Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-18 / 192. szám

8 KAPCSOLATOK SZERDA, 1999. AUCTÍ ;[®DM99< „Bizonyítsa ártatlanságát!" Szabadság. Tíz nap a Balatonon. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a lustálkodásra, a reggeli elnyújtott kávézásokra, s míg a család többi tagja alszik, van idő az olvasgatásra. A híreket szinte átlapozza az ember, hisz saját bőrén tudja, hogy azok egy részét - sajnos egyre nagyobb részét - csak kreálják és tartalmukban szenzációra éhesek, még ha az nincs is az ügyben, még ha az ügy maga sem létezik. Ahogy futom a sorokat, hirtelen mégis megállok, és nem akarok hinni saját szememnek. Polgármester társamat névtelen feljelentés alapján - nem tudom emlékeznek e rá, hogy mely korszakban és kiknek volt szokása-e stílus - állítólag vizsgálják. Óhatatlanul eszembe jut a sokunk által ismert és kedvelt, mára már klasszikussá vált film: a Tanú, melyben az eljáró közeg „a komoly, géppel irt, névtelen levélre, miszerint fekete vágás ténye forog fent", indítja vizsgálatát. A vizsgálatnak, ha van, nyilván lesz eredménye is, és az arra hivatottak ezt majd közlik az érintettekkel - megfelelő konzekvenciák levonásával együtt. Remélem azonban, nem a címben idézett mondatrészlet lesz jellemző a hatóságok közreműködésére, de nem is ezzel van nekem problémám. Gondoljuk csak el, mi lenne, ha bárki megtehetné, hogy gazdasági versenytársát, haragos szomszédját, politikai ellenfelét, stb. megvádolja és ezt követően a vádlottnak kellene bizonyítania ártatlanságát. Mi történne akkor, ha a vádak hetente, havonta ismétlődnének és azokra mindig választ kellene adni azzal, hogy „...bizonyítsa ártatlanságát!" Hová vezetne ez a gondolkodás? Mikor és müyen jövőt tudna építeni, a meggyőződésem szerint e stílust és felfogást túlnyomó többségében elvető magyarság? Az ügytől függetlenül, aki vétett a közösség által felállított normák, szabályok ellen, annak el kell számolnia cselekedetével, amennyiben a demokratikusan felállított és e szellemben dolgozó szerv megállapította a hibát. Ugyanakkor annak is igaznak kell lennie, hogy az alaptalanul vádaskodókat is felelősségre kell vonni. Igaz, ez egy névtelen (sötétben bujkáló...) feljelentő levél szerzője esetén nehezen kivitelezhető. „Bizonyítsa az ártatlanságát!" E kitétel a Népszava 1999. augusztus 10-i számában jelent meg és a lap állítása szerint az MSZP szombathelyi elnöke mondta. Figyelem! Nem az 50-es évek második felében, a Pelikán elvtársak idejében élünk, hanem lassan a harmadik évezredbe lépünk át. E korszak jelszava, a polgári demokrácia alapja: az ártatlanság vélelme. Dr. Bartha László, Szeged polgármestere Miért fizessek más helyett? Nyugdíjas vagyok, egy 48 lakásos társasházban lakom, ahol egyébként egy bank is működik. Egyedül maradtam, feleségem meghalt, két gyermekem Budapestre költözött. Felmérve lehetőségeimet, elhatároztam, hogy megfelelő áron eladom lakásomat, ami 88 négyzetméter. Sajnos, még az eladás nem sikerült, mert áron alul nem akarom elkótyavetyélni. Bár lehet, hogy éppen a Szetáv kényszerít erre. Egyre elviselhetetlenebb számlákat küld. Ez év első félévére 148 m3 melegvízdíjat + víz és csatornahasználati díjat számláztak. El tudják Önök képzelni, hogy egy nyugdíjas, aki egyedül él, igyekszik takarékoskodni és ráadásul sokat tartózkodik távol, elhasznál közel 150 m3 meleg vizet hat hónap alatt? Megítélésem szerint fogyasztásom fél év alatt maximum 15-20 köbméter meleg víz. Ezzel szemben a Szetáv annyit számláz, amit nem szégyell, olyan szolgáltatás után, amit nem vettem igénybe. Olyan számlákat kapok, amit egyszerűen nyugdíjból fizetni lehetetlen. Példaként a május havi számlán 31340 Ft, amiből a melegvíz díj 22408 Ft. A Szetáv a mások melegvíz-fogyasztását velem és a hasonszőrűekkel akaija megfizettetni. Amikor rájöttem, hogy a következő számla akár 50 ezer forint is lehet, és a lakást még nem tudtam eladni, megrendeltem - egy nyugdíjas számára korántsem olcsó - vízmérő óra felszerelését. Úgy gondoltam, - én hülye -, hogy ezt a munkát a Szetáv, ahogy ígérte, végzi el legjobban. Június 8-án megrendeltem a Szetáv Csongor téri vevőszolgálati irodájában a mérőórák felszerelését. El is vállalták a munkát június 24-re, de át is vertek rendesen. A délelőttre megbeszélt időpontban nem jött senki, telefoni sürgetésre délután egy óra körül megjelent két lezser szerelő, minden szerszám, vízóra nélkül. Rövid szemle után közölték, hogy itt ők órát nem szerelnek (nem is akartak!), ha nagyon ragaszkodom hozzá, akkor máskor és nagyon sokba fog kerülni, inkább forduljak maszekhoz, az felszereli az órát. Hát így szolgáltat, így szerel a Szetáv! És így vesznek palira egy nyugdíjast. Teljesen kiszolgáltatott vagyok, ezért fordulok Önökhöz és a nyilvánossághoz. A privatizáció előtt álló Szetáv jó lenne, ha magyarázatot adna, és felülvizsgálná a számlákat. Arra is választ várnék, hogy a megrendelt vízóra szerelést miért nem teljesítették. Szomorúan állapítom meg, hogy a vízóra fel nem szerelése miatt egy újabb hónap veszett el, és fizethetek mások helyett havi 15 ezer forint pluszt. Arra is kell gondolnom, hogy ez szándékos volt, mert a Szetávnak így a legjobb. De egy kiszolgáltatott, átvert nyugdíjasnak, aki nem tudja ellenőrizni a cég számlázását, nyilván a legrosszabb. Tisztelettel: Deák Endre 6722 Szeged, Kossuth L. sgt. 18-20. I A hét fotója Szentesi zavar Előre bocsátjuk: semmiféle összefüggést ne keressen kedves Olvasó a fotó alapos szemügyre vétele közben seml Pusztán arról van szó: az üzletekkel és óriás plakátokkal körülvett mindennapjainkban, sehogyan sem tudta kikerülni fotóriporter kollégánk ezt a, számára az újdonság erejével ható, szentesi látványosságot és az azt körülvevő világot. S hogy így, az évezred küszöbén, összekuszálódik a fotó fá témájaként szereplő lóvontatású gyászkocsi és a környezete? S hogy ez mindenkiben más és más gondolatokat ébreszt? Nos, éppen ez a célja egy éles szemű fotósnak, akinek az utakat járva, még ilyesmin is megakad a szeme. Aztán, ha nyomtatott formában viszontlátjuk, bizony okozhat némi képzavart... (Kép: Tésik Attila, szöveg: Révész János) • Hagyományaink A suszter kaptafája Suszterájba menni a mai fiatal is szokott. Igaz, nem szívesen, mert azt szeretné, ha az éjt nappallá tevő, gyermekeinek mindent megadni akaró szülő, ha csak teheti, új lábbelit vesz. így aztán csak azok viszik suszterhoz a szakadt, netán csámpásra tapodott cipőjüket, akik nem szórják a rájuk szánt pénzecskét. Nemrég egyik ismerősöm lábán ragyogó cipőt láttam, és megdicsértem: „No hallod, tán rádszabadult egy bank, hogy ilyen szép cipellőre telik". Mire az ismerősöm: „Dicsérd, dicsérd, mert sokba került." És kiderült: 12 ezer magyar forintba. És elhűltem. Lenéztem a magam - hozzá, viszonyítva - krajcáros lábbelimre és azon töprengtem, mi kerül abban a pár cipőben ilyen sokba? És azon, mikor lesz árengedményes cipővásár, noha azok meg olyan otrombák, hogy nem mennék bennük el a színházba. Minekutána kielmélkedtem magamat, vissza pörgettem megélt évtizedeimet, hadd idéződjenek bennem a suszterek, csizmadiák, és a többi lábbeli készítő, akik évente többször is egymás alá árazták a bőr lábbeliket a szögedi Mars téri piacokon, vásárokon. Egyiken sem volt se árcédula, se olyan figyelmeztetés, amely a majdani viselőjének szólt, például: Enyhén vízálló. Mert, hogy a maiakon ez a legrövidebb intelem, hiszen nem egynek a dobozában valóságos regényt talál a vevő, a kedves, aki dobozost véve számíthat arra, hogy súlyos ezrekkel fizeti meg a hajtogatott kartondobozt. Az olcsóbbak - úgy hatezerig ugyanis egy nejlonzacskóban cserélnek gazdát a boltban, föltéve, ha a kedves vevő visz magával zacskót. Ha nem, akkor a hóna alá vágja, és csak otthon húzza fel. És használja, amíg... Napjainkban kevés cipésznek ad kenyeret a javító, a suszter szakma. Ám hogy e mesterség hőskorában, de még századunk derekán is, milyen jól jövedelmezett annak, aki akár új lábbeli készítésével, vagy a használt reparálgatásával foglalkozott, egyik szólásunk érzékelteti: „Suszter maradjon a kaptafánál." Vagyis: a suszter ha olykor más munkára is kényszerült, előbb-utóbb réájött, hogy mégiscsak a suszterság az igazi kenyéradója. Ki ne hallotta volna már, amikor hegyesebb fenekűre mondják: „Suszterseggű". Kihalóban van a susztertészta neve, aminek inkább hallható megnevezése a mocskos-, vagy lucskos tészta, barátságosabban: lekváros tészta. Hasonlóan finom, igaz, silány koszt lehetett, a suszterfánk, ami nem volt más, mint hajában (kemencefenéken, vagy lerniben) sült krumpli. Ám, hogy milyen finom magam is tanúsítom, hiszen paprikával és sóval ízesített, forró olajban mártogatva, máig kedvenc kosztom. A suszterszivart már nem hallani sehol sem emlegetni. Pedig volt ilyen: rövid és kurta, és igen büdös is volt, ám arra jó volt, hogy a suszter „elbagozgatta, közben beleverte a faszöget a mönyecskék papucsába". Mármint az istállópapusa talpába. Amolyan kedveskedő pörölést kapott az, akit ekképpen dorgáltak meg: „Suszterinas, kerekszék, üssön mög a nehésség." Nono. Ezt ne vegye senki magára; inkább nem is írom tovább, mi mindenféle szólás és közmondás kapcsolódik még a suszter szóhoz, hanem, lévén, a szakmához nem értek, így megmaradok a magam lapos deszkaszékén, a magam kaptafájánál. Ifj. Lele József olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt irások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Miután a múlt fűtési szezonban a Szetáv 23 ezer 770 forint összegű pótszámlával tisztelt meg, őszintén felháborított, miszerint a cég kvázi árendába akarja adni magát. A témáról írt cikkükkel teljes egyetértésben, felhívom figyelmüket, hogy a leköszönt önkormányzat 1998. szeptember 10-i határozatában írta elő a vállalati hiányosságok megszüntetését. Persze így is meg lehetne azokat „szüntetni", a lakosság teljes kiszolgáltatottságával. Szeged sajátosan vidéki város, amelyben emberi léptékű az élet, bizonyos szempontok mellőzésével, akár kellemesen is lehet élni. Ezt részletezni nem szükséges, Hol élünk? hiszen a város szülöttje, Temesi Ferenc a híres lexikonregényében bőven kifejtette. Magam ehhez 50 év itt lakás tapasztalatával csatlakozom. Csak az a „gyüttmöntség" ne lenne. Fel kell tenni a kérdést: ki zárkózik el? E szép és kellemes város fél évszázada közepes színvonalú vezetősége, vagy a szellemi elit? Ez a ma még rablókapitalizmus nem tudja kitermelni a maga virilistáit. Itt vagyonosnak, gazdagnak lenni nem dicsőség, sőt rejtőzködni kell. Több okból is. Kultúrszomi Alsóvároson Igazi színházi élménybe" volt része a kisszámú annál lelkesebb - közönség nek, amely összegyűlt, bog) megtekintse a „Csehov eg) felvonásosai" címmel megrendezett előadást az Als városi Kultúrház nagytér®] ben. Négy vidám jelenet dohányzás ártalmassága®0 Medve, Jubileum, Leány* rés) elevenedett meg a Karolina és a Piarista Gimnáz®® közös színjátszó csopoiiJ" nak előadásában. A máig ^ érvényes mondanivalót no dozó színdarabok rende»r a diákok felkészítője H° Hajnalka tanárnő vo'L fi egész éves munka ered* nyeképpen az amatőr sz játszók teljesítménye a h' tásos színészekével véts* dett. Az önfeledt szórak0] órái után visszatérve a táshoz, elszomorító vo» •Munkatársunktól rp>"tus 20-ától 2: S7meg a Szeged c' Portigazgatósá ^ngrad Megyei Röph E^gésaSzeged'i foa-szövetségaFelső' DOrt AiUlán°S I8 gutában a 40.1 '-kupa nemzetközi n f'roplabdatornát. A '"'esenrény-annak a iirí Endre inc f íJara a sorozatot - j Emlékezésre, a nos tözái 1830? ü" Ezért Pénte labda 5. or -Régi idők Jagalá," iáthatnak a; A sze8ed' ör, [ Jyári, Nusser. Hu. 7 na' Ara»y. Pétre és a megjelent edzői pbuvalódott csapat e tény, hogy a remélt ne-. ép —— «apai regnek csak kis töredéke) £ Jöttre. A hölgy lent meg. A jelképes ös^0zdül'fr,lk Másukat - 100 Ft-os - belépőjegyet k ' lddnként má árbevétele pedig felé' j^W mosolyt csal fedezte a terem bérleti <HF nak. S történt mindez ai* j a ellenére, hogy több gi"n] U9 umban, kollégiumban ^U kultúrházban is időben hirdették a programot ' előzmények - két sike<°, |ud. telt házas iskolai előad8 A ^o .tónktól alapján joggal hihette] p0Zent«i Szabadi szereplők, hogy érdemes % augusztus 2( rosi szinten is bemutatkojJgeti jPortnapot uk. Remélhetőleg nem sr 10-Öfi egyéni é ,v éi mózesek révvel » kedvüket a június megnyilvánult csekély V^6* reggel 8 ón deklődés, melynek °kaielyS7(" ',J®lentkezi - • L • -u „" vf ^színen lehet 7 to tanév veg. „hajraban gyanekk 7-30tem felfedezni. "HomM. - nevezi Amint azonban éJ Wu ',!°téren <c nyekkel telve hazafelé ti? 'W^0 a sPortPus tam, a Mars téren höm/ enyre> ami szinté gő tömeg valósággal 0 dort a sörfesztivál ";jJerSenv ls'"u"clu "" rátához. A hatalmas érde* le|y y <9°ra), mely . j.rf y!,zlne a tx.u ix r .. b«Ü dést látva elgondolkodó lehet, hogy a kultúrába] megtörtént a rendszervá'1] < illainé Puskás Az adó becsületes kifi"" mellett meggazdagodni héz. Az általános élsz®-- j . . nyedés mellett tehetős"^ «epl»i lenni kihívás. Ezért a • IIUUIU^ dUlUXdl d MW' u forgó villák garázsaiban [«, Szentmárton ad het csak veszély nélk"! :rbj h az országos ron mogatni. qak ™Jn°kság 9. fordu Mikor ezeket a távo'% sem kidolgozott, ele" gfel t hagyományok: iír r[e|°en - a mezőnyi dolgokat írom, mindek. endkívül unalmas Cicero mondása villan 1 J 7 "em maradtak é " vL1, tAutoteile Team) diuturna simulatio": b'"1 tr^r|y' (Bo"Na AC) sokáig nem lehet m«' az '500 kcm felt beszélni. j Vzer 3n' Ennek 1 Csak beszélni pe'J n örökké lehet, de mi érte'® ^, J Cs fi "hooás", Nagy Si Marosi J^'ti k Lajos fordu közgazda, nyugaim/toegjE21"1 uralta vezérigazgató-hely0 f i [tat, de Csernus Et motorral hajti jogarával ezúttal m( usztus 2 "abadid . - - szerve: teniszpályákon a ko es p; '"kor rajtol. Korhatár nél . a svájci rendszerű sí -me a Tóth József u Csern *vásárh te milliós autókat a kacsai/ laptársunktól pepjv'wl néző volt 3 szem írtew Közlekedésről, iskolásoknak Június 17-én iskolánkban „Egy nap a biztonságért egy nap az iskolában" című bemutató volt. Nagyon örültünk, mert borzasztóan elfáradtunk a tanulásban év végére! Egész délelőtt, teremrőlteremre járva érdekes előadásokat hallgattunk: a vöröskeresztesek a balesetekről, az elsősegélynyújtásról, az ÁNTSZ az egészségünk védelméről, a Kiskunsági Nemzeti Parktól egy bácsi a természetes környezetünk védelméről beszélt, és szép kitömött madarakat mutatott. Foglalkoztunk a KRESZ-szel is, sőt az udvaron felépített tanpályán minimotorokra ülve gyakorolhattunk, filmet néztünk a parlagfűről, ez nagyon érdekelt bennünket, mert sokan allergiások vagyunk rá. Egy tűzoltó bácsi eímondta, mit szabad és mit nem szabad csinálni egy otthoni tűz esetén. A nagyok, 7-8. osztályosok, a drogozás veszélyeiről is beszélgettek az előadóval. De legjobban a tűzoltók és a rendőrök bemutatója tetszett. Megmutatták a vízágyú, a különböző szerszámok működését, ezeket az autós baleseteknél has' ják. A rendőrség ujjleny1 fosainál magunk is a"] ujjlenyomatot, jó mas lett a kezünk! Kutyás mandós bemutatót is ti tak, füstgázzal és kel, persze csak vakt] nyek voltak, de olyan gosak, mint az igaziakSok érdekességet lá" hallottunk és tanul"1 amit köszönünk mind0' nek: Szalai Szai Alsóvárosi Ál"' j Iskola eD .te őket - az első i g ert célba. A másoc A ' a harmadik Bozs g a negyedik hely q -'9rád megyei" c ^••nus Endre és B<