Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-27 / 250. szám

SZERDA, 1999. OKT. 27. EGY SZÁZALÉK 5 csörög a Pannon GSM Kedves olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Kéri Barnabás ügyeletes újságíró munkatársunkkal oszthatják meg, aki munkanapokon reggel 8 és 10 óra között, vasárnap 14 és 15 óra között a 06-20-9432-663-as rádiótelefon-számon várja hívásaikat Elveszett tárgyaikat kereső, illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80-820-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetőirodáinkban. Poharak. A Tesco bélyegakciójával kapcsolatban megintcsak több telefont kaptunk. Egy zsombói olvasónk kétszer is bebuszozott Szegedre, csakhogy hozzájusson a gyermekei által olyannyira áhított poharakhoz, ám végül csak egy ezerforintos vásárlási utalványt kapott, mondván: a poharak elfogytak. Bodor Zoltánná is hasonlóképpen járt, és sorstársainak javasolja, ha gyermekeik mindenképpen szeretnének a mesefigurás pohárkészletből inni, bátran menjenek ki a Cserepes sori piacra, ott ugyanis díszcsomagolásban, és nem is túl drágán megvásárolhatják a készletet. Dr. Jancsó János, a Tesco Áruház igazgatója elmondta: harmincezer pohárkészletet rendeltek, s ennek a mennyiségnek a legoptimistább előrejelzések szerint is elégnek kellett volna lennie. Ezzel szemben több mint ötvenezren vettek részt az akcióban. A Tescónak sikerült utólag egy nagyobb mennyiséget beszereznie a gyártótól, amely azonban több poharat már nem készít az idén. így 5-600 vásárló, azaz az akcióban résztvevők egy százaléka pohár nélkül maradt. Jancsó János hangsúlyozta: tudja, milyen roszszul érinti ez a gyermekeket, éppen ezért gondoltak arra, hogy vásárlási utalvánnyal kárpótolják a vásárlóikat. Tévé. Egy szép színes televíziót kaptak az ellopott helyett az Temető utcai óvodások, s ezt ezúton is köszönik a Kábeltévé Rt.nek. CZÜEH Körözik Markovits nénit Tévés újságírók az utcán Ma Gellérfy László: Holnap még bejöhetek? (Fotó: Nagy László) Munkatársunktól Csalás miatt köröz a Szegedi Rendőrkapitányság és a Szegedi Városi Bíróság egy hatvanegy éves nénit. A rendelkezésre álló adatok szerint Markovits Istvánná, Szeged, Ág utca 3. szám alatti lakos körülbelül két évvel ezelőtt szomszédjától 700 ezer forintot csalt ki, s a pénzt nem adta vissza. Büntetőeljárás indult ellene, ám az idős hölgy eltűnt, emiatt az eljárást felfüggesztették, a körözés azonban érvényben van. Markovits néni körülbelül 160 centiméter magas, enyhén molett. Haja színe barna, fülközépig érő, különös ismertetőjele nincs, vélhető feltalálási helye a piacok környéke. A rendőrség kéri, hogy aki a hölgy hollétéről bármit tud, hívja a 107es számot. Két szegedi tévést is elbocsátottak. Egyikük, Gellérfy László 15 éve készíti műsorait az MTV itteni stúdiójában. Másikuk, Pigniczky Zoltán a nemzetiségi műsorok gyártásvezetője volt. Hogy miért pont ók? Gellérfy, a Déli szél című, péntekenként! közéleti-kulturális magazin szerkesztője azt gyanítja, hogy személyes bosszú áldozatai. Pestről hétfőn levelet küldtek a stúdióvezetőnek, Bubryák Istvánnak, hogy november 25-től átszervezés miatt elbocsátják két munkatársát. Megüzenték neki, hogy az illetőkkel tanúk jelenlétében közölje: a munkavégzés alól azonnali hatállyal föl vannak mentve. - Azt kérdeztem, azért bejöhetek-e holnap a házba? meséli Gellérfy. - A műsorom leállításáról nem szólt a levél, ezért első pillanatban arra gondoltam, hogy mi mindent kell még csinálnom rajta... Persze, bejöhetek, mondta a főnök, de nem dolgozhatom, mert ez az utasítás. Ez hétfőn délután történt. Délelőtt még gyanútlanul végeztem a munkámat, igykeztem, mert aznap volt a 13. házassági évfordulónk, és ünnepelni készültünk... Gellérfy feleségének, Varga Zsuzsa rendezőnek két évvel ezelőtt mondtak