Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-19 / 193. szám

99. AUG^CSÜTÖRTÖK, 1999. AUG. 19. ÜNNEP 7 Amogyorsóg etnogene»*nek folyamatát a Jszténység felvétele fi ' me|y e9y$®9es [•'ysagot, egységes jo" ,•« szokásrendet, va'™'nt e9ységes hitrendp vezetett be, ez pegedife^ ,i firfi b<>gy a korábíkat szárakat fififi'fi törzsekbál egrögzött fo^mond "ep.alaku,'on ki óíeLásracs^C^ interjúnkban őaDóm téren.^ J0cens egyetemi térítésé tíénés: közel két en is rei k: a szegei , valóságtól A "Je9térifJ^09yarsag í, Mint a varam ité$ kő J u" :si tántiknak. is tombol a ublikumra epl négis az az éi el is mennek. cflia, Francisek® "Ükére™ ca további sze^C ztck ls'ez ^ jelen" s Jenő és Büky . A zenét Bori® fljf renekara szol PopfesztÁ yna a lovaoDi sw uogv Zsolt, Pataki fe Chp®algyar° már tlSZ' _„ T„„ - rJ) lu, cne«ek a kereszt szimzsákmány ízt sugallja, mintha -is. lai Gergely. >ert) ""k nem ragaszkodtak hifi m*ndenáron pogány findszerükhöz. Mai érb Mezés szerint elképzelfi'e'len, hogy keresztéhu Pú Idául iszlám féltadul temetkezzenek. a Kárpát-medence el> vallásos képét nézI ® térség a kora középkoret nagy keresztény rítus, II és a bizánci határterüjV°'t. A térítés szempontfontos, hogy a magyarÍ 8ány hitvilágára megleli nagy vallási toleránst jellemző: e hitnek volt merev, kialakult bikája, így sokkal rulsabban tudott befogadlt [yitottság pedig később (Jsen megkönyítette a - vallja Bori®1 ^Jfifi A hon d s 4 ] utám bő fél évszázao istrbizmonnyyítja » ififi^fi íd°szaka' fm /assza! Presser 0 S'1 mondani hogy a kaérte fel a szeg®* f- magyarok nem valaxnekaránakme* fi keresztény-ellenes. A zenekar tagj® Pusztftották Nyugatfán gitáros és a * C r00"0?11 fV,emP" rió, ahol Borlai'C' hanem k,zárolag a ibok) és Kalten' Sá"ysze™és vezette illentyűs hangstt fi,St", Oallen-. monostor "apesch Péter j* í3 ásának le,íra[abo1 kl" ;i táron. A dzse* ria'b°gy az oltárhoz gyaberben készíti Syk? nemf nyultak' .álló lemezét. I* a .kereszténység nem , m. syűlolt hitet jelentett neírszagon honos ' a , , J, kai. Miles Davi$ [Kárpát-medencében a am dzsesszt já® is enyse8nek voltak blzo" rockosabb ® l e'őzményei. A Dunától fbz^étOS!sok® wraa lati"keresztény: ;gyütt Presserre* I - ,et"tek kozpontja. ,,.. ,c . , •„ hl frank birodalom reszestudiofelvetelei® it. .... . ,jU|, i u egyházszervezet is kiaja i j ül(k a ke]etj területek peren Presser-raj" ' • „Menjetek és tanítsátok a népet kereszteljétek meg őket" A pogányból térített nemzet szerint a té*H»l vannak a kezdetei a fintfieresztényítéría i ' meg a stáb név*' k^f^8 nregtérítémutatnunk, 0 W, » valójában Jnd®< A ! 8 alaselottmegIdalára. Merte tOgány s®!8yar va lás0sság kel a saját ny^fififi*™^ h,t" csak nem eUstyfifififi fi™* Eteles Levediában, a Fetmrúu-y^s^asfl^1 vidékén •legünklegyen* fififi nyílt megismerievl - agy monoteista viis- A régió a L MegprogratP^ ui^^fa tartozott, muagU nne> másrészt a syar törzsek a honfoglalás -J>dalP°lSZÚ ide'g 3 kazár bikéri mn^vgy ?'an éltek- és tudjuk' ?víakazárok előkelői a zsi• . • . fifi vették fel. Ez a valit nöfl>viif,nűség a magyarok II • • ;iJara Is hatássa, ,ehetett ell Judit, BeveflfekS6!6" a magyar tör" nika, ManueltN',ll0tt°bbsege pogány hitet lariannt Kútvölg* ^J^"Hetelezzük, hogy alakítja. A m^ tfififi?* ^ét tagja aen Mészáros ^ filfifiv * honfoglalás n, Faricas And®* 3n Jegk«esztelkedett. közönség, a bí^, CmÍSL^£ e keresztény közösségek tovább élhettek. Nem tarthatták ugyan a kapcsolatot távoli egyházi központjaikkal, de többé kevésbé békésen gyakorolhatták hitüket. így egyfajta folytonosság is kimutatható a honfoglalás előtti és a Szent István-kori kereszténység között. Példa erre a mai Zalavár környéke, ahol a Szent Adorján patrocínium továbbélése bizonyltja, hogy a késő frank uralomtól kezdve Szent Istvánig (aki bencés kolostort hozott létre) itt keresztény közösség működött, tehát a pogány magyarok nem semmisítették meg a keresztényeket. De nem ez az egyetlen példa, kontinuitást találhatunk Pécs, Somlyóvásárhely, és talán Veszprém esetében bizánci ritusú bolgár J^atóság alá tartoztak, 'önik, a honfoglalás után • A Kárpát-medencében a politikai befolyások miatt elkerülhetetlen volt a kereszténységgel való érintkezés. Melyek a jelentősebb események ebben az időszakban? - Legelőször a bizánci egyház kezdett missziót. 950 környékén több magyar küldöttség is lent járt Konstantinápolyban a császárnál. Az egyik követváltás eredeményeképp az Erdély északi részén élő törzsek vezére, Gyula egy missziós püspököt hozott magával, illetve ő maga is megkeresztelkedett. Körülbelül két évtized múlva Géza fejedelem és Nagy Ottó császár kölcsönös kezdeményezésére megindult a latin misszió is. E korai missziók jelentőségét azonban nem szabad túlbecsülni, hiszen a térítés ebben az időben mindig föntről lefelé haladt: előbb az előkelők, s csak aztán a nép keresztelkedett. Valószínű, hogy a megkeresztelkedett vezetők, törzsfők egyike sem érezte át belsőleg a hitrendszert és elsősorban külpolitikai szándékok vezették őket. Ki kell azonban emelni, hogy 973-ban maga Géza fejedelem és fia, pogány nevén Vajk, keresztény nevén István is keresztény hitre tért, s ezzel a Dunától keletre és nyugatra élő törzsek vezetői egyaránt fevették az új hitet. Hogy mégis csak felszínes volt a megtérés, mutatja, hogy Géza elég gazdagnak érezte magát ahhoz hogy két istennek is szolgáljon, illetve az, hogy a megkeresztelkedő Istvánnak a köztudatban ennyire Szent István király elfogja Gyula vezért (ábrázolás a Képes Krónikából). megmaradt pogány neve is. Melseburgi Dietmartól, a 1011. század fordulóján élt német krónikástól tudjuk, hogy a német birodalomban is ismerték a Vajk nevet, sőt még a megkeresztelkedés után két évtizeddel is leírták. Egyébként Géza a keresztségben szintén az István nevet vette fel, történelmi tudatunkban mégis pogány nevén ismerjük. A döntő fordulat Szent István uralkodásának első éveiben történt, és ezt István és Gizella házasságával hozhatjuk kapcsolatba. Nyilván Istvánnak ahhoz hogy a bajor hercegnő kezét elnyelje biztosítania kellett a magyarországi missziót, és nyilvánvalóvá kellett tennie, hogy számára fontos a keresztény vallás. Gizellával vélhetően missziós papok is érkeztek Regensburgból. Másrészt István alatt új elit is kezdett kialakulni, amely a hatalmát új ideológiával, a kereszténységgel, akarta alátámasztani. Erőszak és adó • Hogyan zajlott le gyakorlatilag a keresztényi térítés? - A kora középkori missziókra még az erőszakos térítés volt a jellemző. Ez Nagy Károly császár idején vált nyilvánvalóvá, akinek a fríz, illetve a szász térítései igen véresek voltak és hatásuk is rossz lett. Emiatt a császár egyházi tanácsadói új missziós metódust dolgoztak ki, tulajdonképpen az avarok megtérítésére. Az új stílus erőszakmentesebb missziót hirdetett, persze bizonyos hatalmi kényszerrel. Ugyanígy a térítésnek gazdasági vonatkozásai is voltak, hiszen a keresztények számára a tized fizetése kötelező volt, a friss keresztényeknél pedig visszatetszést keltett az új adónem. A tanácsadók is kiemelik, hogy az adót fokozatosan kell bevezetni. Az európai missziók beindítása tulajdonképpen egy krisztusi parancsból származik, melyet Máté ír le az evangéliumában: "Menjetek és tanítsátok a népet, kereszteljétek meg őket." A középkorban ezt az uralkodók is feladatuknak tekintették. A későbbi misszióknak gyakorlatilag két szakaszuk volt, melyek Szent Ágoston és Nagy Szent Gergely pápa elképzelései alapján alakultak ki. Az A nagyváradi egyház építése. Jobbvról az előtérben a glóriás Szent László király, (ábrázolás a Képes Krónikából) első lépés az úgynevezett pogánytalanftás volt: lerombolták a pogány szentélyeket és igyekeztek háttérbe szorítani magát a kultuszt. A második szakasz volt maga a térítés. Itt már az egyház elutasította az erőszakot, bár hatalmi kényszert alkalmaztak, így a terület lakosai nyilván nem szabadon dönthettek. A térítésben igen alacsonyan szabták meg a megkeresztelés szintjét. Korábban, az antik korban a megkeresztelendőnek komoly jártasságot kellett szereznie a keresztény tanokban. A középkorban - különösen az ezredforduló környékén - épp az ellenkezője történt. A megkeresztelkedés előtt összegyűjtötték a népet, rövid prédikációt mondtak, utána a hit legalapvetőbb szimbólumait s a keresztet ismertették, el kellett mondani a Miatyánkot, majd ha ez megtörént, a kereszténység felvételét elintézettnek gondolták. • Milyen nyelven történt mindez? - A misszionáriusok döntő többsége német nyelvterületről érkezett, nekik természetesen tolmácsra volt szükségük. A tolmácsok valószínűleg a Kárpát-medencében élő szláv népekből kerültek ki, elsősorban horvát, szlovén és karantán származásúak lehettek. Szerepüket mutatja, hogy a keresztény liturgiával kapcsolatos szavaink jó része délnyugati szláv származású. Két kereszténység • Mikor töltötték meg a keresztényi szimbolikát valódi tartalommal? - A hitrendszer oktatása majd a megkeresztelés után történt, és ez már nem a misszionáriusok feladata volt. Ebben az időszakban a megkeresztelkedést jogi aktusnak is tekintették, mellyel az illető személy az egyház joghatósága alá került. A térítést visszafordíthatatlannak gondolták, a pogánysághoz való visszatérést pedig igen nagy bűnnek tartották. A térítés utáni hitoktatást a plébániaszervezet keretében végezték, így a vidék kereszténysége nagyban függött a plébániahálózat sűrűségétől. Kezdetben a hálózat igen ritka volt, Szent István a második törvényében épp ezért próbálta elrendelni, hogy minden tíz falu építsen egy templomot. Szent László ideje alatt már középszintű egyházszervezési egységeket, főesperességeket is be kellett iktatni. A térítés szempontjából persze nemcsak a plébánia volt fontos, hanem az a pap is aki a plébániát irányította. Itt is nagyon komoly problémák adódtak, lévén ezek a vidéki plébánosok meglehetősen egyszerű, tanulatlan emberek voltak, sőt, ők maguk sem voltak teljes egészében tisztában a kereszténység dogmatikájával s általában írni sem tudtak. Olvasni ugyan olvastak, de csak azokat a liturgikus szövegeket, amelyeket gyakran kellett ismételni. Sajnos az egész középkor folyamán elég szomorú a magyar vidéki papság műveltségének helyzete. A térítési közel két évszázadon keresztül tartott. Krisztus elfogadása hamarosan együtt járt az új erkölcsökkel, az új kultúrával, egyfajta új életvitellel, és egy új társadalmi renddel is. Ezek mind olyan tényezők, amelyek általában nagyon lassan tudnak csak változni. • Tudjuk, hogy a magyar vallásosságban több pogánykori szokás is tovább él. A térítés megtűrte ezeket, vagy nem volt más választása? - A térítés lezajlása után tulajdonképpen két kereszténység létezett egymással párhuzamosan. A művelt elit kereszténység az írásosságra épült, ezt egy szűk művelt papi réteg, illetve a világi elit még szűkebb szelete mondhatta magáénak. Ezzel párhuzamosan létezett a népi kereszténység. Természetesen utóbbiban is fellelhetők voltak az elit kereszténység elemei, azokban ez számtalan babonát és pogány szokást is magába olvasztott. Ezt egyébként Szent Gergely pápának is köszönhetjük, aki a térítés