Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-27 / 199. szám

KITEKINTŐ 7 /ek csal* % l a és darázs kártí) i szignifikáns k® ütközött a Mospi ; javára, tavassz® Kedves Környékbéliek! ; javai a, , K*.rdésesfi válhat: az idei Lőrincek heletojnak-e a mi a volt kimutat®) ^ 'fiénkbe, avagy meghagyják-e a gonosz cseleke• a csávázott kezd „ 0 későbbi névnapos szenteknek, a Mihály oknak, "Wsoknak például? Iszám ősszel tS is szignifikáns® ilanos kezelések" vélszám esetébe? ség, de nem P I foiii " tudfek, ezzel a nem éppen szép kifejezéssel *Qának~ SZOfctaÍeBemezni a "ép a dinnyésgazdák mun""gust," Végét' azl a szerencsétlen időszakot, amikor éjSzJ7s's}eptember fordulóján már a hosszú és hűvös (Va mÍatt " d'"nye "ö"' "ö, de nem érlelődik édesla,lan Sy ePPfn észrevétlenül túlérik, s lecsessé, eladha;eneratív dág®2" „4e/e . Vul'k). Ezért mondják a kései dinnyére, hogy ; hasonló az ere" úih^fi'fi " Lőrinc!" A parasztember nem annyira, levélszámnál. «%,• fififikedelmi tévék népieskedésével traktált váyzéssel, hogy3" len fiJ, '"lajdoníthat mostanában megkülönböztemiatt a genera®' hij®° fit az ilye" naptári névnapokhoz kapcsolódó : nem tudtak ág)' inn • fi'léseknek, hiszen mostanában: ahány nap, nint az előző " )(Lérmeiiabéli intelem! (Mivel Lőrincből augusztus 1, ezért a kot) i^fi es szeptember 5-ére is jut, s az egyik Viktorral •n sincs szig®1" Hfafi'? mediábólpontosan nem tudni, hogy melyik is ég. Ebben az" l^^ffifijató.) : nagysága és®' bkedetet a meSltélhetetlen torgyáni médiacseagszámok dón® kyfi! (m°"dta, nem mondta, elkoboztatta, nem komi különbsége) )(ni " el< bent volt a futballisták öltözőjében, nem volt :redmé®)' «%,„,, m'"úztere stb...), semmiképp se mernénk a tobb elágaz®* f se tuHL s —^ nevelésére, ^ AlföldiiJuk' hogy a honi fóliák alatt, vagy épp a " Vánkákon nem gömbölyödik-e már nekünk a tétben szignifik) íjj • '' 0®> a Lőrinchez kapcsolódó népi megfigyelés et mutat a M«*% (fi,aho® mi, perczeliek tudjuk. Mert mi történik, ;k javára. ^ndorf firad a csengelei, pusztaszeri, a balástyai és a íekvenciák: %lt ,y dinnycfi>ldek termése még október elején is? tfospilanos ke" föl e lyenre példa). Aztán, melyik Lőrincet is ruházzuk biológiai hatás" tugu"em.'épPen "ép ajkára illő cselekedettel? Az idei ják a magasabb1 Á)'. semmiképp se lehet vízválasztója a dinnyék zel a növény & »js> ének, hiszen akkor még javában tombolt a . i napvobb <ttüf\a dinnyék bizonyíthatóan ehetők maradtak. A ,7 -' -íel F m'>eri tna„ /!/.;,» i t „JXhh .,,,„ c a több ia °en meg (Viktorral karöltve) még odébb van. S iményekben otoxikus hat®5. fé'biv tSZép' nagy' Mc®" dinnye? Úgyhogy a Kedves ízért ihieknek> a jódinnyés nyarunk ellenére még l az őszi állo®4iií!rt mibe beletojni! Nem is mondhatok mást, leni különbség?1 °gy °hassák figyelemmel a heti Kitekintőnket: revenni (ez a " í is igazolódó®' lospilan 1 kg|1K a között hal volt. „ ospilanos cs® gosságának csávázási ko g mennyiség 2500-3800 f< kell állítani tiltásokkal, tett vetőmag ól és az állon) slmaradásának illetve 3 4-5®"! bletből te) így gondolj®) imszerűsíten1 akat ahhoz. I*® pce hálás növ •tnénk felhív®1, a csávázás a Mospilai-íhhez a tech®® következő: gasztóanyag®' használjunk í avax). A jó a csírakori be ; megvédi a ®® 5-2 dl/q vető®" W yenletes k*) Vift VS°Tb0' el a ragasztót otthont gítva, majd a y \ folynak immár eloldva - fi S* röbbszöri át"'\l<V k°re|e terulö kenyérkereset • nt csaknem harsának engede-, 9yóri munka volt, >en a napoké [ d ^"hetest ,oszerr K ^ Qr>ya körüli föld '^taelyet időnek telSuin*®1 % k"?*1*' maid adtak Hung^Kv41*- MatU'a bé" a sors ispilan V iscsiaszky Mihály: Föl akarnak szorítani a tetőre! (Fotó: Gyenes Kálmán) volt a rávaló t0J r°"a. Nekem már elég * támogatás' ffi a""yi a tanya köré, ívázógép bC° Sh fii tizennégy holdra nem aspiráltam, (FVM Cs^V*? "f ű fivatala). ® ( V fi kmegy akertfajtaajánla'? °z se ugy lett. egied), a ka'á) \ 0lya" sze~ •ajánlatáról K a kiválaszt®5 \ fifi erre jön az autoitjairól, vala" \ fififik ezJ is a gazdaJ — ®l>- fieul és hiába jártam ""a az összes létező ok csávázás' "P fifiál és hiába jártam írói (Sumn"^ \ , , » ., el® iu..a vegen belattam: öri Kit.). AZ , , <o, „ r® ez, nem jutok vele (fi?/ A ó visszamért földem "old s annak is a nagyobbik felét viszi az autópálya, mégis az utolsó helyre kerültem, föl akartak szorítani a tetőre. Minisztériumot, hét ügyvédet megjártam, azt mondják, hogy jó ügyvédeket, és nem jutottunk az ötről a hatra. Mindig mindenhol csak a papír számított. A hivatali emberek egymás között gyorsan megbeszélik, hogy mikor, kinek legyen igaza. Mérnök mérte azt a földet is, ami mégis jutott. Ugy lett előbb, hogy a tanyaudvar kútjának kávája az enyém, a gémje már másé. Alakíttattam rajta. Már mindenkinek fizettek, csak nekem nem. A régészek itt ásnak, biztos, hogy út szalad majd itt. Lebontottak 14 tanyát és az árát annak ki is fizették. Úgy látom, hogy aki szegény lett, az nem a maga szegénysége miatt lett az, a rendszer tette azzá. Amiatt, mert amit a sokaktól elvett, odaadta páraknak... Az árokparti beszélgetés végén Matula bácsival megegyeztünk, hogy már majdnem nyomon vagyunk - sajnos, csak az épülő autóút nyomának vonalán. M. T. Álcaháló a sövényházi át mentén Bíráék útszéli dinnyéje Medgyesegyházáról való. (Fotó: Gyenes Kálmán) 6173 Qtula bácsi panasza rí® f* Szokás ráfogni szójátékkal: a Bíró család mindig a maga bírája. A sándorfalvi Biróéknál ez éppen nem igy történt. Mindent elmondhat magáról László apa, Ani anya, Rita és Edda nagylány, csak azt nem, hogy eddigi életüket igazából maguk alakíthatták, megszabhatták, hogy a sors milyen ítéletet hozzon rájuk. Ugyanis egészen másképp alakult az életük, mint gondolták, de hál' istennek: jól alakult. Robog a nép a sövényházi úton. Harckocsival, teherautóval, személyesen, s ki hogy tud. Edda, a dinnyeárus kisasszony meg anyukája egyáltalán nem neheztelnek emiatt. Akad olyan is - mondja Ani asszony - aki megáll. S olyan is sok, aki vesz dinnyét. Gyakorlott számológépes mozzanat, s máris megtudjuk, hogy az előző nap ennyi meg ennyi kiló dinnyét vittek el az út menti gyorsárudából, amely igazából csak kirakat, mert a katonai álcahálóval körbevett kis fészer a fő dinnyetartó hely, belül a nagykapun. Az utcai kispadot, amely a fa hűvösében pihen, mintha az út széli beszélgetésre találták volna ki. Kicsit elviccelődünk az út széli és az útszéli beszéd közti különbségen, hiszen Bíróék világot látott emberek, jól tudják, hogy a kettő egyáltalán nem azonos. Esetünkben aztán végképp nem, hiszen se emelt hangra, se haragra nem volt okunk. Csupán a történet ér egy jó misét. A Korpa család sarki házából egy fiú és egy lány röppent, ha már mesébe illően kezdtük Bíróék történetét. Anna Szegedre jár az egészségügyi iskolába, de nem igazán kedveli, otthagyja s fölmegy a nagy Budapestre, beáll a telefongyárba, ott megismeri későbbi párját a mezőkövesdi Bíró László személyében, dolgoznak, mint a kisangyal, már mint kétcsaládos férj és feleség járják az országot, szerelnek a szovjetunióban, a Moszkva melletti Dubnában, a németeknél, akkor még a keleti oldalon, éppen belekezdenének a Fehérvári úti társasház építésébe, mikor érkezik a rossz hír: a mamát baleset érte! Ápolást kér, irány vissza, haza a sándorfalvi Sövényházi útra, annak is a sarki házába, amelynek faluba induló oldala akkoriban már nem a Garasos, hanem az Alkotmány nevet viseli. Mivel Lajos papa már előtte végérvényesen elköszönt a Korpa családtól, muszáj volt az érkezés: - Megpróbáltunk mindent - igazít el Ani -, hogy édesanyám mellé ápolót keressünk, de hétezer forintért egyet éjszakára, hétezerért a másikat délelőttre s ugyanannyiért a harmadikat délutánra nem lehetett. Fizetés nélküli szabadságot vettem ki, hazahoztam a gyerekeket a Menyecske utcai iskolából. Közben az egyik szenvedő fél, a negyedikes szegedi gimnazista Edda igencsak somolyog, mert akkoriban nagy volt a fölháborodás a „tanyára költözés miatt", hiszen akkoriban a sándorfalvi falusi iskolát egyáltalán nem lehetett a fővárosihoz hasonlítani. Aminek emléke még most is hamar előjön, hogy itt, például, potyogtatós budi volt s az sehogy se smakkolt a pesti lánynak, anno a kilencvenes évek elején. Persze, sohasem biztos, hogy a nagyobbik Bíró lány, keresztelés szerint Renáta Rita ezért költözött volna ki nemrég, Hollandiába. - Vállalkozó volt, fodrász mesterséget tanult, de annyi lett utána a fizetni való, hogy inkább bébiszitterséget vállalt. Az Ultrecht melletti Huizenben talált helyet magának. Jobb is neki ott, biztos, mintha az anyjával kéne itthon dolgoznia. - Csak nem történt valami komoly összetűzés? - Á, dehogy. Kitanultam ugyan masszőrnek, de nem volt komoly célunk, hogy kozmetikai szalont is nyitunk. Közben a mama reggelihez invitálja lányát, aki csupán kisegítője a diákmunkára fogott Eddának. Ha a nyúlánk fekete lány hangját nem hallom s formáját nem látom, a neve után biztos, hogy nem tudtam volna, hogy valójában fiú-e vagy lány, merthogy ilyen névvel én csak a miskolci rockbandát illethettem eddig. - Nem zavar, megszoktam már - szól az érintett s hagyná is, hogy a mama elmesélje, miért is e furcsa névválasztás, de vevő érkezik, ismételt nyüzsgés támad a sarki háznál és így a reggeli és a történet is marad. Azt viszont megtudjuk, hogy a mostani dinnye nagyon olcsó, mert sok van belőle. A medgyesi gazda határozza meg az árat. Bíróék az út másik oldalán laknak, hét éve építették a házukat, a kertSt másnak adták, és mivel az apa is otthagyta a telefongyárat, jobban mondva, nem vállalt munkát az átalakult káeftében, most kezdenek beletanulni a földesztergálás nehéz mesterségébe. Noszülgiázunk még: - Nagyon jó csapat volt a miénk, nyilván azért, mert volt akivel csak hatévenként találkoztunk - nevet a múlton Bíró Lászlóné. - Ha véletlen le is robbannánk volna az országban hely, ahová mehetnénk. nagyon jól esett, hogy a múltkor Szekszárdon köszöntek ránk. Hála a sorsnak, lerobbanásról Bíróék esetében nem beszélhetünk, mert egymás mellé épültek a testvérek házai s ha kell mindenkor kisegíthetik egymást. Annáék házához 1992 március 10.-én ásták az első ásónyomot s szeptemberben abból indultak iskolába a gyerekek. Aki már épített, tudja, hogy egy padlásteres épület mennyi munkát kíván, de mint mondotta, ők szerencsésnek mondhatják magukat, mert a portát esküvőre kapták, a rávalót meg olyan cégnél kereshették, amely becsülte dolgozóit. Beleprüttyög zsebünkbe a Bunkóka, a mindig fülre vehető rádiótelefon. Indulunk más sarokra, más munkáért. Az már a Sors fintora, hogy a telefonközpontokat szerelő gyárnak épp a zsebtelefonok miatt fellegzett be igazán. Mi mégis maradhattunk Bíróékkal annyiban, ha még egyszer ilyen jó munkahelyük lehetne, bátran vállalnának abban újabb huszonöt esztendőt. Holott naponta tapasztaljuk köreinkben, hogy az ilyen vágyra hatalmasaink egyre többször válaszolnak úgy: „Visszább az agyarakkal!" Ma|oros Tibor Sándorfalva útjai • Munkatársunktál A nyári eső és a belvíz okozta károk mértékéről még nincs pontos adat Sándorfalván, ugyanis a föld teljes kiszáradásáig tart a felmérés. Jelenleg 90 lakóház kisebb-nagyobb sérüléséről tud a polgármesteri hivatal statisztikája. Az önkormányzat a lakóépületben keletkezett kisebb károk helyreállításhoz 20-150 ezer forint segítséget ad; az újjáépítésre vagy ház vásárlására kényszerülőknek maximum 500 ezer forint támogatást tud nyújtani; míg a romos épületek lebontására vállalkozóknak 100 ezer forintot biztosíthat arra, hogy a tulajdonos megoldja saját maga elhelyezését. Sándorfalván eddig - a sérült utak helyreállításával együtt körülbelül 10 millió forintot költött az önkormányzat kárelhárításra. Az ürömben öröm, hogy a Kassai utca aszfaltozásának teljessé tételére, az ottani út menti árok elkészítésére összesen körülbelül 13 millió forintot költhet az önkormányzat. A Kassai utca szeptemberre újul meg. Evett jé dinnyét az idén? Halász Miklósné szatymazi édesanya: - Mivel három kislányom nagyon szereti a dinnyét, vettünk a zöldségesnél. Klaudia és Karolina görögöt, míg a kétéves Klementina inkább a sárgát szereti. Ötünknek ha veszek egyet, az ára mindjárt fölötte van a háromszáz forintnak. És a dinnyéből nem mindig marad az apjuknak. Ezen a nyáron nem panaszkodhatunk, jó dinnyék voltak. Veres Tibor szegedi sörgyári képviselő: - Szinte csak jó dinnyét ettem. Nem lékeitetem meg soha, mindig megbízom az árusítóban, ugyanis ő ért hozzá, s én mint vidékjáró kereskedő, az Amstel sörgyár kereskedelmi képviselőjeként a bizalmat fontosnak tartom. Egyszer Szentesen, négyszer Szegeden vásároltam dinnyét. És, amit Csíkszeredában vettem, az is jó volt. Gombos György forráskúti gazdálkodó: - Nem vagyok ellensége a dinnyének, habár eddig többre becsültem a barackot. Az idei nyáron az őszibarack szinte ehetetlen, lehet, hogy a sok eső miatt, de nem olyan, mint máskor. Dinnye nekünk nem terem, a dorozsmai piacon veszem. Tapasztalat, hogy a nagyobbjai volt a jók, azokból is a pirosbélűek, a csíkos görögök ízlettek. Huszár János zsombói rokkantnyugdíjas: - Teljesen őszintén megvallom, hogy nem szeretem a dinnyét. Se a sárgát, se a görögöt. Az őszibarackot, a körtét, a szilvát szívesebben megeszem, és tán még a szőlőt is. Ha nem lesz belőle harag még azt is elárulom, hogy a jó, hideg Arany Aszok sört többre becsülöm ezeknél, és gondolom, nem vagyok egyedül... 1999. AUG. 27.