Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-21 / 220. szám

KEDD, 1999. SZEPT. 21. SZEGED ÉS KÖRNYÉKE 5 csörög a Pannon GSM Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Kalocsai Katalinnal oszthatják meg. Újságíró munkatársunk munkanapokon reggel 8 és 10 óra között, vasárnap 14 és 15 óra között fogadja hívásaikat a 06-209-432-663-as rádiótelefon-számon. Kiveszett és talált tárgyakat kereső olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondanivalójukat. Hirdetésfelvétel 8 és 18 óra között a 0680-820-220-as zöld (ingyenes) számon, illetve személyesen a Sajtóházban és a hirdetűirodáinkban. MÁV-higiéné. A Szeged-Budapest között közlekedő, 9 óra 20 perckor induló reggeli gyors vasúti szerelvényeinek vécéi és mosdói iszonyatos állapotban vannak - jelezte minapi tapasztalatát Szörényi Gyula, aki időközben azt is kiderítette, hogy a kocsik néhány órával a szegedi indulás előtt még Romániában köztekednek, s a mellékhelyiségek mocska a határon túlról érkezik hozzánk. Kérdése az, miért nem tesz semmit a MÁV területi igazgatósága azért, hogy megfelelő higiénés állapotok legyenek a Magyarországon közlekedő szerelvényeken? Különösen aktuális kérdés ez akkor, amikor Romániában fertőző agyhártyagyulladás járvány van. A területi igazgatóság '•letékesétől érdemi választ nem kaptunk, csak azt az 'géretet, hogy a jogos panaszt továbbítják budapesti közponjtukba. Balesetveszély. A Móravárosi körút, a Petőfi Sándor sugárút, a Szabadkai út mellett kiépített kerékpárutak vezetnek, amiket sok biciklis nem vesz igénybe, hanem a gépkocsi forgalomban közlekedik - nehezményezi K. A., a 472-328-ról. A Fő fasoron rossz helyen parkoló gépkocsikra azért panaszkodik F. I. a 432-624-ről, mert ezek eltakarják a kilátást a Közép fasorról kanyarodni szándékozó gépjárművek vezetői elől. Szeméthegyek. Ugyancsak Fő fasori gondról szólt J. L., aki az utca végén fellelhető szeméttelepek ellen tiltakozik. A körzet önkormányzati képviselőjének már többszörjelezte, eddig mindhiába. Ember mint Te Ki szedi a „védelmi" pénzt? A hírek szerint nétoűy hete - több milliót követelve - megfenyegették az egyik Szeged környéki község gazdag vállalkozóját. Az esettel kapcsolatban felmerült, "®gy a helyi polgárőrség tagjai - bár erre a törvény nem ad lévőségét - pénzért véI ,'k a megfélemlített csatod tagjait, illetve va9yonát. ho Egyre gyakrabban hallani, gy bűnözői csoportok Megpróbálják „megcsapolni" az igazán jó anyagi körűimének között élő emberek Pénztárcáját. A több milliót követelő zsarolók természetesen nem riadnak vissza a enyegetésektől sem. A zsar°lók módszerei persze akkor 'gazán hatásosak, ha nem "Csupán" az érintett vagyonát veszélyeztetik, hanem a család személyi biztonságát is. pedig természetes, hogy yen esetben minden segítSeg jól jön. . Történetünk főszereplője !? ezt gondolhatta, amikor ugy érezte, már gyermekeiért ls aggódnia kell. így szívein fogadta, hogy bizonyos 'kalmakkor, a rendőrök [Pe'lett, polgárőrök is figye'k házát, illetve annak környékét. A faluban ennek köVetkezményeként kelt szárnyra a hír: a vállalkozó Vedelmi feladatokkal bízta téeg a polgárőröket, akik ezért jelentős honoráriumot kebelnek be. Tudni kell ugyanakkor, hogy a törvény e?t csak a személy- és va-' honvédelemre kiképzetteknek engedélyezi, amellyel a ö polgárőrei is tisztában a'Mak, mint azt vezetőjük is ngsúlyozta. .A Csongrád Megyei Poí8arőr Szövetség elnöke, Mapari Béla meglepődve hal°,tta a polgárőrök állítólagos "etzszedési akcióját. Kérdéu°kre elmondta: ehhez hasonló esetről még nem hallott, azaz még a gyanú árnyéka sem merült fel, hogy az öntevékeny segítő szolgálat tagjai törvénytelenül pénzt követelnének, vagy vennének fel, ha figyelő szolgálatot vállalnak. A polgárőrök csupán bűnmegelőzési célból járőröznek, intézkedési joguk azonban nincs. Ezért is logikátlan a feltételezés, hogy egy életveszélyesen megfenyegetett személy, aki ráadásul jó anyagi kondíciókkal rendelkezik, nekik fizetne és nem profi biztonsági őröket fogadna fel. Természetesen az előfordulhatott - tudtuk meg az elnöktől -, hogy a polgárőrök, a rendőrség felkérésére, bekapcsolódtak a megfigyelésbe. A polgárőrszövetség tagjai ugyanis, egy együttműködési megállapodás értelmében, a szolgálatot teljesítő rendőrökkel közösen részt vehetnek bizonyos akciókban. Dr. Márton István alezredes, a Szegedi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője is megerősítette Magyari Béla szavait. Hangsúlyozta: a rendőrség elsősorban az adott település közbiztonságának fokozása érdekében számít a polgárőrségre, hiszen a rendőri létszám korlátozott. Ezek az önkéntesek viszont már a jelenlétükkel fékező hatást gyakorolhatnak a bűnelkövetőkre. Az alezredes az üggyel kapcsolatban - ismervén annak részleteit, illetve az abban érintetteket valótlan állításnak tartja, hogy a polgárőrök anyagi ellenszolgáltatást követeltek volna önként vállalt feladataik ellátásáért. A vállalkozótól pedig megtudtuk: a község polgárőrei - akiknek jelenléte, járőrözése megnyugvással töltötte el őt és családját - köszönetként még egy kávét sem fogadtak el tőle, nem hogy pénzt. N. Rácz Judit Nem rajzol, hanem firkál. Nem fut, hanem rohan. A gyerekek között föl-föllángoló vitát a másik elpüfölésével zárja le. Ha kikerül látókörükből, az óvónők és a dajkák azonnal a hiperaktív Pistit keresik. „Annyi figyelmet igényel, mint egy egész ovis csoport" - sóhajt az óvó néni, mikor azokat a szülőket „hűti", akik saját gyerekük nevében és „érdekében" Pistire panaszkodnak. Ók mesélik, hogy az otthoni beszélgetések főszereplője is Pisti. Az egyik családban azért, mert a kis egykét úgy földöntötte, hogy annak a karja tört. A másikban pedig azért, mert a kicsi annyira tart az „erós" Pistitől, hogy reggelenként fél és sírva megy oviba. Az itt Pistinek nevezett kisgyerek: sérült. Vagyis eltér, negatív irányban, a többiektől. Ezért segítségre szorul. A többiekére, a többi ember segítségére. Mert a sérült állapot mely speciális módszerekkel befolyásolható ugyan, mégis -: végigkíséri az életet. Ez a keresztje a sérült embernek, a hozzátartozóinak, a tágabb környezetének egyaránt. A gyengén látót átsegítjük az úttesten. A mozgáskorlátozott kocsiját megemeljük, ha nincs az útpadkán rámpa. De a mentális (értelmi) sérülthöz való viszonyra nincs ennyire kidolgozott, közösségi magatartásbeli szabály. Sőt a köznyelvben elfogadott szó sincs. Holott a sérült emberek között a mentálisan sérültek jelentik a legnagyobb létszámú csoportot. Igaz, intézmény-rendszerük is a legkiterjedtebb. Egy ilyen A sérült emberpalántákkal délutánonként gyógypedagógiai asszisztensek foglalkoznak a Sólyom utcai óvodában és iskolában. (Fotó: Karnok Csaba) gyerek számára a család és az intézmények közötti átjárót Szegeden a Pedagógiai Intézel tanulási képességeket vizsgáló szakértői bizottsága jelenti. A testület gyógypedagógusaitól tudjuk: legkésőbb a tanköteles korban derül fény arra, ha egy gyerek mentálisan sérült. Szegeden a Vedres utcai bölcsődében létezik egy speciális, kis létszámú csoport a sérült kicsiknek. A Sólyom utcai óvoda, valamint az ottani általános iskola fogadja a mentálisan enyhén és középsúlyosán sérült gyermekeket. Ugyanakkor a normál óvodákban és általános iskolákban is találhatunk mentálisan sérült emberpalántákat. Vagy azért, mert sérülésük enyhének minősül. Vagy azért, mert e helyen teret kapott az integráció> azaz a sérült gyereknek normál közösségbe helyezése és az ottani történéseknek szakember segítségével történő kontrollja. E szakmai törekvést azért kell „divatnak" minősítenünk, mert a jogszabályokban rögzített követelmények teljesítéséhez szükséges feltételek hiányosak, még egy Szegednyi városban is. Hiába hát, hogy az integrálás a sérült gyerek és hozzátartozóik számára kínált alternatíva, mert igénybe venni majdnem lehetetlen. Azt is mondhatnánk, az új oktatási törvény hiába nem ismeri a „képezhetetlen" fogalmát, hiába mondja ki, hogy sérült embertársainknak 16 éves korukig alanyi jogon jár a képzés és a sérülésüknek megfelelő segítség, ha egyszer nincs mód a sérült kicsik fejlesztésére. Például a történetünkben szereplő, Pistinek nevezett emberpalánta számára megváltás lenne az AYRES-terápia. Ám a Pistihez hasonló hiperaktív vagy „POS-os" gyerekek nem vagy a szükségesnél rövidebb ideig részesülhetnek a mozgásfejlesztő vizsgálati és terápiás módszer előnyeiből, mert adott ugyan a hely és léteznek a szükséges eszközök is, de nincs elegendő szakember. A szegedi Pedagógiai Intézetben egyetlen fejlesztő gyógypedagógus dolgozik, holott az oktatási törvény előírásai szerint háromnak kellene. Igaz, ezen álláshelyek betöltésének végső határideje 2000. január 1. Addig marad a jelenlegi gyakorlat: a „pedintézeti" gyógypedagógusok a kötelező feladatokon túl, ha marad idejük és energiájuk, fölvállalják, nagyon indokolt esetben, a mentálisan sérült, de normál óvodába járó gyerekek fejlesztését. A megye más településén élő, hasonló gondokkal együtt élő családok pedig egyáltalán nem számíthatnak ilyen segítségre, mert a Pedagógiai Intézeten belül elérhető szolgáltatás néhány esztendeje csak is a szegedieké. Arról pedig nem tudunk, hogy gyógypedagógus mint vállalkozó tenné elérhetővé a különböző, sérült gyermekek fejlesztését szolgáló terápiás módszereket. Az is probléma, hogy hiába készült föl több normál óvoda a sérült gyerekek fogadására, az erre kidolgozott program csak három évig él, mert pályázati pénzből eddig finanszírozható. Márpedig ha pénz nincs, marad az empátia. A próbálkozás, hogy beleéld magad a másik helyzetébe. Hiszen a mentálisan sérült: Ember..., mint Te. Újszássi Ilona Koncert a zsinagógáért Munkatársunktól A Weiner kamarazenekar ad hangversenyt Weninger Richárd vezényletével szeptember 22-én 19 órakor a szegedi zsinagógában a zsinagóga rekonstrukció javára. Az est során közreműködik: Isabelle Ochmichen francia zongoraművész; műsorukon Farkas Ferenc, Dohnányi Ernő, (Haydn) - Hofstatter és Bartók Béla művei szerepelnek. Könyvbemutató Munkatársunktól A Turisztikai zsebtérkép sorozat eddig megjelent öt kötetét (Szeged, Pécs, Harkány, Villány, Orfű) és a Kopasz Márta grafikáival díszített „Kalendárium Múzsákkal a 2000. évre" című kiadványt mutatják be szeptember 21-én 18 órakor a Royal szálló különtermében. Az est díszvendége Kopasz Márta festőművész, grafikus lesz, a házigazdák: Nacsa József, a MATÚR Csongrád megyei elnöke és Tandi Lajos, a Szeged folyóirat főszerkesztője. Felolvasóülés Munkatársunktól A Magyar Nyelvtudományi Társaság és a József Attila Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszéke ünnepi felolvasóülést rendez Velcsov Mártonná nyugalmazott egyetemi docens hetvenedik születésnapja alkalmából szeptember 22-én, szerdán délután fél háromkor a bölcsészkar tanácstermében. Az ünnepeltet Büky László tanszékvezető köszönti. Az egyetem vállalkozhat, de nem kockáztathat Az alapkutatást nehéz piacosítani Az egyetemek és főiskolák egyre gyakrabban szembesülnek azzal az elvárással, hogy növeljék saját bevételeiket, piacosítsák tudásukat, vagyis: vállalkozzanak. Dr. Szabó Imrét, a JATE kancellárját arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak az egyetemnek az üzletszerű működésre. Válaszából kiderül: nem a jog, inkább az „élet" szab határt a lehetőségeknek. - Egyre többet hallani arról, hogy az egyetemeknek növelniük kell saját bevételeiket. Milyen lehetőségeket ad erre az intézményeknek a törvény? - A felsőoktatási törvény lehetőséget ad arra, hogy az egyetem - alapfeladatai ellátásának veszélyeztetése nélkül saját bevételeinek növelése érdekében kiegészítő tevékenységet folytasson. Ennek kereteit alapvetően az Államháztartási Törvény és a végrehajtásáról szóló 217/1998-as kormányrendelet határozza meg. Ezek a jogszabályok kimondják, hogy kiegészítő tevékenység csak egy bizonyos bevételhatárig folytatható, lévén az egyetem költségvetési szerv. Ez a határ az intézmény összes bevételének egyharmaDr. Szabó Imre kancellár: Elsősorban a költségtérítéses képzésekkel tudjuk növelni saját bevételeinket. (Fotó: Schmidt Andrea) da. Amennyiben a vállalkozásból nyert bevétel túllépi ezt a keretet, a pénzügyminiszter és az oktatási miniszter dönt arról, folytatható-e tovább a tevékenység vagy sem. Elvileg fennáll annak a lehetősége is, hogy a jogszabályi kereteket meghaladó mértékű saját bevétel esetén az intézményt gazdasági társasággá alakítsák át, de a gyakorlatban ennek az esélye meglehetősen kicsi. - Milyen formában vállalkozhat az egyetem? Céget alapíthat? Tőzsdézhet? - Az említett jogszabályok kétféleképpen teszik lehetővé az egyetem számára a kiegészítő tevékenységet: vállalkozási formában, és szabad kapacitás kihasználásaként. A két forma között az adózás tekintetében van különbség. Ha az egyetem vállalkozás formájában, vagyis haszonszerzés céljából, üzletszerűen végzi a kiegészítő tevékenységet, 18 százalékos társasági adót kell fizetnie. A másik esetben nincs ilyen kötelezettség; mindenképpen be kell viszont fizetni az oktatási minisztériumnak a bevételek öt százalékát. Ennek az az oka, hogy az egyetemi ingatlanok az állam tulajdonában vannak, az állam fizeti az oktatók bérét, vagyis természetes, hogy részesedni kíván az egyetem többletbevételeiből. Lehetőség van arra is, hogy a főhatóságok engedélyével az egyetem kft.-t vagy kht.-t létesítsen, illetve belépjen valamilyen gazdasági társaságba. Az engedélyezési eljárás azonban nagyon szigorú; az állam általában nem szereti, ha egy költségvetési intézmény olyan tevékenységbe fog, amire akár rá is fizethet. Ezért az egyetem nem vehet fel hitelt, nem tőzsdézhet, nem vásárolhat értékpapírt, nem bocsáthat ki váltót, nem vállalhat kezességet és így tovább. A szigor voltaképpen indokolt, hiszen ha az egyetem veszít az üzleten, lényegében az állam viseli a kárt. - Érdekeltek-e az egyetemek abban, hogy vállalkozzanak? - Abban, hogy vállalkozási formában folytassanak kiegészítő tevékenységet, nem érdekeltek az egyetemek, és ha jól tudom, erre Szegeden nincs is példa. A felsőoktatási intézmények ugyanis elsősorban a költségtérítéses képzésekkel növelhetik saját bevételeiket, ez pedig szabad kapacitás kihasználásának minősül. - Milyen lehetőségei vannak az intézményeknek a kutatási eredmények, szabadalmak hasznosítására? - Ezt a lehetőséget nem elsősorban a jogszabályok korlátozzák, hanem az a tény, hogy a tudományos eredmények gyakorlatba történő átültetése igen tőkeigényes, ás csak lassan megtérülő befektetés. Egy új vegyszer engedélyeztetéséhez, szabadalmaztatásához például sokmillió forintos vizsgálatok szükségesek. Erre az egyetemnek nyilvánvalóan nincs pénze, a külső befektetőket pedig visszatartja az a tény, hogy az eljárás három-négy évet is igénybe vehet. Magyarországon pedig igen kevés olyan cég van, amelyik ezt megengedheti magának - és nem rendelkezik saját kutatói bázissal. A JATE 5 milliárd forintos éves költségvetésének hozzávetőleg 20 százaléka saját bevétel. Ennek nagy része oktatási tevékenységből származik, és véleményem szerint ez felel meg a realitásoknak is. Az egyetemen jórészt alapkutatások folynak, ezeket pedig nehéz „piacosítani". Az új oktatási fonnák iránti igény növekedése, a felsőfokú szakképzés beindulása, a másoddiplomás oktatási kínálat bővülése, a továbbképzések viszont jó lehetőséget kínálnak az egyetemeknek saját bevételeik növelésére. Keczer Gabriella