új metódusát vezette be Európa több pontján. Gergely pápa egy Ágoston nevű római szerzetest küldött a Brit-szigetek térítésére, akinek előírásként azt fogalmazta meg, hogy a pogány kultuszhelyeket nem feltétlenül kell lerombolni, inkább át kell alakítani őket kereszténnyé. Vagyis gyakorlatiasan gondolkodtak: ott kell felépíteni az új templomot, ahová úgyis odamennek az emberek. Ezt a taktikát persze a keresztény egyház régóta használta. Számos keresztény templomnál régészeti ásatások bizonyítják, hogy pogány kultuszhelyre épültek, példa rá a genfi vagy a kölni katedrális. Emellett az új hit elmagyarázásánál felhasználták a régi fogalmakát is, főleg, ha hasonlóság mutatkozott a régi és a keresztény hit között. A magyarság térítésénél ezt jelzik az „isten", a „böjt" vagy az „ördög" szavak, melyeket a pogány korból vettek át, más jelentéssel. A régi fogalmaknak aztán a térítők új tartalmat adtak. Egy másik magyar példa a ma is élő Máriakultusz. A magyar kereszténységben a kezdetektől nagyon erős Szűz Mária tisztelete, akit Boldogasszonynak is neveznek. Alakjában vélhetőleg a magyar ősvallás egy női istensége is tovább él, és ezt valószínűleg a térítő papok fel is használták. Mária kultusza az ezredfordulón a bizánci ritusú területeken sokkal erősebb volt, mint a latin ritusú országokban, és liturgiatörténészek bizonyítják, hogy nem egy Mária-ünnepet vélhetőleg éppen a magyar kereszténység közvetített Nyugatra. Vannak olyan elképzelések is, hogy a Szent László mondakör, vagy a lovas temetkezések esetében szintén fellelhető a pogány eredet, itt azonban óvatosnak kell lenni, mert a nyugati lovagi hagyományok is hatottak. A pogányság elmúlása 0 Meddig mutatható ki a pogány hit komoly jelenléte? - Az 1047-es Vata-féle pogány lázadás volt az utolsó olyan esemény, ahol a pogányság politikai programmal is fel tudott lépni. Ezután annyira meggyengült, hogy befolyást többé már nem tudott gyakorolni, azonban a pogányság elemei bizonyosan tovább éltek. A Szent Lászlókori törvényeink pogány módon áldozókat említenek, vagyis a térítés után száz évvel is gondok származtak abból, hogy az emberek pogány módon áldoztak és pogány kultuszhelyekre jártak. Vagy jellemzőek a pogány temetkezések is. A pogány köznépi temetőket egészen a 12. század első feléig nyomon lehet követni, hiszen a keresztények számára kötelező volt a templom körüli megszentelt földbe való temetkezés. Ezzel szemben a régi pogányként indult temetők folytonosságot mutatnak még a 12. század elején is. Igaz, itt is óvatosnak kell lenni hiszen ha kevés plébánia működött, kevés lehetett a megszentelt temetkezési hely is. Hogy a magyar népi kereszténység egész más lehetett mint a nyugat-európai, azt jól mutatja egy 12. század közepén született leírás. Egy dél-németországi egyházi reformátor azt írja le, hogy Magyarországon csodálatraméltóan művelt püspökök vannak, viszont elszörnyedve szól a magyarországi kereszténység általános állapotáról: inkább pogányságnak tartja azt. A kereszténység felvétele azonban a magyar állam létrejötte mellett a magyar nép kialakulása szempontjából is fontos volt. A Kárpát-medencében a térítés előtt egyfajta széttartó törzsi hatalom volt jellemző, vagyis nyugodtan lehet mondani, hogy a magyarság etnogenézisének hosszan elnyúló folyamatát a keresztény misszó zárta le. A kereszénység felvétele egységes királyságot, többé-kevésbé egységes jogot, egységes szokásrendet, egységes hitrendszert vezetett be, ami alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a széttartó törzsekből magyar nép alakuljon ki. Ahol ez nem zajlott le (például az Elba-menti szlávoknál), azok a népek menthetetlenül eltűntek a történelemben. Panelt József