Délmagyarország, 1999. július (89. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-26 / 172. szám

JÚL^ HÉTFŐ, 1999. JÚL. 26. FESZTIVÁLNYÁR 7 dament hol" igyon kijö" ikerült ez1 ?san tudta.* t befolyásol­imit moaá t vigasztal"­szre leheti" baj, lega0 ézők, mii)'* i miénk! J.M.& '9Í „A magam] Attila, a B«j aságtudo"®? temi tanára r és a gaz®1 11 ad eló. I4' á/yjugos^j viselő, 1 parlam®"' e, Kötő Jót ási államti® szlovákiai1* icsos, vali y, az Un iözpont i dást. A tt odik nap} és vállaik' turális, eu"1 júsági sze»p a program­napos oldal Valami van... \7em divat mostanában oroszokra hivatkozni, mégis * előveszem Rajkint: válámi ván, de nem az igazi... Aztán még régebbre visznek vissza emlékeim, kollégiu­mi konyhák és menzakonyhák hősi korszakára. Amikor " diáklelemény germánok nevezte a sárgaborsót és ló­didőnek a tüdőből főzött eledelt. Sokáig azt hittem, nem szeretem a főtt tésztát, mert molnárszármazék vagyok. Abból ehettem legtöbbet. Amikor már a Sajtóházban kosztoltam, és a tűzforró bableves után a jégszekrény­bonfőtt túrós tésztát tálalták, előadtam a fólszolgáló­"ak, hogy a malacnevelőben elcsapják azt a gondozót, 71 hidegen adja a moslékot. Hadd érezzem legalább disznónak magamat! Önérzetből benne is volt annyi, ""nt bennem, rávágta: maga lehet disznó, de én nem töszek kanász. Keserű tapasztalatomra kifigyelt volna? A sor azon­an tovább vezet: nagy volt a szegedi paprika, szélté­bon-hosszóban emlegették, városunkat ez tette föl a tér­kePfe. Elborzasztó aprólékossággal bíbelődtek vele, e8észen addig, amíg a gépi betakarítás divatba nem J°tt. Zöldet és pirosat egyformán szedett a masina, és ^mástól szárították mindet. Egyszer aztán előállt va­"mi hibbant külföldi, aki kinyitotta a zsákot, megnyá­tozta az ujját, belekóstolt - és kiköpte. Köszöni szépen, "cm kéri. Egycsapásra oda lett évtizedek hozadéka, fába védte törvény, a szegedi családok maisa „kisüs­E/Príkát pártfogolják. Világhírű volt hajdanán a borunk is. Egészen addig, a"ilg a nagyüzemek tönkremenetele után föl nem sza­badult egy csomó szakképzett borász• Elkezdett pán­tolni otthon, amíg rá nem jött, műtrágyával dúsított "korcefréből is lehet borízű löttyöt gyártani. Hajlékta­n szesztestvérek nem kértek származási bizonyítványt, ombaüzlet lett belőle. Belenyalt a méltóságos külföld s> es kiköpte. Soha nem hallotta Rajkint, mégis azt "iondta: valami van, de nem az igazi— tt tartunk most, még a tokaji is gyanús. Horváth Dezső Kezdődik a Thealter Ö 'Munkatársunktól / !^emző Tibor és Forgács • ter Örvény című oratóriu­,,íí / ,al kezdődik meg ma 21 0 besf,dJ>r a régi zsinagógában a ? yaJÍ5 IX. Nemzetközi Találko­korát mev 'Ay . . fesztiválon vasamapig s, merész''"reg; • v fc -Ív a tárlat Zsinagogában, a kisszín­közé sS San ' 3 RégÍ Hungária Szál" T T.c I tni a MTE-klubban, vala­TlHí ?tszabadtéri helyszíneken ' - Aií ST®8* 30 alternatív előadást fgen^ Jata közönség. Kedden 20 omeg. P^or a Régi Hungáriában az daxínház (Még távolabb 99), 21 órakor a Széchenyi téren a Maskarás Céh (Világ­fa, misztériumjáték), 22 óra­kor a régi zsinagógában az Utolsó Vonat (ÉS, avagy egy forradalom hamis története a színház tükrében vagy fordít­va) produkciója látható. Éj­féltől a JATE Klubban Dévé­nyi Ádám koncertje kezdődik. A Kisszínházban szerdán 18 órakor a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Szín­ház, csütörtökön 19 órakor az Újvidéki Színház vendégjáté­kát láthatja a közönség. ^rozek-darab a fürdőben Csödfilozófiai ripi ^ Ráadásnak minden , «ií i» ,Sler'nt vége, a színé­tapsrenbe állnak - a corok szert® W ném<| ,smerik ezf A jó színhá­szakokat, Ogy az ember nem sxí_ ^tartalmas Vnta |j Cladfvany! 2 hegyenét. 1 kifejező m melyek seg( A fürdőudvari előadások 1 ,s fogaim® .0raban a Striptease című „szavakbanJr0zek.darab következett a rség és a g 'át vég„ llett ez a kTVí,­ínye, hisze" nelmi esen t •nelem nc0 léi ávilizációnk 62/424-789 „ > 'Pór Sándor előadásában. íze® uuh 1 - , j : János rendezése nem elm' ffí ' Pár éve a szegedi színház­.s rendelt^ is látható yo,t Am most e8is újdonság-hatást keltett. /íf6"^!92 előadás közege volt. A lalkoztk, h® W estj újabb es6 mjatt e,_ •VrS- -1« 5dott a fürdőudvari szín­,ka. fejlődé® ^ előkészítése, a nagyér­yis a törten' «ina keresztül ég aztán jöu a nehézkes az utcán várakozott, s ^foglalás, már-már az éj­/fötába „,. ba hajlott az este, hiszen Kinder-W «ve fé| ^ vo,( hirdetve a i/ágtörten^Jdés. A valószínűtlenség­j, °szerűt-lenség légköre va­°8yan már ekkor beette ma8al- Amikor aztán art udvar áthatolhatatlan miklós ététjélrvi" T7,ara;' 'Jeben egy térbe kerültünk SZÍ fcrűs A v • " Mriptease-szituáció na­^f ^észekkeL a7álom­VCENTRU tetűsé„ ' ISeg képzete előállt, r y°n hasonlít egy másik két­szereplős Mrozek-darabhoz, az Emigránsokhoz. Két úr igyekszik egy határozott úti­cél felé, mígnem hirtelen be­esnek - valahová. Egy külvi­lágtól elzárt térbe. Ahol nincs jelentősége a megszokott sza­bályoknak és a külvilággal kötött egyezségek szerinti gondolkodási-viselkedési mó­dok nem működnek. Mrozek sötétjében, ebben az időbeli­térbeli meghatározatlanság­ban a megszokott útról eltérí­tett, a bevált szabályoktól megfosztott emberek: csupa­szok. A Striptease: valóságos és elvont vetkőzés. Ahogyan a két szereplő megválik a ru­hadarabjaitól, úgy foszlanak le róluk az emberi lét illedel­mes formái, a gondolkodás egyezményes eszméi. Nem szép látvány, amit így mutat­nak: a lét csődjét. Félelmet, bizonytalanságot, szégyent. Lehet tapsolni? A Mrozek-figurák egyebek mellett azért színész-álom­szerepek, mert ripacskodást kérnek és tűrnek. Hiszen eb­ben a megszokott vizsonyla­toktól megfosztott közegben minden önmaga paródiája lesz. Eperjes és Gáspár ripi­duója első osztályú. Lehet tapsolni! S. E. • A tervek már nem álmok Korzó a Tisza partján Innen a legszebb a kilátás a városra. (Fotó: Gyenes Kálmán) Úgy mondják, Szeged­nél szögeli a Tisza, és a Ti­sza-kanyarra mesteri mó­don, ives formában szer­kesztették rá építői a vá­rost. Azt is mondják, a Ti­sza a természetet lopja be a városba. Pontosabban fogalmazva ez úgy hang­zik: csak lopná. Merthogy a tápéi érintetlenségéből érkező folyót egyszeriben vasbeton korlátok ölelik körül. Szeged és a Tisza külön életet él. Pedig hány nagyvárosban láthatunk ellenpéldát. Igaz, ezek Eu­rópának más tájain van­nak. A város főépítésze, Nóvák István grandiózus terveket dédelget a Tisza-part átalakí­tására. Azt mondja, addig nem hagyja kimozdítani ma­gát hivatalából, amíg ezek nagy része meg nem valósul. - Látom én is, hogy vala­mit tenni kell. Több éve dol­gozom is rajta. Ezek a tervek pedig már nemcsak álom szintjén élnek, itt vannak a szobám falán, papírra vetve, a városvezetés támogatja, be­fektetőket keresünk hozzá. Amióta a klinikák előtt el­indult a szobortelepítés és a parkosítás, szerinte ez a része Szegednek, ahol érdemes sé­tálni. A régi híd alatt (hogy Az Ifjúsági Háztól a környezetvédelmi főfelügyelőségig épül meg Szeged legelegánsabb korzója miért nincs neve már a régi és az új hídnak, mi lesz, ha megépül a legújabb?) viszont már a főépítész szemével sincs rend. - Épp ma délelőtt jártak nálam azok a befektetők, akik a szegedi halászlé hírét akar­ják öregbíteni az országban. Arról tárgyaltunk, hogy egy komolyabb rendezvény helye csakis itt lehetne. Kellene azonban hozzá igényes tér­burkolat, egy gyorsan össze ­és szétszerelhető pultrend­szer. Rendbe kellene tenni és kibővíteni a Roosevelt téri halászcsárdához tartozó te­raszt, ahol igényesen lehetne más rendezvényeket is tarta­Az iroda falán színesben, kinagyítva nézhetem meg a hídfő, a múzeum előtti tér és a szökőkút átépítésének ter­veit. Ide tartozik még a várre­konstrukció, ami az új feltárá­sokkal lelassult ugyan, ám amikorra elkészül, annál érté­kesebb lesz. - Erre a részre már kész megvalósítási terveim van­nak. A kertészek a napokban adták le javaslataikat, új bur­kolat épül, és azt szeretném, hogy szökőkútnál ne tank­csapdákból folyjon a víz. Az Erzsébet-szobor kihelyezése után a Stefánia felújítása megakadt, de nem feledkez­tünk el róla. Folytatásként a Tisza-part lépcsőit újítjuk fel, és a sétányt leszűkítő kiszö­gelléseket szüntetjük meg. Ez ügyben az Ativizig szakem­bereivel már felvettem a kap­csolatot. A legszebb palota sor, ami a Stefániára néz, szintén felú­jításra vár, ám ahogyan hala­dunk az ifjúsági Ház felé, egyre csúfabb a kép. - A legizgalmasabb ter­vem ehhez a partszakaszhoz fűződik. Segíti a munkát, hogy a Tisza-töltés itt még nincs végleg kiépítve. A fo­lyó medrébe, a töltés lábánál húznánk fel egy támfalat, és a sétány magasságát a jelenlegi támfal szintjére emelnénk. Erre építenénk fel a két vagy három emeletes épület­sort. Kapna benne helyet ká­véház, étterem, egy egész te­rasz-rendszer, és Tiszára néző fedett sétány. A lakásokba a városban élő művészek, zené­szek, színészek, képzőművé­szek költöznének be. Az Ifjú­sági Házhoz gyaloghíd ívelne át, az IH ezáltal képzőművé­szeti és kulturális központja lehetne az együttesnek. Tarr . István szobránál, a Tiszát áb­rázoló női alak előtt kilátót építenénk fel. Már többször felmásztam a támfalra és kö­rülnéztem: ennél szebb kilá­tás nem nyílik a városra se­honnan. J. Mexő Éva Laudate az újszeged! színpadon Ez a nyolcadik alkalom, hogy Szegeden találkoztak a keresztény ifjúsági zene képviselői. A Contini csoport Miskokról, Márk Attila, az „Erdélyi daltulajdonos" egy szál gitárjával, valamint a Signum együttes, és Sillye L.„ 1 11 ' • * I Jenő Dai uiuivai. A gitárzene beköltözött a templomokba, a hittanórákra, a lelkigyakorlatokra, a harminc év­vel ezelőtti beatmisék részei let­tek a keresztény kultúrának. A kétezer éves nagy egyházi intéz­mény pedig befogadta, mert ez a fajta megszólalás igazodik a mai hívő fiatalok világához, új hang­szerelésben imádkoznak, új gon­dolatokat közvetítenek. Sillye Jenő, a zenei fesztivál egyik résztvevője éppen harminc évvel ezelőtt írta első dalait Ré­sze volt abban, hogy a kezdetben üldözött stílus mára mozgalom­má vált: - Az egyháznak hatalmas ze­nei kincsestára van a gregoriá­A Contini csoport Miskolcról. (Fotó: Karnok Csaba) nőktől Bachon keresztül, a múlt századi nagyszabású kórusműve­kig. Ezeket nem bántotta a Ká­dár-korszak sem, mert nem szól­tak a fiatalokhoz, és nem szóltak Istenről sem. A mi kis dalaink azonban irritálóak voltak. Kisebb csoportokba szerveződtünk, pen­gettük a gitárunkat, és dalban imádkoztunk. Ezek már olyan él­ményt jelentettek, amelyek a sze­retet világába vezette a minket hallgató gyerekeket. A közönség között volt hívő és nem hívő. Ahogy elmondták szórakozni, nem imádkozni jöt­tek el a fesztiválra, de egyáltalán nem tiltakoznak az ellen, ha min­dez lelki élménnyé is válik szá­mukra. J.M.É. Ma • A Dugonics téren 9 órától a Csongrád Megyei Kéz­műves Kamara ül. kézműves vására. • A Koch Sándor Csongrád Megyei TIT Kárász utcai ter­mében 18 órától dr. Szatmáry Károly csillagász tart előadást. • A Thealter-fesztivál nyitó­előadása 21 órakor a régi zsi­nagógában: Szemző T.-For­gács P.: Örvény (oratórium). • A fürdőudvarban 20.30 órakor a Budapester Klezmer Band koncertje, közreműkö­dik: Dunai Tamás. Állandó rendezvények • A Móra Ferenc Múzeum­ban Móra Ferenc emlékkiállí­tás, „Szegedi Kincskeresők" matinétörténeti kiállítás, Ohio és környéke képző­művészetének bemutatója, Lucs Ferenc képgyűjtemé­nye, patikatörténeti, termé­szettudományos, régészeti, magyar szobrászati és népraj­zi kiállítás, Móra-emlékszoba és a múzeum törzsanyaga lát­ható. A Kass Galériában Kass János grafikusművész alkotásai, Vasco Ascolini „Versailles" című fotókiállí­tása. A Fekete-házban: A rendszerváltás miniszterelnö­ke (Antall Péter fotói Antall Józsefről), Huszárok, Csong­rád és Csanád megyék társa­dalma 1867-1945 és Buday György grafikusművész élete és munkássága című kiállítá­sok. Varga Mátyás színház­történeti kiállítása a Bécsi kö­rút 1 l/A szám alatt található. • A Juhász Gyula Műve­lődési Központban R. Papp Piroska festőművész kiállítá­sa. . A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtá­rában: XXX. Szegedi Nyári Tárlat. A Egyházmegyei Kincstár és Múzeum (Dóm tér 5.) A A Somogyi-könyvtárban: „Bábeli nyelvzavar" kiállítás a könyvtár egzotikus nyelvű régi könyveiből. A A Szög-Art Galériában Sigrid Siegele darmstadti szobrászművész kiállítása. A Az újszegedi füvészkert mindennap 10 és 18 óra kö­zött tart nyitva. A A szegedi csillagvizsgáló kedden és pénteken 19 órától látogatható. A A Szegedi Vadaspark 9-19 óráig látogatható. « DM irta Egyébként a Lohengrin előadásán a dolgozók kö­rében nagy visszatetszést keltett, hogy a lapunkban is közölt nytltszinpadi be­dlszletezés elmaradt és igy a közönség nem fejezhette ki elismerését a műszaki­aknak. Felvetődik a kér­dés, ki akadályozta meg ennek a helyes ötletnek a kivitelezését. Ezzel ugyan­is meghiúsitották azt a célt, hogy a közönség köz­vetlen közelről győződjön meg a műszakiak fontos munkájáról. Gábor, 1949. július 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom