Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-16 / 242. szám

SZOMBAT, 1999. OKT. 16. HIRDETÉS 7 RANDI-rovat Hogyan hirdethetsz a RANDI-rovatban? Vágd ki a mellékelt ábrát, és ragaszd a beküldendő szöveget tartalmazó bo­rítékra. Az ábra hetente változik, és csak azokat az üzeneteket jelentetjük meg, amelyek boríték­ján az előző heti ábra szerepel. Várjuk névvel, lakcímmel kiegészített üzeneteiteket, hirdetése­iteket, amelyeket ingyen közlünk (neveteket, cí­meteket nem tesszük közzé.) Címünk: Délma­gyarország/Délvilág Szerkesztősége, 6740 Stefánia 10., Sajtóház. A borítékra írjátok rá: RANDI-rovat! 17 éves, molett, jó humorú, kedves, romantikus lány vagyok. Olyan fiúk jelentkezéséi várom, akik kedvelik a molett lányokat, és szívesen megismerkednének velem. Jelige: „Molett a párom". 21 éves, hosszú barna hajú, zöldesbarna szemű, szentesi lány vagyok. Érzékeny, érzelmes, ro­mantikus, álmodozó - ezek a jel­zők igazak rám a leginkább. A ze­ne, az éneklés, a költészet nagyon fontos szerepel tölt be az életem­ben, én is írok verseket. Keresem azt az étzelmes, jó humorú, vidám srácot, aki kellőképpen komolyta­lan, de egy komoly kapcsolatra vágyik. Ha felkeltettem érdeklő­désed, (íj a „Gyémánt" jeligére! A „Ne hagyj cserben" jeligé­jű lánynak üzenem: Remélem, te sem hagysz cserben, és eljössz a megbeszélt találkozóra. Én ott vá­rok rád a hirdetés megjelenése napján, du. 17-kor, a Kerek-Perec előtt. Hogy tudjad, hogy kit kell keresned, lesz nálam egy ilyen új­ság. Kedves, „Bat girl" jeligéjű lány! Hirdetésed elolvasva feléb­redt bennem a remény, hogy meg­ismerkedhetek veled. Én is szen­tesi vagyok, szeretek bulizni, sé­tálni, sportolni. 15 éves vagyok, és hosszabb kapcsolatot szeretnék végre valakivel. Találkozzunk a hirdetés megjelenését követő hét­főn, 2.30-kor a Rossman előtti szökőkútnál. Ha nem jó az idő­pont, íij másikat! A „Sterbinszky" jeligéjű lánynak: Helló! 16 éves, 183 cm magas srác vagyok. Olvastam a hirdetésed, és azt hiszem, hogy én vagyok a számodra fontos. Szere­tek zenét hallgatni, olvasni, spor­tolni, és moziba járni. Ha akarsz velem találkozni, legyél az egyik padon a Domus előtt, szombaton, 9-kor. Ha nem jó az időpont, írj újat ugyanerre a jeligére! A „Bat girl" jeligéjű lánynak: Helló, én egy 16 éves, szentesi srác vagyok. Én is szeretek moto­rozni, és a jó mozifilmeket sem vetem meg. Ha akarsz velem ta­lálkozni, gyere el 17-én, du. 15­kor a Petőfi iskola előtti nagy fá­hoz. Ingyen a kezedben egy ilyen újság. A „Ragyogás" jeligére: Hir­detésed felkeltette az érdeklődése­met. 18 éves, barna hajú, kék sze­mű, szemüveges, szegedi lány va­gyok, aki szintén magányos. Én is szeretek jókat beszélgetni, moziba járni, kerékpározni és főzni. Ha szeretnél megismerkedni velem, találkozzunk az üzenet megjele­nése napján. 15-kor a Tisza-par­ton, az árvízi emlékműnél. Le­gyen nálad egy ilyen újság, hogy megismerjelek. Ha az időpont nem jő. írj „Magány" jeligére. Sziasztok, lányok! 26 éves, szegedi srác vagyok. Szeretek ze­nél hallgatni, sétálni, moziba jár­ni. Szeretem a sportot. Ha egy ko­moly kapcsolatra vágyó, vidám lány vagy, íij a „Cherish" jeligére. Sziasztok, fiúk! Ne hagyjátok a következő két magányos lány szivét üresen bolyongani. Egyi­künk 19, a másikunk 20 éves, bar­na, illetve kék szeműek vagyunk. Keressük az ideális partnert, sze­mélyetekben. Vásárhelyiek va­gyunk. Jelige: „Párosan szép az élet". A „Bat girl" jeligére: Én szin­tén szentesi vagyok, aki ugyan­csak imád motorozni, és persze moziba járni! Szeretnék veled megismerkedni, a hirdetés megje­lenésének napján várlak 18-kor a Dió hintánál, legyen a kezedben egy kulcscsomó. Ha nem jó ez az időpont, írj „Őszi szerelem" jel­igére. „Bat girl" jeligére: Szia! Most egy 18 éves, 183 cm magas srác bemutatkozó üzenetét olva­sod. A hirdetésed nagyon megtet­szett nekem, ezért szeretnék veled megismerkedni. Találkozzunk okt. 16-án, du. 16-kor a szökőkút­nál. A kezedben legyen egy ilyen újság! Addig is szia. Ha nem jó az időpont, írj a Szentes, 1999 jeligé­re. Az „Egymásra találunk" jeligére: Én egy 20 éves, érzékeny lány vagyok. Szeretek sétálni, ol­vasni, és zenét hallgatni. Szeret­nék egy komoly kapcsolatot, amelyben az őszinteség és az igaz szerelem a meghatározó. Ha te is ilyenre vágysz, akkor találkoz­zunk Szegeden, az Anna-kűtnál, okt. 9-én, 16-kor. Nálam egy egy­színű, kék mappa lesz. Jelige: „Boldogság". A „Szerelem" jeligére: Hirde­tésed felkellette az érdeklődése­met, és szeretnék találkozni veled. Én is szeretek sétálni, moziba jár­ni, és jókat beszélgetni. Találkoz­zunk szombaton. 16-kor, a Korzó mozi előtt. Legyen nálad egy ilyen újság. A „Szerelem hullámhosz­szán" jeligéjű fiúnak üzeni a „Szerelem" jeligéjű lány: Elfelej­tettél az időpont mellé egy helyet is megjelölni! Ha még mindig szeretnél velem találkozni, legyél az Anna-kútnál 18-án, 16-kor. Ha nem jó.az időpont, írj vissza ugyanerre a jeligére! 168 cm magas, szegedi srác vagyok. Szeretnék megismerked­ni egy helyes, 15-18 éves, őszinte, szeretetre vágyó, nem molett lánnyal. Szeretem a romantikus sétákat, az állatokat, és a meghitt beszélgetéseket. A bulikért nem rajongok. Ha felkeltettem az ér­deklődésed, írj „Végre rád talál­tam" jeligére! 18 éves, barna szemű és hajú, szemüveges, szegedi lány vagyok. Szeretnék olyan fiúkkal megis­merkedni, akiknél a belső tulaj­donságok fontosabbak a külsők­nél. Szeretek sétálni, de nem egyedül, zenél hallgatni, szóra­kozni. Ha úgy érzed, hogy te vagy az, akit keresek, akkor íij „Teli­hold" jeligére. 17 éves, szegedi srác vagyok. Szeretek bulizni, moziba járni, sportolni. Szeretnék megismer­kedni egy olyan lánnyal, aki végre feledteti a csalódásaimat. Jelige: „Remény". Ha Te is egyedül vagy, és igaz társra vágysz, akkor írj ne­kem, egy 26 éves, szentesi, ma­gas, csinosnak mondott, komoly gondolkodású, de ennek ellenére jó humorú, rendes lánynak, „Re­mény" jeligére. Sziasztok lányok! 180 cm magas, káros szenvedélyektől mentes srác levelét olvassátok. Szeretek moziba járni, zenét hall­gatni, sportolni, nagyokat sétálni, kirándulni. Ha komoly kapcsola­tot szeretnél kialakítani, szerény vagy, őszinte, vidám, akkor írj a „Tenyeremen hordoználak" jel­igére. Sziasztok, lányok! Most egy 25 éves, sok csalódáson átesett, 182 cm magas, barna hajú, jó hu­morú srác levelét olvassátok. Sze­retek sétálni, moziba járni, a disz­kó nem tartozik a kedvenc szóra­kozásaim közé. Olyan lányok le­velét várom, akik szintén sokat csalódtak, és egy megértő, őszin­te, tartós kapcsolatra vágynak. Nálam nem a külső a lényeg, a belső értékek is lehetnek szépek és jók. Várom válaszod az „Örök szerelem" jeligére. A „Kéz a kézben" jeligére üzenem: Nagyon megtetszett rö­vid bemutatkozásod. Szívesen ta­lálkoznék veled okt. 17-én, vasár­nap, 4 órakor, az újszegedi gyer­mekkórház bejáratánál. Megbíz­ható, szerény, kissé zárkózott lány vagyok. Ha az időpont ne, jó, írj az „Állatbarát" jeligére. A „Ketten együtt" jeligéjű lánynak: Az általad megjelölt idő­pontban sajnos nem tudtunk talál­kozni, de ha továbbra is szeretnél megismerkedni velem, legyél va­sárnap, 16-kor a Centrumnál, a trolimegállóban, legyen Nálad egy ilyen újság. Ha nem jó az idő­pont, Írj ugyanerre a jeligére. Vár­lak, gyere el! 21 éves, 162 cm magas, vi­dám, klasszikus emberi értékekre igényes, színházat, mozit is ked­velő, szegedi diáklány vagyok. Ha Te intelligens, szegedi, főiskolás vagy egyetemista fiú vagy, és ha­sonló az érdeklődési körünk, sze­retnélek megismerni egy romanti­kus kapcsolat reményében. „Ugye, létezel?" Hatszázan a rácson túl, négyszázan innen Nagyfa árnyékában hűsölve Csépai József börtönparancsnok: - Nem tűröm a fegyelmezetlenséget és az eröszakot. (Fotó: Nagy László) Van egy település a megyében, amelyről nagyon ke­veset tu­dunk. Sót, közigazga­tási szempontból talán nem is létezik, sok ezer ember­nek azonban örök emléket jelent. Ezen a településen jelenleg körülbelül ezren él­nek. Közülük hatszázan börtönben. A település ne­ve: Nagyfa. Volt kertészet, börtön, alkoholelvonó, az­tán megint börtön. Nagyfán jelenleg mintegy hatszáz elítéltet tartanak fogva, s körülbelül még négyszázan lak­nak az intézet környékén, általá­ban azért, mert a munkájuk a börtönhöz köti éket. Furcsa vi­lág ez: a játszótérrel szemben a postán elítéltek rakják ki a cso­magokat, ötven méterrel arrébb pedig a szögesdrót húzódik. De ami fontosabb: Nagyfán szerve­zik az életet, az intézet szeretne önellátó lenni. Ahol a madár se jár Amikor a nagyfai intézet he­lyét keresték, gondosan ügyel­tek arra, hogy olyan helyen ala­kítsák ki, hogy se akkor, s a ké­sőbbiekben se legyen szomszé­dos lakott településsel. A Tisza­parton, a töltés és szántóföldek által határolt területen valóban úgy érzi az ember, hogy ide a madár is három napi hideg éle­lemmel jön. Nagyfa a második világháború kezdete táján a sze­gedi Csillag börtön kertészete­ként szolgált, majd börtön lett és ezt követően, a hetvenes évek elején alakították át alkoholel­vonó intézetté. A dolog logikája követhető: jó messzire eldugjuk az alkoholistákat, mintha nem is léteznének. Tartott ez az állapot 1990-ig, amióta Nagyfai Bünte­tés-végrehajtási Intézetként tart­ják nyilván a 16 ezer négyzet­méteres területet. Az országban négy olyan börtön van, amely országos büntetés-végrehajtási intézetként tartatik nyilván, vagyis mindhárom büntetési fo­kozat (fogház, börtön, fegyház) elhelyezhető benne. Ilyen hely Nagyfa, ahol túlnyomó többsé­gében börtön fokozatban múlat­ják az időt az elítéltek. Cigányul beszél a parancsnok Az intézet parancsnoka au­gusztus l-jétől Csépai József ez­redes, aki a Fővárosi Büntetés­végrehajtási Intézet parancsnok­helyettese volt. Csépai ezredes­nek jól sikerült a bemutatkozás Nagyfán: egynapos parancsnok volt, amikor két elítélt megszö­kött. Azóta már rács van azon az ablakon is, ahol az elítéltek ki tudtak mászni, mindenesetre Csépai József elmondhatta ma­gáról, hogy egyből a mély vízbe dobták. Úgy tűnik azonban, hogy az úszással nincs gondja: a parancsnokot szemmel láthatóan tisztelik kollégái és az elítéltek is, közeledtére elcsendesednek a zsibongók. Csépai ezredes res­pektjét annak is köszönheti, hogy alkalmazkodott a börtönvi­szonyokhoz és néhány szót megtanult cigányul is... Órákat töltöttünk el a börtön parancsnokával, mégis, már az első percekben felvetett egy ké­nyesnek tűnő témát: a börtön­ből feltételesen eltávozók által „odakint" elkövetett bűncselek­ményeket, amelyekkel ezekben a napokban tele van a sajtó. Csépai József leszögezte: az el­ítélt bírói döntés alapján kerül szabadlábra, sokszor az intézet javaslata ellenére. Vagyis az el­követett bűncselekményekhez a büntetés-végrehajtásnak nincs köze, azt azonban nem tagadta, hogy a hosszú időtartamú sza­badságvesztés letöltése után szinte biztosra vehető, hogy pár nap múlva bűnözni fog a szaba­dult. Ez pedig a rendszernek a hibája, illetve annak, hogy az elítélt a semmibe szabadul. Két-háromezer forinttal indítják útjára azt az embert, akinek éveken keresztül megmondták, hogy mikor mit kell tennie, vagyis nem kellett önállóan él­nie. Szabadulása után hamar el­fogy a pénze, s ha kap is mun­kát, az elsó hónapot nincstele­nül kell kihúznia. Vagy nyomo­rog és éhezik, vagy pedig betör, lop, mint ahogy erre számtalan példát lehetne felhozni. A má­sik probléma, ha az elítélt bete­gen szabadul. A kórházi ellátás biztosított, törődnek a beteggel, sőt, a gyógyszereket ingyen kapják a magyar elítéltek. Pél­dául a nagyfai intézet gyógyá­szati kiadása az elmúlt hónap­ban milliós nagyságrendű volt. Tehát, a szabaduló elítélt egy­szer csak kint talalja magát a társadalomban, ahol senki sem kérdezi meg, mi a baja, nem tudja, hogy hová kellene for­dulni, s állapota egyre rosszab­bodik. Beteges elítéltek Nagyfán egy nyolcvanágyas krónikus utókezelői részleg mű­ködik, ahol az elítélteket és a személyzetet is gondozzák. Er­ről már Benkő Árpád főorvos beszélt, aki a 24 órás ügyeletet ellátó részleg vezetője. A főor­vos beszámolt arról, hogy már röntgengépük is van, és saját la­boratóriumukban tudják feldol­gozni a mintákat. Rendszeresen végeznek drogszűrést: idén ed­dig egyetlen elítéltnél volt pozi­tív a lelet, arra azonban több­ször van példa, hogy az eltávo­zásról narkotikum hatása alatt tér vissza az elítélt. Mint ahogy a büntetés-vég­rehajtási intézetekben általában, Nagyfán is az a legnagyobb probléma, hogy hogyan kössék le az elítélteket, hogyan bizto­sítsanak számukra értelmes el­foglaltságot. Erre kiváló és ol­csó lehetőség az elítéltek dol­goztatása. Jelenleg Nagyfán a fogva tartottak harmada végez valamilyen munkát, de ezt a számot a parancsnok növelni és állandósítani szeretné. Egyelőre azonban az a helyzet, hogy a vállalkozók vonakodnak elítél­tet foglalkoztatni, holott utánuk nem kell például társadalombiz­tosítási járulékot fizetni. Sót, a parancsnok már kapott olyan köszönőlevelet, amelyben a munkáltató kifejtette, mennyire elégedett volt az elítéltek mun­kavégzésével. Cél az önellátás A nagyfai intézet kilencszáz hektáros terület közepén fek­szik, ennek a tulajdonosa azon­ban egy kft. Ez a börtön vezeté­sét rendkívül nehéz helyzetbe hozza, hiszen ha szabadon gaz­dálkodnának és saját maguknak termelnének, gyakorlatilag nem kellene a beszerzésért felelő­söknek a piacokat járni, hanem irányítanák a mezőgazdaságot és az állattenyésztést. Ebben a folyamatban első lépésként Csépai ezredes egy ötvenhektá­ros tangazdaság kialakítását ter­vezi a következő év elejére. En­nek a célja a foglalkoztatáson túl az is, hogy a szabadulás után a szociális földprogramba be tudjanak illeszkedni az ex-el­ítéltek. A tárgyalások már foly­nak, az ezredes pedig eltökélt, mindenképpen meg akaija való­sítani az elhatározását. Nagy szükség volna termelésre, hi­szen az elítéltek étkeztetése csak rendkívüli gazdasági bű­vészmutatvány segítségével va­lósulhat meg. Egy átlag elítélt napi élelmiszeradagját 232 fo­rintból kell kihozni. Ebben há­romszori étkezés, meleg ebéd és naponta egyszer hús is benne foglaltatik az előbbi összegért. Az átlagot némiképp emeli, hogy a diétás és vegetáriánus „vendégeknek" külön főznek, így az átlag 280 forintra kúszik fel. Ami még mindig nem túl sok. Remek képzavarral élve úgy lehet fogalmazni, hogy a nagy­fai intézet hátán púp az idegen­rendészeti őrizet. Ide olyan kül­földieket zsúfolnak be, akik jogellenesen tartózkodnak Ma­gyarországon. Többek között kínaiakat, afrikaiakat és szerbe­ket, keresztényeket és muzul­mánokat, időseket és fiatalokat zárnak be és tartanak fogva. A kívülálló számára ez meglehe­tősen furcsa, a börtön vezetésé­nek pedig meglehetősen nehéz kezelni az eltérő igényeket. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a keddi paradicsommártásos hús­gombócot burgonyapürével azért utasították vissza néhá­nyan, mert hús van benne, cu­kor van benne, zsír van benne és nem ezt kérték. Emberszerető smasszerek Csépai József ezredes au­gusztus eleje óta saját rendjének kialakításán fáradozik. „Nem tűröm a fegyelmezetlenséget és az erőszakot sem" - jelentette ki. Ez vonatkozik az elítéltekre, de a büntetés-végrehajtási állo­mányra is. A parancsnok sze­rencsésnek tartja magát, mert a személyzete jó és megbízható szakemberekből áll. Arra a kér­désre, hogy az alacsony fizetés és a folyamatos stressz mellett miért maradnak meg a börtön­őrök ezen a pályán, Csépai ez­redes meglepő választ adott: emberszeretetből, bár ezt a smasszerek nem vallanák be. Ha itt valaki agresszív, az min­denkinek rossz, még magának a börtönőrnek is. Az a feladatunk, hogy az elítélt hasznosan és probléma mentesen töltse el a börtönben a rá büntetésként ki­szabott időt. A már említett munkáltatáson túl igyekszik képzéseket is szervezni a börtön vezetése. Az elitéltek között sok a funkcionális analfabéta, tény­legesen Írástudatlan pedig a fogva tartottak húsz százaléka. Csépai ezredes tudja azt is, hogy létezik börtönön belüli in­formális szerveződések az el­ítéltek körében, ezeket azonban a jó parancsnoknak kézben kell tartania, s óhatatlan működésü­ket saját hasznára kell fordíta­nia. Búcsúzva Nagyfától, meg kellett állapítanunk, hogy va­lóban egy kis falu működik itt, hiszen a drótokon kívül csalá­di házak épülnek, és mintegy háromszázan állandóan itt él­nek. A fejlődés fokát bizonyít­ja, hogy van már saját postahi­vataluk, sót, italkimérő egysé­gük is. Azt azonban nem lehet letagadni, hogy Nagyfán bör­tön működik, de az eddigi el­szigeteltségből ki akar törni, önellátóvá akar válni, hiszen ezek a lépések is azt szolgál­ják, hogy a szabaduló elítélt értelmes életet élve soha többé ne kerüljön rács mögé. Ekkor lehet azt mondani, hogy - s ezzel köszöntünk el a parancs­noktól - „a foglalkozás elérte a célját". Aralő Lásxlő Munkatársunktól Egy kisebb fegyverar­zenálra és lopott birkákra bukkantak a rendörök az elmúlt napokban Csong­rád megyében. Lakossági bejelentés előzte meg azt a vásárhelyi akciót, melynek során a rendőrség B. Zs., 45 éves mindszenti lakos­nál tartott házkutatást. B. Zs. otthonában nagy mennyiségű Fegyverek és birkák éles lőszert, hangtompítós puskát, házilag gyártott, fegy­vernek látszó tárgyat, robba­nószer alapanyagot és lőport találtak. A gyanúsítottként ki­hallgatott férfi elmondta, hogy a hangtompítós kispus­kát Mindszenten, a csatorna partján találta, a fegyvernek látszó tárgyakat és a lőport maga készítette, a lőszereket pedig alkalmi ismerőseitói szerezte be. B. Zs.-t őrizetbe vették. Egy hajléktalan és két al­győi lakos is megismerkedett a rendőrséggel, ugyanis azzal gyanúsítják őket, hogy birká­kat loptak. Egy bejelentést kö­vetően a szegedi rendőrök egy algyői tanyán jelentek meg, ahol egy 37 éves hajléktalan, N. J. - akit egyébként a Sze­gedi Városi Bíróság körözött - éppen birkát nyúzott. A ki­hallgatás során N. J. elmond­ta, hogy öt birkát lopott a 20 éves K. A-val és a 36 éves T. J.-nével együtt. A további két gyanúsított közül K. A. elis­merte, hogy részt vette a lo­pásban, sőt, készségesen azt is megemlítette, hogy szeptem­berben négy másik bűncselek­ményt követett el, teljesen egyedül. A kezdeti tagadás után T. J.-né is beismerte, hogy köze volt az öt birka el­lopásához. Az állatok közül egyébként négy élve, egy pe­dig „nyúzott" állapotban ke­rült elő. K. A-t és N. J.-t a rendőrség őrizetbe vette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom