Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-13 / 213. szám

8 A HELYZET HÉTFŐ, 1999. SZEPT. 13. • A türelmi zónákba mennek? (Szex)stopos lányok szomorúsága Törvényt alkotott a magyar ország­gyűlés, az­zal a nem titkolt cél­lal, hogy e jogszabály is segíti majd hazánkban a szervezett bűnözés visszaszorítását. A „maffiaellenes törvény" néven elhíresült jogsza­bály nem egy passzusa a prostitúcióról rendelkezik. Mai riportunkban nem csak kurtizánügyekben rendelkező paragrafusok­ból idézünk, hanem arról is szólunk, miként fogad­ták az új törvényt a rend­őrök, a hirdetési szakmá­ban dolgozók, s termé­szetesen maguk a kéjhöl­gyek. Azt hallottam, hogy olvas­nak a kurtizánok. No, persze, nem szépirodalmi tájékozott­ságot firtató műveltségi vetél­kedőkre készülnek, hanem jo­gi ismereteik elmélyítésére szánnak több időt. Hogy egé­szen pontos legyek: egyes op­timista kinyilatkozások szerint az elmúlt napokban még az a kéjhölgy is megtanulta a Ma­gyar Közlöny nevét, akit ko­rábban legfeljebb valamelyik puhaborítású szerelmesregény tudott izgalomba hozni. S mi­től támadt ez a nagy érdeklő­dés? Megszületett a jogsza­bály, amit leginkább csak maffiaellenes törvényként szólítgatunk, s amelynek tisz­tességes neve nem más, mint az 1999. évi LXXV. törvény. Ez pedig a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellé­pés szabályait és az ehhez kapcsolódó törvénymódosítá­sokat tartalmazza. Miniszoknyás talajgyakorlatok Gyanítom, hogy a jogi ön­képzőköröket alakító kurtizá­nok e jogszabályt olvasgatva előbb így okoskodnak: „Ugyan már, mi közünk az egészhez? Hiszen nem vagyunk mi szer­vezettek, meg bűnözők, nem is beszélve az egyes jelenségek­ről". Ám amikor megtalálják mondjuk az értelmező rendel­kezések címszó alatt szereplő 4. paragrafus e. pontját, amely azt Írja körbe, ki is számít Ma­gyarországon prostituáltnak, már tudják: mégis csak jó ki­adványt lapoztak föl. S biztos nem kerüli el a figyelmüket a szexuális szolgáltatásról vagy mondjuk a védett övezetről és a türelmi zónáról szóló fejezet sem. így aztán, kijárva az alap­fokú jogtanfolyamot, minden ábrándos tekintetű kéjlédi pon­tosan tudja a következőket: A pár napja hatályba lépett törvény értelmében a védett övezetekben (s ilyen például az autópályáktól, az autóutak­tól, illetve lakott területen kí­vül az egy- illetve két szám­jeggyel jelzett főútvonaltól számított 100 méteren belüli terület...) a prostituált szexuá­lis szolgáltatásra nem ajánl­kozhat föl. Vagy hogy le­gyünk kissé közérthetőbbek: bűn lett, immár a törvény be­tűje szerint is az E5-ös melletti legyintgetés, betiltották a mi­niszoknyákban bemutatott ta­lajgyakorlatokat. Ez, ugyebár, kéjhölgyeink számára rossz hír. De mielőtt még valame­lyik hamvas arcú kurtizánunk elsírná magát, gyorsan figyel­mébe ajánljuk a türelmi zónát. Ez pedig „a közterületnek az önkormányzat rendeletében a A törvényhozók ellenőrizhető keretek közé szorítanák a kéjelgést. (DM/IN-fotó) prostitúció tömeges megjele­nése esetén kijelölt azon kör­zete, ahol a prostituált szexuá­lis szolgálatra felajánlkozhat, vagy a szexuális szolgáltatásra irányuló kezdeményezést elfo­gadhatja". Miért ne írhatnák ezt is egyszerűbben: új törvé­nyünk értelmében lesznek vá­rosainkban olyan utcák és te­rek, ahol aztán mindenki annyit kéjeleghet, amennyit csak elbír a vendég bukszája. Vélhetően ez utóbbi mon­dat igencsak elégedett mosolyt csalogat a prostitúció szakmá­jában jártas hölgyek arcára. Igen ám, de hova tűnik ez a mosoly, amikor a törvényt to­vább olvasva megtudják: sze­xelni pénzért csak a 18 éven felüliekkel lehet, tilos másokat zaklatva fölajánlkozni, s bi­zony még orvosi igazolás is szükségeltetik ahhoz, hogy megkezdhesse az immár tör­vényileg jól beszabályozott magyar kurtizán napi műszak­ját. Akinek reklám- és marke­tingtevékenységét tovább ne­hezíti az a tény, hogy ezentúl bizony tilos írásban, kép- vagy hangrögzítő, illetve más be­rendezés útján szexuális szol­gáltatást felajánlani, azt hirdet­ni, vagy ilyen cselekmények­ben közreműködni. Keretek közt kéjeleghet - Hoppá, hogy is van ez? ­ugorhat most föl szexcsatákban edződött heverőjéről az éjsza­káknak pillangója. - Akkor már annyit se mondhatok el magamról a hirdetési újságban, hogy orálisan én vagyok a leg­jobb nagykörúttól a kurta kocs­máig? Hát bizony úgy tűnik, kéj­hölgyeim, hogy erre sem lesz módjuk. Vagyis eljött az idő, amikor alaposan meg kell gon­dolniuk a szexis vadmacskák­nak, hogyan is csalogassák pi­hepuha párnáikra a Kandúr Bandikat. Lehetne e témakörben még hosszasan humorizálni, de hát egy törvény komoly dolog. Ép­pen ezért inkább annak néztem utána, miként is vélekedik a szexpiaci változásokról egy bűnvadász, jelesül Márton Ist­ván alezredes, a Szegedi Rend­őrkapitányság bűnügyi osztály­vezetője. - Abban ne is reménykedjék senki, hogy e törvény hatására megszűnik a prostitúció, hiszen ezt az ősi mesterséget évezre­dek alatt nem sikerült fölszá­molni - mondta Márton úr. ­De most nem is ez volt a jogal­kotó célja. Sokkal inkább arra törekedtek a törvényhozók, hogy végre ellenőrizhető kere­tek közé szorítsák a kéjelgést, s megítélésem szerint ebből a szempontból a törvény min­denképpen segíteni fogja a rendőrség munkáját. Merthogy a kurtizánok ügyében el is kél egy kis segít­ség - derült ki később Márton alezredes szavaiból. Ugyanis Szegeden és környékén napja­inkban 150-200 kurtizán is munkába indul naponta, ami, ugyebár, nem kis szám. S arra csak a legritkább esetben lehet számítani, hogy a prostitúció­hoz kapcsolódó bűncselekmé­nyek felderítésében (ilyen pél­dául az üzletszerű kéjelgés elő­segítése, a kitartottság vagy a kerítés...) ezek a lányok hatha­tós segítséget nyújtanának a bű­nüldözőknek. - Néhány eljárás ugyan in­dult a szexpiaci bűncselekmé­nyek ügyében, de mindössze egyetlen olyan ítélet született a közelmúltban, amelyben igazán nagy büntetést mértek ki. En­nek pedig az az oka, hogy a lá­nyok sokkal jobban félnek an­nál futtatóiktól, hogy tanúskod­nának ellenük, meg aztán jól kereső munkájukat sem akarják elveszíteni. Nagy hát a zűrzavar prostituáltéknál, s éppen ideje, hogy végre jogszabályra tá­maszkodva tisztíthassuk meg legalább közútjaink környékét - jegyezhettem föl Márton alezredes szavait. Aki azt is el­mondta: különleges akciókra nem készül a rendőrség a maf­fiaellenes törvény hatályba lé­pésén felbuzdulva, de arra szá­míthatnak a hölgyek, hogy a parkolói szexstop immár örökre befejeződött. - Tegnap este is behoztunk az utakról hét prostituáltat, akik ellen, mivel védett övezetben szorgoskodtak, tiltott kéjelgés szabálysértése miatt indítha­tunk eljárást - számolt be a leg­frissebb eredményekről Márton alezredes. Majd már a türelmi zónáról beszélgettünk. Szexutca kerestetik - Szegeden is hamarosan ki­jelöl az önkormányzat ilyen te­rületet, de azt még nem tudni pontosan, hogy hol. A város ve­zetése rendőrkapitányságunk szakembereit kérte föl arra, hogy készítsenek elő javaslato­kat, de be kell vallanom, most még nagy gondban vagyunk. Ugyanis ha a kézenfekvő meg­oldást választjuk, és a város ha­tárában jön létre ez a türelmi zóna, elképzelhető, hogy nem megy majd az üzlet, s akkor a prostituáltak inkább Szeged forgalmasabb központjában lát­nak munkához. A városon belül pedig - a törvényben meghatá­rozott sok" tiltó rendelkezés mi­att - még nem igazán fedeztünk föl olyan utcát vagy teret, ahol engedélyezhetné az önkor­mányzat a kurtizánok csábítga­tó tevékenységét. Mert azt tudni kell, hogy sem iskola, sem köz­intézmény, vagy mondjuk va­súti pályaudvar közelében nem jelölhető ki türelmi zóna. Már pedig Szegeden kevés olyan körzet van, ahol a felsoroltak közül egy sem található. Ettől függetlenül megvizsgálunk minden, számba jöhető megol­dást, s bízom abban, hogy egy hónapon belül megvitathatja ja­vaslatainkat a szegedi közgyű­lés - mondta Márton alezredes. Erotikus jelzők nélkül Ami pedig a szexhirdetések ügyét, a várhatóan rejtjeles üze­neteket illeti: - Az Országos Rendőr-főka­pitányság Kommunikációs Fő­igazgatósága vállalta magára az újságok ellenőrzését, de emel­lett persze a szegedi nyomozók is olvasgatják a hirdetéseket ­tudtam meg az alezredestől. Aki hozzátette: - Nem árulok el titkot, ha azt mondom, a rendőri testület­ben sem rendelkezik mindenki Grétsy László nyelvész-pro­fesszor úr felkészültségével. De ha egy ifjú hölgy úgy kelleti magát az újság hasábjain, hogy feltűnően csinos nő francia nyelv oktatását vállalja, azért megnézzük, hogy rendelkezik-e nyelvtanári diplomával. Gon­dok, értelmezési problémák ter­mészetesen előfordulhatnak a törvény rendelkezéseinek betar­tása során, de mindent össze­vetve: az új jogszabály minden­képp jól szolgálja a prostitúció elleni harcot - köszönt el tőlem Márton alezredes. A bűnvadászoknál tehát ta­lálkoztunk optimista rendőr­tiszttel. De vajon mennyire örülnek az új törvény szabta til­tásoknak mondjuk egy olyan újságnál, ahol nagy előszeretet­tel adták föl hirdetéseiket a sze­xuális szolgáltatásukat kínálga­tó hölgyek és urak? - kerestem meg kérdésemmel egy hirdetési lap munkatársát. - Az a legnagyobb bajunk, hogy bár szigorításokat tartal­mazó törvény már van, csak egyértelmű eligazítás nem szü­letett az ügyben, mit is sorol­hatnánk a szexhirdetések kate­góriájába - fogadott az újság tapasztalt hirdetési szakembere. Aki mosolyogva közölte: kész­ségesen válaszol ugyan minden kérdésemre, de attól inkább te­kintsek el, hogy riportomban az újság cfme, s az ó neve szere­peljen. - Kétségünk tehát van bő­ven, éppen ezért értelmező ál­lásfoglalást kértünk a Fogyasz­tóvédelmi Főfelügyelőségtől, a Belügyminisztérium Jogi Fő­osztályától, a rendőrségtől, s megkerestük kérdéseinkkel a társ hirdetési lapokat is - rakott elém néhány, válaszokat tartal­mazó faxot a hölgy. - De eddig csak annyi tűnik biztosnak, hogy a telefonszex nem került tiltólistára, ugyanis ebben az esetben nem létesül testi kap­csolat a két fél, vagyis a telefo­náló, és a kagylóba izgató sza­vakat suttogó hölgy között. Az