föl. Az akkori elbocsátási hullámban a szegedi stúdió 80 belsős munkatársa közül 40-től „szabadultak meg", nem maradt státusban se rendező, se operatőr. Szerkesztői státusban Bubryák István stúdióvezető mellett csak ketten maradtak, Gellérfy László és Olajos Csongor. A tévéelnök levelében nincs semmilyen magyarázat arra vonatkozóan, hogy most miért éppen ezt a két embert kell elbocsátani. - A két évvel ezelőtti drasztikus létszámcsökkentéskor azt hittük, úgy éreztük, kész, vége, működésképtelenné vált a stúdió, megpecsételődött a vidéki televíziózás sorsa. Nem viseltük szótlanul: volt ez téma a szegedi Közéleti Kávéházban, és elmondtuk számos újságíró kollégának, akik meg is írták. Az egyik lap információjának készítője rám hivatkozott. Akkor a mi főnökünk, a regionális adások főszerkesztője megüzente, hogy ezt nem fogja nekem elfelejteni. Úgy látszik, szavatartó ember - mosolyog keserűen Gellérfy László. Sok tévés szerint őrült káosz van az elbocsátások körül. Még az egy hónappal ezelőtti 530-as lista szereplőit sem sikerült „kivégezni", mert nincs megállapodás a Pénzügyminisztériummal a végkielégítésekről. De azért megszületett most a második 500-as lista is. Hogy miként áll össze a kirúgandók névsora - senki sem tudja pontosan. Több szerkesztőség megszűnt, máshol egy vagy két alkalmazott maradt. Majdnem kivégezték az egész gyártást, mert az eredetileg egyeztetett 260 névhez „valaki" hozzáül még 200-at. Egy gyártásvezető az élő adásának kezdete előtt három órával kapta meg a felmentéséről szóló levelet. - Mondhatnám, hogy nem olyan rossz dolog egy listán szerepelni Érdi Sándorral, M. Lukács Ágnessel, Pikó Andrással, de az az igazság, hogy elment a kedvem attól, hogy bármit is mondjak. Évek óta mindannyian szorongunk, sok kollégámnak napi megélhetési gondjai vannak, kilakoltatás fenyegeti őket, a külsősök hónapokkal később kapják meg a munkájukért a pénzüket... Az jár a fejemben, hogy a három gyerekünk közül a legkisebb még csak ötéves. Én 42 éves vagyok. A feleségem két éve a gyerekekkel van otthon. Hogyan fogjuk őket fölnevelni? Elhatároztam, hogy a Kálvária tér, azaz a tévéstúdiö közelében maradok, megpróbálom külsősként azt csinálni, amihez értek. Ha hagyják. S. E. DR. BÁLINT JÁNOS, a szocialista párt jogtanácsosa 15 és 16 óra között ingyenes jogi tanácsadást tart Szegeden a Szilágyi u. 2. II/204. alatt. Telefon: 62/420-259. JOGSEGÉLYSZOLGÁLATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Megyei Képviselete (Szeged, Kálvária sgt. 14.) 14 órától 16 óráig az MSZOSZ tagjai részére (a tagságot hitelt érdemlően igazolni kell). Dr. Hajdú István ad felvilágosítást munkaviszonyban lévők, pályakezdők, valamint nyugdíjasok részére. DR. MÉCS LÁSZLÓ, a 12-es választókerület (Móraváros, Béketelep) képviselője lakossági fórumot tart 17.30 órától a Napos Úti Általános Iskolában. Téma: Cora és Metró bevásárlóközpontok és környékük részletes szabályozási terve. Meghívott előadó: Horváthné Mézes Ágnes, a főépítész munkatársa. Holnap FARKASNÉ POCSAI BLANKA, a 8-as választókerület (Újszeged) képviselője 17 órától a Fő Fasori Általános Iskolában fogadóórát tart, melyen az elmúlt egy év mérlegét vonja meg. Vendégei: dr. Bartha László polgármester és Rákos Tibor, a terület országgyűlési képviselője. A fogadóóra előtt 16,30 órakor csatornázási lehetőségekről tart tájékoztatót a képviselőnő. DR. TÍMÁRNÉ HORVÁTH MAGDOLNA, a 25ös választókerület (Tápé) képviselője fogadóórát tart 14 és 16 óra között a tápéi ügyfélszolgálaton (Honfoglalás u.). Vendége dr. Hajdú Péter ügyvéd. A MUNKÁSPÁRT szeged-alsóvárosi alapszervezete 16 órai kezdettel taggyűlést tart a Szeged-Állomás éttermében. A lakásmaffia csendben dolgozik... Haldoklás, halál, gyász Életvég és emberi méltóság A Magyar Tanatológiai