Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-13 / 188. szám

ION aboitbaK fóliák, műtrágyák, <, háti permetezők, szők. izök: erékpár-alkatrészek, jlési anyagok, fitting8" I, ami a házban ís. a legkedvezőbb áro«! .: 62/405-428 s azon túli javítások 'izsgáztatás ikesítés. KÍVÜLI SILAT"! ik és csak mosT kLMERA i járművek 000 Ft-tól gy 100.000 arancia! 4 szatymazi Anonymus bb millió ember csodálhat,g Gerdán, ahogy a Hold san „bekebelezte" a Na'jd „kiköpte". A világ taján felkerekedtek az hogy elzarándokoljaahol a leginkább élvezezt a nem mindennapi jeEz nem volt másképp sem. profi" csillagáa község határ'ábort, és maguk köré az érdeklődő fiatalokat, Gátőröket, néhány napig * kémlelték. Tegnap dél"kerestük a mobil csillaghogy megtudjuk, lerült látniuk a jelenségből, kutatásokat végeztek, il5 b°gy töltötték ezt a pár na^tymazon. A kapun belép|0tt2°kásos tábori hangulat fo?v kinket: sátrak mindenfelék labdáztak, a felnőti -l nagy sátor hűvösében beA táborvezető keresésére indultunk. Az első megszólított férfi mogorván azt válaszolta, hogy alszik. Továbbmentünk. Egy fiatal hölgyet kérdeztünk meg, a válaszán egy kicsit meglepődtünk. Ugyanis kiderült, hogy az a vezetőjük, akibe az imént belebotlottunk. Vagyis a morcos úr a főnök (aki ráadásul saját állítása szerint még alszik is). Visszamentünk hozzá. Bemutatkoztunk. Na, ettől még mogorvább lett az ábrázata. Fennhangon kijelentette, ő utálja a firkászokat, nem mond semmit, különben is, mit keresünk itt! Ő neves pesti csillagász, nem ér rá velünk foglalkozni. Nevét se volt hajlandó elárulni, csak annyit mondott: „Hívjanak Anonymusnak!" Lehetséges, hogy Anonymus úrék valami nagyon érdekes, sőt titkos dologra bukkanhattak a szatymazi pusztán, amit nem kívántak az orrunkra kötni... K. I. urna. msemm msmm^S güeszjJ IIK 1)1 II S l vh ^ mim^M^mmmm mmBúimmi mk'STELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, ételek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fú út 88. Tel.: 62/269-397. Batóstya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 6Z/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság túr l/A. Tel.: 62/276-542. 91<-ÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, U"és, Fogarasl u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-Z3I. Forráskút, Ú| u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. IO/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, F<5 u. 2. Tel.: 62/285-1S4. ^ATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, ^tymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. S. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504 NYOMDAI SZOLGÁLTATÁSOK: 62/420-819 AUG. 13, PÉNTEK, 1999. AUG. 13. KITEKINTŐ 9 Lóvá tett ló? Vagy a napfogyatkozáskor mindenképp illő gazdai óvatosság hágott a tetőfokára?! (Fotó: Gyenes Kálmán) Amikor a zöld mezőre kék ég borult, s a horizontra felhők színes fénynyomatai mosódtak, már meglobbantotta távoli fényét néhány csillag, még a méhek is, mint ezer kicsi helikopter, csupán csak lebegtek. A rezzenéstelen táj nesztelenné vált. Az idő végtelennek és hihetetlennek tűnt. Ekkor valaki az üres pasztába kiáltott: Brutális ez a totális napfogyatkozás! Mint érc kondulására, mozdult a nép. Tapsolt, tombolt. Az üvegfényes déli éj múlni kezdett, hamar visszakötötte gyöngykoszorúját a Nap. Ragyoghatott. Durrant a pezsgő, rotyogott á hosszú lére eresztett paprikás krumpli. Napnéző szemüveget sorsára hagyó alkalmi táborozók az új idő ünneplésébe kezdtek. Gyepre, pokrócra vetették magukat. A napfogyatkozásra a perczeli pusztára érkező táborozók ünnepe igazán ekkor válhatott teljesen felhőtlenné. Merthogy egyáltalán nem annak indult. A hőségbe szerda hajnalon belopakodó eső igencsak ráijesztett a népre. Előtte a forróság és a magyar vasút tette ezt. Bár néhány kocsival megtoldották a pesti szerelvényeket, de kedden, a szegedi gyorsokon már a kalauz se tudta magát végigverekedni. Szó szerint „saját levében főtt", aki részese kívánt lenni a teljes napfogyatkozás látványának, hiszen a hőmérő higanya már legszívesebben magától visszafordult volna, merthogy közelébe ért a negyven fokot jelző rovátkának. Mindemellé a kedd délutáni sebesvonat Pesttől Kistelekig három és fél óra alatt tette meg a két és fél órás utat. (Ahogy mondják: Kecskemétnél már kívül is kapaszkodtak. Azt azért nem mondhatjuk, hogy a magyar vasutat váratlanul érte a napfogyatkozás, és egyáltalán nem készült rá, mert másnap már jöttek a különvonatok, némelyik szinte kísértetvonatként, alig pár emberrel robogott.) A perczeli pusztába érkezők, több mint húszan, mégis szerencsésnek mondhatják magukat. A félegyházi személyvonat megállt a kisteleki szőlőki megállónál, igaz, éppen ellenirányba esett az utazás, mint a tömeg érkezése és az eső is elállt kilenc órára. Sőt. Kevéssel a napfogyatkozás előtt meg a Nap is kisütött. Mire a Hold takarásába ért, és kezdett fogyni, már a legremekebb időnek nézhetett elébe az alkalmi Napnéző csapat. Sötétnéző vidámodásra készültek. Néhány nemrég ballagott ságváris diák, természetkedvelő szegedi egyetemista határozott úgy, hogy „ha esik, ha fúj, a napfogyatkozást a kisteleki mezőn éli át". Erre tekintettel cuccoltak, szerelkeztek föl Napot néző szemtakaróval. Egyikük még vaskos meglepetéssel is szolgált. Útközben talált egy lengyelt, aki a tenger melletti Sopotból keveredett Szegedre, s ha már így esett, hozta magával a másik két lengyel diákhoz, Aniához és Wrzosekhez, aki már útban volt Kistelekre. Mégpedig a most érettségiző Nóvák Anikó meghívott vendégeként (ki a toruni egyetemistákkal még a korábbi angliai diáktáborban ismerkedett meg) és a kölcsönös barátság okán választották Perczeit a napfogyatkozási ceremónia színhelyéül. Mateusz Lasota - így hívták az idevetődő lengyelt - kicsit egyedül érezte magát, de mivel angolul mindenkivel szót értett, ezt el is mondhatta, meg azt is, hogy ennek ellenére igazán örült a diákszerencsének, mert a ma• A napfogyatkozás csöndjében - Kisteleken „Zöld mezőre borult a kék ég" Dóci falunap • Munkatársunktól A dóci önkormányzat képviselő-testülete a helyi művelődési házban és környékén rendezi ineg augusztus 21-én és 22-én a falunapot. Az első napon, szombaton ünnepi misét tartanak, amelyet a rendezvény megnyitásának ünnepsége követ. A település virágosításában élenjáróknak oklevéllel köszönik meg fáradozásukat. A műsor keretében bemutatkozik a dóci gyerekek néptánccsoportja, illetve a Csillagfű asszonykórus. A megnyitó után az érdeklődők az általános iskolában megtekinthetik a macikiállítást, délután folytatódnak a szórakoztató előadások, műsorszámok. Láthat a közönség társastáncot, citerazenekart és bűvészt is. Este: nosztalgiabál. Másnap, augusztus 22én látványos programnak ígérkezik az autós terepverseny, amelyre bárki benevezhet, ha érvényes jogosítvánnyal és járművel rendelkezik. is zavartalan kapcs" ;yen, ha nem éln£Í Ez nem is csak a;rjed ki. Bárhogy1; ődött az apaságaiiáddal, nagyszülő* testvérekkel is lét" kapcsolatot. társadalom hogf i tudomásul ezt1 íban előítélettel I" tt helyzetet? z egyre kévést Kedves Környékbéliek! 1}8y szavunk se lehet. A Nap végül is tartotta magát a törvé"yéhez, akkor és úgy bújt el, ahogy eddig bármikor. Előre fentett időben, milliók szeme láttára. Ha azt mondom, hogy IffPi napfogyatkozás mégis beszéltet magáról, remélem akm[jfm íárok messze az igazságtól. Már csak azzal is, hogy „ let ynm lóvá le" bennünket. Megvetette a sok szemüveivente 27 ezer gy£I s 's dobhattuk is volna ki azokat mind egy szálig, ha az utolsó rint a válás. Fel"" fiatban nem derül ki, hogy mégis csak kiderül. (Az alkalmi úatt nincs ma a * fanok mondják: az esővel, borulással való ijesztgetés nélkül inban különösei1 fyon egyhangú lett volna a behírelt esemény, így legalább : a házasságon kivl Jf örült, aki örült s volt miért izgulnunk. De, még egyszer t gyermekekkel M Mont: szavunk se lehet! Hogy úgy mondjam: A Nap állta a Ettől " Amit ígért, betartotta. fomagam - micsoda önzés, Istenem? - szerettem volna, ha Percnél jóval tovább marad a sötét. És ne csak évszázadon""t legyen! Miért is? P l fa nem hamvadó optimizmusom tüze arra biztat, ha a yjogyatkozási sötét pár pillanatnál tovább tart, esetleg még o vetkezhet a várva várt magyar csoda. Például a hirtelen jött j0 P "lőtt hamarébb fölvirágozhat az ország. Nincs kizárva, yj? " tar'ós sötétben a bűnözők beleunnának a sötét ügyekbe. n^aouua j se elképzelhetetlen, hogy a hosszan elnyúló éjszakákon ics súlyos kizáró" f'oporodna a jó házasságok száma. És nem látnánk egy indolva ezeket. f"' dolgot, ami a világosban azonnal szemet szúr. Az elcsatam szabad a gye? cíj belvízelvezető csatornákat, a kikátyúsodott utakat, az iegeníteni a máj" "Mgolt földeket, hogy csak a legszembetűnőbb bajainkból ől, mert nem tud* „ Tehát, olyasmire vágynék, amire mindnyájunk vágya )r lesz rá az ék? N- Olyasmire, amelyeknek most igazából hiányát szenvedjük. e. A kapcsolattal* Jmiért a napfogyatkozás sötétjét kérem ehhez? lek érdekében frl nem a hatalmasok jóindulatát? ózni, és biztosít'*, minapi mizéria kapcsán megfigyelhettük: ezt a földön szakadjon el a f "örvényes jelenséget mindenki ezer szemmel figyeli. Ez ídtól. hjtt 0re beharangozott sötét ügy, amelyben pontosan kiszámíTabák A" a^fmert » a világosság mértéke. A másfajta sötét ügyek, igen ' sajnos egyre jobban átszövik a magyar társadalmat, OH Sa* mértéktelenek, és igencsak kiszámíthatatlanok. Emiese'leg menetrendszerűen is érkező társadalmi sötétség r nem okoz akkora örömöt, mint a Napot takaró Holdé. Csak hurráznak miatta. elJes napfogyatkozásnak még mindig sokan tapsolnak. FöL HIDRA egykal*"k*azok, akik tudják: ez a sötét nem az a sötét! No, de inrös csaptelepei, 6 ne is bonyolódjunk a sötét ügyekbe. Soká lesz még újabb a inth "apf0gyatk0zás'ható, tUzta ügyek reményében köszönti Önöket: an sem. 1 működő kapcs"1 élő szülővel, és saládjával. Egy" , bármi történhet ó szülővel! A"" gy fogalmaz: W ó szülő meghal,» éled a másik sz« leti joga. A gyei"* adózásába kerül, gyar puszta közepéről láthatta a sarlóként tűnő, s ugyanúgy vissza is érkező Napot. Csodálhatta a ritka természeti jelenséget, azt, hogy a horizont több színében pompázott. Lali - írásos nevén Nagy Judit tolmácsolta így a lengyel diák mondatait. S ezt se a miskolci Bíró professzorék, se a pesti Megyesiék, de még a tiszalöki Antalóczy rokonok se cáfolhatták meg. Az alkalmi perczeli csapat telefonkapcsolatot tartott Siófokkal ( a barát Kajtár Feriék ott táboroztak), nézte a tévés közvetítést és a végén, mint nap mint nap a Nap, menetrendszerűen szétszéledt. Ki erre, ki arra. (Gera Brigitta például Balástyára, Martonosi Linda meg Makóra, a többiek vissza Szegedre) Nemcsak az említett Mateusz Lasotának, Remigiusz Wrzoseknek, Ania Paneckának, hanem remélhetően mindnyájunknak örök élmény marad, hogy végül is a drukkolás bejött s a dróton pihenő madár nem esett le, a szomszéd tanya állatai életben maradtak és a birkák se bolondultak meg. Pedig, ahogy mondták, minden okuk meg lehetett volna rá, hiszen ilyet még nem tapasztaltak. Ha már az igazság papírra vetésének perczeli módjánál tartunk, annyit elárulhatunk, hogyha egy kicsit jobb az idő, a mi birkáink is világhírűek lehettek volna. Mégpedig Hódi József tévésember kamerája jóvoltából. Fölhívták ugyanis pesti kollégái a napfogyatkozás reggelén, ha talál pusztán legelő nyájat, amint éppen a gémeskútnál tör rájuk a napfogyatkozás, vegye őket filmre. Kaptunk az alkalmon, világszenzáció mégis csak világszenzáció. Sajnos, az eső közbeszólt. A legjobb jóindulatunk ellenére is a biricák a hodályban maradtak. Mivel más újság megírta, hogy a napfogyatkozás esőnapja csaknem nyolcvan év múlva lesz, bizony, a perczeli puszta népe e látványosság nélkül kénytelen viselni odáig az időt. Majoros Tibor Milyennek látta a jószágokat? Zónai Antalé, forráskúti gazdaasszony: - Szerintem egy kicsit nagy feneket kerítettek ennek a napfogyatkozásnak. Én ugyanazt csináltam, mint máskor. Enni adtam az állatoknak, kapáltam a kertben, ebédet főztem. Pihenésképpen kiültem az udvarra és enni kezdtem egy hatalmas szelet görögdinnyét. Evés közben a ház fala mellett álló fa lombjai között figyeltem, ahogy a Nap lassan „elfogyott". Előző napokban a rádió is mondogatta, hogy lessük meg az állatokat, miként viselkednek napfogyatkozáskor. A kacsák és a csirkék elültek ahol voltak. Ránéztem a malacokra is, de azok nyugodtan turkáltak a hátsó udvarban, mintha mi se történt volna. K. T. Krisztin Géza, szatymazi nyugdíjas mozdonyvezető: - Az idén lettem hetvenéves. Nagyon örülök annak, hogy részese lehettem egy ilyen csodálatos élménynek, mint a szerdai napfogyatkozás. A kertben egy hegesztőszemüvegen keresztül figyeltem a napot, a feleségem pedig egy széken ülve hámozott valamit. A sötétség alatt az összes kacsa és tyúk az asszony köré sereglett, majd miután ismét kivilágosodott, visszamentek az udvar végébe bogarászni. Két hízót is tartunk. Hozzájuk nem néztem be az ólba, de semmi zaj nem jött felőlük. A malacok nyugodtan „vészelték át" ezt a különleges természeti jelenséget. A kutyáink és macskáink pedig ugyan úgy viselkedtek, mint máskor. Ancsányi Ferencné, sándorfalvi konyhai kisegítő: - Szabadságon voltam szerdán, így a házunk udvarán nézhettem a napfogyatkozást. Hosszú a munkaidőm, így csak néhány állatot nevelünk. A két disznón és a pár tyúkon kívül a két házőrzőnket kell ellátnunk. Általában délben szoktam vizet adni a hízóknak, ez így volt szerdán is. Mikor bementem hozzájuk, észrevettem, hogy mindkettő az eget kémleli, de emellett nyugodtan viselkedtek. A baromfik abbahagyták a kapirgálást és elindultak az óljuk felé. A kutyák nem ugattak, hanem mindegyik a saját vackára húzódott. A kétperces nappali éjszaka után a csirkék és a kutyák előjöttek a rejtekhelyükről, a két sertés pedig inni kezdte a vályújukba öntött vizet. Farkas István, zsombói földrendező: - Egy kicsit rossz a szemem, így csak a besötétített szoba ablakán lestem ki néha a Napra. Inkább a televízió éló közvetítését néztem a feleségemmel együtt. Két malacból és hat tyúkból áll az „állatseregietünk". A déli harangszó után pár perccel a sertések elé öntöttem a darát és a moslékot. Feltűnt, hogy jobban ennének, mint máskor, de nem nagyon foglalkoztatott. A csirkék az udvaron kapirgáltak, de mikor a Hold teljesen eltakarta a Napot, megindultak az óljuk felé. Csak ennyi változást hozott a portánkon a napfogyatkozás. A macskánkat érdekelte legkevésbé a jelenség, elnyúlva feküdt a verandán és szunyókált.