Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-04 / 206. szám

>9. SZEPT. 4. fcQMBAT, 1999. SZEPT. 4. TUDOMÁNY 9 egoldást hoz majd a vagy a Szovjetunió a, most pedig majd a vagy az Európai Eszközöket adnak el ásként. Pedig ezek goldások, csak man­/ társadalomban, ha a dó értelmiségiek azt logy a jövőjük attól út tőlük 6-7 ezer kilo­élők csinálnak - ak­aj. Merthogy a világ­s semmilyen unilinea­iés, valamiféle kitün­g mindig adódik, s kell mindenkinek el­-ezkednie. A jövőkép s mutatja, hogy a to­munikációs eszközök lációs tevékenysége z emberek elhitték: sak egyféle formájú, étbe kell beigazodni­»tt a világ sokszínű a világon mindenüd tld's-ok lennének, ak­ienne érdemes utazni­enhol ugyanaz a logi' at, akkor az ember azt maradok, nem me­hova! Az a világ­lultikulturálisnak ne­;át, az a legunifor®j* lényegében elszege­racionalista sémák iletet jelent... A világ ckal bonyolultabb. & a későbbiekben fog­látni - mondotta la­Tőkéczki László. Kisimr* tere* • „Vértelen harcait békévé oldotta a halál, // ••• I sm :SERÉP, rÉGLÁK áron lók. Tel.: 471-022. .: 466-092. Szakály Ferencre emlékezve Vonnak olyan napjai ®Vn®k, amelyek "réndenki számára "ayanazt jelentik: janu­ri. az úÍévet, már­cius 1 _ ... ne '0-e a nemzeti ün­Pe»/ Szegeden május « '.* a város napját. n'.an °'yonok is van­lnlene'emben jóratos ^berek számára be­mlii SZ,nte egymás szereplő au­Er 29 ike ^s szep­fember 2-ika. Az előző a mohácsi csata S3 !526-ban' eSy vész­es korszak, a török hó­doltság bekövetkeztének játéka, szeptember 2-ika Pré'8 Buda 145 éves török AűfS< alóli felszaba­A7'a^nak "apja 1686-ban. z idén azonban, amikor a sem a néztem, még­ezekre a történelmi dá­jnmokra gondoltam előbb, anem egy történészre zeknek az eseményeknek fá \ ZtÜk lévő !60 évnek afadhatatlan kutatójára, emKkaly Ferencre- Fiatal ^bérként, alig túl harmin­tóKÜk életévén írta meg kiadást megélt Mo­acs-könyvét, karcsú volta ,enere is vaskos érveket wakoztatva fel az évszáza­é°S' de éPPen az 1970-es vekben tetőződő Mohács­V'tahoz. Érett történész volt amikor kötettel adó­Buda eliberata-nak, a felszabadított Budának az Remény 400. évfordulóján, '"86-ban. És ezek előtt, közben és után monográfiá­kat írt a kétfelé adózásról, a parasztvármegyékről, a re­formációról és még meg­annyi izgalmas problémájá­ról a 16-17. századnak. De hogy az idén e késő nyári, kora őszi napokon ­más évektől eltérően - nem Mohácsra és nem Budára gondolok elsősorban, annak az az oka, hogy Szakály Ferenc immár nincs közöt­tünk testi valóságában. So­kan voltunk ott július 15-én a Farkasréti-temetőben, egy derekas falu népességét is kitette a gyászolók népes tábora. Mert Szakály Fe­renc nem csupán az európai jelentőségű országos ese­mények kiemelkedő kutató­ja volt, hanem a kisebb és nagyobb magyar települé­sek múltjának lankadatlan szorgalmú búvárja is. Ki­tüntetésnek számított egy­egy település számára, ha Szakály tollra vette, még­hozzá két szempontból is. Egyrészt, mert amit megírt, azt nagyon alapos levéltári kutatás eredményeképpen szinte (ha lenne ilyen) a véglegesség igényévei írta meg, másreszt pedig azért, mert amit megírt, ott prob­lémákat érzékelt, s egyes problémák megoldása újabb kérdések felvetésére is vizsgálatára ösztönözte. Szegedet kiváltképpen szerette Szakály, persze nem annyira, mint Szek­szárdot, amelyet, bár Zala­egerszegen született, úgy­szólván szülővárosának te­kintett. Szegedhez a családi szál mellett szakmai kihívás is kötötte. Már 20 évnél is régebben kapta a felkérést, hogy a Szeged története vá­rosmonográfia számára írja meg az úgynevezett „török kor", a város török meg­szállása és felszabadulása históriáját. A monográfiá­ban monográfiát írt, hosszú időre érvényesen, iszonya­tos anyag felsorakoztatásá­val, utánozhatatlanul egyé­ni, ízes stílusban vázolta fel a város történetének e hosszú korszakát. Szerepe volt egy, a város történeté­ben oly fontos 17. század végi forrás (egy telek­könyv) felfedezésében és közzétételében. Rövidre szabott élete vé­géig foglalkoztatták Szeged kora újkori históriájának kérdései. Még kevéssel ha­lála előtt is arra próbált rá­bírni engem (mintha ez raj­tam múlna), hogy adjuk ki átdolgozott formában a vá­rostörténeti monográfia el­ső kötetét, mivelhogy neki a 80-as évek eleje óta vég­zett kutatásai során már sok új cédula gyűlt össze Sze­ged történetéről, eddig is­meretlen adatok, amelyek bizonyos kérdéseket új megvilágításba helyeznek. (Mi tagadás, a kötet újra ki­adása már nem lenne korai, hiszen 1983. évi megjele­nési évében el is fogyott, s azóta igencsak ritkán fordul elő az antikváriumokban. Szakály Ferenc akadémikus Budapesten élt, tevékeny szerepet játszott a magyar történettudomány irányítá­sában, apró és nagy ügyei­nek intézésében a legkülön­félébb tisztségekben, de nem ismertem olyan buda­pestit, aki nála jobban is­Játszóház Gazdálkodj okosan Szlkora Róbart Bérmony Attila Somló Taméa Demjén Faranc Tűzijáték Baok II Black OTP pánzssó RepubUc Ha időben jelentkezik Gazdálkodj okosan vetélkedőnkre, biztosan nem marad le értékes ajándékainkról. Jelentkezni lehet: levélben az OTP Bank Rt., 6720 Szeged, Takaréktár u. 7. címre „OTP Party" jeligére, vagy a www.otpbank.hu/otpparty Internet címen. merte volna a magyar vidé ket, akit nála jobban foglal­koztattak volna a vidék gondjai. Szakály Ferenc sokoldalú, mindenre nyi­tott, az élet örömeit meg nem vető, de a levéltári ku­tatószobák félhomályában is magát otthon érző, igazi reneszánsz ember volt. Mindenütt akadtak barátai, művészek, politikusok, tu­dósok, tanárok. Otthon volt Rómában, Bécsben, Buda­pesten, otthonoson mozgott Szegeden és még több tucat kárpát-medencei városban határainkon innen és túl. Két tucat könyvet, több száz tanulmányt, megannyi élvezetes előadásának illé­kony emlékét hagyta ránk, de legfőképpen azt, hogyan lehet minden, emberileg el­érhető szakmai magasság­ban is egyszerű, szeretetre méltó embernek maradni. Szakály Ferenc immár végérvényesen az öregkor előtti, a fiatalos, az 56 éves Szakály Ferencként marad meg az egymásra következő generációk emlékezetében. Minél messzebbre kerülünk halála napjától, annál nyil­vánvalóbb az űr, amit maga után hagyott. S most hadd írjam le azt, amit a Far­kasréti-temetőben, a gyász súlyos perceiben csak gon­doltam: Szakály Ferencnek a törökökkel tollal és gon­dolatokkal vívott több évti­zedes, vértelen harcait bé­kévé oldotta a halál, testét ugyanaz a budai föld fogad­ta be, amely a Budát feladó és elvesztő török harcosokét is 313 évvel ezelőtt. Kristö Gyula „Lustagén" • Edinburgh (MTI) A lustaság bűn. Annak te­kintették mostanáig, mert skót kutatók bejelentették, hogy felfedezték a lustaság génjét. A gyümölcslegyek (Dro­sophilidae) családjába tarto­zó muslicában olyan gént ta­láltak, amely szabályozó szerepével mozgásra vagy tétlenségre késztet. • Telegdy professzor osztályelnök lett Kilenc év a SZAB élén Dr. Telegdy Gyula: Anyagi támogatás híján le kellett mondanunk egy konferenciát. (Fotó: Schmidt Andrea) Dr. Telegdy Gyula sze­gedi akadémikust válasz­tották az MTA Orvosi Osztályának, vagyis a szakma legmagasabb szintű tudományos testü­letének elnökévé. A pro­fesszor ugyanakkor októ­berben, mandátuma le­jártával leköszön a Sze­gedi Akadémiai Bizottság elnöki tisztéről. A SZOTE Kórélettani Intézetének igazgatójával új feladatá­ról és a SZAB élén eltöl­tött kilenc év eredményei­ről beszélgettünk. G Mi a feladata az akadé­mia orvosi osztályának? - A törvény szerint az MTA felelős a magyar tudo­mányos élet szervezéséért, felügyeletéért. Ezen belül az orvosi osztály a Magyarorszá­gon dolgozó 35-40 ezer orvos tudományos tevékenységét követi, koordinálja, segíti. Az osztály képviseli az orvostár­sadalmat a különböző, hazai és nemzetközi szervezetek­ben, és a kormányzat felé. • Milyen célokat tűzött ki maga elé az orvosi osztály élén? - Most szervezzük újjá az osztály mellett működő külön­böző szakbizottságokat; ezek munkájába szeretném bevonni a tudományos egyesületek és a kamarák képviselőit is an­nak érdekében, hogy szoro­sabbra fűzzük a kapcsolatot az orvostársadalommal. Emellett van néhány fontos, társadalmi összefogást igénylő probléma, melynek megoldásában, vagy a megoldás keresésében hal­latni kívánjuk hangunkat. Ilyen például az egészségne­velés beépítése az alsóbb szin­tű oktatásba, az önpusztító életmód, vagyis az alkohol, a drog, az öngyilkosság elleni küzdelem, vagy az egyre ked­vezőtlenebb demográfiai ten­denciák visszafordítása. G Professzor úr kilenc évig töltötte be a SZAB el­nöki tisztét. Mit tart a leg­nagyobb eredménynek? - Az MTA öt területi bi­zottsága közül a SZAB a leg­aktívabb, itt a legélénkebb a tudományos élet. Évente 250 rendezvényünk van, 12-15 ezer résztvevővel. Az épületet sikerült felújítani, így megfe­lelő környezetet tudunk bizto­sítani a konferenciáknak, tu­dományos találkozóknak. Amennyire anyagi lehetősége­ink engedik, segítjük a helyi tudományos életet: kiadvá­nyokat támogatunk, pálya­munkákat hirdetünk meg fia­tal kutatóknak. Komoly ered­ménynek tartom, hogy az egyes tudományterületek, va­lamint a kutatóintézetek és felsőoktatási intézmények itt, a SZAB-ban közelebb kerül­tek egymáshoz; az universi­tas-szellemet a bizottságaink munkájában már régóta sike­rül megvalósítani. Sikeres ha­gyománnyá vált a Magyar Tu­domány Napjához, illetve He­téhez kapcsolódó rendezvény­sorozatunk. Bízom abban, hogy ezeket az értékeket az utódomnak is sikerül megőriz­nie. • Érték-e kudarcok a ki­lenc év alatt? - Igen fájdalmasan érintett, hogy megfeleló anyagi támo­gatás híján nem tudtuk meg­rendezni az augusztusra terve­zett, IV. regionális tudomá­nyos szimpóziumot. Ez a ha­tárokon átnyúló térségi kezde­ményezés Temesvárról és Új­vidékről indult; az első három konferenciát, melyeken mi is részt vettünk, náluk rendezték. A megállapodás értelmében most Szegeden lett volna a sor. Ám hiába fordultunk anyagi segítségért még febru­árban a városi önkormányzat­hoz, levelünkre és többszöri érdeklődésünkre még csak nem is válaszoltak. így kény­telenek voltunk lemondani a konferenciát. Pedig mindössze 26 vendég elhelyezéséről és étkeztetéséről lett volna szó ­egyetlen napra. Keczar Gabriella • Budapest (MTI) A határon túli magyarlakta területekről, valamint itthonról mintegy 80-80 résztvevőt vár­nak a Kárpát-medencei ma­gyar professzorok III. találko­zójára, amelynek a Miskolci Egyetem ad otthont szeptem­ber 10-én és 11-én - tájékoz­tatta az újságírókat Kecskés Mihály professzor, az ese­Professzori találkozó ményt rendező Magyar Pro­fesszorok Világtanácsának el­nöke. Az Akadémia székházá­ban megtartott sajtótájékozta­tón Kecskés Mihály elmondta, hogy a kétnapos találkozón egyebek között a környezet- és természetvédelem oktatásával illetve kutatásával, a felsőfokú intézményekbe jelentkezők felkészültségével foglalkoz­nak. Vizsgálják azt is, hogyan lehet javítani az együttműkö­dést a felsőoktatás és kutatás terén a Kárpát-medencében. A munkabizottsági ülése­ken a résztvevők megvitatják a felsőoktatás fejlesztésének időszerű kérdéseit. Tőkés László királyhágómelléki re­formátus püspök az erdélyi magyar felsőoktatás lehetősé­geiről tart előadást. A konfe­rencián szó lesz arról is, hogy az anyaország hogyan segíthe­ti a határon túli magyar pro­fesszorok és diákok munkáját. / BUTTONS KFT. X MÉTERÁRU, LAKÁSTEXTIL VÁSÁR a BUTTONS-nál a Nagyáruház emeletén. 30-50% engedmény sőt több.... V MOST iöiiön • MOST érdemes J Találkozzunk 1999. szeptember 5-én Szegeden, a Széchenyi téren! A Délmagyarország és a Délvilág szerkesztőségének egykori és jelenlegi munkatársai megjelent köteteiből olvasnivalót kínálunk Antológia - Szcgedtől-Szegedig 99' Baka István: Farkasok órája; Szlyepan Pehotnij testamentuma Chikán Ágnes: Elmentem világgá (Csavarások egy kutató oldalán) Darvasi László: A Borgognóni-fé­le szomorúság; A Kleofás képre­gény; A veinhageni rózsabokrok; Dumumba elvtársnő Dér Endre: Paradicsommadarak; Helga regénye Dlusztus Imre: Barcs Sándor; Futballizmus Farkas Csaba: A kapu; Úszóházi Hírek Halász Miklós: Elátkozott riportok Horváth Dezső: A tizedik ember; Klinikai föltámadás; Móra kő­párnája; A röhögő katona; Aranyhajcsár; Terus ángyi; Ez redes úr, hadra vágva; Mivé lettél, csángómagyar? Kisimre Ferenc: A joghurtforra­dalomtól a polgárháborúig Ladányi Zsuzsa: Schéner Mihály; Schéner Mihály kézkivirágzása Németh András: Tétova eszten­dő; A nap szembenéz a hold­dal; 79 nap remény; A kopott nyaklánc Nyilas Péter: ASER-enciklopé­dia; Szegedi séták Petri Csathó Ferenc: 111 vers Podmaniczky Szilárd: Haggya­tok lótusziilésben; Megyek egy kört az alvázon; Vastag Sapka; Képlapok a barlangszájból Simái Mihály: Fényörvények; Tündérkarácsony Sulyok Erzsébet: Aranymosás Szív Ernő: A vonal alatt; Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kis asz­szonyt? Sz. Lukács Imre: Magyar gulág Sz. Simon István: Kornélia kisasszony Tandi Lajos: Porlódi Niké Turi József: A zsilip; A démon Turi József, Beck János, Szép­falusi József: Susog a nád Zelei Miklós: Hullaciróka A kötetek szegedi könyvesboltokban és a Délhírnél megvásárolhatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom