Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-10 / 211. szám

PÉNTEK, 1999. SZEPT. 10. KITEKINTŐ 7 Kedves Környékbéliek! Tja hiszik, ha nem - kívánom a távolból, hogy H minden, földdel bánó embernek „legyen malaca"! Legalább akkora, mint nekem. Értse mindenki úgy, ahogy ezt érteni szoktuk, hiszen ha Isten is megsegít, mire a Kedves Környékbéliek e sorokat olvassák, én már a görög tenger partján süttetem a hasam a Nappal. (Ugye: Ekkora malacot!?) Csakhogy! Ennek ára van. Mivel még sohasem ültem repülőjáraton, bízom abban, amiben minden betoji magyar ilyenkor bízvást bizhat: a gyorsröptű gépmadár vissza is hoz szerencsésen. Mert e sorokat még az indulás előtt írom, az ismert nóta szövegével ütöm el a félszem hevét: „amerre én járok, bámul a világ!", hiszen - szerintem - nagy szó a paraszt életében, ha felülhet a repülőre. (Még tán a „sok pénz" se kell, ha egy cég gavallér...) Mondhatnák a kedves környékbéliek, ha már füle nem is kerekedett igazából ennek a mondandónak, farka azért legyen. Vagyis, tudjuk meg mivégből született e malaccal összefüggésbe hozható írás? Mint a Kitekintő oldal szerkesztője, a szerencsésnek kívánt légbeemelkedésemmel igazából arra vagyok kíváncsi, ha fecske vagy gólya lennék, madártávlatból vajon mit láthatnék? Nos, erre a nem mindennapi kérdésre a következő találkozáskor remélem kielégítő választ adhatok, márcsak azért is, mert már repülni már repültem a falum felett, (helikopterrel) és madárnak is érezhettem magam jópárszor. jn» lőtte azért olvassák el az e heti összeállításunkat -C/ is, hiszen a vágyott szerencséről, a gazdának „kívánt malacról" (a pénzről) írnak benne szerencsés kollégáim: ftlAjertfr ttlljtrr Támad a szövőlepke • Munkatársunktól Ax idén az elmúlt évek­hez képest jóval nagyobb mértékben károsítják me­gyénk haszonfáit egy rég elfeledett lepke hernyói ­derül ki a Csongrád Me­9yei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás •9azgató helyettesének, Surányi Róbertnek a tájé­koztatójából. A fák leve­leit a lepke hernyói szö­vedékkel vonják be és alatta táplálkoznak. A szemlélő gazda csak azt veszi észre, hogy a fáiról eltünik a levél, így né­mely tanya „sivatagi" ké­Pet mutat. Ezért a pusztításért pedig nem más, mint az amerikai fe­hér szövőlepke vagy más né­ven medvelepke a felelős. Ez a lepkefaj először 1940 augusz­tusában került be egy szállít­mánnyal a csepeli szabadkikö­tőbe. Azóta az egész ország­ban elteijedt. Elsősorban a ju­harféléken, az eper, a szilva, az alma, a cseresznye és a fűz­fákon táplálkozik, de ezenkí­vül szinte minden lombos fa, eserje veszélyben van. A kár­tevőt az 5/1988-as MÉM ren­delet alapján „veszélyes káro­sítónak" minősítették, a jelen­léte exportkizáró tényező. A megtámadott fákon tarrágást okozhat, ami közvetve a gyü­mölcs minőségét és mennyisé­gét rontja. Fiatal fák esetében akár az egész növény pusztu­lását is előidézheti. A fiatal hernyók a levél fo­nákján, majd később az egész levélen táplálkoznak. A meg­támadott leveleket sűrű szöve­dékkel vonják be. Ezek a her­nyófészkek többnyire a fák, bokrok ágainak a csúcsán he­lyezkednek el, fgy már mesz­sziről szembetűnnek. Az elein­te csoportosan élő állatok, ahogy fejlődnek, újabb és újabb leveleket szőnek a fé­szekhez, sőt még a közelben lévő gyümölcsöket is megtá­madják. A teljes fejlettség el­érése előtt elborítják a teljes fakoronát. A kártevőknek Magyaror­szágon két nemzedéke van. Az áttelelt bábokból május elején rajzanak a lepkék. A nősté­nyek tojásszáma az időjárás és a tápnövény szerint is változ­hat. A tavasszal rajzó lepkék kevesebb tojást raknak, mint a nyáriak. A nőstények a levél fonákára egyszerre akár 1300 tojást is elhelyezhetnek. A hosszan elhúzódó, meleg őszi idő esetén kialakulhat egy har­madik nemzedék, ami az idén is várható. Fontos tudnivaló, hogy a szövőlepke nagy távol­ságokra nem mozog, a bábo­zódás közvetlen közelében rakja le a petéit. Hogyan védekezhetünk a kártevők ellen? Első lépésként figyelni kell a fészkek megje­lenését a fákon. Legkönnyeb­ben a fiatal hernyókat lehet ki­irtani. Ilyenkor ugyanis az ál­latok még együtt maradnak, így csak viszonylag kis terüle­ten kell védekezni. A vegysze­rek használatánál ügyelni kell a fákra is. Az élelmezés­egészségügyi várakozási idő betartása ebben az esetben is a legfontosabb szempont. A per­metezést időzíteni lehet a fák egyéb, más hernyókártevők el­leni védelemmel is, ekkor a gyorsan ható piretroidok (De­cis, Fendona, Karate, Sumi-al­fa) használata ajánlott. Ha azonban csak kifejezetten a szövőlepke támadta meg a gyümölcsöst, akkor a Bacillus thuringiensis készítményeket (Dipel ES, Thuricide HP, Bac­tucid P, Foray 48 B) alkalmaz­zuk. Az út menti fák esetében a Trebon 10 F rovarölőszer is hatásos. Szórványos vagy gyenge fertőzés esetén célsze­rű a párleveles hemyófészke­ket levágni és eltüzelni. Az amerikai fehér szövő­lepke „veszélyes kártevőnek" minősül, ezért az 5/1988-as MÉM rendelet értelmében minden termelő részére köte­lező az ellen való védekezés. Aki ezt elmulasztja, arra nö­vényvédelmi hatóság 10 ezer forintig terjedő helyszíni bír­ságot szabhat ki, vagy 100 ezer forintig szabálysértési el­járást kezdeményezhetnek el­lene. A védekezés azért is kö­telező, mert a lepke bármely fejlődési alakjával fertőzött növények exportja szigorúan tilos. • Kitúrják a szerencsét? Nem babona, hanem sonka Zádori János büszke malacaira, nem a szerencsevadászat miatt tartja őket. (Fotó: Gyenes Kálmán) A malacot összefüg­gésbe hozzák a szeren­csével. Mondják, kitúrja az ember szerencséjét. Aki megüt egy nyere­ményt, annak malaca van, tartják. Ilyen szem­pontból a falusiak előnyben vannak, hi­szen ritka az a porta, ahol egy-két disznó nem röfög az ólban. így van ez Forráskúton is. Régi forráskúti bölcses­ség szerint a legjobb üzle­tek a kocsmában kötődnek - világosított fel Zádori Já­nos, aki szívesen vállalko­zott rá, hogy megmutassa szerencsemalacait. Tizen­hármán vannak azok, így a gazda. Komájával, Vass La­jossal küzdöttek egy ideig az ólban, mire kamera elé bírták terelni a két jószágot. A nyugdíjas kovács büsz­kén tartotta kezében az ugyancsak ficánkoló mala­cokat. - Fürgék ezek, mint a gazdájuk - hunyorított tréfá­san Zádori János. Bizony nem bánná, ha a szerencsét is így megmarkolhatná a hét végén és megnyerné a közel milliárdot érő lottó ötöst. A forráskútiak között is té­ma volt mostanában a hihet­lenül nagy összeg. Talán el sem tudja képzelni az ember, mekkora pénz is ez valójá­ban. Kis számítással kijön: ha valakinek 30 ezer forint a ha­vi nyugdíja, akkor a főnyere­ményt 32 ezer 333 hónap, az­az 2 ezer 694 év alatt kapná meg. Egy biztos: egyszerűbb megnyerni, mint kivárni... Amikor arról kérdeztem Zádori urat, volt-e már ko­molyabb nyereménye, akkor lapunkra terelte a szót: - A Délmagyarral nyertem. Több mint 30 éve vagyok előfize­tője. Ha jól emlékszem, 8 évvel ezelőtt találtam az új­ságban piros pecsétet, ez pe­dig azt jelentette, hogy az új­ság jóvoltából kiutazhattam Franciaországba. Rengeteg élményt éltem át egy hét alatt. Egyébként volt már ötösöm a lottón. Úgy, hogy több szelvényen volt meg az összes kihúzott szám... Falun az ember nyugdí­jasként sem ülhet ölbe tett kézzel. Bizony meg kell fogr ni a munkát, mert különben felkopik az álla. Zádori Já­nos disznókat tart, három holdon kukoricát termel. Kell a takarmány a jószá­goknak. Amikor pedig vala­melyikük beleszalad a nagy­késbe, akkor a rokonok is jó étvággyal fogyasztják a kós­tolót. Egyébként pedig nem érné meg disznót tartani, mert munka van vele, a ta­karmány drága, a felvásárló meg bagóért szeretné meg­szerezni. - Tanyán nőttem fel, gye­rekkoromtól úgy neveltek, hogy ne fázzak a munkától. Ma is szoktam még lovakat körmölni, patkolni, ha a helyzet úgy hozza. Ha az ember megtanult egy mes­terséget, az nem megy kis soha a kezéből. Hogy mi lenne, ha meg­nyerné a súlyra is tetemes pénzt? - Alapvetően biztosan nem változnék meg - mondta határozottan Zádori János, ám azt is láttam rajta, nem el­őször játszik el a nagy nyere­mény elköltésének gondola­tával. - Mindig szerény igé­nyű voltam. Öten vagyunk testvérek, nagy a család, min­denkinek jól jönne az anyagi segítség. Azt már régen meg­fogadtam, ha egyszer beüt a szerencse, a pénz jelentős ré­szét jótékonyságra fordítom, ha nyerek, úgy is lesz. V. Fekete Sándor Mire költené a lottófönyereményt? i ""S * SííS Kiss Szabolcs, sándorfal­vi benzinkutas: - Három kol­légámmal közösen lottózom. Amíg nem lesz ötös, addig 300 szelvénnyel játszunk. Ha nyerünk, akkor természete­sen negyedeljük az összeget. Mire költeném a rám eső részt? Még nem vagyok nős, így elsősorban a szüleimnek és két testvéremnek adnék a pénzből. Magamnak egy há­zat vennék Sándorfalván, amihez egy jő kocsi is járna. Persze a barátaimra is gon­dolnék, egyhetes bulit csap­nánk. A maradékot pedig a bankba tenném. Repkó János, forráskúti földműves: - Az életem nem változna meg, ha hirtelen milliomos válna belőlem. Két gyerekem és két uno­kám van, a pénz nagyobb ré­szét köztük osztanám szét igazságosan. Magamra nem sokat keltenék. Kocsira, flancos, drága ruhára, mű­szaki cikkekre nincs szüksé­gem. A belvíz igen megron­gálta a házamat, azt tenném rendbe a pénzből. A javítás azonban nem sokba kerülne. A fennmaradó összeget ter­mészetesen beraknám a bankba. Székesi Erika, zsombói boltos: - Ekkora összegből már nyugodtan megalapoz­hatom a jövőmet. Eddig töb­bek között a pénzhiány miatt nem tudtam továbbtanulni. Letenném az érettségit, majd elvégeznék egy számítógé­pes és egy kereskedelmi tan­folyamot. Azért a családom sem járna rosszul, bőven kapnának ők is a vagyonból. Építetnék egy házat, kocsit vásárolnék és bejárnám a fél világot, főleg a tengerparti országokat. Azért felkeres­ném hazánk legszebb részeit is. Hódi József, szatymazi rokkantnyugdíjas fűtő: - Biz­tosan megoldódna az én és a családom jövője, de nem lot­tózom. Ha vásárolnék szel­vényt és nyernék vele, akkor biztosan szakember segítsé­gét kérném, mibe is érdemes befektetni ekkora összeget. Még a cégalapítás sem lenne kizárva, de szívesen társul­nék egy jól működő vállalko­záshoz is. Régi vágyam is teljesülhetne, elutazhatnék Egyiptomba, Izraelbe és az Egyesült Államokba. Azért bőven maradna különféle alapítványok javára is. Balástya • Munkatársunktól Balástya Község Közműve­lődéséért és Fejlődéséért Köz­alapítvány ez év júniusában meghirdette a „Szép falunkért" pályázatot, amelynek célja, hogy a község szebbé, rende­zettebbé váljon. A szervezők felkérték a balástyaiakat arra, hogy ingatlanukat, udvarukat, házuk előtti utcarészt tartsák tisztán, ültessenek virágokat, vágják a füvet és gondozzák a fákat. A pályázatta kilenc bel­területen és két külterületen élő család jelentkezett. A négytagú zsűri felkeresi az in­dulókat és pontozza az épüle­tek külső megjelenését, az elő­kert ápoltságát, az udvar és a melléképületek tisztaságát, il­letve az utcarész gondozottsá­gát. Az eredményhirdetésre október közepén kerül sor. A legtöbb pontot elérő család ér­tékes jutalomban részesül. Ópusztaszer • Munkatársunktól A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) idén ünnepli megalakulásának századik évfordulóját. Ebből az alkalomból szombaton és vasárnap centenáriumi CACIB Dél-Kelet Európa kupa nem­zetközi kutyakiállítást rendez­nek az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A kétnapos rendezvényen körül­belül 2000 kutyát láthatnak az érdeklődők. A versenyt több kiegészítő program is színesíti, így például bemutatkozik a Hungária Dog Klub, lesz ma­gyar fajták CAC kiállítása és mind a két napon tartanak Agi­liti versenyt. Szombaton és va­sárnap is kiadásra kerül a nap, illetve a kiállítás legszebb ku­tyája cím. Rúzsa • Munkatársunktól Immáron huszonkettedik al­kalommal rendezik meg a rú­zsai sportnapot. A helyi sport­pályán szombaton reggel 8 órakor kezdődő rendezvény célja, hogy a megye területén élő fiatalok részére mozgási, versenyzési lehetőséget bizto­sítsanak, illetve a legeredmé­nyesebben szereplő település elnyerheti a vándorkupát. A résztvevők többek között kis­pályás labdarúgásban, kézilab­dában, lövészetben, sakkban és különféle atlétikai ágakban mérhetik össze erejüket, tudá­sukat. A délelőtt kilenc órás ünnepélyes megnyitó után el­kezdődnek a késő délutánig tartó versenyek. Zákányszék • Munkatársunktól A romániai Borszékkel 1992 óta van kapcsolata Zá­kányszéknek. Ennek keretében a cserkészcsapat, családok és különböző küldöttségek láto­gatják meg kölcsönösen egy­mást a két településen. Az er­délyiek legutóbb augusztus elején vendégeskedtek Zá­kányszéken, ahol cserkészcsa­patukat a helyi általános isko­lások látták vendégül. Viszon­zásként szeptember 3-a és 5-e között egy öttagú küldöttséget láttak vendégül Erdélyben a borszéki falunapokon. A há­romnapos rendezvénysorozat programjai között több kultu­rális előadás, ökomenikus szentmise és néptánc is szere­pelt. A zákányszékiek jól érez­ték magukat, és remélik, hogy hasonlóan színvonalas produk­ciókkal tudnak előállni a szep­tember 25-ei falunapjukon, melyre természetesen meghí­vót kaptak a borszékiek is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom