Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-13 / 213. szám

10 A HELYZET HÉTFŐ, 1999. SZEPT. 13. (Gond)viselt(es) házak Gráf ifi: a falpiszkolástól a „művészetig" Szeged, az összefirkált város Ebben a falban „benne van" néhány munkaóra... (Fotó: Schmidt Andrea) Az utóbbi időben újult lendülettel dolgoznak a szegedi falf irkálok. Festékszóróikkal pillanatok alatt fújják tele a frissen bepucolt házfalakat is, anyagi és vizuális károkat okozva. A festékek és oldószerek, firkálok és üldözök háborúja folyamatos, büntetőeljárást is indítottak már rajtakapott „grafitilord" ellen. Három másodperc. Nagyjából ennyi is elég a legprimitívebb, többnyire fekete festékkel fölvitt falfirka fölfújásához. Az eredmény a kívülálló számára olvashatatlan, rejtélyes betűkapcsolatra hasonlító „nemtudnimicsoda..." S ha az első festékpiszok már fönn van a korábban érintetlen felületen, mint valami gyorsan és megállíthatatlanul burjánzó bőrbetegség, napok alatt követi a többi. A megkezdett falat azonnal megszállják a „grafiti lordjai". Vámpírfülü fej A Tisza partfala évek óta a festékfújó-virtuózok kedvenc vadászterülete. A rakparton sétálva, az árvízi emlékműtől a Felsővárosi hídig, a grafitistílusokat fölvonultató tárlatot nézhetünk végig. Az odavetett festékklgyók mellett színorgiában pompázó, árnyalt betűkompozíciók díszlenek (az egyik mintha ablakot nyitna: a betűkben nyári táj, vízpart, vitorlásokkal). Hagyományos szöveg alig akad. Az egyikben így fejeződik ki az alkotó és a világ kapcsolata: „Halál másokra!" Az emberábrázolás is ritka. A Stefánia „magasságában" már évek óta látható a partfalon egy bucifej, amelyből hegyes vámpírfülek kandikálnak ki. Egy felsővárosi ház híd felőli oldalán puffadt alak néz a szemünkbe gúnyosan, kezében fröcsögő festékszóróval. Kiemelkedik a sorból a Bel vedere-palota előtti partfal egyik jól megrajzolt alkotása: a fekete árnyképen egy fiú és egy lány öleli egymást. Vonzó csupaszság Grafitiről a hetvenesnyolcvanas évek fordulójától hallhattunk egyre többet Magyarországon. Az amerikai nagyvárosok metróiban és aluljáróiban akkor élte fénykorát a „faifirkálás művészete", amelynek elemeit aztán az „igazi" művészet is fölhasználta: ebből nőtt ki a grafiti-festészet, amely összeépítette a magasabb rendű tartalmat a profán utcarajzok kifejezésmódjával. (Hazánkban többek között Wahöm András és efZámbó István képviselnek hasonló képzőművészeti stílust.) Mindezt Szuromi Pál művészeti író mondta el, aki szerint a faifirkálás egyik funkciója elfojtott indulatok, érzelmek kiélése, amelyre a többnyire tizenéves „alkotók" csoportba tömörülve keresnek alkalmat. Falra firkálni természetesen a mostani fölnőttek is szerettek kiskorukban - de a mai grafitikból már nyomtalanul eltűnt a régi krétarajzok gyermeki tisztasága. Esztétikai mércével a mai (szegedi) falrajzok igénytelenek, s ez az ítélet nem csak a monogram-firkákra, de a kidolgozott, kalligrafikus, összefogott szerkezetű rajzokra is igaz. (Persze az utca képét ugyancsak meghatározó, „profi módon" megcsinált gigantposzterek sem sokkal különbek: a művészeti író szerint falfirka és óriásreklám ugyanazon társadalmi jelenség két oldalaként is tekinthető - a primitív, „zsigeri" megnyilvánulás és a fogyasztásra kínált tárgyak fölénk kerülése rokonságban állnak.) Figyelemre méltó viszont, hogy a „klasszikus" stílusú épületeken kevesebb a grafiti, mint a lakótelepek üres panelfalain. A nagy és csupasz felületek sokkal jobban vonzzák a firkálókat. S még valami: amerikai művészetpszichológusok kísérlete bizonyította, hogy a „panel-ritmusrendszerben" épített környezet erősíti az ösztönös gesztusok felszínre törését. Mivel a falfirkálók jól szervezett figyelőhálózattal, s főként éjszaka dolgoznak, titkaikat kifürkészni is nehéz. Kívülállót csak alkalmilag engednek maguk közé. A grafiti-csoportba bekerülni nem könnyű. A jelöltnek vizsgát kell tennie: a „mestermunka" értékét növeli, ha a rajz valami „cikis helyre", például a rendőrség épületére kerül. Kasztok vetélkedése Szegeden két nagy társaság, a Masters of grafiti", valamint a „Lord of grafiti" működéséről tudunk. Akadnak még kisebb, „primitív" csoportok, amelyeknek tevékenysége csupán a többiek munkáinak lefújására, tönkretételére szorítkozik. A vetélkedő társaságok amint az illik - kellőképpen utálják is egymást, előszeretettel festenek az ellentábor által már beborított felületekre. De akadnak „mesterek," akiknek munkáit nem illik lefújni - a közmegegyezéses tilalmat még a konkurens bandák is betartják. A csoportok belső fölépítése határozottan kifejezi a hatalmi viszonyokat: jellemző a kasztos rendszerű tagozódás. Ellenfestők A városok házfalait fölfaló firkák ügyében Stockholmban már nemzetközi konferenciát is tartottak. A firkálóbandák büszkék lehetnek magukra: nem elég, hogy évek óta szociológusok és pszichológusok csoportjait foglalkoztatják, de egész iparág épült már áldásos tevékenységükre. A festékgyáraknak természetesen jó üzlet a szórófejes dobozok divatja, és persze hadrendbe állították már a grafitik eltüntetésére szolgáló vegyszerek arzenálját is. A szegedi árvízi emlékműnél augusztus elején tartott bemutatót Vanyó Sándor tisztítástechnikai vállalkozó, aki a városi önkormányzat vezetőinek szeme láttára törölte le a fekete márványalapzatra fújt firkákat. Mint mondta, csöppet sem mindegy, milyen felületet permeteznek össze: porózus, vakolt falról, mészkőről, márványról nehéz nyomtalanul leszedni a festéket: a rajz vagy szöveg árnyéka megmaradhat. Egy négyzetméternyi felület megtisztításának ára négyzetméterenként 1100-1500 forint, pluszt forgalmi adó. A megelőzés olcsóbb. Ha a tiszta felületet viaszalapú védőréteggel vonják be, a ráfújt festék nagynyomású forró vízzel lemosható. Egy négyzetméternyi felület védelmének anyagköltsége 200-400 forint. Azt is megtudtuk, hogy a szegedi Budalakk Titán Festékgyártó Kft. is készít már falfirkaálló anyagokat. Az alapozó átvonó festéket metálszürke, -zöld és -drapp változatban gyártják, s létezik „antigrafitilakk" is, amelyről a hozzávaló lemosóval letörölhető a festék. Nóvák István városi főépítész abban bízik, hogy az értékvédelmi törvény elfogadása után a helyi rendelet is gyorsan érvénybe lép, s a jövő évi költségvetésből futja majd a szegedi középületek megóvására is. Nem csak a házakat, de a trolikat, villamosokat is összefestik. Trolik, vagonok, rendőrök Radics János, a Szegedi Közlekedési Társaság közönségkapcsolati irodavezetője elmondta: a 43 villamos és 54 troli csaknem mindegyikét „megkezdték" már a firkálok. A skála az ülések és belső oldalfalak rajzaitól a kocsikra kívülről fölvitt grafitikig terjed. Különösen kellemetlen, ha reklámot tesznek tönkre, hiszen a megrendelő nem ezért fizette ki a felületet... Az is megtörtént már, hogy a garázsmester eltiltotta a forgalomtól a remízben összefestett kocsit: egyrészt mert elcsúfítva nem vihet utasokat, másrészt mert a hatalmas rajz elvonhatja a közlekedők figyelmét, s így balesetet is okozhat. A vasúti kocsik régi célpontjai a festékkel firkálóknak. Bár a hírek szerint Magyarország északi területe fertőzöttebb (a pesti pályaudvarokon még a mozdonyokat is befújják) a szegedi Nagyállomáson is láthattunk már kidekorált vagonokat. Azért persze akad, aki rajta veszt: dr. Márton István rendőr alezredestől, S Szeged Városi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjétől tudjuk, hogy a szegedi pályaudvaron sikerült nyakon csípni egy firkálót, aki ellen már megindult a büntető eljárás. A SZOTE biztonsági szolgálata nemrég elkapta az egyik egyetemi épület alkalmi piktorait is. Az alezredes úr szerint indokolt lenne a szándékos rongálás miatt felelősségre vont firkálok szigorúbb megbüntetése. Ehhez persze némi szemléletváltás is kellene. A jelenlegi helyzetet illusztrálja, hogy országosan ismert és népszerű színművészünk (Hókuszpók magyar hangja a Hupikék törpikékből) nemrég azzal büszkélkedett, hogy ő maga falazott, amíg kedves kisfia a grafitiművészetben gyakorolta magát... Nyilas Péter Közös lónak túros a háta. A társasházi képviselőséggel foglalkozók tapasztalhatják ezt. Ha az épület fölötti gondviselés cserél gazdát, akkor egy idö után elindulhat) az oda-vissza mutogatás. Ilyen esetre példa az Osztrovszky utca egyik százesztendős házának története. A lakóközösség hányattatásairól a közös képviselő meséje és az Épületkezelő és Fenntartó Kft. korreferátuma alapján kaptunk képet. A politikai és gazdasági rendszerváltás a lakóházak történetében is forradalmi változásokat hozott. Mtg a korábban a szegedi, többlakásos házak ügyeit az Ingatlankezelő Vállalat intézte, addig a cég e fronton a kilencvenes években egyre inkább visszaszorult. Az önkormányzat a korábbi tanácsi lakásállomány nagy részét értékesítette. A tulajdonosok pedig „öntudatra ébredésük" jeleként megváltak az IKV, majd annak jogutódja, az ÉKF Kft. „kirendelt" házkezelőitől és saját soraikból választottak közös képviselőt, így történt ez az Osztrovszky utca 25. alatt is, ahol 1997 őszén a ház egyik garázsának bérlője, Bátori János vette át a közös ügyek vitelét. - Nem volt takarítás, olvadt a közös költségből befolyt pénz. Közben a lakóktól 300 ezer forintot szedett össze és költött el a házkezelő, a tetőjavításra hivatkozva - emlékezett a megválasztása előtti időszakra Bátori úr, aki mellesleg nyugalmazott építész, műszaki ellenőr, szaktanácsadó, tehát érti is, amit állít. - A hanyag „nagyvonalságra " és a pazarlásra egy másik példa, hogy az ereszcsatorna egyszerű takarításáért 48 ezer forintot fizetett ki a korábbi, közös képviselőnek nevezett házkezelő. A vízdíj körüli homályt sem oszlatta el. Megdöbbenve kellett tapasztalnom, hogy a vízdíj számla meg '98-'99ben is évi százezer forint körül mozgott. Amikor ebből arra a következtetésre jutottam, hogy valahol elfolyhat a víz, vagyis sürgősen meg kell javíttatni a vezetéket, hiába kértem az ÉKF Kft.-től a ház erről szóló tervdokumentációját, nem kaptam meg. Állításai igazolására számlák másolatát, jegyzőkönyveket, leveleket mutatott Bátori úr. Az általa képviselt ház problémáját elmondta a körzet önkormányzati képviselőjének, dr. Ványai Évának is, akinek kezdeményezésére az ÉKF Kft. felügyelő bizottsága (FB) is vizsgáltatta a történteket. Reklamációnak minősíti Budapest (MTI) Michel-Marc Delcommune lesz október 11-i hatállyal a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt. kibővített hatáskörű pénzügyi vezérigazgató-helyettese, és a háromtagú Irányító Bizottság harmadik tagja - tájékoztatta közleményben az rt. sajtófőnöke szombaton az MTI-t. Michel-Marc Delcommune 51 éves belga állampolgár, aki az utóbbi évekbenn különböző vezető pozíciókat töltött be a belga PetroFináBátori közös képviselőnek a cég tevékenységével kapcsolatos észrevételeit az FB elnöke, ifj. dr. Lippai Pál. Az üggyel a testület idén tavasszal ugyan foglalkozott, a kft. akkori ügyvezető igazgatóját jelentéstételre kötelezte, de a bizottsági elnök hangsúlyozta: az FB feladatköre - a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint - nem az, hogy a társaság ügyfeleinek minőségi kifogásait megvizsgálja, hanem az, hogy a tulajdonos részére ellenőrizze a cég ügyeit. Kétségtelen - így az elnök -, az ügyfélnek pontosan kell fogalmaznia, mikor kérdez vagy követel. Az FBelnöktől megtudtuk: a testület a következő évben nagyító alá teszi az ÉKF Kft. lakossági kapcsolatait. Hiszen az ÉKF Kft. nem csupán piaci szereplő és profitorientált, hanem önkormányzati tulajdonú szolgáltató cég is. Közös képviselőként 220, vegyes (magán és önkormányzati) tulajdonú társasházban tevékenykedik az épületkezelő kft., mert vagy a klasszikus értelemben vett ügyintézést végzi, vagy a könyvelést, vagy mindkettőt - hallottuk Soós Ferenctől, az ÉKF Kft. kezelési igazgatójától. Állítása szerint nő a „védőernyőjük alá vonuló" társasházak száma. Ennek oka Soós úr szerint az, hogy az „amatőr közös képviselők" között némelyeknek „elszámolási problémája adódik a lakók felé", illetve hogy a kft. a kisebb karbantartási munkákat ingyen elvégezi, ha az anyagot megvásárolja a társasház. Az ÉKF Kft.-vei kapcsolatos panaszok eredeteként pedig azt jelölte meg, hogy a korábbi bérlők otthonuk megvásárlásakor „lakásban és nem házban gondolkodtak". Időközben azonban kiderült számukra, hogy kevés a ház felújítására az a pénz, amivel rendelkeznek. Számtalan bírósági ügyben érintett az ÉKF Kft. Egyrészt azért, mert mint szolgáltató cég maga kezdeményezi a bírósági eljárást, például a bérleti díj fizetését elhanyagolok ellen; másrészt működéséből következően mások fogják perbe, mert az ÉKF Kft. által végzett munka olyan, mely elszámolási és minőségi kifogást eredményezhet. Ha nem sikerül a peren kívüli egyezség, akkor az Osztrovszky utcai ház is szaporítja az ÉKF Kft. peres ügyeinek számát. Bátori képviselő ugyanis az általa 400 ezer forintra becsült túlszámlázás visszafizetését követeli, ha kell, a jog és a bíróság segítségével. A pénzt az öreg háznak a megfiatalítására költenék. Az ott élők ezért érzik úgy, a „viseltes épületnek" már van „gondviselője". Újszászi Ilona nál, legutóbb a társaság legfelsőbb pénzügyi vezetője volt. Mosonyi György vezérigazgató és Mándoki Zoltán általános vezérigazgató-helyettes mellett Delcommune lesz a harmadik tagja a májusban létrejött Irányító Bizottságnak. Az új vezető elsődleges fontosságúnak tartja a társaság költség-kontrolijának megerősítését pénzügyi- és tőkehatékonyság szempontjából egyaránt. Kinek van itt kedve nézelődni? Mol-váltás