Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-28 / 200. szám

10 HÁTTÉR • A sport nyerni és veszíteni egyaránt megtanít A Lukács testvérek félezer érme Lukács Levente (17) pingpongozik, Lukács Lil­la (15) úszik, Lukács Lo­ránd (12) lovagol. Há­rom testvér, akik mind­annyian kimagaslóak abban a sportágban, amit űznek. Hármójuk­nak együttesen 514 ér­me van otthon a szek­rényben. Mindhárman jó tanulók. Mindhárman a sport szeretetéért, és nem az élsportért hajtják magukat. Mint kiderült, ebben a családi tradíciók is közrejátszanak. ii.Liil3.fl isöJls A'Luká'eíf gyerekekkel egy szegedi Tiszá Lájos körúti la­kásban találkozunk, a nagy­szülők, dr. Vikor Sebestyének otthonában. Nem véletlenül: ezek között a falak között fo­gant meg a gyerekek sport iránti szeretete, megszállottsá­ga, életfilozófiája. Dr. Vikor Sebestyén három évtizedig asztaliteniszezett az NB I-ben, a szegedi klub elnö­ke volt, ma is társadalmi mun­kában tevékenykedik a sportág érdekében. A nagymama az NB I-ben pingpongozott, 1950­ben indult a világbajnokságon. Két lánygyermeke is asztalite­niszezni kezdett, Anikó, a Lu­kács gyerekek édesanyja 1966­ban a serdülő Európa-bajnok­ságon is indult. (Az már csak hab a tortán, hogy az édesapa, dr. Lukács János megyei rendőrezredes, főkapitány 1975-ben tagja volt a magyar bajnok kézilabdacsapatnak...) Egy maradt az uszodában Szóval, a Lukács gyerekek­nek ilyen tradíciók mellett könnyű, gondolná az ember. Ám a könnyebbségek sora ez­zel véget is ért, hiszen az ered­mények eléréséhez nem ele­gendőek a rokoni szálak. A dolog, a sportolás azzal indult, hogy mindhárom gyerek annak rendje s módja szerint úszni tanult. A sportágat csak Lilla vitte tovább. Levente fá­zott, nem bírta a hideget, Lo­ránd szíve pedig a túlzott ter­heléseket, ők más után néztek. A pingpong szinte kínálta Néhány érem a sok közül. Balról jobbra: Lukács Lilla, Lukács Loránd és Lukács Levente. (Fotó: Gyenes Kálmán) magát. A gyerekek a Madách­ba jártak általános iskolába. Amikor kicsengettek, a nagy­szülők lakására mentek. - Szétnyitottuk a 24 szemé­lyes ebédlőasztalt - meséli a nagypapa - és elkezdődött az edzés. Egy óra olvasás, egy óra pingpong, majd megint egy óra tanulás, egy óra pingpong. A két nagyobb gyerek jól bírta az iramot, és végül Levente ezt a sportágat választotta. Az összes unokámat arra tanítottam, hogy csak az sportoljon, aki jól is ta­nul. Az én kezem alatt a régi szegedi asztalitenisz klubban mindenkinek egyetemi diplo­mája volt. Az élsportnak, an­nak, hogy valaki csak eddzen reggeltől estig, sosem voltam híve. Lukács Levente a Szegedi Asztalitenisz Klubban ping­pongozik és három éven át a Budapesti Postás színeiben is játszott. Hamarosan Németor­szágba utazik, ahol egy BEK­győztes csapatnál edzhet. (Az idei eredmények: a Ma­gyar Ifjúsági Bajnokságon pá­rosban a harmadik hely, az or­szágos diákolimpia és a buda­pesti bajnokság harmadik he­lyezettje, az ifjúsági ranglistán a hetedik.) - Még nem fordult meg a fejemben, hogy esetleg abba­hagyjam - vall magáról Leven­te -, s mivel hetente csak két­szer-háromszor játszom, össze tudom egyeztetni a tanulással. A kifutási idő is sokkal hosszabb ebben a sportágban, mint például az úszásban. Az édesanya szerint Lillá­nak a legnehezebb. - Azért valljuk be, az úszás monotonitása a létező legfá­rasztóbb dolog - mondja dr. Lukácsné Vikor Anikó, aki ma­ga pedagógus, a mihálytelki ál­talános iskolában igazgató­helyettes. - A két fiú sportágát akár hobbinak is nevezhetjük, ráadásul nem igényelnek min­dennapos edzéseket. Lukács Lilla tíz évig úszott a SZUE-ban, ma Vásárhelyen, a HÓDTÁV SC tagja. Minden­nap 5-kor kel, átbuszozik Vá­sárhelyre, edz - télen-nyáron nyitott uszodában -, majd visszautazik, 8-kor beül az is­kolapadba, immáron a Deák Ferenc Gimnáziumban, délután 3-kor pedig már újra rója a hosszokat és a kilométereket. Hétvégeken versenyekre jár. Heti hatvan-hetven kilométer az adagja (nekem még bicikli­vel is sok lenne). Amiről a napló ír - A barátnőim nyáron iri­gyelnek, de télen már nem annyira - mondja a nyurga ka­maszlány, arra kérdésre vála­szolva, milyen hatást vált ki az ó sportszeretete a többiekből. ­Nagyon kemény életformát vá­lasztottam. És akkor még nem is beszéltem az edzőtáborokról: idén télen egy hónapot Olasz­országban töltöttem, dél­előttönként három órát úsz­tunk, délután síeltünk. Több­ször éreztem már úgy, hogy elég volt, főleg télen, de aztán megint folytattam. Szeretnék minél tovább úszni és megcé­loztam a magyar bajnoki dobo­gót. (Idei eredményei: a Magyar Felnőtt Bajnokság harmadik helyezettje, a Magyar Ifjúság Bajnokság háromszoros ezüst­érmese váltóban, valamint rö­vidpályás vidékbajnok.) A nagypapa kisgyerek ko­ruk óta egyforma bőrkötéses naplót vezet a három gye­rekről. Ebben szerepel az összes verseny, a helyszínek, az eredmények. Pontos kimuta­tást vezet arról, hogy Lillának 390 érme van, Levente 256 versenyen szerepelt, 192 érmet hozott haza és Loránd - noha csak idén kezdte el a díjugra­tást - máris hétszer szerepelt lóversenyen és három első he­lyet szerzett meg. Loránd - róla eddig még alig esett szó - a családi tradí­cióknak megfelelően a Ma­dáchba jár, a Hódmezővásárhe­lyi Lókötő SE tagja. - A lovaglást magam vá­lasztottam - mondja korához képest megdöbbentő bölcses­séggel a legkisebb Lukács -, egyszerűen azért, mert kisgye­rek korom óta rajongtam a lo­vakért. - Az a fontos a sportban ­veszi át a szót újra dr. Vikor Sebestyén -, hogy az ember megtanuljon nyerni és veszíte­ni. Hiszen az életben is az egyik nap nyerünk, a másik nap veszítünk. Aki erre a sport­ban felkészül, azt nem érhetik meglepetések, sokkal jobban megállja később a helyét. Szponzor: a család és a KÉSZ A nagypapa nem csinál tit­kot belőle, hogy a legnagyobb Lukácsot jogi pályára szánják ­nyelvtudással megpatkolva. A „kicsik" természetesen még nem tudják, mit szeretnének csinálni érettségi után. Loránd egyelőre testvérei nyomdoká­ban halad, akik közül Lilla a Köztársaság Jó tanuló, Jó Spor­toló érmét is megszerezte, Le­ventével együtt pedig nyolca­dik után mindketten megkapták a Madách Alapítvány díját. Se a sport, se a tanulás nem menne így - valljuk be -, ha a három gyerek mögött nem áll­na ott a család a szó szoros ér­telmében teljes apparátussal. Az anyuka reggel ébreszti a családot, összekészíti a felsze­reléseket, szervezi az időponto­kat, mos és főz - szinte egy­folytában. Nem beszélve a nagyszülői támogatásról. És akkor az anyagi áldozatokat még nem is említettük. Gon­doljunk csak bele, mibe kerül­nek ma a sportcipők, felszere­lések, mennyi pénzt emészte­nek föl a hétvégi versenyek, az utazások. Azóta könnyebb csak a Lu­kács család élete, hogy ebben az évben a KÉSZ Kft. fölvál­lalta a három gyerek szponzo­rálását. Az a KESZ Kft., amely eddig Lékó Pétert pártfogolta. A KÉSZ filozófiája: csapatnak nem, csak olyan egyéni sporto­lónak ad anyagi segítséget, aki­ben fantáziát lát. A Lukács gyerekek a kft. vezetése szerint megérdemlik a támogatást. Fekete Klára SZOMBAT, 1999^A^^BAT129 • Róbert Harris és Altorjay Tan** Ha, 19 óra estje a Bartókban Háromezer szóvff magyarul Róbert Harris amerikai születésű, Hollandiában élö zongoraművész és Altorjay Tamás szegedi operaénekes ad közös koncertet ma, szombaton este nyolc órától a Bartók Béla Művelődési Központ dísztermében. Altorjay Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház magánéne­kese egy évvel ezelőtt Aggte­lek környékén a családjával egy cserkésztáborban nyaralt, s ott találkozott Róbert Harris­szal, aki egy templomi hang­versenyen rögvest vállalkozott is rá, hogy zongorán kíséri. A Hollandiában éló amerikai muzsikus Wilmingtonban szü­letett, 21 éves koráig az Egye­sült Államokban élt, ahol az illinois-i egyetemen az emig­ráns lengyel zongoraművész, Ruth Slenczynska tanítványa volt. Később, amikor holland feleségével Amszterdamba költözött, a Sweelinck Con­servatory hallgatója lett, ahol egy neves Schubert-specialis­ta, Willem Brons lett a meste­re. Róbert Harris ma a gronin­geni konzervatórium kamara­zene és zongorapedagógia ta­nára, elsősorban korrepetitor­ként szokott koncertezni. (Hollandiában nem szokás a kamarazenei hangversenyeken szólistaként is bemutatkozni.) Az elmúlt években fellépett Pétervárott, Zürichben, Pá­rizsban, St. Louis-ban. Ma­gyarországhoz különös kap­.,. ^"kotórsunlctól csolat fűzi. Az i. vtlag J este 7 árak után sok magyar Holian-TSed LC labdar emigrált, de megtartott® « *P«a Székesfeh, országi kapcsolatait '0 Gázszer FC ilyen hollanddá lett mag 1 bomold mérkó merőse révén 1989-be I *eddi9 Cgy pe először Magyarorszago" ti,iq.partia| esküvőn. Már az els° ÁT*0" W van ac előtt vásárolt egy^j^em távozhe nyelvkönyvet, amiből/-- //skent a sóstó napon keresztül wm^TT^. E«e| tíszt gel megtanult száz uj "Ok a iétü, L Azt tartják ugyanis/J "tasszlv, egysége: oázsz háromszáz legfonto1/ ^ val már el lehet tw'-vL - /am, az agá egy idegen nyelvi koz/] . /ellenül tartózki pedig úgy gondolán• « ^ mezer magyar szot tan" ^ <yen. Emiatt ti az arra is elegendő l/f• j-t,_ de azon le beszélgessen az itt el® Lj ^bizonyítsuk: rekkel. Időközben ­megtetszett neki az; Mindegy, o^C- gárdája hogy'Aggtelek közelébj nó mellett vett egy h®»ST e®en tanyát, ami nagyszilt pfen, ha éri kai farmjára emlékezi®/ a hálóm), _ • - KT® ftegszerezzük a t gólt vagy sem (t annak örüli érintetlei ^ az a lé óta feleségével együtt > nyáron itt tölti a szab?1 Négy gyermekük va/ gidősebb már 27 éves,® i sebb 18 esztendős, m®.| Japánban vendégsze holland ifjúsági zenek® listájaként. j A ma esti koncert ® "»ó(MTl) dály-, Farkas-, Zoránt* ^8'epetések nélkü után Altorjay Tamás & a milánói kajak —- u Q1® "apján az 1000 te-es előfutam, ' ,gy folytatódta! ger spirituálét és ket win-áriát énekel. Rob® . ris három Debussy-/ Schubert-i ^'i d a középdöntő Mozart-, Haydn-, WT „ ,e>ben valami óc riiV wivetk®3 °an ies7 mionr 'esz magyar £ e8ységek megsí .ötkarikás kvótát. mények: fififuiamokhól dö fiogyar egys, fi1Cs., Belicza, ft'.Gajárszki (CM J.1/ Barócsi (K-2 "ti V Kovács. S; Kőbán (K-4 5< K • Horváth Cs., Koi ' Nóvák (C-4 : ierer, Storcz, V '0rváth G. (K-4 Rak) Altorjay Tamás és Róbert Harris mai koncerii próbáján. (Fotó: Gyenes Kálmán) • MTI Press Túl sok az erőszak kö­rülöttünk. A közbizton­ság hiányát érezzük, meg azt, hogy tenni kel­lene valamit. Mi a való­ság ésiitni /gerjeszti a fé­lelmet? írről beszélget­tünk dr. Münnich Iván klinikai pszichológussal, az Országos Kriminoló­giai és Kriminalisztikai Intézet tudományos kuta­tójával. i íinofl Egy oroszországi fölmérés szerint az emberek a közbiz­tonság javítását fontossági sorrendben csupán a kilence­dik helyre sorolják. Magyar­ország természetesen más. Azonban a jelenségeket föl­nagyító magyar média is lu­das a közérzet romlásában, az erőszakos bűncselekmények száma, aránya ugyanis messze elmarad a nyugat-eu­rópai vagy az Egyesült Álla­mok-beli átlag mögött ­mondta a kutató. Mégis egyre többen érzik, hogy vétlenül, véletlenül ők is áldozattá vál­hatnak. Tolerancia, erőszak Amit érzékelünk, kicsi, mindennapi erőszak-sorozat, olyan sérelmek, amelyek nem érik el a bűncselekmény hatá­rát. Dr. Münnich szerint ezt a tolerancia általános hiánya indokolja: úgy érezzük, hogy igazunk van, sérelem ért ben­nünket, ami lehet akár igaz is. Ezt nagyítjuk föl, emiatt pa­naszkodunk, alkotunk sztori­kat. Példák bőven akadnak sorban állás, várakozás köz­ben, utazásnál, ha meglök­nek, ha a lábunkra lépnek. Vagyis ha nem figyelnek a másikra - ránk! Az emberek 85-90 százaléka ugyan zok­szó nélkül eltűri ezt, egy kis hányad azonban úgy érzi: ál­dozattá vált, és a tettest kere­si. A tolerancia kölcsönös hi­ánya nehezíti életünket. A gerjesztéshez szerepet kap a média, amely mindezt úgy tálalja, mintha napjaink szükséges velejárója lenne. A lapokból, rádióból, tévéből különösen is árad az ag­resszió, ha ezt rögtön nem is vesszük észre. Erőszakosan arra akarnak rávenni bennün­ket, hogy valamit vegyünk meg. A nagy multik már rég­óta tudják, hogy mit lehet jól eladni: az agressziót és a sze­xet. Erőszaknak minősül, ha ráadásul mindezt angol nyel­ven - le sem fordítják! - pró­bálják elérni, s ezzel a helyi kultúrát is megerőszakolják. • Mit mond az agressziókutató? Gerjesztett félelmeink A magyar kultúra ugyanis ha­gyományosan nem erőszakos. „Nekem is olyan ital, mosó­por vagy sampon kell, és ak­kor én is úgy fogok élni, aho­gyan ők!" Ez a következ­mény. A személyiség látlelete Dr. Münnich Iván negyed* százada vizsgálja az antiszo­ciális, agresszív személyisé­geket. A börtönbüntetésüket töltő gyilkosokat tesztelve háromféle típusba sorolja őket. Az elsó a pszichopatá­ké, de nem betegeké: intelli­genciájuk viszonylag magas, életüket epizódok sorozatá­nak tekintik, önmaguk által rosszul kontrolláltak, s egy kocsmai verekedés során épp úgy válhatnak gyilkossá, mint áldozattá. A zömük élettársi kapcsolatban követte el tettét. A második csoportot neuroti­kusnak értékeli, teli belső fe­szültséggel, amely ugyan túl­kontrollált, de olykor „rob­ban", a cselekményük gyak­ran brutális. A harmadik a bűncselekmény után szorong, nehezen viseli a börtönt, „ki­égetté" válik. Ám az elkö­vetők között nő a profik ará­nya: a bérgyilkos hideg, raci­onális, érzelmekkel nem fog­lalkozik. Akkor öl, ha mu­száj, mert érdemes: jól megfi­zetik. A rendszerváltás erkölcsi válságot is hozott, nem egyértelmű, hogy mi a jó és mi a rossz; mikor és hol sza­bad ütni? Behajtó legények őrző-védők A gazdaságban előtérbe kerültek az erőszakot feltéte­lező foglalkozások. Új kifeje­zés például a „menedzser stí­lus", hiszen a munkaadók, fóleg a multik - de a kis- és középvállalkozók is - elvár­ják a „hatékony" fellépést. Frissen terjedő szakma a be­hajtó legényeké, meg az őrző-védőké, bár utóbbit ép­pen az erőszak kivédésére hozták létre. Ezek rövid tá­von is kifizetődőén működ­hetnek. Létük feltétele a jog­hézag a mai magyar jogrend­ben. Noha a probléma Káin és Ábel óta megoldatlan, de bizonyos, hogy Leo Tolsztoj­nak igaza van: Az erőszak erőszakot szül - mondja a pszichológus. Az erőszak nem korlátoz­ható csupán az érintett fizikai megnyilvánulásaira. Az erőszaknak divatja van. Ilyen a szóbeli erőszak, a trágár, durva beszéd nyilvános he­lyeken, sőt mind gyakrabban a színházban, a filmen. S ez azt a veszélyt hordozza, hogy aki alkalmazza, kiterjeszti a provokációt a viselkedésre is. A feketébe öltözött, ko­paszra nyírt fiatal nyíltan vál­lalja önazonosságát. Az ilyen egyénektől, csoportoktól el­várható az erőszakos fellépés, amely egyesekben rokon­szenvet, másokban félelmet kelt. Ha nem agresszív fiatal kerül a vonzáskörükbe, vál­lalja a bandatagságot, a ve­zető ugyanis többnyire intel­lektuálisan erős, ám a máso­dik ember fizikailag az. Kö­rükben az erőszak normává válik. Aki azonosul ezzel a szereppel, vallja: „én ilyen vagyok, mert a világ is ilyen" - ami azért veszedelmes, mert ezzel együtt megszűnik a bűntudata. Akik ilyen ban­dába keverednek, általában nem erősek ahhoz, hogy idővel ki is másszanak belőle - legföljebb külső segítség­gel. Nincs egyértelmű válasz arra, hogy az ilyen csoportok tagjainak vagy vezetőjének intelligenciája - azaz problé­mamegoldó képessége - ma­gas-e vagy alacsony, s hogy szociális helyzete kiemel­kedően rossz-e; másoknál minden esetre nehezebben tud érvényesülni. Dr. Mün­nich Iván nem hisz abban, hogy ez örökölhető, legföl­jebb az idegrendszer, vagy a hormonháztartással össze­függő külső megjelenés. A legfontosabbnak nem a sze­mélyiségjegyeket, hanem a mintakövetést tekinti: mit iát a családban, a tévében, a mo­ziban, a környezetében. Ha otthon gyakori a verés, a gye­reké, a feleségé, a módszert átveheti. Ezt tarthatja megol­dásnak. Közősségen belül De hatnak az alkalmi szö­vegek is: hogyan lehet meg­fúrni, kijátszani a főtté kollégát. A családon erőszak hivatalos megn sének kérdése - újdo®' közvélemény számár®. ^ -— bad-e, lehet-e, kell-e ®] ^"katársunktál az otthon küszöbét h®/ Mzdödött a megy resszió esetén? A mefl^yú labdarúgó-ba megtalálásában aligh® w 's, melyben ha tudjuk, hogy az agf/ Mípat debütált, a leggyakrabban szo/] ^ első forduló eri ból fakad, és súlyos bú® £ A csoport: Ma tot is vonhat maga után• M- Alsóváros 2-6 Az agressziókutat®^ ^ j/íomlósi-Bakt sajnos nem kell tartan1' J,Sandorfalva II­májuk időszerűtlenné v VSE 4—2, Doma: tói. Bár a jelenség viss/ ^ ">alom 4-3, Pl rítására már eddig is * , J^-Forráskút tek programok. A magr Ü.-ÜUés 1-2, keresők megállapítása: a*i-Baktó Szil resziós spirált úgy '® megszakítani, ha a ' vevőnek elfogadható a1.. tivát kínálnának. Hogy élni így is, de másként nemzetközi szakiro/ példáját idézzük. Egy angol kisváros agress/ i kete bőrruhás motorb1' bandáját felkérték: g®1 kodjanak arról, hogy s; esetén a kívánt vére®' idejében eljusson abba ® házba, ahol nagyon várj értelmes cél bevált a ma! togató düh helyett. Pro| vaslatok nálunk is léte: dolgoznak ujakon is. katársunlctál ( "sza Volán-MÉ: /VSI ma (9 óra) (8 óra) rendezi Hunyadi téri I és a Makkoshá Iskolában a Ko , "cmzetközi után , Igótomát. A he ^ előbbi helys A házigazda

Next

/
Oldalképek
Tartalom