Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-02 / 178. szám

l999.Auajj~-,(KW Aii„, Fesztiválnyár 7 iI ikerlek erűen elfoglaltságot»j ; maguknak. Zenéld tta, kötögetés, csere? -hasogatás. A nézo'ö nég sokáig keresi Cíj arabjának motívum*! iadás közepe táján eW feladja. Nem unja >j meg: hiszen a tökéle® idolgozott elképesz' c még akkor is ámul?) k az embert, ha nem? íeg számításait. Az zalódi témája: ki,? ülteti be, neveli fd® 1 saját cseresznyést jenként épülnek fel 1 is - nem a darab -? , egy-egy motívum? gítva a közös történe] írembereket égető ? ta monológja közi" ott és száradni kiak? ny és a százéves akrobatikus moz?1, követő férfi valós®] m azonosítható egí ehovi szereplővel & inmagukkal sem. -etkező képben lakiként jelennek / csak a színészek ? <: a néző, miután fe" ezérfonal keresését, is összefüggéseit P megkeresni. És ]>' hogy rögtön siker® Jenai V napos oldal Kiapadás szobroknak nincs pupillájuk, vakon merednek a világba, pillantásuk, akár a kő. Ez nem volt min­o igy, a hellén szobrok festve voltak, bőven tartalmaz­k aranyberakásokat, tekintetük drágakőfényben égett, "ványai, ékköveket aztán kiszedték az ellenséges ha­k> máskor a legközönségesebb, hazai tolvajok tulajdo­nították őket el. Az indiai istenszobrok is kellő mennyi­éi smaragdot, zafírt tartalmaztak ahhoz, hogy a mo­gul szultánok időről időre végigrabolják a Dekkán­Hnnsíkot. Az angol impérium korszakában nagyságren­di finomodott a helyzet, a Mája Dévi-szemekből ki­ipart topáz, a Krisna-köldökből kilopott rubin helyébe színes üveget csempésztek a kereskedők. Mára üveg smcs a köldökökben, köldöknézésből Indiában sem le­irt megélni. Az emberiség belátta: szobornak csak a kő °> /kövön, „aereperennius", ércnél maradandóbb, inderre a szegedi szökőkutak sorsa ébresztett rá. Szegedi szökőkút manapság sokszor onnan ismer­M meg, hogy nem működik. Miért nem működik? En­éppen száz oka van, színesfémtartozékait kiszedik, /gát a kutat megrongálják, és így tovább. Némely ivó­it Tarjánban három napot sem tud élni, gondos kezek okvetlenül hatástalanítják. Számos alkalommal helyre­o'Htja a kutat a szökőkutakért felelős cég, aztán abba­ogyja. Ami nem megy, nem kell erőltetni; ha a polgá­evőnek erejével tiltakoznak a szökőkút ellen, akkor i Polgárok nem kapnak szökőkutat. Csak aztán ne pa­ioszkodjanak a polgárok, hogy na tessék, már szökőku­i' sem kaphatnak a polgárok. Ahogyan a kiapadt szemű szobrokhoz hozzászokott "z emberiség, hozzászokik a kiszáradt szökőkutakhoz is. Farkas Csaba •ontás ket. Latinovits Zo0 k főszereplő, idegesel ttett a büfé felé, műj<> r már végképp nel" vább, így fakadt ki: önyörgöm gyerekel t hoztok mustárt, t , gyomorrontást Wj Délmagyarország 1971. augusztus8 Muzsikáló udvar ork­metró ork-Budapest metró" Két megálló volt az an, a harmadik m? aztán München, ke ;tt, mert hét perc mól' apest következett. N pillanatokban még*'' :i. (...) Imádta, hog) gyorsan és zökkenő" en száguldhat előre behunyta a szemét­ént, hogy ezúttal Ne* szalasztotta el. Sebaj, bb megyek még eg) indolta. Bérlete volt-' ámos hőséről, akinek szituációban minden­megosztandó monda­IOS Miklós könyv" •en is élvezetes n>ó: ió bizonyára felfigyel , hogy ennek az ide' jezésekkel és nevek' könyvnek milyen élő nyelvezete van. inyvet mindenkinek aki egy szelleme" regény társaságába" tölteni pihenőidejét ios Miklós: A Ne* idapest metró, AbO' 1999). P.l­DNÓTI MIKLÓS AKKÖNYV- ÉS lÖNYVCENTRUh TelVfax: 62/424-7X9 Munkatársunktól Augusztusban hét este vár­Zenei program a közönsé­rét a szegedi városháza udva­an. A Muzsikáló Udvar idei 'oadási közül elsőként a ja­°an Lukusima-i Kodály Kó­* ad hangversenyt augusz­s 3-án. Műsorukon japán és a'nu népzene, bolgár és dél­tokai kórusművek, európai "•agyar szerzők művei sze­lelnek. Augusztus 13-án és "en Altorjay Tamás, Vajda ."f'a, Szilágyi Béla, Böröcz to^fó, Szonda Éva és And­h lcs'k István szereplésében tttosini: A török Itáliában cí­u egyfelvonásos vígoperáját "tatják be; rendező: Bárdy Sándor és Toronykőy Attila; vezényel: Pál Tamás. Au­gusztus 14-én Vivaldi, Bach és Purcell művekből ad ba­rokk hangversenyt a Vaszy Viktor Kórus és a Salieri Ka­marazenekar, vezényel: Gyü­di Sándor. Augusztus 16-án a Pentakord Fúvósötös (Szabó Norbert, Steiler Tamás, Ta­más Péter, Kálmán János és Belházi Gyula) és Felletár Melinda fellépésével rendez­nek kamarahangversenyt. Augusztus 18-án Bátki Faze­kas Zoltán, Dér Krisztina, Gábor Géza, Gregor József és Palacka Adrianna énekel operaáriákat, zongorán közre­működik: Oberfrank Péter. Gyulai bemutató • Munkatársunktól s Augusztus 5-én mutatja be zasz János rendezésében a Hilai Várszínház Peter We­. Jean Paul Marat üldözte­tlek és meggyilkolásának /gnyugtató történelmei táv­'°kba helyezett és az esetle­ges félreértések elkerülése vé­ét kellő magyarázatokkal is "}°lgáló színjátéka De Sade M betanításában, ahogy a 1írentoni elmegyógyintézet tonjátszóit alakító színészek, Gyulai Éjszakai Színtársulat "pai előadják ezerkilencs­'ízkilencvenkilenc nyarán " című drámáját. Weiss darabja három különböző síkon ját­szódik: napjaink színészei elő­adnak egy 1808. július 13-án játszódó színdarabot, amely egy tizenöt évvel korábbi ese­ményt, a fiatal Marat halálát idézi meg. Főszereplők: Ga­zsó György (de Sade), Derzsi János (Roux), Andorai Péter (Marat) és Bognár Gyöngyvér (Simoné). A Gyulai Várszín­ház produkcióját augusztus 5­én, 6-án, 7-én, 8-án és 9-én 20.30 órától tekinthetik meg az érdeklődők a gyulai vár­színpadon. Lakky~variá€Í6 A szabadtérin hagyományt teremtett Lakky József, a sZegedi színház népszerű táncos komikusa az 1963-as A cigánybáróban. Akkor egy jó tréfának indult, ma ózonban már nem csak Szegeden, de szerte az országban így játsszák a jelenetet. Akik az idei előadást megnézték a Dóm téren, most is Igy láthatták. Lakky az egyik cigányt alakította. Szerepe szerint bejön a színre hét cigánypurdéval, Lakky azonban az egyik előadásra hozott magával egy nyolcadikat is, anyaszült meztelen. Maleczky Oszkár, aki Zsuffánt alakította, szerette a rögtönzéseket: - Ez mind a magáé? - kérdezte szerepe szerint. Lakky folytatta a már megkezdett tréfát: - Nem, csak hét, de a nyolcadikat is én ruházom! J. M. £. # Szegeden díszszemle, Szőregen ütközet... Hagyományőrzők vidám csatája Vasárnap a Kamaratöltés mellett csaptak össze a seregek. (Fotó: Miskolczi Róbert) A száregi csata 150 évfordulóján háromna­pos fesztivált rendeztek Szegeden a hagyomány­őrzők. A lovas, gyalo­gos és tüzéregységek pénteken Szőregen vo­nultak föl, szombaton a szegedi belvárosban sé­tálókat ajándékozták meg látványos produkci­ójukkal, míg vasárnap a Kamaratöltés mellett idézték föl a szabadság­harc szóregi ütközeté­nek eseményeit. Látod, kisfiam, van itt most a téren magyar huszár, osztrák harcos, nagycsákójú tüzér, ott meg már betyárok lovagolnak - magyarázta ámuldozó gyerekének a Szé­chenyi téri fölvonulást egy apuka elmúlt szombatunk napsütéses délelőttjén. Két méterre talán egy újságos pavilontól, s három lépés­nyire a csillogó lószerszá­mokkal fölékesített, díszme­netre készülődő harci mé­nektől. A kissrác pedig bol­dogan nevetgélt apja nyaká­ban, s minden áron egy szu­ronyos puskát szeretett volna megkaparintani. Hogy akciója mekkora si­kerrel járt, sajnos nem tu­dom elmesélni, ugyanis jó­magam is sodródtam tovább azzal a nagy tömeggel, ame­lyik e szombat délelőtt azért látogatta meg Szeged főte­rét, hogy részese lehessen az első szegedi hagyományőrző huszár- és katonatalálkozón. Mert bizony az 1849. au­gusztus 5-én vívott szőregi csata 150. évfordulója alkal­mából ilyen látványos pará­dénak adott otthon városunk három napon keresztül. A hadi fiesta egyik legszebb felvonulását pedig a Széche­nyi téri platánok alatt ren­dezték. Tapssal köszöntötték A szóregi Kamaratöltés­nél táborozó kétszáznál is több vitéz az újszegedi To­rontál térről vonult a belvá­rosi Tisza-hídon át Szeged központjába. Az Oskola ut­cában is sokan megbámulták a harcosok menetét, majd amikor az Aradi vértanúk te­réről, a szőregi csata emlék­művének megkoszorúzása után, a Dugonics teret és a Kárász utcát is elérték a ví­gan parádézó hagyományőr­zők, már százak szegődtek a nyomukba. S hogy kiket is köszöntöt­tek tapssal amikor a város­háza elé fölsorakoztak az egységek? Nos, a házigazda, az „1848/49-es szabadság­harc Szegedi III. Honvéd­zászlóalj" nevet viselő ha­gyományőrző egyesület fél­száz harcosa mellett pápai, mátyásföldi, szolnoki, kis­kunhalasi, nagykátai és bu­dapesti hadfiak sorakoztak. Elküldte vitézeit Szegedre a magyarországi lengyel ön­kormányzat hagyományőrző egyesülete, s üdvözölhettek városunk polgárai Németor­szágból és a Székelyföldről érkezett harcosokat is. A hadibemutatóra kiláto­gató népes nézősereg meg­nézhette azt is, milyen is a parádé, ha maga a honvédel­mi miniszter, dr. Szabó Já­nos fogadja a hagyományőr­ző csapatok tisztelgését. A miniszter ünnepi beszédében fölidézte az 1848/49-es sza­badságharc eseményeit, szólt arról, hogy az akkori hősi küzdelem, a forradalom és szabadságharc idején tapasz­talt összefogás ma is példa­ként szolgálhat nemzetünk számára. Szökőkútnál hadakoztak Az ünnepi szónoklatot követően eldördültek az ágyúk, s a szökőkút mellett fölharsant a csatazaj is. Lo­vasok, gyalogosok, tüzérek adtak ízelítőt tudományuk­ból, így csalogatván a néző­ket a vasárnapi szőregi csa­tára. Igencsak hatásosnak bizo­nyult e meghívás, ugyanis tegnap délelőtt több ezren látogattak ki a Kamaratöltés­re. A töltés följárójánál, a makói út mellett megcsodál­hatták a hadijátékra indulók a szőregi csata vasárnap reg­gel fölavatott új emlékmű­vét. Két kilométerrel délebb­re, néhány perccel 11 óra után, tíz ágyú túzpárbaja je­lezte az ütközet kezdetét. A vasárnapi hadakozásban már több, mint kétszáz gyalogos küzdött, miközben több tu­catnyi lovas mérkőzött meg egymással a csatatéren. A hagyományőrzők híven ele­venítették föl azt az ütköze­tet, amelyet 150 évvel ez­előtt a Dembinsky tábornok vezette magyar és a Haynau irányította osztrák és orosz egységek vívtak. A közön­ség pedig hatalmas tapssal kísérte a látványos „történe­lemórát", s emlékezett arra az augusztus 5-i napra ami­kor a szabadságharc 41 ezer magyar katonája akarta meg­állítani a 25 ezer fős császári csapatok rohamát - sajnos, mint tudjuk, sikertelenül. Öt­száz magyar vitéz lelte halá­lát akkor Szőreg határában, míg az osztrákok ötven kato­nát veszítettek. - Hiába volt akkor na­gyobb létszámú a honvédse­reg, az ellenség 160 ágyújá­nak tüzét csak száz magyar löveg tudta viszonozni. S amíg a magyar haderő java­részt tapasztalatlan harco­sokból állt, addig a császári sereg kiválóan képzett egy­ségeket vonultatott föl. Szombaton a Széchenyi téren sorakoztak föl a vitézek. (Fotó: Nagy László) Emellett hadvezetési hibák is hozzájárultak ahhoz, hogy 1849. augusztus 5-én veszte­sen hagyták el a magyar csa­patok a szőregi csatateret. Malacot> ajándékba. Ezeket a hadtörténeti in­formációkat már dr. Vass Lászlóval, a szegedi hagyo­mányőrző egyesület elnöké­vel beszélgetve jegyezhet­tem föl. S tőle kérdeztem azt is, még szombaton, az új­szentiváni sportpályán (ahol egyébként dr. Szabó János miniszter úr tüzértudomá­nyát is bemutathatta a ha­gyományőrzők egyik ágy­újának elsütésével...) - mi is kellett ahhoz, hogy ilyen há­romnapos hadilátványosság­gal ajándékozhassák meg Szeged városát. - Egy ilyen találkozóhoz első sorban pénz szükségel­tetik, de természetesen abból volt a legkevesebb. Az or­szággyűléstől kaptunk 300 ezer forintot, s ezt egészítet­tük ki egyesületünk 300 ez­rével. Ennyiből persze nem bonyolítható le egy ekkora rendezvény. De szerencsére rengeteg, pénzben igazán ki sem fejezhető segítséget ajánlottak fel. Volt aki sütni­való malacot ajándékozott, más ingyen sütötte és szállí­totta ki a táborba a kenyeret. A hadseregtől sátrakat kap­tunk, a tűzoltóság a vízről gondoskodott, a vfzügyesek a Kamaratöltést készítették elő a hadijátékhoz, a rendőr­ség útlezárásokkal segítette a felvonulásainkat. De felso­rolni is nehéz lenne azt a sok lelkes támogatót, akiknek nagyban köszönhetjük az el­ső szegedi hagyományőrző találkozó sikerét. A szegedi­ek lelkes fogadtatása pedig azt mutatta, nem volt hiába­való a sok áldozat és fárado­zás. Nagy öröm nekünk, ha­gyományőrzőknek, hogy lát­ványos szórakozást nyújthat­tunk a város polgárainak ­mondta Vass doktor úr. Jó néhány szegedi ember véleményét ismerve, én pe­dig csak ennyit tennék hoz­zá: bizony nagyon sok Tisza­parti polgár reménykedik ab­ban, hogy a nyalka vitézek jövő nyáron újra végigmasí­roznak a város utcáin... Bátyi Zoltán O UL N y % o JÓ 1999. júl. 3.-aug. 21. programok Ma • A Somogyi-könyvtár­ban 14 órától „Könyvről könyvért" vetélkedő. O Közéleti Kávéház: 18 órakor a Virág cukrászdában Kállay Eszter író, törté­nésszel Diószegi Emese be­szélget. O A Fürdőudvarban 20.30 órakor a Salieri Kama­razenekar szólistái adnak hangversenyt. Állandó rendezvények O A Móra Ferenc Múze­umban Móra Ferenc emlékki­állítás, „Szegedi Kincskere­sők" matinétörténeti kiállítás, Ohio és környéke képzőmű­vészetének bemutatója, Lucs Ferenc képgyűjteménye, pati­katörténeti, természettudomá­nyos, régészeti, magyar szob­rászati és néprajzi kiállítás, Móra-emlékszoba és a múze­um törzsanyaga látható. A Kass Galériában Kass János grafikusművész alkotásai, Vasco Ascolini „Versailles" című fotókiállítása. A Fekete­házban: A rendszerváltás mi­niszterelnöke (Antall Péter fotói Antall Józsefről), Hu­szárok, Csongrád és Csanád megyék társadalma 1867­1945 és Buday György grafi­kusművész élete és munkás­sága című kiállítások. Varga Mátyás színháztörténeti kiál­lítása a Bécsi körút 1 l/A szám alatt található. O A Móra Ferenc Múze­um Horváth Mihály utcai képtárában: XXX. Szegedi Nyári Tárlat. • A Somogyi-könyvtár­ban: „Bábeli nyelvzavar" ki­állítás a könyvtár egzotikus nyelvű régi könyveiből. • Egyházmegyei Kincs­tár és Múzeum (Dóm tér 5.) • Az újszegedi füvész­kert mindennap 10 és 18 óra között tart nyitva. O A szegedi csillagvizs­gáló kedden és pénteken 19 órától látogatható. • A Szegedi Vadaspark 9-19 óráig látogatható. a DM irta „A megjutalmazottak az örömtől és a megha­tottságtól áthatva mon­danak köszönetet és Ígé­rik, hogy a jövőben még többet fognak dolgozni a népi demokráciánkért. Ezután Nagygyörgy Má­ria vállalatvezető elv­társnő négy uj újítónak ötven-nyolc százhúsz fo­rintig terjedő jutalmakat oszt ki. Ezután az egyes üzemrészek dolgozói ha­talmas szekfü és rózsa­csokrokat nyújtottak át kitüntetett munkástársa­iknak, megígérve, hogy az ő példájukat fogják követni. Végül Vereska András elvtárs a Nagy­szegedi Pártbizottság .nevében hangsúlyozta, hogy a munkaversenye­ken keresztül a Magyar Dolgozók Pártja és Rá­kosi Mátyás vezetésével haladunk a szocializmus felé." 1949. augusztus 13. f I I-

Next

/
Oldalképek
Tartalom