Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-24 / 223. szám

PÉNTEK, 1999. SZEPT. 24. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! lijfegmondom úgy, ahogy volt: Hegedűs kapitány M már a görög hegyek fölött lehűtötte a lángoló perczeli vágyat. Miután Korfu szigetéről hazajövőben e sorok írója rá akarta beszélni a repülőgép parancsnokát, ha már úgyis kerülünk Románia felé, s éppen Békéscsabát átrepülve érkezünk majd kisteleki honunk fölé, engedje magához őt a parancsnoki fülkébe s együtt köszönjünk be a kedves környékbélieknek. Villogtassuk meg a fényszórókat, jelezzük: ismerős jár feléjük! A harcedzett pilótakapitány - ki már sokadszorra hozta errefelé az utasokkal teli repülőt - egy percig sem gondolkodott a kérés helyességét illetően, és azon nyomban a legudvariasabb sajnálkozásával hárította el> mondván: tanulópilótákkal teli a parancsnoki kabin, csínján kell bánniuk a fölösleges cselekedetekkel. Belátva az új generáció oktatásának fontosságát, hallgatva a légikisasszonyok ajánlatára, kénytelen voltam a magam módján, az első sor ablaka mellőli integetéssel jelezni a sándorfalvi, a balástyai és tán még a esengelei nagytájnak is, hogy erre járunk! Azért gondolom, hogy így volt, mert a Duna, a Tisza és a Körösök légbéli fölismerése után a tanyaközelinek vélt Fehér-tó fényessége is hamar beleveszett az ezer madártejhabbal befelhőzött, kék messzeségbe. Bármekkora erősségű is volt a próbálkozás, a látnivaló lepedőnyi erdőfoltok, tenyérnyi falvak, drótvastagságú utak tarkaságává vált, egybemosva Szalonikit Szófiával, Temesvárt Kecskeméttel. (Csak földközelben érezni azok "agy különbözőségét). Ha már járt is ott, a földi ember, ahol még a madár se jár, nincs szokva a több kilométeres égi magassághoz. A mi óriásmadarunk, a kétnaponta oda vissza Méltóságteljesen röpködő orosz gép tízezer méteren jár. Kerülniük a háború nyomait magán viselő jugó légtér miatt szükséges. Hegedűs Zoltán és a többi szolgálatos pilótakapitány nyilván más szemmel látja e földi világot, még tán azt is megkockáztatjuk, ha nem ,s úgy, mint Radnóti Miklós gondolta versében, de nekik, valóban „térkép e táj". „Ottani, fenti álltában" gyakorta támad ilyen érzése az embernek, hiszen °lyan parányi minden. Mintha rajz lenne, ember álmodta mese. Mindezek ellenére, sőt még a földre érkezés fölröppentő öröme után sem tehetek ígéretet kedves mindannyiuknak, hogy ezután csak kellemes és jó hírek érkeznek hozzánk az ilyen vagy a másmilyen „magasságos" helyekről: fittjén Pigniczky tanár úr sportos története sorokban Domaszék ^"'kalársunktól Megjelent a Domaszéki ["riíiondó legfrissebb száma. .. 'aP beszámol arról, hogy ^kormányzatot választ októéf elsején a település ifjúsá8a; Domaszéken 614 fiatal él, tek úgy gondolták, hogy ére,l)es létrehozni egy olyan szervezetet, mely segít nekik szabadidós programok, tanfol let Vamok szervezésében, il!e,ve a nyári szünidei munkák é'esésében. Átadták a j'bővftett óvodát, ahol már kicsit tudnak ellátni. A U'rmondó ezenkívül hírt ad teég a szombati szüreti bálról, falunap költségéről. A hóJ!aP elején lezajlottak a Hojékháti Kistérségben a SAARD (térségi agrárstruktúra s vidékfejlesztési) programal kapcsolatos rendezvémelyről a lap is tudósít, tetve olvashatnak még egy teerjút, mely Klötzl Jánossal, élyi labdarúgó szakosztály eZetőjével készült. Kistelek *Skatársunktól . Uj rendőrségi épületet *aP Kistelek. Eddig két ki,ebb épületből indultak r<5rözni a rend őrei, de ^ptember 30-án beköltözőnek az új, korszerű őrsre, ^beruházás közel 140 mil16 forintba került, ami a hef önkormányzat egymaga nem tudott finanszírozni, állami támogatást kaptak a beruházáshoz. Az új rendőrség talán a város legszebb épülete lesz, most már csak az utolsó simításokat végzik a munkások. Az állomány nem növekszik ugyan, viszont sokkal kulturáltabb körülmények fogadják az ügyfeleket, illetve a modern technikai berendezésekkel eredményesebb lehet a bűnüldözés. Az ünnepélyes átadáson Pintér Sándor belügyminiszter is részt vesz. Ópusztaszer Munkatársunktól Az éhes embereket várja Ópusztaszer, ugyanis holnap, szombaton a Nemzeti Történeti Emlékparkban az évezred leghosszabb és legegészségesebb szendvicsét kóstolhatják meg a résztvevők. A Flóra margarinnal készült szendvics kétezer méter hosszú, melynek valamennyi összetevője kielégíti az egészséges és korszerű táplálkozás követelményeit. A délelőtt 10 órakor kezdődő rendezvényen nemcsak az evés kap főszerepet, hanem zenés műsorral is kedveskednek a jelenlévőknek. Az emlékparkba Bibac Tünde magyar bajnok tornásznő, nemzetközi aerobik- és fitneszedző, valamint Savanya Norbert kilencszeres búvárúszó világbajnok is ellátogat. A gyógyító lóbtengó A játék, a mozgás, a sport adalék a hasznos időtöltéshez. A kisteleki örömcsapat: Pigniczky, Nemes, Kiss. (Fotó: Gyenes Kálmán) Acsi tanár urat sokan ismerik „írásos nevén" Pigniczky Ján o s n a k, de aki játszott valamilyen sportos játékot, mind az előbbi megszólítást használja. A tanárember ifjoncként volt Szunyi is, a szúnyoghoz hasonlatos alkatból lerövidítve, de a mai Kistelek már e névvel, Ácsiként tartja számon. Ugyanis, a valamikori futballjátékos, aki ma kényszernyugdíjas tanárember, korcsoportjában a lábteniszjáték országos bajnoka. Ahogy mondani szokás: a környékbéli lábtengó koronázatlan királya. (Persze, suttogják, olyan társakkal, mint Vígh doktor, Kiss Zsolti és Nemes Nagy Tibi, Molnár Laci, lehet is.) Pigniczky tanár úrral a beszélgetést az indította útjára, hogy két éve aggasztó hfrek kaptak lábra. A mindig fitt sportember kés alá került, szabták, varrták, olyannyira bár sohasem tartozott a túltápláltak táborába -, hogy csont és bőr lett: negyvenkilósra fogyott. És hála Istennek, a minap remek lábtengócsatát vívhattunk. Acsi király maradt, a játék mestere, nyoma se fedezni, a nem mindennapos orvosi beavatkozásnak. - Összevarrtak, összedrótoztak és öregebb lettem azóta - mondja Acsi és megy melegíteni, mintha mi sem történt volna. Erre képes a lábtengő - jegyezzük meg belegyömöszölve magunkat a pár évvel ezelőtt még lazán' lötyögő, bő mezbe. Két hajlás, s máris vödörnyi az izzadság rajtam, míg Pignitczky tanár úr másfél óra kiadós játék után is frissen, száraz mezzel ül a Nemes-birtok gangján. Társa, merthogy a lábtengó kisteleki bajnokai egy puhatolódzó játék erejéig kihívták a perczeli párost szintén csak a lábtenisz kedvéért húz már sportcipőt. Acsi 40-es születésű, Kiss Zsolt pár évvel fiatalabb. Akárhogy is számoljuk, korcsoportjuk már inkább az ötven fölötti, mint a negyven alatti. Mint mondják, szét kellett szedniük a lábteniszezők táborát, annak ellenére, hogy sokáig verhetetlenek voltak az „öregek", mert a húsz éves az csak húsz-harminc évvel fiatalabb. Hiába a technika, a rutin, a sportos játékban a gyorsabb, a lendületesebb győz. Bár, a minapi összecsapás ezt nem igazolta igazából, hiszen van a Pigniczky-Kiss párosnak egy speciálisan begyakorlott figurája, amellyel Acsi tanár úr keresztbe iveli a labdát, a hálónál álló Kiss sporttársnak, aki ellentétes irányba lefejeli, szinte a hálóval párhuzamosan, de úgy, hogy a találat még nekik legyen számolható. így a fiatalabb évjáratú ellenfelek hiába rakkolnak, a vereség szinte természetszerűleg bekövetkezik. De, becsületükre legyen mondva, akkora királyok, hogy ezt a figurát csak akkor alkalmazzák: ha baj van. (A NemesMajoros perczeli páros ellen alkalmazták, de így is nyertünk egy játékot.) Ebben a korban már szinte természetesnek vesszük, hogy itt fáj, ott szúr, s aki sokat mozog, az bizony, el is fárad hamar. Acsi tanár úrnál is bekövetkezett ez a nem éppen kellemes, de mindenképp hasznos állapot. Kiváló alkalmat teremtve a múlt dolgainak számbavételére. íme: - Láttuk a brazilokat Siófokon, nyertünk a magyar válogatott ellen meccset Vígh Jóskával, és rengeteg barátra, ismerősre találtunk a húsz év alatt. Régi nagy focisták, mint Janka doktor. Mészáros Karcsi, Portörő Gabi, Kürtösi Laci, Vass Feri, Stumpf Gabi, Orosházi Laci, hogy csak néhány ismert szegedi nevet említsek hirtelen. Országos Nyílt Lábtenisz Bajnokság volt Kisteleken. És Csongrádban volt az egyedüli megyei szövetség. - Ez különlegesség? - Csak országos szövetség működik, Pesten. Mi megalakítottuk a magunkét, bajnokságot indítottunk. A nemzetközi szabályoknak megfelelően játszottunk a Kisstadionban, Algyőn, Kisteleken. - Komolyan? - Hat csapattal, a teniszhez hasonlóan, 8 méter széles, hat méter hosszú a pályán. Lehet egyéni, páros és csapatmérkőzés, amelyet három-három játékos alkot. Mi ezt a formát kedveljük legjobban. Nemes Tibi házigazda, mint párostárs, Zsolti, mint nemes ellenfél bólogat. Legalább húsz éve játszanak együtt. Időt, pénzt, fáradságot nem kímélve hódolnak a lábtengó szenvedélyének. Mindketten állítják, és ezt nekik már Vígh sporttárs kisteleki főorvosként többször meg is erősítette: Ácsit a lábtengó hozta vissza az életbe. Ahogy lábadozott, már a játékon törte a fejét. Fél évvel a klinikai kaland után emelgetett, dekázgatott, majd visszakéredzkedett a pályára. Azóta, ahogy mondják, korosztályában legyőzhetetlen. Minden labdát visszaad, megcsavarja a szervát s mint már említettük: ha szükséges, pontosan emel a fejelőnek a hálóhoz, talán nem is véletlen, hogy az egyetlen magyar megyei lábtenisz szövetség őt választotta elnökének. Ma már erről is múlt időben beszélhetünk csak. - Öt évig volt, szabályszerűen bejegyezéssel a cégbíróságon. Zömmel korunkbéliek alkották. Elfáradtunk, kiöregedtünk, kibetegedtünk. - Aki hatvanhoz egy lépésre még ilyen elegánsan játszik, legyőzi az ifjabb ellenfelét, beszélhet így? - Csak az országos szövetségből léptünk ki, a csapat minden héten játszik, mert Tibinek is, meg nekem is van saját pályája. Méghozzá olyan, amelyen már több igazolt profi labdarúgó vesztette el az önbizalmát. - Ezt hogyan értsem? - Más a nagypályás labdarúgás és más a lábtenisz. Legyen elég annyi, hogy hagyták már el vesztesen mások is ezt a tanyai pályát. Jó nevű szegedi focisták, Magyar Jóska, Stefanov, Kenesi például. Atyaisten! Hová fejlődik a világ. Na, persze, egy olyan tanyán, ahol van minden, gyógyit a sport. A lábteniszhez, kiskapuzáshoz, fejeléshez, egészséget védő sétához minden adott a kis erdővel övezett mezei sportkombinátban. Ott, ahol az öregek is jól el vannak egymással, szórakoznak, játszanak, mint rendes helyen szokás. Majoros Tibor Fölülne-e a repülőre? Hajnal Györgyné, sándorfalvi kereskedő: - Minden további nélkül, mert már ültem rajta. Gyönyörű időt fogtunk ki. Lehetett látni egész Magyarországot. Fölülről rendezettebbnek látszanak a földek, a házsorok. Tényleg olyan, mint a térkép. A faluban is repül a helikopter. Testvérem kislánya, Kátai Éviké volt fönn, amikor jutalomból az iskolásokat vitte egy körre Sári Gyurka. Vagyis György, mert nem szeretném, ha úgy festene, hogy én legyurkázom a vállalkozót. Pachinger Antalné, bodorszéki nyugdíjas: - Biztos, hogy nem, mert még a liftben is szédülök. A busz fölkavar, ezért inkább vonattal megyek oda, ahová muszáj. A biciklin, a kenyérgőzösön nem félek, habár bolond a forgalom, és ha úgy alakul, félrehúzódok, lelépek róla. Azt látom, hogy a repülők húzzák a csikót, gondolom, nem üresek. A nótát, amelyikre a lakodalomban mulatnak (Majd ha nékem sok pénzem lesz, fölülök a repülőre), én is sokszor eldaloltam már. Kuhár József, ópusztaszeri karbantartó: Mezőgazdasági gcppel, a régi csehszlovák szárnyassal szórtuk a műtrágyát, permeteztünk. Se nem féltem, se nem örültem, csináltam, amit kellett. A Tisza fölött, mikor hol leereszkedtünk, hol fölemelkedtünk, hát, ott, licitéit kicsit az ember gyomra. Emilyenen is ültem, csak akkor, amikor állt. Pesten voltunk kato'nák, kint dolgoztunk és megengedték, hogy belemenjünk. Körbejártuk, még a pilótafülkét is kipróbáltuk. Varga János, pusztaszeri tanító: - Fölülnék rá szívesen, de még eddig nem volt rá mód. Gondolom, aki oda jut, az fentről is azt látja, amit lentről... Pálmonostorán, az Aranyhegyre a háború alatt szálltak le gépek, ott, a Csikójárásban egész a közelükbe kerültem. Később, amikor az árpádhalmi iskolában tanítottam, a gyerekekkel fölmentünk Pestre, megnéztük Ferihegyet, az utasszállítókat. Nyugdíjas korba értem, olyat is láttam, amikor leesett a gyepaljra a vitorlázó. Ullés Ajándék az alapítóknak Munkatársunktól Az idén ünnepli 25 éves fennállását az üllési nyugdíjasklub. Ebből az alkalomból a hételején megemlékezést tartottak a helyi művelődési házban. A Fontos Sándor Általános és Alapfokú Művészeti Iskola tanulóinak műsora után Nyáriné Tajti Anna polgármester és Juhász Mária, az „Életet az éveknek" nyugdíjasszövetség megyei elnöke köszöntötte a jelenlévőket. A megemlékezésen ajándékot adtak át a két alapító tagnak. Kocsis Mihálynénak és Bozsák Jánosnak. Az ünnepségen még részt vett két klubvezető is, Deme Mihály és Evetovics Antalné, sajnos a legelső vezetőt, Gáspár Jánost már csak a felesége képviselhette. HIRDESSEN , •••••• HOGY ••••• MINDEN SIMÁN MEN|EN!