állhatnak.) A Jolvirágoztatott temetők aprócska fényeiből arra következtethetünk: sokan, sokakat szerettek, s szeretnek. Az emlékezés gyertyái világolnak. Azokért, akik, mikor még tehették, lehet, hogy hasonlóan gondolkodtak. G

ondoljanak bele. Pár perc csupán! Micsoda is? Az élet?! Hm. Az írások mind erről szólnak. Maradjunk ennyiben: ff Torgyánföld" - Kisteleken? Bajzák Jázsef alvégi vállalkozása Cikkünk visszhangja Norvégiában találkozunk A Kitekintő oldal bevezetője azt mesélte el október 15-én a Kedves Környékbélieknek, hogy a szegedi kézilabdadrukkerekkel megjártuk Északot. Az írásba, a sok jó és szép dolog mellé beleszőttem, hogy szerintem igazságtalanul szedték össze a rostocki szállás márkáit. A leírtakra többen jelezték, hogy az emberek ugyanarról a dologról homlokegyenest más véleménnyel is bírhatnak. Ime, „az írás szent, a vélemény szabad" elv alapján, részlet Mézes „Mi, kedves környékbéliek, mély megdöbbenéssel olvastuk az újságírónak hivatott Majoros Tibor által leírt cikket. Való igaz, hogy mi környékbéliek magánemberként, saját költségünkön, időt, fáradságot nem kímélve vettünk részt az utazáson... A mérkőzésen állni pedig addig kellett, míg a számozott ülőhelyekre a svédek leültek és a fennmaradó helyeket el lehetett foglalni, melyet mi, magyar szurkolók igénybe is vettünk. Néhány gondolatot a német szállásról. Való igaz, hogy történt egy kis malőr. A szállodában a 3 ágyas szobába csak 2 felnőtt és 1 fő 12 éven aluli személy szobafoglalását engedélyezték. Ebből következett, hogy pótszobákat kellett igényelni, ami valóban márkácskába került kifizetésre. Amennyiben ez a probléma még itthon kiderült volna, úgy magyar forintocskában kellett volna leperkálni, mint ahogy azt a környékbéliek közül ezt többen meg is tették A meg nem nevezett szervezőt pedig nyugodtan nevén lehet nevezni, mivel Ginál Jánosnak csak köszönettel tartozunk, hogy lehetővé tette és megszervezet - mérsékelten alacsony áron - ezt a nem kis felelősséggel járó utazást. A „Kedves Környékbéliek II."-ként ajánlotta Tóth Tibor, Czirják Gábor és Góg László a következőket: „Az elmúlt heti élménybeszámolót olvasva (is) értékeltük újra az alingsasi skandinávjárásunkat. A száznál több szurkoló két, egymástól függetlenül szerveződő, és részben más utakon közlekedő autóbusszal érkezett a Pick Szeged EHF kupa visszavágó mérkőzésére. A mi buszunk ablakából is „szebben zöldellt" a szomszéd füve, azonban a szállodákban az előre, faxon egyeztetett időpontoknak és létszámnak megfelelően nyugodtan hajthattuk fejünket a kispárnákra. Az első kellemetlenség, a lelkes, 48 fős csapatunkat akkor érte, amikor a mérkőzés helyszínén, zászlóinkat, sálainkat kisimítva, hangolva a mérkőzésre, a Pick buzdítására, magyar hang kért figyelmet a (közel-távol?) 2000 km-nyi távolságon lévő svéd kisváros sportcsarnokában. „A magyar csoport vezetőjét kérjük a pénztárhoz, és kérjük, hogy a bentlévők belépőjét egyenlítse ki!" Megdöbbenve néztünk egymásra, hiszen mi sportdiplomáciai csatornákon már a svéd csapat szegedi szereplésekor leszerveztük a kedvezményes belépőket. Ellenértékét svéd koronában vittük a sportcsarnokba és szabályos belépőt kaptunk cserébe az alingsasi sportigazgatótól. Később nevesítették is a nem fizetőt, „de ez a név már nem az a név" volt, hiszen mind a 110 magyar szurkoló „égett". Az út további, már a látnivalókra épülő része során többször megbeszélés tárgya lett még ez a kellemetlen esemény. A mi buszunkban is volt egy kis pénzügyi malőr. A hegyeshalmi határátkelőt elhagyva történt. Az előkalkuláció alapján begyűjtött részvételi dijak (kis tartalékképzést is tartalmazva, de nonprofit jelleggel) nem lettek teljes egészében felhasználva, így mindenki a részére simított visszatérítést kapta kézhez. Reméljük, ennek ellenére Norvégiában, november 20-án találkozunk." Mondják Kedves Környékbélieknek: ha hallgattam volna, bölcs maradtam volna?! M. T. 11 HOT Kapát-kaszát rég látott e földdarab. Bajzák gazda a valamikori téeszszólóben. (Fotó: Gyenes Kálmán) A népnyelv „Torgyánföldnek" híreli azokat a birtokokat, amelyeknek se vége se hossza, vagyis: vannak, de még nincsenek hitelt érdemlően kimérve. Mint ismeretes, a kisgazdák pártvezére karózta az első nemzetiszínű mezsgyéket a közös gazdaságok parcelláiba, ígérve ezzel az ősi juss, a magyar föld igazi gazdáját. Akkoriban többen imába foglalták a közöst bátran mezsgyéző ember nevét, s mint a mostani ábra mutatja: nem is volt alaptalan a fohász. A Jóisten - természetesen a választó néppel egyetértésben - igazi földosztóvá segítette a lelkes szószólót. Ma — ki ne tudná még a legelhagyatottabb tanyában is - dr. Torgyán József a honi földek minisztere. Pontosabban: a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetője. Most már hivatalból is hozzá tartoznak a rendszerváltó földosztás ügyei, s mint hangoztatja úton-útfélen a róla szóló hfradás: nem is hagy magára egyetlen magyar gazdát sem! Váiják is, mint a Messiást. Bajzák József kisteleki vállalkozó. - egy a sok közül: - Soha nem felejtem, még kisgazdavezér korában mondta a miniszter úr, hogy olyan világ lesz, ha hatalmat kap, mint ügyvédbojtár korában. Félig se szívta el a cigarettáját. már át is írták a földbirtok papíijait. Olvasóink a Kitekintő június 11-i számából már értesülhettek, hogy Bajzák Józseffel mára akár a tüdőrák is végezhetne, ha a földátírás várakozása idejében cigarettázna. Tíz éve kért földet a baromfinevelő vállalkozásához és a gyors birtokvisszaállítási kísérlet nála igazán megbicsaklott. Igaz, semmibe vette a kisvárosi földosztók igyekezetét. Ágált, levelezett, járta a hivatalokat, írt dr. Torgyán Józsefnek is miattuk. Aki kicsit is figyelemmel kíséri a magyar rendszerváltást, tudja, hogy milyen bajokat hozott a téeszek fölparcellázása. Aki osztott, kicsit magának osztott. Bajzákék 11 hold földet kértek a tanyájuk köré, negyedét a valamikori ósi birtoknak. Időben beadták reája a kívánt papírokat. Több mérnökember rajzolt, karózott feléjük. Mégis: - Hitvány földet akarnak rám erőltetni most is! Nem azt, amit a vállalkozáshoz a tanyám mellé kértem. Bajzák József kér, győződjünk meg „parasztszemmel, hogy mire is mérik a napot, feléjük? Az utak bogához érve, Gubáék birtokán a vetés már terített zöld pázsit. József gazda leendő földjén? Háát... hullámzik a gaznak tengere, merednek gancsaik az agg gyümölcsfáknak, s közibük olajfák terebélyesednek. A nekiszabadult természet jelzi: kapátkaszát régen látott a földsarok. Töredezett betonoszlopokba, elindásodott tőkesorokba, fűbenőtt drótokba akadunk. Körénk nádszálak hajbókolnak. Mai fogalommal élve: brutális az elhanyagoltság! Bajzák gazda mondja is: - Ha ez szóló, és ötven aranykoronát ér hektáija, akkor én vagyok a római pápa. Bajzák pápábbnak érezheti magát a pápánál, mert, bizony, a hivatal papíijai szerint ez tényleg szőlő. - Az volt! A téesz elcsapta. Az fáj, hogy Gubáék kiszedték a szőlőt, kitakarították a földet és szántónak kapták vissza. - Mi ebben a hiba? - Behívattak az efemesek a polgármesteri hivatalba, hogy több éves huzavona után lezárhassuk a birtokunk vitáját, ott kértem, hogy nekünk is ekképpen számolják, de azt mondták: erről már szó sem lehet! - Ha nincs más, szedjék ki maguk is, és mindjárt gabonát terem... - Szedje ki az efem! Visszük tovább a viccet: - Bajzák Józsefné ugráltasson másokat! Már nincs efem, már más van... - Ha valaki elrontott valamit, kötelessége, hogy azt hozza rendbe. - Miképpen? - Akképpen, hogy ne én húzzam a rövidebbet Bízzák olyanokra a földek osztását, akiket nem szégyellnek az emberek. Akiknek van szavuk... - Álljon meg a menet! A földbába bizottságokat a kistelekiek választották... - Nem adtak nekik időt. Hebehurgyán lezavartatták velük a földosztást. Mindenki csinálta, ahogy jónak látta. Koma, sógor, jó barát vitte, amit vihetett. Ebbe a körbe Bajzákék nem sorolhatták magukat. Téeszük, ahonnét a földet kérték, időnek előtte gazdátlanná vált. A fejetlenségben a szomszédok rájuk mérették a földjüket Ebből lett a vita, s Bajzák e mögött emberi hanyagságot sejt. Kavatja a témát, hogy eközben Kistelek téeszföldjeinek ügyei Pestet járták. (A földbizottságok nem fogadták el a megyei földosztók javaslatát, pörre is mentek volna igazukért, ha nem vált közben a rendszer, de mint ismeretes, váltott. És a Horn-kormány hamar szétkergette a kishoni földbábák gyülekezetét). Keveredtek a dolgok, a tehetősebb gazdák gyarapodtak. Bajzákék járták földjük kálváriáját, várták, hogy valaki igazul dönt az ügyükben. Legeslegvégén, ez év júliusának végén, az efemhivatal helyébe lépő új intézmény, a maradék földügyek intézését is feladatául kapó Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Csongrád Megyei Földművelésügyi Hivatala határozott. Bajzákék birtoka jórészt a tanya mellett maradhatott. Ámde: - Belementem az egyezségbe, de abba nem, hogy semmi darab földért vesszen oda hetven aranykoronám. Láttuk, ahhoz, hogy vetni lehessen az érte ajánlott földet, előbb lánctalpassal rendbe kellene tetetni. Már én azt nem hiszem, ha engedély nélkül kiszedetem belőle a szólót, hogy meg ne büntessenek. Adóval is agyonvághatnak... - Bocsásson meg. A földosztóknak semmi közük az adósokhoz. Mi több: most már ha kéri Bajzák gazda, kaphat a földjére ingyenes pénzt. Ahogy nevezik: hektártámogatásL - Tudjuk, itt az alvégen: ameddig nincs nevünkre szóló papfr, egy fillér se jár. Érvényes szerződésünk volt a vállalkozásra, ezt senki föl nem mondta. A törvény minket biztatott. - Megváltozhat még min- Amennyi idő, ideg és pénz ráment... kitenne már egy másik vagyont. Tíz év elkeseredése kérdeti: azt nevezik vállalkozásbarát politikának, ha nem fogadom el a szart, beleverik az orrom? Mondjuk meg őszintén: egy frászt! Majoros Tibor Répaszedés idején... Munkatársunktól Bármennyire is fájlaljuk, mindjárt ideér emberes hónapunk harmadika, a november. Bár az idő igazán a kegyeibe fogadta a gazdákat, de a répaszedésen még nincs mindenki túl s ezért nem is bánnák, ha a november is úgy kezdődne, ahogy az október abbahagyni kényszerült: nevetős, fényes napokkal. (Éjszakánként azért esett annyi eső, hogy a vetések takarói kellően átnedvesedhettek.) Bár, ilyentájt már nem meglepő, ha egyik pillanatról a másikra romlik el az idő, de bízzunk a természet kiszámíthatatlanságában és ad még lehetőséget a tél előtti utolsó nagy határmunkákhoz, (répaszedéshez, kukoricaszárak kupolásához, gallyszedéshez) Persze, mindazért, hogy majd később a fűtött szobában, a kemence melegénél „észlelni" lehessen a káposzta savanyodását. Bitóék sárga répaföldje bö termést hozott az idén. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ma: díjátadás Munkatársunktól Április óta kísérheti figyelemmel az ország, hogy ki kapja a Magyar Gazda elismerő titulust. Ma, pénteken Szegeden, az ifjúsági házban rendezendő agrárfórumon már a környező táj jelöltje is ismert lesz. A délután kezdődő eseményen dr. Torgyán József, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetője adja át a rangos elismerést. Fúváskoncert Munkatársunktól Jeles vendégek fújták a dalt a minapi kisteleki ünnepségen. A horvátországi Lovrán város fúvószenekara adott koncertet a Közösségi Házban. Tavasszal viszont a kisvárosi zenészemberek, az id. Vándor Rudolf Fúvószenekar fújja majd a magáét a lovráni tavaszi fesztiválon.