Alapítvány a haldoklók és hozzátartozóik segítségnyújtásére alakult ez év tavaszán, első nemzetközi konferenciáját a jövö hét végén, november 6-án és 7-én tartja Szegeden, az METESZ-székházban. A Magyarországon tabuként kezelt halál-haldoklás-gyász témakörével foglalkozó tudományos tanácskozásról, amelyet a jövő hét végén tartanak Szegeden, tegnap tartott sajtótájékoztatót, a konferencia elnöke, dr. Szenes Márta, illetve a szervezőbizottság titkára, Farkas Csaba. A tanatológia legnevesebb hazai szakértőinek előadásaira épített konferencia célja, hogy találkozásra és tapasztalatcserére nyújtson lehetőséget olyan szakemberek és laikusok között, 'akik napi munkájuk, illetve hétköznapi életük során haldoklókkal és gyászolókkal kerülnek kapcsolatba. A pszichológusok, pszichiáterek, filozófusok, lelkészek a halállal. haldoklással, gyásszal kapcsolatos legújabb kutatási eredményeiket osztják meg egymással és a laikus hallgatósággal, annak érdekében, hogy az eredmények mihamarabb hasznosuljanak a gyakorlatban, s könnyítsék a gyászoló családok életét a nehéz helyzetekben. A plenáris ülés mellett úgynevezett kiscsoportos tréningek is lesznek, amelyek során a résztvevők egy-egy saját „élményen" alapuló szituációt elemeznek, s kapnak ezáltal módszertani segítséget a haldoklókkal, gyászolókkal foglalkozók. A neves szakembergárda - akik között ott van, Polcz Alaine, Iván László, Pilling László, a Torontóban is oktató Somfai Béla, a lelkész Ribár János, az orvos-természetgyógyász Fenyvesi Péter, a pszichiáter Tringer László és Temesvári Beáta előadásai, a konferencia egész anyaga interneten is hozzáférhető lesz. A tanatológiai tudományos tanácskozás és tréning bárki által látogatható. K. K. Kis város - kicsi maffia. Ezt írtam legutóbb, amikor a Csongrád Megyei Földhivatal vezetőjével beszélgettem arról, hány szegedi ember feje fölül veszik meg a lakását - fenyegetéssel, megtévesztő szerződések aláírásával. Az interjú során kiderült, a földhivatal azonnal jelez, ha gyanús jeleket észlel a szerződésekben. Ennek is köszönhető, hogy egy év alatt alig 4-5 esetben kellett értesítenie az ügyészséget. Ám amennyiben az iratok rendben vannak, valamint ügyvédi ellenjegyzést tartalmaz az adásvételi szerződés, a földhivatal tehetetlen. Az alábbi történet egy olyan lakóról szól, aki a gyanakvásának is köszönheti, hogy még nem pakolták az utcára... Az egyedül élő P. J. házrésze kis jóindulattal belvárosi ingatlannak is tekinthető. Valaha kétszintes magánháznak épült, ma a főépületen hárman osztoznak, a negyedik lakónak a melléképület jutott. A tető beázik, a homlokzat repedezett, egyik másik lakás csak szoba-konyhás, ám a hely nem számít rossznak. De ezzel nem törődnek különösebben a lakók, legalábbis addig nem, amíg egyikük meg nem hal, és a négyből egy lakás eladósorba nem kerül. Ezt a bizonyos kétszobahallos lakrészt, valamint a tőle különálló, ám hozzátartozó földszinti helyiséget azonnal árulni kezdi az örökös. Több ingatlanközvetítőben is megfordul. Az egyikben a bámészkodó-nézelődő ügyfelek közül az egyik megszólítja - előzőleg hallotta minden szavát -, ne is menjen messzebb, őt érdekelné az üzlet. (Mellesleg a nevezett ingatlanközvetítőben feltűnően sokan csellengnek a nap bármely órájában, ezt később a panaszos, P. J. maga is megfigyeli.) Az illető arról is kifaggatja, hányan laknak még a házban, azok hány évesek és mi az esély a mielőbbi .Jdhalásukra". Az eladót - nevezzük K. I.nek - a kérdések nem zavaiják, azzal sem foglalkozik, milyen etnikumot képvisel az érdeklődő. Az örökös számára az a fontos, mielőbb elkeljen az ingatlan, ráadásul jó áron. Márpedig K. I. a helyszíni szemle után igencsak jó árat kínál. Az ingatlanközvetítőben adásvételi előszerződést írnak alá - az eladó és a vevő. A kialkudott vételár papíron közel 6 millió forint (messze nem ér annyit), ebből másfelet azonnal kifizetnek, a többit három hónap múlva - így az ígéret. Az okmányon azonban csak az eladó és a vevő neve szerepel, se tanú, se ügyvéd nincs. A képbe úgy kerülnek a szomszédok, hogy az eladott lakás egy házrész, a többi lakónak tehát elővásárlási joga lenne. Ráadásul különböző jogok illetnék meg őket a közösen használt udvarra, lépcsőházi helyiségekre is. Vagyis az eladó köteles felajánlani az ingatlant megvételre (a kialkudott majdnem 6 millióért), s csak azután szabad a gazda, ha a többiek lemondanak róla. Főszereplőnk, P. J. a maga ötven-valahány évével a legfiatalabb a maradék három tulajdonos közül. Ez mindent elárul azzal kapcsolatban, mennyire lehetnek tettre készek a többiek, ha baj van. P. J. és társai kapnak is egy ajánlott levelet, amelyben arra kéri őket az örökös, mondjanak le az elővásárlási jogukról, de az adásvételi szerződést nem mutatják meg nekik. A leendő szomszéd személyesen is megjelenik és arra célozgat, jobban tennék, ha nem kötözködnének. P. J. azonban követeli az adásvételi szerződést, mert sejteni kezdi, miről van szó (a másik kettő még nem érti a történéseket). Azokat a jogokat is feszegeti, amelyek a közös helyiségekre vonatkoznak. P. J. a földhivatalba is bemegy, ahol nem talál széljegyet a valahai örökös tulajdoni lapján. Vagyis látszik, biztosan nincs „normális" adásvételi szerzódés. Elmegy a szóban forgó ingatlanközvetítőbe is, hiszen elfelejtették megmutatni neki a hivatalos papírokat. Itt kihagynék egy-két epizódot a történetből. Az utolsó fejezet az érdekes, amelynek egyelőre még mindig nincs vége. P. J. frekventált helyen lévő házában ismeretlen egyének jelennek meg, akik új tulajdonosnak vallják magukat - ki a földszinti, ki az emeleti részt tudja a magáénak - és hozzáfognak a lakrészek felújításához. A csöndes ház élete fölbolydul. A közös kapu zárja hirtelen elromlik. Az épület teli emberrel, hangoskodnak, bútorokat, építőanyagot hoznak-visznek. Csúnyán beszélnek és minden elképzelhető módon bosszantják az ott élőket. Kiderül, hogy az eredeti vevő már nincs is a képben, ő már túladott a házrészen (természetesen magasabb áron), az ingatlant megosztotta, a két lakrészt eladta. Miközben a földhivatalban mindennek semmi nyoma. „Kötözködő" főhősünk, P. J. azonban állja a sarat. Nem ír alá semmit, nem mond le az elővásárlási jogáról, amíg nem lát adásvételi szerződést. Egy héttel ezelőtt azonban krimibe illő jelenet játszódik le P. J. lakása ajtajában. Amikor a csöngetésre ajtót nyit, négy marcona alak áll a küszöbön és először barátságosan, majd egyre fenyegetőbben arra kérik, írjon alá. Ő nem ír, hisz még a szemüvege sincs nála, hogy legalább azt látná, milyen papírt mutogatnak neki. Hiába. P. J.-t belökik a lakásába, megtépik a haját és megfenyegetik. Vagy ad tízmilliót (!), vagy odavési a nevét. P. J. aláír. Nincs más választása. Később kiderül, a többiek a házban már megtették. P. J.-nek szerencséje van. • Valóban csak azt írta alá, hogy lemond az elővételi jogáról. De ennyi erővel a saját lakása eladásáról, vagy a halálos ítéletéről is nyilatkozhatott volna. A marcona alakok még mindig az örökös nevében hozták az aláírandókat. Vagyis P. J. ahhoz járult hozzá, hogy K. I. adómentesen jövedelemhez jusson. P. J. fél az új szomszédaitól, akik szemlátomást alig vátják, hogy elköltözzön. És a lakást jutányos áron - vagy cserelakásért - nekik ajánlja föl. Hiszen azoknak elővásárlási joguk lesz, amennyiben a földhivatal végül majd mindent rendben talál az ügyletben és kénytelen lesz bejegyezni az új tulajdonosok nevét. Az ügy eldurvult. És az a szomorú benne, hogy ismert ingatlanközvetítő, még ismertebb ügyvédek neve is szerepel egyik-másik dokumentumon. F. K.