Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-12 / 187. szám

ebb ép itisztika, amelyé' • Újra zenélt a KFT együttes Varázslat a Forrásban A napfogyatkozás al­timából egy különle­zőbiztosok, hot) 9es rendezvényt, lát­' Vqnykonyhás, fáklyás 'eivonulásos, ünnepi ze­nemüvei aláfestett kerti ""népséget tartottak a ©Tas Szállá kertjében, ©'/nek érdekessége az «net együtt zenélő KFT e9yuttes volt.. lAetncsak kiváló napfigye­> hanem remek szórako­© is választottak, akik el­^gadták Sándor Péter ügy­zeto igazgató invitálását a ©rás Szálló kertjébe, és szt vettek a szálloda kerti ©épségén. A Forrás-kert e a délutánra valószínűleg ©ged legkellemesebb nap­gyatkozásos pontja volt, C T í" bÍZ°nyít' hogy a na Televízió is ezt a hely­«|S2,nt választotta Szombat­•tány első évi telje .lék nem tudja, * 15 százalék kia' égedett, 10 sz& is a megkérdező mzlvebben ny/ eadási művelet © lezetteket 100 ^ biztos kérdésértr« 'tak, összesen l"' P. g dilemtfC csírái sok hely-Siófok-Szeged ten­gelyű kapcsolásos élő műso­ra számára városunkban. Hogy a ritka természeti je­lenség még ritkább legyen, arról a Napvarázslat szer­vezői tovább gondoskodtak, hiszen Bornai Tibor vezeté­sével a napfogyatkozásra is­mét összeállt, és több mint kétórás koncertet adott a ré­gen látott KFT zenekar. A je­lenséggel járó sötétedéssel együtt a zenekar eljátszotta az erre az alkalomra írt ze­neművét, mely kivételesen jól illett a nap eltűnéséhez s visszajöveteléhez. Míg Bor­naiék azt énekelték, hogy „visszakapja a fényt minden árnyék", a Forrás kertjében elindult a csodavárók fáklyás körmenete is, mely a népha­gyomány szerint a Nap visszavárásához kapcsolódik. P. J. yzati szerep0 al lehet enyhítH gadhatatlan, h°íL nál rendezettebb© Nyugodt állatok a sötétben ^maradt a szenzáció van szükség a majd az igaz# nok létrehozás® eben a közigaz© tatás hatékony© * Szegedi Vadas­Emellett át kell qrkban még pór perc­amfinanszíroz©! ° totalitás ideje re az eddigi osZt©;r sem tudta senki, . pályázati táfflfgl © "ámíthat. Az iz szert is. Prior'11 ] 'ott közönség reakci pnia a működő f© végül hangosabb ; bevonásának. e|tünőbb volt, mint lenőrző, monitó "1e9«gyelt állatoké. ;r mellett ut|Sp írsfinanszíroz®] .©tagos látogatottságú va a fejlesztése" lvegi napként élte meg a k korrupciómén' QasPark személyzete a kormányzat naGf"ap1l é8> jelenséget. Az ak tartja. Az erá"1 iat°kat több biológus, dekében módos" njctemista és egyszerű la­tfejlesztési törv?! © nézelődő próbálta térség elvének fegfigyelni, de a várt hangsúlyt kell " ©©ció elmaradt. Az ál­rt új önkormány1,. °k legfőképpen két do­íztójogi törvény* © re g lenne, az al* g?* ... _ _ íódosításával P? viselkedésére. Ezt :k között - a r® Q©e'te meg Buk Pál, a kérdései válM? )(.rE Magatartáskutató műbbé. (.©ta'ének munkatársa is, Heménye sz«f'j,, a gibbonokat kísérte fi­Iföldi régió mv tel vehet résztaí •amokban ? é riasztónak tad( térségben több J) VELE tár- mmel- ür Újhelyi r'a gibbonkutató szerint fejlődését szotó ©ke«ség, hogy a reggeli b a|att Kaszat, a fiúma­ris példaértékűn* a lányok énekhangját őfeszítések. Eü*, ©álta. Egészen tíz órá­ié pedig egyre (©zonylag sokat énekei­be az irányba, * ugrándoztak, tíz óra ánia és a Balkán n pedig teljesen termé­ül. A lehetősége"" lesen és nyugodtan ül­i élni kell. Ugyn^'tek a fűben. Örültek a FHAR Í °RAI, végének, mindössze a •bttük álló emberek iz­;gkövesedett ér? ©©ágát vették át ;k még ma is ér®l tent Nem semmi különleges ísukat némely'."'latkert többi részén 'áros között. A® j ' alvómozgást lehetett tlan önálló® 1 a flamingókon, a gó­>1 fakadó széth0' ^ kon, a pan(jamedvéken t fejlődés koü]' "éhány majomfajtán, válhat. Úgy vé" ©Hó, a hullman „vezér­sió odafigyel®* ©m" állítólag kivétele­kisugárzása ©lem vicsorított a közé­i lehetne a ma* © férfiakra, holott más­lizonyos szemle az ötéves fiúkra is ki­a Dél-Alföldö0, 1 a"tja fogait. A szurjká_ van ahhoz, hogJr gondolkodású *f ég javaslatait ez a régió az <®1 ndő években v® jlődés versenyk" ije lehessen. N. Rácz J"1 kezdésh^ LÉKEK ták egyszerre többen őrködtek összefurkált vá­ruk tetején, gyors és ránga­tózó fejmozgásaikkal el­kápráztatva a köréjük gyűlt nézősereget. Legtöbben a dél-amerikai részt válasz­tották a szemlélődésre, má­sok a majomketrecek előtt sorakozva kerestek alkal­mas helyet a megfigyelés­re. Egy sötét kabátos úr sa­ját bevallása szerint a NA­SA részére figyelte meg a jelenséget, egyik kezében sörösüveggel, a másikban pedig alufóliával. Maga sem tudta eldönteni, me­lyikkel nézzen a Napba. Az állatok persze csak a kamerák és a kutatók szá­mára voltak végig érdeke­sek, a totalitás kezdetével a közönség figyelme az ég felé fordult. A sötétség be­álltakor már csak az embe­rek kiáltozását lehetett hal­lani. Néhányan hallották nyeríteni a lovakat, voníta­ni a farkast és kukorékolni a kakast, észrevették az idegességet a pulykán, a tengerimalacokon, de dr. Gősi Gábor igazgató sze­rint ezeket akár előző nap is produkálhatták volna az állatok. „En személy sze­rint jobban örülök annak, hogy nem reagáltak. In­kább legyen csendes a kert, minthogy a teve és a vadlo­vak áttörjék a kerítést." A vadaspark felkészült az esetleges pánikra is, mentőautó és állatorvosok álltak készenlétben a hátsó bejáratnál. Bár a látványos reakciók elmaradtak, az ál­latok viselkedéséről ké­szült felvételeket a kutatók még hónapokig elemzik majd. Jenei Rita TK adidőruhák ;zfelszerelése ' ^'latokat nem zavarta meg a napfogyatkozás. (Fotó: Gyenes Kálmán) NAPFOGYATKOZÁS 9 • Visszatapsolták volna a Holdat a Nap elé Az égi mozi filmjét nézték • Nemzetközi csillagásztalálkozó Szegeden A kutatóknak is élmény volt Bebizonyosodott: a napfény városának leg­nagyobb turistalátvá­nyossága a napfogyat­kozás, ekkora tömeget mindenesetre rég látott Szeged. A Nap nem mondta le másnaposság miatt a programot, s a Hold sem késett, mint valami elkényeztetett sztárvendég. Aki végig­nézte a napfogyatko­zást, függetlenül attól, hogy honnan érkezett, azt mondta: megérte. Sokan vissza akarták tapsolni a Holdat a Nap elé. Emberek ezrei nézték az eget városszerte - arcuk előtt védőszemüveg -, tele volt a Tisza-part, a Széchenyi tér, a korzó. „Még fél óra van a napfogyatkozásig!", mondta a műsorközlő a népes Szé­chenyi téren, „már csak ne­gyedóra, és fogyatkozik a Nap! Itt kapható védőszem­üveg, vegyék, hogy délutáni műsorunkat is láthassák! A napfogyatkozás nem jött vol­na létre a (itt különféle cégek neve következett) kft.-k nél­kül. Már csak nyolc perc... Már csupán négy... Három... Kettő..." - Ment a vissza­számlálás. A Nap sarlója egyre vékonyabb Volt, s kü­lönös, sápadt fény öntötte el a tájat. Az ég nem égszín-, hanem mattkék volt a felhők között. Rohamosan sötéte­dett, fel-feltámadt a szél, a galambok, amelyek máskor toronymagasan szoktak ke­ringeni, most alacsonyabban szálltak. Az egyik platánfá­ról a másikra rigó repült át, perregő számnyal, ám lassan (neki ne menjen valaminek a homályban), mint amikor es­te van, és keresi az éjszaká­zóhelyet. Már csak egészen Fogyatkozik a Nap. A ritka természeti tüneményt a Tisza-rakpartról is rengetegen kísérték figyelemmel. (Fotó: Miskolczi Róbert) vékony Nap-sarló látszott ki a Hold mögül, alkonyi ho­mályba borult a város, aztán hirtelen este lett. „Óóó!" ­szakadt ki a tömegből, amely előtte egészen néma volt, csak a zene szólt halkan, nem mentek autók, nem zsongott a város. Enyhe, hűvös szellő lengett, a fekete Napnak gyöngyházfényű pe­reme volt, mellette feltűnt a Vénusz, kénsárgán világított a nyugati ég. Mindenki a Na­pot nézte, immáron szem­üveg nélkül, aztán hirtelen kibukkant a fekete korong mögül a Nap pereme, ám im­már az ellenkező oldalon. ­Ott jön! - mondta mindenki, világosodott. A nyugati ég alja már nem sárga volt, ha­nem mattkék megint, ismét világított a különös, sápadt fény. A tömeg, amely addig egy helyben állt, s a napot nézte, újra mozgolódni kez­dett, a Tisza-partról elindult az egyébként is népes Szé­chenyi tér felé a nép. Az ar­cokon fölszabadult boldog­ság, egynémelyiken elragad­tatás. - Életre szóló élmény volt - mondta a nyüzsgő Tisza­parton a szegedi Petrovics Ágnes, aki az idén érettségi­zett a Fodor József gimnázi­umban. - Amikor a Hold el­takarta a Napot, szinte miszti­kus érzés fogott el. - Somló Mariannának is nagyon tet­szett a látvány; Marianna Szolnokon tanul főiskolán, emellett dolgozik. - Főnöke­ink mára szabadnapot adtak ­tette hozzá. A budapesti Ala­dzsits Patrícia és Lakatos Zsuzsanna, akik a szegedi Prágai László társaságában nézték végig a ritka égi jelen­séget, azt mondták: megérte Szegedre utazni, kár lett vol­na kihagyni. - líissé humoros volt viszont, hogy amint vége lett, rögtön elkezdtek csörög­ni a mobilok, mindenki hívott mindenkit, kérdezve, ott mi a helyzet - számoltak be az égi jelenség egy kevéssé emelke­dett velejárójáról. - Drago­nya Krisztina, ugyancsak a fővárosból (barátnőjénél, a szegedi Kovács Kingáéknál szállt meg tegnap) nagyobb sötétséget várt, de így is óriá­si hatást tett rá a tünemény. ­Tisztára libabőrös lettem. Megborzongtam, amikor bújt elő a Nap, és a tömeg kiabál­ni kezdett, tapsolt, éljenzett. ­Szenzációs volt - mondta a szintén pesti Hájos Hajnalka. - Sokat olvastam a napfo­gyatkozásról, de ezt átélni kell, túl azon, hogy olvasunk róla - beszélte. Még mindig a szokottnál sokkal csöndesebb volt a város, de már indultak az autók, kezdődött a zson­gás. Hűs lég borzolta a folyó hátát, percről percre világoso­dott. A Nap sarlója - a védőszemüveg mögül látni lehetett - mind szélesedett, már csak egy darabka hiány­zott belőle, aztán az sem. Olyan volt az emberek arca, mint akik valami különösen felkavaró, katartikus film után, épp jönnek ki a zsúfolt, esti moziból. A Nap sütött, már nem mattkék, hanem au­gusztusi fehéreskék volt az ég­Farkas Csaba A szegedi csillagvizs­gáló a napfogyatkozás ideje alatt zárva tartott, a kapun belől hazai és nemzetközi szakemberek folytattak ezidő alatt ku­tatásokat. Pontosabban folytattak volna, ugyanis a felhők észleléseiket tu­dományos feldolgozásra alkalmatlanná tették. A „déli éjszaka" megfi­gyelése több hazai és külföldi csillagászkutatót vonzott a szegedi csillagvizsgálóba. Schücking Engelbert egyene­sen New Yorkból utazott Szegedre. A professzor kuta­tási területét nem érinti, hi­szen asztrofizikus, és kozmo­nológiával foglalkozik, de úgy gondolja, szeptemberben az egyetemen tanítványainak mesélnie kell az évezred utol­só napfogyatkozásáról. A csillagvizsgáló kertjében a Debreceni Napfizikai Obszer­vatórium igazgatója, Ludány András munkatársaival a szűnni nem akaró eső miatt csak az utolsó pillanatban, 20 perccel az esemény előtt állí­totta fel hatalmas távcsövét. E közben a kupolában a csillag­vizsgáló berendezésével is­merkedett az a 18 tagú, csilla­gászhallgatókból álló csoport, amelyik előző nap érkezett Portugáliából a Portói Tudo­mányegyetemről. A házigaz­da, Szatmáry Károly csilla­gász nem várt komoly tudo­Ki a távcső kivetítőjén, ki az égen figyelte a ritka jelenséget. (Fotó: Karnok Csaba) mányos eredményt a mai vizsgálatoktól, mint mondta, a műholdas világban erre a földi vizsgálódások már nem alkalmasak. Az élmény ki­elemzéséért speciális műsze­reivel azért ő is készített ne­gyedóránként fotókat, és meg­örökítette videofelvételen is a jelenséget. A csillagvizsgáló vendégei közül egyedül a cse­hek adták fel: ók tíz óra körül összecsomagolták műszerei­ket és elindultak a felhőmen­tes Nyugat-Magyarország fe­lé. A szakemberek tartózko­dása negyed tizenkettőkor en­gedett fel, amikor a masszív felhők mögül először kibuk­kant a Nap. Szatmári Károly telefonon kapcsolatban állt az ország több csillagvizsgálójával, így folyamatosan kaptuk a híre­ket a Nap és a Hold állásáról. A nyugati országrész és Sze­ged felett látott égi tünemény között hatperces az eltolódás, kommentálta a szegedi csilla­gász, majd jelentette a kollé­gáknak, hogy a fogyatkozás elején 5-10 percig tudtak fo­tózni, de egyre jobban re­ménykednek, mert nyugat felől már tisztul az ég. A kertben felállított csilla­gászati távcső ernyőjére kive­títve biztonságosan nézhette mindenki a Hold és a Nap ál­lását. A Napkorongon látható fekete foltokra a csillagász­hallgatók adtak tudományos magyarázatot. Napfoltok, mondták, amelyek jelenleg a csillagászat kiemelt kutatási területét jelentik. Fél egykor, amikor már az októberi napsütés fényei is vi­har előttire változtak, minden szakember stopperórával a kézben lépett műszeréhez. 13.53.30 - a szegedi teljes napfogyatkozás pontos kezde­te. Itt a közeli házban van egy kakas! - súgta a mellettem álló -, kíváncsi vagyok, előtte, vagy utána kukorékol. - Am a csillagvizsgáló kakasa néma maradt, még akkor is, amikor éppen az előre kiszámított időben, 2 perc 21 másodperc után mindenki leállította stop­perét. A Vénusz is csak egyet­len pillanatra villant fel a felhók mögül, és bár a látvány káprázatos volt, Szeged, ahogy a csillagászok mondják észlelésre nem volt alkalmas. Ludmány András már a napfogyatkozás után sejtette, hogy az elkészült fotóktól tu­dományos eredményeket nem várhat: - Manapság a szakmabeli­ek is úgy kelnek útra, mint az amatőrök, hogy csak gyö­nyörködni akarnak a jelenség­ben. Ma már olyan hatékony eszközök vannak, amelyek pontosságban, megbízható­ságban nagyságrendekkel túl­szárnyalják a földi észlelés le­hetőségeit. A most készített fotóktól sem várhatunk tudo­mányosan semmit, hiszen azok felhőkön keresztül ké­szültek. Van egy összeurópai kezdeményezés, hogy a kü­lönböző észlelési helyeken készített képekből kielemez­zük, milyen a napkoronában a mágneses tér eloszlása. Olyan borult volt azonban az idő, hogy a napkoronát is alig ta­láltam. J. Mező Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom