Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-15 / 241. szám

PÉNTEK, 1999. OKT. 15. KITEKINTŐ 7 Az utazás - ha élmény nagy élmény. Igazából az indulás pillanatával kezdődik, de mindig komoly előkészületekkel, és aprólékos utólagos emlékrendezéssel jár. Sokan kényszerből utaznak, izgalommal telve, gombóccal a gyomorban, de a legtöbb utazó azért mozdul el otthonról, mert szeret idegen tájjal, másfajta emberekkel ismerkedni. És látni a szépet. Nincs ez másként Rácz Miklós és Fűz Mária esetében sem. Velük épp Malmőben, annak is a kellemesnek mondható parkjában váltottunk néhány ismerkedő mondatot. Később, a trelleborgi hajó társalgójában beszélgettünk, asztaltársunk volt még a skandináv körút sokadik résztvevője, Takács Miklós. Mindhárman kiérdemelték már a világjáró szegediek házi kitüntetését, hiszen egyik kezükön meg tudják számolni, hogy hol nem voltak még Európában. - Kisteleki lány vagyok tudatja velünk Marika -, onnan kerültünk Szegedre. A Délépnél dolgoztam, míg meg nem szűnt, ott ismerkedtünk meg Miklóssal. Már mindketten túl voltunk az első házasság nehézségein, nem is esküdtünk össze, hiszen sokan élnek így, és mi se akartuk megbontani a család nevét, ezért Szabó Mihályné maradtam. Fiam már felnőtt. Miklósnak két gyermeke van, közös nincsen. Járjuk a világot, nemrég voltunk Olaszországban... - Repülővel? - Kocsival. Vittük a sátrat, útközben ahol elfáradtunk, megpihentünk. Chioggiában aludtunk, tenger melletti kempingben. Kifizettük a ránk eső részt, jó helyet sikerült kapnunk. S onnan mentünk még Rómába, hogy annak látványát se mulasszuk el, ha már arra járunk. - Megnézik előre, hogy majd mit néznek, ha odaérnek? - Már tavasszal a prospektusokat böngészem. Kiválasztom a legjobban tetszőt... Miklós két ujjának egymáshoz dörgölésével ad jelet a nemzetközi manijelről, hogy még idejében tudjam: az igazi meghatározó az ilyen ajánlatnézőben a pénz. A vágy kimért szabója. - Főleg az utószezonokat szeretjük, akkor még délen meleg van, most is 41 fok volt, és már nincs akkora tömeg. Lényegesen olcsóbb, mintha a turistaszezon kellős közepén mennénk. - Máshol is kamerával a kézben látni önöket? - Videóra vesszük a látnivalót. Az épületeket, a szép tájakat. Belemondjuk, amit látunk. Épp az esti visszanézésnél nevettünk azon, hogy más is így csinálja. A tengeren felvett képeknél egymás után hallatszik: most hagyjuk el Dániát, most hagytuk el Dániát... Városok látképei, terek, templomok, az utca forgataga s vele az idegen életek darabkái jönnek így haza. Itthon, célszerű rendezéssel, a látottak könyvbéli kiegészítésével készül a házi úti film, amit aztán ismerősökkel, barátokkal megnéznek, történetekkel kerekítenek egészre. Miklós, mivel nincs kötött munkaideje, a könyvelésbe bármikor belefoghat, alkalmanként egyedül is újranézi a felvételeket, s mindig talál valami érdekeset, amit korábban észre sem vett. A nagy szegedi utazók, ide soroljuk a Pick kézilabdacsapatának világjáró drukkereit, közük a Rácz -Fűz párost, még be sem fejezik az egyik utat, már a másikkal kezdenek kacérkodni. Ha több ezer kilométeres és bármennyire is embercsigázó a buszozás, a vége felé már a következő kirándulás terve szövődik. Most a szegedieknek skandinávra skandináv jött, svéd után norvég csapatot sorsoltak a Pick ellenfeléül. - Oda mindenképpen el szeretnék menni - mondja erre Takács Miklós, Ráczék asztaltársa. Hozzáteszi, hogy Amerika és Japán is jól jönne, de az még kicsit távolinak mutatkozik. Ha csak nem rendeznek kézilabda világkupát, mint a fociban, s azt épp nem a szegedi csapat nyeri. A következtetés helyes, mert a mai állapotok szerint a szegedi labdarúgók, a mi életünkben, biztosan nem nyerik meg a Bajnokok Ligáját, hogy tokiói úttal örvendeztessék meg a szurkolóikat. Ha mégis - viszem fél Kisteleket! Majoros Tibor Kedves Környékbéliek! C

sak azért mesélem el hosszú utazásunk parányi részletét, tengerből a cseppet, hogy Önök is tudják meg, mi minden nem történik a magyarral, ha elhagyja otthona környékét s átlép bizonyos határokat. Esetünkben, az osztrákot, a németet, a dánt, a svédet, vagy ahogy mondani szoktuk: a fejlett nyugatit. A minap - a múlt héten említett alingsasi krumpli okán - a svéd kisvárosba „léptünk át". Ezrekben mértük a kilométereket, így száznál több szurkolói torokból harsanhatott a magyar szó. Buzdítani érkeztünk - folzászlózottan - a szegedi csapatot, hogy mindenképp maradjanak bent a Pick kézilabdásai az európai kupaküzdelmekben. Akik még nem jártak arra, azoknak mondom: tőlünk nyugatra a táj valahogy szebb, gondozottabb és olyan, mint amelyiknek van gazdája. Akik a közmondást, hogy a „szomszéd rétje mindig zöldebb", illetik erre a vidékre, a dánoké, a svédeké, a németeké még az osztrákoké - tényleg zöldebb. Nem is traktálnám ezzel a kedves környékbélieket, hanem mondom tovább... Szinte „percek alatt" megjártuk Dániát, láttuk Göteborgot, Malmot, álltunk a Balti-tenger kompján s lakótömbnyi másik vizimasináján hajóztunk be a németek kikötőjébe. Rostocki „rostokolásunk" alkalmával az érkezésünkkor derült ki, hogy nincs elég szoba. Jobban mondva van, csak nem olyan, amilyenre az út szervezői gondoltak. (Eddig úgy történt a szobafoglalás, hogy a szurkoló jelezte a szervezőnek, párosan vagy hármasban kívánja álomra hajtani a fejét, ha odaér az Etap, vagy a Forma-1 valamelyikébe. Előre, forintban, kifizettette a rávalót, majd érkezés után „humott egyet, fóltisztálkodott" és ment tovább.) Kishajnalnak táján ugyan, de Rostockban is sikerült vízszintbe helyezkednünk, majd ébredés után onnan útnak indulnunk. Ilyenkor, hazafelé már a magunkfajta utazó kényelmesen hátradől a kényelmesnek épp nem mindenkor nevezhető ülőhelyén. Abrakolt bőven az otthoni szendvicsek zacskóiból, iszogatott a buszbüfé hűtött söreiből, kortyolgatott gyógyszer gyanánt a „rettenetes"-nek híreit pálinkából, s ennek okán kevéske valutáját még úgy oszthatta, hogy jusson abból messzi főidőn híres ajándék az otthoniaknak. (Nincs ezen mit szégyellni, láttuk már többször, hogy a gazdag Nyugat is a hasán spórolja meg magának a szépet!) Csakhogy nálunk hiba csúszott ebbe a spórolásba! Jött a mi átszervező emberünk, s mikor már azt hittük, győztünk: „bezsebelte" valutánkat! Okát azzal agyarázta, hogy a sofőröknek kell, hiszen az ő pénzükkel fizette ki a többletszállás árát, merthogy Rostockban „ráadás szobákat" kellett venniük. Ezenkívül, mi, már a korábban, a buszon szedett meccsbelépő árára is nemet intettünk. (Közbevetem: külön misét érdemel, hogy a szegedi szurkolóknak miért kellett Alingsasban állniuk, s azt a szégyent kiállniuk, ami a svéd kisváros sportcsarnokában történt. Oda, mi, fizetésre szólítottak, érvényes igazolvánnyal, a szervezői szempontból valóban ingyen jutottunk be.) Nem volt nagy tétel, de akivel a család is ment, ott a már a semminek mondott, másodszorra szedett, fejenkénti „tíz dájcsmárk" - sok lehet. Morogva, de fizettünk, hogy utána jól kinevethessük magunkat! (Parasztosan számolva is a hetven ember több mint kétmillió forintot előlegezett, merthogy személyenként 33 ezer forint volt az út ára. Abból mindenképp futnia kellett volna a késve összekapkodott 400 márkára.) Miért mondom el ezt a „tetűnyi" részletet a különben szép útról a kedves környékbélieknek? És miért nem „nevezem nevén a gyereket", s írom le, hogy melyik busszal, melyik utazási irodával történt? Éppen azért, mert ők tehetnek erről a legkevésbé. A meg nem nevezett szervező a Pick-Csoport nevében invitált bennünket az útra. Amit tett - nyilván a saját szakállára tette -, hiszen a cég nevében sportsálat, szalámit osztott! S mit ád az élet - itthon? Kettőt aludva a történtekre, hírét véve, hogy mi még mindig morgolódunk a „rostocki zsebelés" miatt, jelez a telefonon, hogy rájött: mégis bennünket illet a márka. Visszaadja, amit beszedett. Hm!? Helyes. De ez a márka - már nem az a márka! ry emélve, hogy Önökkel nem történt, és sohasem törtéIV nik ilyen utazási „malőr" (még Malmőben sem), kérem, olvassák el az oldal többi írását. Akár örömüket is lelhetik bennük. Erre tekintettel köszönt minden kedves környékbélit: ftta-jerfo tijjtrr Szegedi szurkolók a göteborgi stadion előtt. (DM-fotó) Deszk Munkatársunktól Ma este 6 órai kezdettel a Pápai Páriz Egészségnevelési Országos Egyesület és a Magyar Védőnők Egyesületének Csongrád megyei szakosztálya hathetes ifjúsági klubfoglalkozást rendez a deszki faluházban. Az Egészségügyi Minisztérium által is támogatott programsorozat az fiatalokat leginkább érdekelő témákat (szerelem, párválasztás, szexualitás, abortusz, gyermekvárás) dolgozza fel. A nyitó előadás címe: A párkapcsolatok harmóniája, a szeretet mint művészet. Előadó: Kun János tanár. Csengele Munkatársunktól Megjelent a Csengelei Krónika legfrissebb száma. A lap ismerteti a falugazdász szaktanácsadási időpontjait, egészen 2000. január 26-áig. Több oldalon keresztül beszámolnak a helyi általános iskola oktatónevelő munkájáról, az intézmény kapcsolatairól, rendezvényeiről, illetve a tantestület feladatairól. A Krónika másik nagyobb témája: a szeptember 28-i képviselő-testületi ülés. A megbeszélésen szó volt többek között a település útjainak állapotáról, a SAPARD-programról, a postások munkájáról és a vízgazdálkodási társulat követeléseiről. Dartsbajnokságot rendeztek a Korona sörözőben, melynek az eredményeit is közli a lap. Domaszék Munkatársunktól Megjelent a Domaszéki Hírmondó legújabb száma. A lap közli a helyi ifjúsági önkormányzat nemrég megválasztott képviselőinek nevét, fényképét és hogy hányan szavaztak rájuk. A Csongrád Megyei Településtisztasági Kft. nyerte meg a szemétszállítási pályázatot. A Hírmondó ismerteti a szállítás díjait és a kft. feladatait. Az újság hasábjain január óta magánszemélyek is elmondhatják a véleményüket a településsel kapcsolatban. A mostani számban egy szegedi lakos, Kővári Tibor írását olvashatják. Asztalos Árpád, a frissen megválasztott ifjúsági polgármester egy kérdőívet tesz közzé a lapban. A sportrovatban beszámolnak a helyi labdarúgószakosztály eredményeiről és egy interjú készült Ábrahám Antallal, a Domszéki Öregfiúk játékosával. Üllés A magyar krumpliról Munkatársunktól Mezőgazdasági napokat rendeznek pénteken és szombaton Üllésen. A ma délelőtti megnyitó után előadásokat hallgathatnak meg az érdeklődők. Többek között szó lesz a különféle burgonyafajtákról, a magyar krumpli európai helyzetéről, a növényvédő szerek szerepéről. A látogatók sült krumplit kóstolhatnak, megnézhetik a kiállított műtrágyákat, borászati eszközöket, délután pedig átadják a község új konyháját. Holnap a sportolni vágyók részt vehetnek az Üllés körüli kerékpáros túrán. Akik teljesíti a távot, azok között két MTB kerékpárt és pólókat sorsolnak ki. Mindkét napon lesz terménykiállítás, vetőburgonya-vásár, gépkiállítás és falugazdászi fogadóóra. Kistelekről indult a lány... Kamerával a fedélzeten Látta-e már a tengert? Boldizsár Ferenc, balástyai nyugdíjas: - Filmen, képen igen, a valóságban még nem. Víz mellett születtem, Algyőn, ott nevelkedtem, sokat csónakáztam, szeretem a vizet, voltam a Balatonon, a Dunán és itt a falu mellett a horgászegyesületnek a 71 hektáros tava. Abban szívesen horgászok, van egy kis csónakom. Szilágyi Szabolcs, forráskúti kőműves: - Élőben még nem láttam, de nagyon vágyakozom oda. A mi tengerünk a Balaton, ott már jártam. Átmentünk Tihanyba, hullámzott a komp, de nagyon szép volt a víz. Itthon a strandra nem nagyon megyek, inkább a gödrökhöz. Horgászni se szeretek, unalmasnak találom. Banga János, zsombói bejáró, a gumigyár mélyfúró-felépítője: - Bejártuk szinte az egész Adriát. Mind nagyon szép volt. Gyönyörű a tenger, főleg az alföldi embernek, mert itt minden csupa homok. Szeretem a vizet. A Salakoshoz járok horgászni. Hatméteres csónakkal az élő Tiszára is kimegyek. Kávási Melinda, dorozsmai kisállateledel-boltos: Nem, de ha lehetne, szívesen megnézném. A Balatonon gyerekkoromban voltam, a Tiszára fürödni semennyi pénzért se mennék. Sétahajón már voltam, Szegedet néztük meg. Kedden a Dunán is fordultunk egyet, az Országháztól indultunk és szép volt. Kettesben könnyebb az utazás. Rácz Miklós és Szabó Mihályné Fűz Mária a trelleborgi hajón. (DM-fotó)