összes többi hirdetés esetében egyelőre fokozott korlátozáso­kat vezettünk be. így például olyan hirdetés nem kerülhet be a lapunkba, amelyben mondjuk a következő szöveg lenne ol­vasható: „18-19 éves, izgatóan csinos és kedves lányok váiják urak telefonjait." Nem csak azért, mert túl kihívóan fogal­mazott a feladó, hanepi azért is, mert a szöveg túl általános. Vagyis arra lehet következtetni, hogy a hölgyek bárkivel part­nerkapcsolatra lépnek, ha az megfizeti szolgáltatásaikat. Ha viszont valaki már mellőzi az erotikus jelzőket, s konkrétan megjelöli, hogy milyen célból (mondjuk házasság...) s milyen tulajdonságokkal rendelkező, mely korosztályhoz tartozó urak hívását várja, hirdetése megítélésünk szerint már nem sorolható a szexhirdetmények közé. Persze vigyázhatunk mi bármennyire, biztos, hogy ezer vita lesz még arról, mit szabad és mit nem. Mármint hirdetni, így aztán most abban bízunk, majd csak készül olyan, a tör­vényt értelmező szöveg, amely segíti a munkánkat. Hiszen arra is számíthatunk, hogy a hirde­tést feladók egyre leleménye­sebb megfogalmazásokat talál­nak ki, csak hogy ajánlataik be­kerülhessenek az újságba, s így ne veszítsék el munkájukat ­fogalmazta meg kételyeit a hir­detési piacot igencsak jól isme­rő hölgy. Lecsapták a telefont Ez az írás természetesen nem lehet kerek és egész, ha nem mondják el véleményüket az ügyben igencsak érintett kurti­zánok - vélekedtem riportkészí­tés közben. Sikerült is telefonon elérnem néhány, lakására csalo­gató szexvirtuózt, de a beszél­getésekből gyorsan kiderült, hogy mostanság igencsak sze­mérmesek a szexpiaci kofák. Arról még szívesen beszéltek, hogy egy „szaxi" 3 ezer forint, egy „szexi" 5 darab ezresbe ke­rül, míg a „komplett" szolgálta­tásért 7 ezret kéne fizetnem. De amikor már a törvényről faggat­tam volna a lányokat, bizony határozott elutasításokkal szem­besültem. Már ha határozottnak lehet nevezni, hogy azonnal le­csapták a telefont, vagy azt ta­nácsolták, hogy menjek én a francba. Mindössze egyetlen lány tárulkozott ki a következő két mondat erejéig: - Hogy mit szólok a tör­vényhez? Hát azt, hogy tör­vény, és ezt nem lehet meg­....ni, mert csak szaporodik. A beszélgetés ezzel be is fe­jeződött. Hogy a hölgy azóta a lepedőbirkózás harmadik me­netében kényszeríti-e kétvállra partnerét, vagy éppenséggel a Magyar Közlönyt olvasgatja, bizony nem tudnám megmon­dani. Egy biztos, új fejezet kez­dődött a magyar prostitúció tör­ténetében. S hogy mire jutottunk a tör­vényi szabályozással, majd ki­derül. Csak várjunk türelem­mel, meg persze türelmi zóná­val... ' Bátyi Zoltán Tényleg €sak epizód? Mivel a világ, és kissé lemaradva Magyarország is újra a „Csillagok hábo­rúja " elnevezésű lázban ég, ezért illendő, hogy egy cikkecske erejéig mi is megemlékezzünk erről a halhatatlan legendáról. Most, szeptemberben mu­tatják be a mozik a ki tud­ja, hány részes filmmonst­rum legelső epizódját, amely a történet kezdetei­hez kalauzolja majd el a gyanútlan nézőket. Tehát a „Grimm mesék a zűrben " folytatódik. A menedzservilág pedig mér­hetetlenül nagy üzletet szi­matol benne. Az egyik kóla­gyártó cég irdatlanul nagy összegért megvásárolta a Lucasfilmtől a kizárólagos jogokat a Star wars felirat, valamint a szereplők arcké­pének használatára. Most már szívhatják a fogukat a többi üdítőital-gyártó cég vezetői! Az egyik gyorsétte­rem-hálózat Star wars me­nüvel kedveskedik az éhes vendégeknek. Az i-re a pontot azonban egy napok­ban megjelent kiadvány tet­te fel. „Star wars enciklo­pédia " - kelleti magát a könyvespolcokon e valóban nélkülözhetetlen könyv. A képes lexikonban benne van az összes, a filmben látható fegyver, jármű, ru­hadarab és személy pontos, minden részletre kiterjedő leírása. Nem kell már a sö­tétben tapogatózni annak, aki meg akar tudni valamit Yodáról vagy R2-D2-ről. Valóban hiánypótló a kiad­vány. Ez azonban, úgy gondo­lom, még mind semmi. A hisztéria megállíthatatla­nul folytatódik tovább. Hi­szen, mi fogyasztók ger­jesztettük. Sarnyai Tibor „Batman"-ek a Vadasparkban Szombat délután euró­pai denevérestnelc adott otthont a Szegedi Vadas­park. Ugyanebben az időben a kontinens több országában hasonló ren­dezvények zajlottak a re­pülő emlősök tiszteletére. A Vadaspark két évvel ezelőtt csatlakozott eh­hez a kezdeményezés­hez, melynek célja, hogy a denevéreket közelebb hozza az emberekhez. Az érdeklődők a délután folyamán megismerkedhettek a denevérek életével, diavetí­téses előadásokat hallgathat­tak meg, és ismertetőket, könyveket lapozgathattak. A gyerekek kézügyességüket is kipróbálhatták: denevéres bá­bokat és kitűzőket készítet­tek, valamint kifestőket szí­nezgettek. Az est legizgalmasabb ré­sze valószínűleg mindenki számára az volt, amikor a szürkület után felállított há­lókkal élő denevért fogtak, amit aztán a bátrabbak meg is simogathattak. És bár köztu­dottan a denevér által kibo­csátott ultrahangok az emberi fül számára hallhatatlanok, egy detektor segítségével mindenki hallhatta, ahogyan a kétségbeesett kis állatka se­gítségért kiabált. Természete­sen azonban semmi bántódá­sa nem esett. A hálózásos be­fogások egyetlen célja a meg­figyelés, mely után az „áldo­zatot" szabadon engedik. In­nen tudjuk például, hogy Sze­ged környékén, a folyóárte­rekben mintegy 20 faj él. A szervezők nem titkolt célja ezzel az egész konti­nensre kiterjedő rendez­vénnyel az, hogy eloszlassa a téves félelmeket és hiedelme­ket a denevérekkel kapcsolat­ban. Mint mondják, a bőrege­rek sem veszélyesebbek „szárnyatlan" társaiknál. Akik szombaton kint voltak, erre valószínűleg saját ta­pasztalataik alapján rá is jöt­tek. ők már valószínűleg nem fogják seprűvel agyonüt­ni a lakásukba betévedt állat­kát, annál is inkább, mert tud­ják: nemcsak hogy nem bánt­ja az embert, de ráadásul még védett is. T. K. A gyerekek gyorsan megbarátkoztak a denevérekkel. (Fotó: Frank Ivett) Külföldieket fogtak Csákánydoroszló (MTI) Tizennégy külföldi állampol­gárt fogtak el a határőrök pénte­ken és szombaton a Vas megyei Csákánydoroszló közelében egy majorban, akiket valószínűleg embercsempészek akartak átjut­tatni a zöldhatáron Ausztriába. Erről Kemenes Péter, a Szom­bathelyi Határőr Igazgatóság sajtóreferense tájékoztatta az MTI-t. Az állampolgári bejelentést követően tartott idegenrendésze­ti razzia során pénteken először hét, majd néhány órával később újabb két személyt sikerült el­fogni, ötöt pedig vasárnap a reg­geli órákban vettek őrizetbe. Az illegálisan Nyugatra távozni szándékozók között török, ro­mán, afganisztáni, bangladesi, szudáni, kongói és Sierra Leo­ne-i állampolgárok is voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom