Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-19 / 193. szám

8 ÜNNEP CSÜTÖRTÖK, 1999. AUG. 19 CSÜTÖRTÖK, L „A világosi nap letűntével, sötét éj borult a nemzetre. Az alkotmányos közélet teljesen száműzetvén hazánkból, helyét a pátensek özöne által automátszerű mozgásban tartott központosítási igazgatás foglaló el. És belejutónk a hivatalnoki merev rendszerbe, mely a kiskorúság bélyegét sütvén öregére s fiatalára, nem hívott, de nem is szükségelt gyámul veté föl magát a nemzet nyakára. Minő sikerrel? - Mutatja az eredmény. A hosszú, kínteljes éj után most újra derül a hajnal, s a fölkelő nap első sugárai munkára hívják a nemzet napszámosait." E sorokkal kezdődik az Októberi diploma nyomán a „kis forradalom" 1861. január 7-i tisztújításán polgármesterré választott Osztróvszky József (1818-1899) Alkotmányzsebkönyv-e (1861), mintegy - a korainak bizonyult - alkotmányos hajnalhasadás iránti általános'vágyakozásnak is hangot adva. A derengés bizony évekig tartott, míg a kiegyezéssel (1867) valóban feljött ismét a magyar alkotmányosság napja: a visszatérés - ha jelentős önkorlátozással is - az 1848. áprilisi törvények megalapozta fundamentumhoz. Szeged népképviseleti közgyűlése 1849. július 27-én tartotta utolsó ülését, ennek jegyzőkönyve azonban már hitelesítés nélkül maradt. Haynau a városházán A honvédsereg utolsó egységei 1849. augusztus 1jén távozván Szegedről, a város egy-két napra senki földjévé vált, ha nem teljesen uratlanná is, hiszen a tisztviselők egy része, élén Vadász Manó polgármesterrel, helyén maradt. Haynau augusztus 3-án a városházán ütötte fel hadiszállását, innen hirdette ki korábbi keltű proklamációit és osztogatta parancsait. Még dörögtek Szőregnél az ágyúk, amikor az általa július 25-én a IV. hadtest mellé rendelt gr. Cziráky János hadműveleti területi császári biztos augusztus 5-én kinevezte a város új, ideiglenes tisztikarát. A polgármester, egyben királyi biztos: Wőber György, főbíró Szluha Gáspár, főkapitány és egyszerre tanácsnok Farkas János, tanácsnok Lengyel Pál, Heszler József, Kolb Ádám és Leffter Mihály, főjegyző Kolb Antal, főügyész pedig Agáczy Dániel lett. Valamennyien próbált, régi városi tisztviselők; Wőber 1848. május 16-óig főbíró; az alkotmányos tisztikarból Heszler és Farkas őrizte meg tisztét; utóbbit később Gyulai Gaál Edvárd kerületi főbiztos a város „politiális ügyeivel" újólag is fölruházta. Eredetileg Leffter Mihály is alkotmányos tanácsnok volt, mivel azonban 1849 februárjában kereket oldva engedély nélkül az ellenség megszállta Pestre távozott, székét megürültnek tekintették, s betöltötték. Nem esett ugyan szó a város többi, szak- és segédhivatalnokairól, valamint szolgáiról, de - mint a későbbiekből visszakövetkeztethetünk - jórészük szintén helyben maradt, és egyenlőre tovább szolgált. A Haynau főparancsnok által a cs. kir. hadsereg, valamint az orosz „segédcsapatok" mellé rendelt császári és • Önkényuralom és visszarendeződés Szegeden i • A világosi nap sötét éje királyi biztosok részére már július l-jén kiadott utasítás megszabta, hogy a „kompromittált vagy engedetlen" vármegyei és a városi hivatalokat, bármilyen beosztásban vannak is, el kell bocsátani, és a kormányhoz hű, területük nyelvét ismerő személyekkel kell helyettesíteni (6. 6). Mindez csak ideiglenesen történhetett, fönntartva a kormánynak a közigazgatás későbbi újjászervezését. Szegeden egyelőre csak a derék Ököl Máté írnokot fosztották meg állásától. A városból távozó Cziráky gróf helyét Haynau augusztus 13-i megbízatásából a dunántúli konzervatív birtokos, a III. hadtest volt hadbiztosa, Gyulai Gaál Edvárd kerületi főbiztos (főkormánybiztos, főispán) vette át, akinek illetékességi területe a székhely Szeged sz. kir. városon kívül Csongrád, Csanád és Békés vármegyékre terjedt ki. A főbiztos kinevezésének másnapján megjelent a városban, tette dolgát, főként a hadsereg ellátását és a levert szabadságharc szereplőit illetően, szeptember 19-én pedig megsemmisítette az 1848. május 16-án megválasztott tisztikar megbízatását, megszüntette fizetésük folyósítását, s némi módosítással újra kinevezte az 1847. november 18-19-én megválasztott régi tisztikart. Gyulai Gaál Edvárd határozatának tanácsi jegyzőkönyvben rögzített szavai is ezt sugallják: a főbiztos nem kevesebbre törekedett, mint a forradalom és szabadságharc intézményeinek teljes eltörlésére. Mint olvashatjuk: „a múlt 1848-ik évi mártiusi események szülte legutóbbi [1848. májusi] tisztújítás alkalmával megválasztott tisztikar - eddigi fizetésének azonnali behúzásával megsemmisíttetik, kijelentvén egyszersmind a lázadás alkalmával történt, s annak korszakába eső bármely néven nevezendő lázító felszólítások, hirdetmények, akár a pártütők kormánya, akár pedig azzal egyetértett városi tanács által kibocsátott és hozott rendelkezések s határozatok s ezáltal semmissé tétetvén, ennek folytán azon kormányzati rendszert, meny a kir. Helytartói Tanátsos s kir. Biztos Babarczy Antal úr [...] elnöklete alatt 1847. mindszent hava [november] 18-19. napján tartott tisztújító szék eleje óta a béke felbomlasztásával hazánk szerte megszüntetett, ezennel visszaállítani, s ezt további átalakítási rendeletek kibocsájtásáig szorosan megtartani rendelvén, eme ősi, a hazával majd' egykorú sz. kir. Szeged Város tisztikarát pedig újólag ekképlpj alakítani méltóztatta]" (1849: 314. tan. jkv.). Szabályzatok, biztosok A vezető tisztviselők, az egyetlen Lengyel Pál kivételével, ugyanazok maradtak, mint előbb, ám a tanácsnokok száma 8-ra emelkedett; közülük négyen - Gerentsér János, Veszelinovics Bazil, Kolb Ádám és Leffter Mihály - törvényszékiek voltak. A főbiztos az addigi gyakorlatot követve a tanácsra bízta az alacsonyabb, főleg irodai írnoki állások betöltését, valamint a „külbátorsági ez előtt rendszereA szentségtartó, amelyet Osztróvszky József, a szabadságharc kormánybiztosa, későbbi szegedi polgármester az 1848-49-es szabadságharc utáni várfogsága alatt faragott. (Fotó: Schmidt Andrea) sített 20 pusztázókbul állott rendőri csapatnak hív és alkalmas férfiakbuli összeállítását". Csak éppen fegyvert nem hagyott náluk sem. Bár bújtatva e városi rendőrség továbbra is megmaradt, 1851-től a cs. kir. csendőrség (zsandárság), 1852-től pedig a cs. kir. rendőrség látta el valójában a „rendvédelmi" föladatokat. Haynau Bécsben, 1848. október 24-én kelt rendeletében tette közzé a Provisorischer Verwaltungs-Organismus für Ungarn (=Ideiglenes közigazgatási szervezet Magyarország számára) című szabályzatot. Eszerint a hadseregfőparancsnok mellett Geringer Károly személyében a polgári ügyekre megbízott császári biztos tevékenykedett, az öt katonai kerület (Districkt) parancsnokai mellett egy-egy miniszteri biztos látta el a polgári adminisztrációt; a katonai kerületeket polgári körzetekre osztották, élükön a kerületi főbiztosokkal; alattuk pedig a megyék élén álló, megyefőnöki címmel fölruházott kormánybiztosok, a melléjük rendelt járási biztosokkal, közigazgatási szakbírákkal működtek. A végrehajtási utasítás 7.B-a szerint a polgári kerületekbe beletartoztak a szabad királyi városok is, melyek - élükön a "korábbi törvényes rendelkezések szerinti" közigazgatással, személy szerint a polgármesterrel, aki egyébként az 1847-i rendszerben legtöbb városban még második ember volt - közvetlenül a kerületi főbiztosnak (Districkts-Oberkommissar) voltak alárendelVárosok megyei főnöke Ebben a rendszerben Szeged megmaradt a városban székeld kerületi főbiztos közvetlen joghatósága alatt, s mint ilyen a nagyváradi katonai kerületbe tartozott. Gyulai Gaál Edvárd sem értvén teljesen egyet a centralizáló önkényuralommal, megbízatásáról 1850 februárjában lemondott; helyére Cseh Edvárd korábban Baranya vármegyei biztos, megyefőnök - került, és egyidejűleg a nagyváradi kerület miniszteri biztosa is lett. Helyette szegedi polgári kerületében Szabó László működött, aki néha helyettes főispánnak nevezte magát. Bonyhády (Perezel) István (1802-1891) megyefőnök 1850. július 8-án még csak mint társhatóság Csongrád vármegyének a főnöke érdeklődött a tanácstól az egykori kormánybiztos, Egressy Gábor után, az 1850. október 5-i tanácsülés jegyzőkönyvében már Geringer szeptember 28-i keltű rendelkezését olvashatjuk. Szeged városát Csongrád megye kormánybiztosa, megyefónöke alá rendelte. Ugyanekkor iktatták Cseh Edvárdnak Nagyváradon szeptember 26-án kelt levelét, amely szintén azt tudatja, hogy a város Csongrád vármegye részeként a pesti kerületbe került. Geringer - a cs. kir. helytartóság ideiglenes főnöke - csak két hónap múlva tudatta, hogy a kerületi székvárosok - Buda-[és]Pest, Pozsony, Sopron, Kassa és Nagyvárad kivételével a szabad királyi városok „minden polgári közigazgatási ügyekben az illető megyei főnök közvetlen igazgatása alá rendeltetnek". A megyékbe be nem osztott kerületi székvárosokhoz december 11-én még Debrecen csatlakozhatott, mely „kivételszerű viszonyai", kereskedelme, népessége és területe alapján mégis közvetlenül a nagyváradi kerületi főispán alá került. Némely szegedi polgárok Debrecenhez hasonló „kiváltságot", megyén kívüliséget szerettek volna elérni, Budán azonban süket fülekre találtak. Geringer szerint fölhozott indokaik "a jelen rendszer mellett [...] igen csekély súllyal bírnak; a függetlenítés mind kormányzati, mind pedig gazdasági tekintetbe[n] csak a felügyelést nehezítené, de a legközelebb várható új község rendszer a felmerült aggodalmaknak úgyis véget vetend". E többször megígért szabályozásból végül is az 1851. augusztus 18-án kibocsátott ideiglenes helytartói utasításra futotta, de ez csak a szabad királyi és rendezett tanácsú városokat illette. Az utasítás az 1849. március 17-i ideiglenes birodalmi községi törvényen alapult, lényeges korlátozásokkal. A „községnek" - ez esetben a két korábbi várostípusnak egy tágabb és egy szűkebb testületi szerve: a községi választmány és a községtanács volt, s mindkettő vezetője a polgármester. A helytartó határozza meg - politikai hangulattól függően -, hogy a községi választmány - választással, avagy valamely felettes közigazgatási hatóság által kinevezéssel jön-e létre. A választási elv mellőzésének lehetősége - és tényleges gyakorlata - volt a legfontosabb eltérés a birodalmi törvénytől. Emellett az már szinte szót sem érdemel, hogy tagjait vagy akár más községbeliek közül - a polgármestert is a kormány hatóság nevezte ki, mint ahogyan a választmányt föl is oszlathatta. Ez utóbbi a birodalmi törvényből hiányzott ugyan, bizonyos „nevezetesebb városok" községi rendjében mégis megtalálható. A községtanács a polgármesteren kívül díjazott és díjtalan tanácsnokokból állott, számuk a község nagyságától függött; a községi választmány hármas jelölése nyomán a (kerület) politikai hatóság nevezte ki őket. 1851 őszén több utalás történt arra, hogy a községrendezés küszöbön áll, ami végül is megint csak felemás módon - meg is történt. Szó sem volt arról, hogy a leendő községválasztmány majd teljesen újjáalakítja a tanácsot és a tisztviselői kart, hiszen ennek éppen a választmány megalákulása előtt kellett „felsőbb meghagyásra" újabb esküt tennie. A pest-budai kerületi főispán pedig Wőber Györgyöt éppen akkor nevezte ki polgármesternek, lévén eddig csak behelyettesített a tisztségben, amikor a községválasztmányt. A város szélesebb körű testületi szerve 1851. november 16-ától 1860. december 7-éig a községválasztmány volt, amely - nevével ellentétben - nem választással, hanem polgármesteri javaslatra kerületi főispáni kinevezéssel (1851), majd beiktatással (1856) nyerte el megbízatását. 36 tagja volt; összeállításakor különösen arra ügyeltek, hogy a „városban minden osztályérdekek és vallás kellőleg képviseltessék". így jutottak képviselethez a zsidók, akiknek az 1848. XXIII. te. szerint nem volt választójoguk. Mindvégig magyar Üléseit az elnök-polgármester hívta össze, meglehetős rendszertelenséggel. 1851-ben még nyilvánosan ülésezett, Bonyhády azonban felsőbb rendelkezések nyomán 1852. január 26-án elrendelte a zárt ajtók mögötti üléseket. A tanácskozás és a jegyzőkönyv nyelve - a Bach-rendszer minden németesítő törekvése ellenére mindvégig magyar maradt. Az 1847-i alapon álló, konzervatív Wőber György polgármester vezette tisztviselői kar a komótosan működő, hagyományos városi ügyintézés szokásos gyakorlatát folytatta, amelybe olykor - különösen a vagyon- és pénzkérdésekbe - súlyos hibák csúszhattak. A városi vagyonleltárral sem volt minden rendben. Wőber György, a Reizner szavaival - tiszta jellemű polgármester nem tudván elviselni Bonyhády támadásait, lemondott. A helytartósági osztály azonban nem engedte ilyen könnyen szabadulni; az 1855. december 18-i tanácsülési jegyzőkönyv szerint csupán fölfüggesztette, a városi tanács személyzetének és a városi vagyon viszonyainak rendezésére pedig biztosként Gartner Antal helytartósági fogalmazót küldte ki. Az új polgármester kinevezéséig a tanácsülésekfiFolyuuás 9 8- oldalról.) ő elnökölt. |4 szakértelme tol A város hagyomanyop/avalasztott Tóth Mii igazgatásának „korszerűsíti pénztárnok kivételével e sét" Gartner dolgozta l sem kapott bizalma végrehajtása azonban m- 9cn;korszakban nevét W utódjára, a frissen kinevelyaltoztatói 1855_be polgármesterre, Gamperl» wszer kegyéből is kie jos volt pesti tanácsno *as János főkapitánya várt. Hivatali esküjét 1 • "« nem lehet kétséj június 19-én letévén, 2®f MY elgondolkozatók II közölte a tanáccsal, hogy az uj alkotmányos h budai helytartósági osztály' J"02 benyújtott, 57 é nöksége provizórikus szed 8. 28 évi szolgálat i zetben a városi tiszti és * Jal nélkül maradt vá gai állások teljesen új bel1" ^ «visel0 sorai Az j; sét rendelte el. . városi f!ányos tisztújítá: Az 1849. szeptember a főkapitánynak vála tisztviselő-kinevezés paT ®e8és közbe[n] a megteremtette a szabad fi tebb időszakban) hi lyi városi törvényhatóság _ foj "sk°dtam - írta és n ját igazságszolgáltatásisZ., 3 evi Január hóba[n] veinek személyi feltétel®' ^''"'újítás alkalmáv Ezt nyugtázza a Magyar " bsztelt közönség bi lap 1850. január 1-jeitogva meg nem vál tása, amely szerint „Szeg^ ^ ^ is, megnyugtatott a i bíróság • korolja főispán renden^', ^j" «=«ieg nem segíthe re 1849. november l9'e^zft 'de ártani s sorsukat törvényszékkel lényeg'fo^m nem céloztam, a n azonos összetételű rögtől.''ét útját követvén, bíróság is alakult. JL, békés bevárását tí Az 1849. nevembe'; «am\ császári elhatározás aM-T önkényuralom kezd Haynau Magyarország 9 Város igazgatását négy szintű cs. kir. ideig* °sen annak szernél) bírósági szervezetet a' Jnár visszaálltak az 18 tott. Ez járásbíróságokra, ^ins 18. előtti állapot gyei törvényszékekre, * pyörgy volt főbíi főtörvényszékekre és (s°kel P0lgármester - vezeti meg nem alakult) legfőbb ®Cg^teszatért a régi jelle vényszékre tagolódott, *; , °re minden szélesi rumok társasbfróságok vo* ,e" hátterétől - a váll kivéve a járásbíróság' bégtől, közgyűlést! amely egyesbíróságkén'J^>^«tott tanács, amel el, ám kivételesen - nagJ íe. ru központi felügyi vétségek esetén - az ún-e - intézte a Vá osztályú járásbíróság társ® 1 Ha mások, a helyi róságként működött, ®C "J1 iszonyokkal kevt kiterjedd'1 r°s, polgártársaik érde íeiy szernu „-»"» , {)11. • -enyugiaiou a bíróság több hónf; ^^m, hogy a nehéz óta gyakorolja hatóságát ] alatt, ha polgártárs kerületi főispán rendelj ^ tettleg dig több járásra tékességgel A választók tv-eními|yen tekintettel r ,degen hivatalnokok azonnal a közvet dst, még nagyobb k; íreiere józhattak volna. Min A Szegeden szervezel! Tüzetesen így sem mi kir. megyei törvény szék ^ vállalók árulását, kir. első osztályú járásbflJ®Pn^°ltmás út is, különö a pest-budai kerületi ^^arjrada,mat és szabads vényszék illetékességi k<r%. ^ bíven szolgálók szál tartozott. Az új bírói szer ^ menekülés, a bujkálá megalkotásakor figyel®11 majd a rendőri me; vették a „helyi erőket" is'1 ^ A kiemelkedőbb lett Szabó László addigi k közül erre a sorsra ju leti főispánhelyettes a | ' Ferenc, Kárász Ber vény széknek, Szluha Gá^' Korda János, Os addigi főbíró pedig a jár®' j z*y József, Rengey F róságnak az elnöke. Mtyi ^ és főbíró Tóth Mih; „collegiális bíróság", azfi u kan voltak, akik buj első osztályú cs. kir. jár®' (j, keresték menedékül róság - s nem a törvény8' Somogyi Antal tá mint Reizner vélte - a v9r|v,et' képviselő, a szab háza termében működött,®, Seg vándorapostola u»t»n,;c»ir»t 1840 sZ L"jere Bertalan minisztei vékenységét 1850. 8® tember 29-én kezdő cstörvényszék számára „a j, —<mmi ursovanai a 1 rász kisasszonyok piactél/ j . enti füzesben augusz trttlót q ómc7_vlá7at ' > ü elácutl/l _ i 1 trtl £ relte ki a város; Kárász ' telmében bevezették a cs, állami ügyészség intéz® s ilyenként rendi 'állad® Jgyűlésünk előzmér éppen raboskodott ekkor. ••••uiu uuucp ícuci Egy 1850. június 30-iIstván akkori nap ságügy-miniszteri rendel® l í a korai századokt mi h8os törvéi,ykezési 1 nyét. A szegedi "állaM-j^-c ügyész" a törvényszék, L Azé a diétáé, amely lyettese pedig az első osZ®, volt megvalósítani 18 járásbíróság mellé keiV en a törvénves forrad Szeged tiszti főügyésze e' ^ tal megszűnt vádképvhj forradalom és szabi lenni, a szó szoros érteim4 L arc a magyar alkotn 'úttal járó eseménye, i a város ügyvédjévé vált. államiság e legdöntc Csongrád megyei (be" szegedi) illetékességi ted ten változatlanul műkőikről szóló 1849. jún li rögtönítélő törvényszék,1 ^ hegedi törvényekről t lyet 1851. február Ü' Július végi városházi oJWáson 1848/49 mérlc zettmhm^é vei, majd októberben a k£ Szabad György is m leti katonai parancsnok eí1 < arra is tanítja az utók< tett meg Agáczy Dániel r / ú vereségekből és a I si főügyész elnökletéve' L.kból is lehet megújul fórum a betyárvilág fölvi®. nt az azóta nem egys: zása miatt évről évre m ^étkezett. hosszabbított statárium sZ1 volt. Az önkényuralom váró8 megidézni g hagyta el a hazát. 2°morú ünnep lehet zetésében résztvett sze® hosszú, sötét éje ut polgárok fölött 1860/61 | úz alkotmányosság h ítéletet mondott a választól 9 kö (Folytatás a 9. oldal0 eri érdemes ma e s; augusztus gyászos e A világi "vetkezhetett. Ruszoly Jázs