Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-04 / 206. szám

99. SZEPT. 4. SZOMBAT, 1999. SZEPT. 4. KITEKINTŐ 7 óvat t. Próbálok minél nyílta"1' rz új dolgok felé, főleg-ha • partneremmel kapcsola­Ha kíváncsi vagy ram. „Dog" jeligére! éves, 185 cm maga] :si fiú vagyok. Szeretnek merkedni korban hozza] anyai. Hobbim a zenehall­természetjárás, a diszkó' :en kedvelem. Szeretnek nyt boldoggá tenni, meg­zámára minden szerelete • ; fénysugár jeligére!" j „X+Y=szerelem"jel'r ynak: Én is sokat csalód" . .ár. 21 éves, 175 cm fi j ekete hajú srác vagy* lék megismerkedni vele ózzunk a hirdetést meg)] utáni hétfőn, du. 3-kot­ith téren, a szökőkút* na kezedben egy ilye" ] ía nem jó az időpont, "1 . kézben" jeligére. Y szőkésbarna hajú, © í, kicsit molett lány 1 edves partnerre. Szere ¥ szóra­hallgatni, olvasni, Szeretném megtalált" akivel jól érezném fi Ta szegedi vagy kör*'' 5-17 éves vagy, és fi ismerni egy kedves, fi arátainak minden hely :gítő, saját problémá'] üvesen beszélő lányt, W a vágyom" jeligére. N* sem, hogy milyen rdekel a hirdetésem, mi" /el találkozni szerem© barátságról is lehet « nuszáj írnod, hanem t® ik az ennek a hirdetés] jelenését követő szer/ , a múzeum előtti szó" . Lesz nálam egy esem)" :t, hogy egy iskolatáska rem biztos. Ha nem t*' i, írd meg, hogy mik0' lálkozzunk. Ha én fi k elmenni a találkát' om a következő hét© latkérésemet. .Szívdobbanás" jeIigéJl tef k: Hirdetésed nagyon .ekem. 22 éves, 170 * , szentesi srác vagy"1 szem, megtaláltad, / íl. Szerény, őszinte, , és nagyon romantii"1 c. Szeretek moziba, sz" járni. A nagy sétákat" em. Ha tetszett a vá" és szeretnél megismer"'' a hirdetés megjelel fi oD 5 napon, 19-kor a m k kezemben lesz egy s Ha nem jó az időpont. ® len szerelem" jeligére­isztok, fiúk! Most egy '1 68 cm magas lány ü/.e"£' ássátok. Sok csalódás0" : túl, de még keresem " Ha szeretsz bicikli2"1' csavarogni, esténként É ílni, akkor ragadj tollat & ha mindezt nem szerete3 gis szeretnél egy őszi"1"' zható barátnőt, akkor '> ige: „Szeress, hogy sle enek". Szívdobbanás" jeligéi" k: Hirdetésed felkelte"" :klődésemet, és szerem4'' negismerkedni. 21 év®' ii magas, makói srác v" hozzád hasonló érdekl© írrel. írj helyet és időpof ildfény" jeligére, íves, 177 cm magas, fek£[ í, független vásárhely1 eresi korban hozzád'4' rű, magányos, szeretett* lány jelentkezését. Őszi"" bízható fiú vagyok. Ha11 vagy, és szeretnél vele"1 nerkedni, kérlek, üze") lar" jeligére. Vásárhely" yben! Dolce vita" jeligéjűi lány gy olyan, 16 éves fiú " lvasod, aki szintén kicté /os. Kék szemű vagyfi" íajú, nagyon bulizós, © i életkedvvel. Ha szer© :m több dolgot kideríte"1 apró rejtelmeiről, akk® let megjelenését köve'1' égy az Új Hungária tfi' ő szökőkútnál, a pado" í tudsz eljönni, írj „Ha " t este táncol" jeligére. Kedves Környékbéliek! Xfyilván nem a napfogyatkozás az oka, de mosta­* nában mintha meg lenne kicsit zavarodva a ter­mészet. Esett már annyi eső, hogy a kis kanális hajót bírna, volt annyi szúnyog, hogy fekete lett tőlük a rét, « lepi a fákat annyi hernyó, hogy Kínáig érhetne a selymük, ha selyemhernyók lennének. (A mi hernyó­ik nem hoznak nekünk aranyat, inkább eszik a Pénzt, hogy ezzel a korántsem helyénvaló tettel illes­sük haszontalan munkájukat.) A hozzáértők azt mondják: mindennek a víz az oka. Ha sok eső esik, és a talaj vize is a felszínre tör, megbolydul a világ. Megszaporodnak a vizek élőlé­nyei, s innen a biológiai körforgás már hozza magá­rai az élővilág gyarapodását. Több a hal, több a vad, erősödnek a pusztítói. A folyamat végén az ember áll s mint tudjuk: „az ember az embernek farkasa". Ha ebbe jól belegondolunk: nincs nagy bizakodá­sunk a jövőt illetően. Mmt tudjuk: a jóllakott ember hamar kötekedővé ralik. Erősnek érzi magát és ...ne is gondoljuk végig, ogy mire vagyunk képesek. Annyi bizonyos, hogy a rilágot pusztító háborúkat mindig ember indította és éppen azért, hogy nagyobb hely jusson neki, több il­lesse, mint addig. (Egyetlen tán az élővilágban, ame­tyik a saját fajtáját pusztítja.) Ugyanakkor mi va­gyunk a tudatos cselekvés egyetlen birtoklói is. A vi­lág az ember esze és keze által lett világ, akármennyi­re is tagadnánk. (Persze, nem tagadjuk) Lehet, hogy ebbe az ősi igazságába unt bele a természet, s most már visszavág. Kezdi azzal, hogy megszaporítja a her­nyókat, szúnyogokat, legyeket és millió más, általunk haszontalannak ítélt élőlényét. S zoktuk mondani békésebb pillanatainkban, hogy ne bántsuk őket, azok is Isten teremtményei. No de: ha ennyire elszemtelenednek?! Oldalunk most er­rőlszól. Köszönti kedves mindnyájukat: trr • Opusztaszerí ópusz Kinek a földjére bazárolt a Szeri Expo? * dm információ A balástyai önkormányzat jegyzője, mint illetékes, köte­'ezte Ópusztaszer Község Önkormányzatát, mint tulaj­donost, hogy a Kiskunsági Nemzeti Emlékpark igazga­tóságának kérésére, bontas­Sa le a Szeri Expo bazárso­rát. A lebontásra ítélt bazárhe­lyek bérlői mindezt sérelmes­ek tartják. A Szeri Expót evenként lebonyolító Dél-al­tóldi Média Kft., mint bérbe adő szintén, ezért annak ügy­vezetője megfellebbezte a ba­•ástyai önkormányzat határo­sát, és a bíróságot kéri az 'gazság kimondására. Az em­ekpark bejáratától balra eső térületre tavaly májusban pa­koltak a kereskedők, vendég­lő helyet, ajándéktárgyakat arusító üzletet, sajtgyári ter­mékeket kínálnak ott. Pénzt a'doztak a hely rendbe tételé­tó- s képviselőjük véleménye ^erint ez a jó szándékú be­etetés veszni látszik. Hogy 'gazából szedjék-e a sátorfá­Jfkat, arról még az ópuszta­SZeri önkormányzati testület­ek is lesz egy két szava. Ér­esülésünk szerint a tegnapi önkormányzati ülésen a kép­viselők nem foglaltak állást, hogy tulajdonképpen kié is a terület? A kecskemétiek szerint a bazársort közterületre állítot­ták, méghozzá engedély nél­kül, és mivel az az ópuszta­szerieké, le kell bontani. A Dél-alföldi Média Kft. ügy­vezetője szintén a magáénak tudja azt, s ha kell, a bírósági tárgyalásra viszi is az ide illő dokumentumokat, merthogy nem hisz a kecskemétiek hi­vatalos papírjainak. A Kitekintő oldal olvasói a későbbi számunkban olvas­hatnak bővebbet erről a min­denképp érdekes ügyről, hi­szen a pletykák szerint igazá­ból a sokadik érdekeit, az opusztaszerí emlékpark vetett szemet a területre. Mivel a korábbi ópuszta­szeri önkormányzat jogszerű­en adta át a területet a Dél-al­földi Média Kft.-nek, az em­lékpark vezetése is törvényes úton szeretné megkaparints, ni. Mondhatnánk: beindult a nagy magyar birtokszerző gé­pezet, s mint ismeretes, az ilyesmiből még ezerfajta ka­lamajka származhat... f ÍÍMS urna, szöíseimbb fJTJ^SWCs mmimlsítf !mimma'u]m vóuilmiíixím&wmwffl] mm/jmmin as» KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET. Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.. 62/259-011 KIRENDELTSÉGEI: Baks, F6 űt 88. Tel.. 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás űt 12. Tel.: 62/286-031 Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasl u. l.Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Ú| u. I. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. • Hernyójárás idején, a Pántlika mentén „Permetezzük, söpörjük, tapossuk!'' Horváthné gyümölcsösében már majdnem mindent fölfaltak az éhes hernyók. (Fotó: Gyenes Kálmán) Mintha savas esd hin­tette volna végig a Pánt­likát. A Balástyát Csen­gelével összekapcsoló főutca fái igencsak be­barnultak, s biztos: idö elótt meg is kopaszod­nak. Berozsdásodtak, gacsos águjjakkal még kapaszkodnak az ég ló­gó szürke fóliájába, s úgy tetszik az esős dél­előttön: ezek, bizony, teljesen lelombozódtak. Mi is kicsikét, épp ami­att, hogy Horvátné gyü­mölcsfáiról a madárijesz­tőnek feszített színes, le­begő nejlonoknak nincs mit elriasztaniuk. Azt azért nem mondhatjuk, hogy feléjük - a csenge­lei 754-es tanya - „a madár se jár", de erre a gyümölcsösre már nem száll a seregély, nincs mit ennie. A nyári hernyók megelőz­ték az őszidőben rajoló ma­dárcsapatokat. Csumára ko­pasztották a fákat. Semmit nem kíméltek, ami zöld. Horváth Istvánné tárja a kezét: - Nem bírtunk velük! Per­meteztük, söpörtük, tapos­tuk, de ez lett belőle. Meget­ték a meggyet, a barackot, és most már a diót, szőlőt is. Az eperfával kezdték, arról ették le az összes levelet. A végén már körbepörköltük lánggal az alját, mint gyerekkorunk­ban láttuk, de az se segített. • Permetezték is? - Szórtuk mi minden mé­reggel, főleg olyanokkal, amikkel a fákat, szőlőt szok­tuk, meg azzal is, amit a boltban direkt hernyóra ad­tak, de meg se kottyant ne­kik. • Akkor sokba van az idei munka? - Mit csináljunk? így ala­kult... A kinti földben a víz, itt meg a hernyó intézte el a termést. Margó asszonynál az ud­var a rendjén tartott. Babos út vezet a nagykapuhoz, két­oldalt mint terített tarka sző­nyeg: vasrózsa, mályva, pil­langóvirág. Drót a kutyának, külön hely az állatoknak, ta­karmánynak. A tanyán új te­tő, cserép fedi a többi épüle­tet is. A nyárvégi esőszitálás­ban jól láthatók még a szent­istváni ünnep előtti meszelés nyomai. A falak hófehérek, barnával elhúzva az aljuk, mivel még csak alig esett va­lami eső és nem pöttyözte össze azokat a fölverődő ho­mok. Hátul szalmabálákat raknak épp. Gumiskocsival hozták a tarlóról, bár egy csöppet megázott, benedve­sedett, de az élet egy kis eső­től még nem állhat meg az út menti tanyában sem, az alj­nakvalót mindenképp be kel­lett hozni. Margó asszony jó évtizede már, hogy elvesztet­te férjét, azóta „egymaga kénytelen viselni a kalapot", reája hárul a földmunkák zö­me. A nagyobb fiú Dorozs­mán, már a maga családjá­val; a kisebbik, Zsolt, még nem lehet igazából minden­napos segítség, hiszen a kis­kunfélegyházi gazdaiskolába jár. (Nagy a bizodalom, hogy előbb vagy utóbb kitanulja ott a hernyóirtás újmódi mes­terségét is, mivel az ősi csen­gelei - söprés, taposás, ége­tés - már kevésnek bizonyult az idei hadviseléskor. Külön fájdalom, hogy nemcsak a csengelei Horváthékat tarolta le az idén az éhes féreghad, Röszkén is túl ér a pusztítá­suk). Margó asszony meg­jegyzi a nem kívánatos ta­nyatársakra: - Már tavaly is sok her­nyó volt, de csak az eperfán. Akkor a gyümölcsöst nem bántották. Eszünkbe jut, amit az is­kolában tanultunk: a hernyó­ból lepke lesz, méghozzá amerikai fehér szövőlepke. Az meg petéz irgalmatlanul, évente kétszer is. A pete pe­dig magja a falánk hernyó­nak. Jóisten! Belénk hasít a fölismerés. Mi lesz itt jövő­re?! Irány a hivatal. Kinek (lenne) a dolga a hathatós permetezés? Balástyán a jegyzőnő készséges. Elmondja, hogy ha nem is épp e témában, de permetezéssel kapcsolatban épp most szignált ki egy le­velet a falugazdásznak. Tör­vény van rá, hogy az ártal­mas növények, kártékony ál­latok irtása kötelező. A par­lagfűé - például. Megnézzük a rendeletet, eszerint: az út menti fák, esetünkben a Pántlika úti, kétméteres sáv­ban az útfenntartókhoz tar­toznak. A tulajdonos köteles­sége, hogy tartsa tisztán a te­rületét. E szabály már régen megalkottatott. • Ezelőtt, ha baj mutat­kozott, permetezték az út menti fasorokat... - Akkor a téesz intézett mindent. Most erre már nincs módja. • És a polgármesteri hi­vatalnak? — A majsai út nem a falu tulajdona. A hernyó nem néz se is­tent, se embert, de leginkább nincs tekintettel a rendezet­len magyar mezsgyékre s eszik mindent határtalanul. Bár ez nem teljesen így igaz, mert ember nem tudja meg­mondani, hogy miért, de a Kistelek és Balástya közötti útszakaszon, az európai ötös mellet, nem leltük a hernyók nyomát. Lehet, hogy a Fun­dazol tette? Az időben fára szórt méreg? Merthogy, ami­kor a kapitánysági vasútátjá­ró mellett rákérdeztem egy sorstársra, aki éppen a galy­lyakat égette, hogy a her­nyók ellen védekezik-e a tűz­zel, a megszólított ember örömmel mondta, hogy nem, ő Fundazollal irtott. Előtte permetezte háromszoros adag Bi 58-al, a szintén her­nyóölőnek tartott méreggel, de az nem hatott. Ahogy errefelé mondják: ez a méreg, nem a ciánkáli... Majoros Tibor Vastag Pista bácsi kaszálása Túl a valamikori Csá­nyi-bolton, innen a Lip­pai saroktól, a majsai úti barackos kerítésének szögeilésében Pista bá­csi kaszájával, komótos karlendítéssel rakatja a rendet. Egyet lép, egyet vág, megint lép, megint vág. És sort ád ez, ha nem is olyan vastagot, mint a lóderék - mivel­hogy épp kicsire van ál­lítva a kasza -, de em­beresnek mondhatót. Vastag István még 81 évesen is lekaszál reg­geltől napestig fél hold herét, s majdnem ugyan­ennyi füvet. Csínja van ennek, mint minden tisz­tességes kisteleki mun­kának. íme: ...attól is függ, mit kaszá­lok. Már kalapálni is ahhoz kalapálok. A heréhez fölfelé verem az élet, mert a lucerna olyan, mint a szőlőtőke, mi­nél magasabban vágom el a földtől, annál több szálat hajt, ezért olyannak kell len­nie a kasza élének, hogyha a földön csúsztatom, magas kotut hagyjon. A rozsaratás­hoz éppen fordítva, lefelé ve­rem: minél kisebb maradjon a tarló, így több a szalma. Ha Aki még tudja: merre hány méter? A kisteleki Vastag István kaszál a majsai út árkának partján. (Fotó: Gyenes Kálmán) fűre kalapálom, akkor se le, se föl nem verem, hanem csak odakopogok neki. ...ha bárhogy is kalapálok és a hozzá illő kővel megfe­nek, a lényeg, hogy úgy bil­lenjen rá, amit vágok, mint a mágnesre a vas. A fűhöz ki­sebbre állítom, mint a heré­hez, mert az aprószálas és abból a kevés is sok. A fű­höz állított kaszát a kinyúj­tott kezemmel mérem, hó­nam alá fogom a nyélnek a végét, és a karom távolságá­hoz igazítom a kasza hegyét. Ha azt akarom, hogy kiseb­bet, vagyis kevesebbet fog­jon, akkor közelebbre, ha nagyobbat, akkor távolabbra hagyom. Akkora adagokkal etetem a kaszát, amit köny­nyen bírok, annyival, amit egy lendületből lekaszálok. Ennek igazából a gabonaara­tásnál van jelentősége, mert ott általában annyit vágunk egy lendítéssel, amit a ma­rokszedő könnyen tesz a nyalábhoz, amivel hamar ki­lesz a kéve. Rozshoz, búzá­hoz, hogy a helyére feküd­jön, takarót teszünk, ez a meghajlított pálca, amit a kaszafejhez kötünk, segít szépen kirakatni a sort. ...aki könnyen kaszál, so­se derékból, hanem karból kaszál. Hátradobva a szer­számot, mintha el akarná ha­jítani, úgy akaszt a hegyével. Mikor fog, megsuhintja és a nyél végével kiigazítja a len­dületet. Gyorsítja, fékezi. Van, aki fogja a kiskacsot, azzal ereszti. Ha jól ki van kalapálva a kasza, az ember egész nap se fárad el. Tartja benne az erőt, hogy maga mögé néz, és látja: lesz enni­való a Betyárnak, az igás­társnak, a kocsi mellé kötött lónak. Ilyenkor arra nem gondol az ember, hogy a he­re még sokat hál kint, s mek­kora kazalba kerül, hanem csak vágja, vágja, míg ki nem hallja, hogy a suhintás mit zenéi. Bandában ez úgy szól, mint lakodalomi nóta... A végén dűlőre jutottunk az árokpart füvét a lucerná­val összekaszáló emberrel, hogy manapság nem is annyira a kaszálás módjá­ban, inkább az emberében keletkezett a hiba, hiszen, véleménye szerint a maiak nemhogy kaszálni, de még dolgozni se szeretnek. M. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom