Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-28 / 148. szám

II. A DÉL SPORTJA HÉTFŐ, 1999. JÚN. 28. HÉTFŐ A szegedi egyesületek kényszerűségből (szűkö­sebb anyagiak) is rendkí­vül nagy hangsúlyt fektet­nek az utánpótlás képzésé­re, hiszen reális esélye já­tékosvásárlásra csak egy­két, viszonylag tehetősebb klubnak van. De érdekes módon a Tisza-parti város­ban a háttérágazata azok­nak a csapatoknak is erős, amelyek a felnőttbajnoksá­gokban kiemelkedően sze­repelnek (Tisza Volán SC­Pick, Medikémia, SZBE, Ka­jak-kenu SE). Persze, akad ellenpélda is: a Tisza Vo­lán-MÉH Focisuli-VSI lab­darúgóutánpótlás-nevelő egyesület, felnóttgárdával nem rendelkezik. Vannak olyan együttesek is, ame­lyek a sportágban pillanat­nyilag a második vonalban vitézkednek (Szeged KE, Szedeák-Akuterm KE), de a fiatalok képzése magas szinten folyik már eszten­dők óta, vagy mostanában szervezték meg olyan ala­possággal, kiváló szakem­berek és iskolák bevonásá­val, ami biztató lehet a jö­vőre nézve. Szomorú törté­net az SZDRE esete, amely a női röplabdázás egyik legszebb eredményeket produkáló műhelye, vi­szont egy-két hónapja, a visszalépés óta, felnőtt­együttes nélkül funkcionál. Arra csábítanám a kedves ol­vasót, látogassunk el együtt hét szegedi egyesülethez, ismerked­jünk meg a munkamódszereik­kel, a szervezettségük mértéké­vel, a problémáikkal és a terve­ikkel. Medikémia Szeged. A röp­labdások öt korosztályban (mi­ni, gyermek, serdülő, ifjúsági, junior) foglalkoznak utánpótlás­neveléssel a Felsővárosi (lila) és az Arany János Altalános Isko­lában. A fiatalokat Titkos Lajos, Fritz Péter, Varga Tamás, Lalia András és Nusser Elemér (szak­ágvezető) pallérozza. A leg­utóbbi pontvadászat (1998/99) ideje alatt 180-200 gyereknek (igazolt sportolók) igyekeztek megtanítani ezt a szép játékot. Rendszeresen részt vesznek a korosztályos bajnokságokban, ahol minimum a nyolcas döntő­be mindig kvalifikálják magu­kat. A mini együttes (Titkos La­jos apróságai) egy kivételével minden tornát megnyertek, amin elindultak. De az ered­ményhajszolás utolérte a Medi­kémiát is, ezért az ifjúsági és a junior korosztály lyukas, nem bővelkedik igazi tehetségekben, elmaradtak az elvárható sikerek is. Ezen a jövőben változtatni szeretnének. A hagyományok ugyanis köteleznek, hisz' a sze­gedi műhely remek munkáját eddig olyan játékosok fémjel­zik, mint Petheő Gábor, Hul­mann Zsolt, Csíkos Gábor, Rácz László, Polgár Gábor, Torma Péter, Takács László, Péterfy Tibor, s a legifjabb, Vakulya Gábor. Petheőék annak idején min­den korosztályban begyűjtötték a bajnoki aranyakat, megtörve ezzel Kecskemét egyeduralmát, amit azóta a „hírős város" ismét visszaszerzett. Az anyagiak szű­kösen elegendőek, a legfonto­sabb versenyekre elutazhatnak a csapatok, a lehetőségekhez ké­pest menedzselni is igyekeznek a különböző korosztályok kép­viselőit. Országos összesítésben a Medikémia a férfiak között a 3-4. helyen áll. Nusser Elemér: - Szerintem két-három éven belül ismét több saját nevelésű játékos lehet a Medikémia keretében. Ha lesz hová felkerülniük, s túléljük ezt a nehéz időszakot, nem szürkü­lünk, nem sorvadunk el. Én bí­zom benne, bár város is majd­nem teljesen elengedte a kezün­ket... Tisza Volán SC (Pick Sze­Szegedi utánpótláskörkép A Tisza Volán SC ificsapata a tavalyi arany után idén bronzérmet szerzett a bajnokságban. (Fotó: Gyenes Kálmán) ged). A kézilabda utánpótlás­képzése talán a legszervezet­tebb, s a legnagyobb hagyomá­nyokkal rendelkezik Szegeden. A piramis csúcsa a Pick Szeged, de az NB l-es ifi bajnokságban, valamint az NB Il-es felnőtt pontvadászatban is szerepeltet gárdákat TVSC. Az alapot a bá­zisiskolák jelentik, az Odessza II-ben Mandl Gábor dolgozik (40 fővel), a Madáchban Várko­nyi Béla (40), a Gábor Dénes­ben Savanya Ferenc (40), a Széchenyiben Dudás Zoltán és Mandl Gábor (25), a Csonká­ban Ludányi Márton (20), a Vedresben pedig Majoros Ró­bert (25) tevékenykedik. A legeredményesebb suli az Odessza II. és a Madách, ezek jelentik a közvetlen utánpótlást, a középiskolákban a későn érők, vagy kezdők versenyezte­tése zajlik. Az egyesületen belül még öt tréner foglalkozik az utánpót­lással: Kiss Sándor ('87/88-as kcs., 30 fő), Vincze Zoltán ('85/86-os kcs., 20), Bella Ár­pád és Bálint Gabriella ('82/84­es kcs., 30) és Gera Norbert (if­júságiak, Tisza Volán Emergé). A tervek szerint ősztől beindít­ják a '89/9l-es korcsoportot, s szeretnék bevonni a munkába a Tisza Volán egykori nagy játé­kosait, a rutinos, sokat tapasz­talt öreg rókákat, az „első fecs­ke" Tenke Endre. Gera Norbert: - A Pick Szeged az önkormányzati pénz­osztásnál magasan a legna­gyobb összeget kapta, remélem ebben az utánpótlásunk minősé­ge is szerepet játszott, hiszen a város vezetői többször is hang­súlyozták ennek a fontosságát, s mi országos szinten az első-má­sodik helyen állunk. A felnőtt gárda ajtaján pedig olyan tehet­ségek kopogtatnak, mint Szabó Tönki Erneszt, Minik Géza, Vadkerti Attila, Oláh Gábor, Földi Péter és Szepesi Dániel. A sajátnevelésü játékos mindig ol­csóbb, ezenkívül érzelmileg is kötődik a klubhoz. Szerencsére a kézilabda és Pick nagyon nép­szerű, nem kell toborzókat hir­detni, vagy „lasszóval fogni" a srácokat, sikk a Pickben spor­tolni. A bázisaink jók, de még természetesen fejleszthetőek, s figyelnünk kell arra is, hogy ne váljunk játékostemetővé. Szegedi Kajak-kenu SE. A szokatlanul nagy árvfz az idén nehéz helyzetbe hozta (edzés szempontjából) az egyesületet, ezalatt egy négyes kenut is „meglovasítottak", szeptember­ben pedig két csónakra szerel­hető motort loptak el. Eszkö­Közhelyek helyett... Az utánpótlás-nevelés­ről minden média lehúzta már az összes bőrt, csak a hús és (sok esetben...) a csont maradt, mégsem is­merjük még a meztelen va­lóságot. Rengeteg közhe­lyet hordtunk - és hor­dunk a mai napig - egy ra­kásra, szlogenként mondo­gatjuk az olyan paneleket, mint: „a fiataloké a jövő", „ők jelentik a sportág re­ménységét", „a piramist nem lehet a csúcsára állíta­ni", „a legolcsóbb igazolás az utánpótlás-nevelés". Is­mételgetjük, de mögötte lé­vő tartalmat sokszor nem érjük tetten. A vezető ma­gyar egyesületek, minden sportágban, kész játékoso­kat vásárolnak, mert a szponzor(ok) megkövete­lek) az eredményességet. Persze, a legújabb „módi" szerint már nem dobnak ki milliókat az ablakon, ami­kor élelmes ügynökök ez­rekért is „szállítják" a fia­tal tehetségeket, akiket egy-két éven belül beépít­hetnek a felnőtt csapatba. Közben pedig a saját istál­lóban csak „kehes pacik" rúgkapálnak, várva a soha el nem jövő lehetőségre. Közhelyek helyett in­kább hinni kellene - az el­végzett munkában. No, egy újabb panel, de ha ilyenből - s nem játékoscsábítás­ból! - építkezne, erős vár lenne a magyar sport I. P. zökben nem bővelkednek, a ha­jókat a gyerekek javítják, lapá­tokat alkalmanként a szülők vá­sárolnak. Évente egy-két kajak beszerzésére futja, pályázati pénzből. A legnagyobb tanin­tézményi bázisa a sportágnak a Dózsa György Általános Iskola (innen került ki Bán és Kál­mán), ahol nyolcosztályos ka­jak-kenu tagozatos képzés fo­lyik, de jelentős decentrum még a felsővárosi és a Tabán iskola. Az idei versenyeztetésre meg­van a pénz, s valószínűleg a szakmai munka sem csorbul az anyagiak miatt, fejleszteni azonban nem tud a Petrovics Kálmán ügyvezető és Vass György elnök vezette klub. Pe­dig égetően szükség lenne az új ttpusú, szárnyas hajókra. Az edzők a körülményekhez képest kiemelkedő munkát végeznek: az utánpótlás bajnokságon 20 aranyat, 18 ezüstöt, 13 bronzot szereztek a szegediek, s ezzel az egyesületi rangsorban 6% pont­tal az első helyen végeztek 1998-ban. Összesítésben (a fel­nőttek negyedikek lettek) a má­sodik lett a Szegedi Kajak-kenu SE. Az utánpótlással következő edzők foglalkoznak a klubnál: Kása Ferenc (kenu szakágveze­tő, 6 felnőtt, 8 junior, 75 után­pótlás sportoló), Váradi Márton (kajak szakágvezető, 12, 15, 40), Makra Anikó (női kajak, fiú utánpótlás, 20), Jároliné Hrabovszky Kornélia (női ka­jak, fiú utánpótlás, 30), Vécsi Viktor (kenu ifjúsági és serdülő­korosztály, 15), Király Zoltán (kajak utánpótlás, 30), Kovács András (kenu utánpótlás, 45). Petrovics Kálmán: - A fej­lődéshez pénz kell, s remélem a város nem hagy minket ma­gunkra, hiszen Szeged egyik tradicionális sportágáról, világ­bajnoki aranyakat szállító mű­helyéről van szó. Munkánkat pedig a már megszokott színvo­nalon akarjuk folytatni. Szedeák-Akuterm KE. A férfi kosárlabdások utánpótlásá­nak munkájáért Molnár Csaba és Vezsenyi Zoltán felel. Fejlő­dőképes, az egész országban népszerű sportág ez, igaz, mos­tanában gondok mutatkoznak a Szedeák házatáján. Ezt pedig ­természetesen - a pénz hiánya okozza. Az utánpótlás-nevelést példásan szervezték meg, mellyel a következő trénerek foglalkoznak: Varga Zoltán (előkészítő III. 20 fő, setdülő B 30), Sághi Ákos (előkészítő II. 40), Vezsenyiné Csala Gabriel­la (előkészítő I. 30), Szlávik Jó­zsef (gyerek kcs. 15), Agócs Ág­nes (gyermek kcs. 35), Vezsenyi Zoltán (gyerek kcs. 25, serdülő A 25), Molnár Csaba (kadett 25, junior-ifi 25). Az általános iskolák közül a Tarján IV-ben és a Rókus l-ben, a középisko­lák közül pedig a Radnótiban van kosárlabdaélet. Ezt a „pira­mist" az idén építették de a ju­niorok már a 4. helyen az orszá­gos bajnokságban, egyedüli B csoportosként. A korosztályos válogatottban kezdő Trényi, Ta­nács, Molnár A. Amennyiben így dolgoznak a jövőben is, a további babérok sem maradnak el. Az edzéseket a Deák gimná­ziumban a Tarján IV-ben, a Móriczban és a Rókus I-ben tartják. Az anyagiak? Nincs elég, szűkösen, kuporgatva gaz­dálkodnak, csak a terembérleti díjak 2 millió forintos tételt je­lentenek, s az új versenyrend­szer még jobban igénybe veszi a zsebeket. Molnár Csaba: - A zökke­nőmentes működéshez közel 6 millió forintra lenne szüksé­günk. Pillanatnyilag mindenki szinte szerelemből dolgozik ná­lunk. Például olyan mezt vet­tünk, amely két színű és kifordít­va is felvehető, használható. Pe­dig a sportág az országban is eladható, népszerű, s nekünk is akadnak tehetségeink, akikre szép jövő várna, elég ha csak Trényi Imre, Kiss Zsolt, Drahos Gábor, Tanács Attila, s higgyék el nem elfogultság, két fiam, Molnár Miklós és András nevét említem. Szegedi VSE (cselgáncs­szakosztály). A judo a keletről származó küzdősportok közül a leghamarabb ért el Európába, s hazánkban is a legnagyobb ha­gyományokkal rendelkezik mind a mai napig. A Szegedi VSE keretén belül működik ez a sportág - szerény körülmé­nyek között. A tanfolyami cso­porttal (10 év alatt, 50 fő) Kraj­kó Gyula és Szilágyi Gyula, a diák A, B, C, a serdülő A, B és az iíjúsági korosztályokkal Ábel István (55), az ifjúsági, a felnőtt és a veterán versenyzőkkel pe­dig Krajkó Gyula foglalkozik. Az edzéseket á Szegedi VSE tornacsarnokában tartják, s iga­zán nincsenek rózsás helyzet­ben a bázisok terén sem, hisz a Vasutas egyesületen kívül már sehol sem él a cselgáncs, meg­szűntek a szakosztályok. Az utánpótlás ennek ellenére ered­ményes, az országos rangsorban csak a két pesti mamutklub, az UTE és a Honvéd előzi meg a piros-kékeket. A tehetségek közé lehet so­rolni Szilágyi Andrást, Orsi Ádámot, Sebők Rajmundot, Hannauer Gábort, Neu Gábort (olimpiai C-kerettag), Neu Lászlót, Bürgés Milánt, Mihál­kovics Jánost, és Kőszegi Sza­bolcsot. Említettük, hogy a kö­rülmények nem a legideálisab­bak. A szőnyegeket Ábel István saját kezűleg javítja az edzőte­rem melletti kis műhelyben. Amit a várostól kapott a szak­osztály (400 ezer forint - az ISM-kiemelés Szegeden nem érvényesült) még az éves bérre sem elég, már márciusban sem kapott Abel és Krajkó fizetést... Az anyagi problémák miatt kénytelenek voltak tagdíjat emelni, s ezt már nem minden szülő pénztárcája bírta. Sok ígé­retes ifjú emiatt hagyja abba, pedig olimpia sportágról van szó. A felszerelést, a nevezési díjakat a szülők fedezik, olya­nok a viszonyok, hogy hiába dolgoznak lelkiismeretesen, nem képesek fejlődni. Ábel István: - Sajnos sem­milyen kapcsolatunk sincs az ál­talános iskolákkal. A sportág szeretete sokat jelent, csakis ezért csináljuk, én már tizen­négy éve. Fél esztendeje edzős­ködöm, s a csakis úgy képzelhe­tő el a judo túlélése, ha a mos­tani srácok között is lesz egy-két fanatikus, s ha felnő „pusziért" tart edzéseket, mert örömet je­lent neki, ha látja a csillogást a szemekben... Szegedi Birkózó Egylet. Gyönyörű és eredményes esz­tendők után kisebbfajta (remél­jük...) válságot él át a sportág Szegeden. Kiss Tibor elnök­szponzor a közelmúltban távo­zott a klub éléről, s még nem rajzolódtak ki tisztán az új kör­vonalak. A nagy kérdés, hogy akad-e a jövőben olyan mecé­nás, aki támogatja ezt a férfias sportot? Az utánpótlás-nevelés a Tisza-parti városban a Feren­cek privilégiuma. Az előkészítő korcsoportot (25-30 fő) Kiss Ferenc és Csikós Ferenc, a ser­dülőket és az ifiket (25-30) Kiss Ferenc, Visnyei Ferenc és Csi­kós Ferenc, mlg a juniorokat és a felnőtteket Kocsis Ferenc olimpiai és világbajnok pallé­rozza. Az foglalkozások zöm­mel az újszegedi Sportcsarnok földszinti edzőtermében zajla­nak. Az iskolákkal a kapcsolat a tehetségkiválasztásra, bemu­tatók tartására korlátozódik, bá­zis suli nincs. De az SZBE nem adta fel azt a tervét, hogy egy­szer lesz egy olyan tanintéz­mény, ahol otthonra lel a birkó­zás. Újdonság viszont, hogy mű­ködnek kihelyezett tagozataik a megyében: Üllésen (40 fő) Né­meth László, Deszken (20) és Szőregen (30) Miklós Károly, Kisteleken (30, önálló DSK) Kiss András, Eperjesen és Gá­doroson (önálló nevelőegyesü­let) Deme János és Kabai Má­Sz< A közeljö sportolók ellenére Az atléti faként a ét gyaloglc (szponzoi lózsef ' Wáj Gyu *VSE, Gu, Sportbolt [hgyizó, A °nrúd váll á<-i Józsej hónap kőtáboroz 'anciaors: úszás Munkaté A közeim n rendeztf •Ifin sereg! 'sztályos v fett több m szállt víz italok két ''klós és K edett lehet es mezőnyl [fe előkelői ifjú spoi * Ami IlM tyás oktat. A tehetségek között a Salamon testvéreket feltétle­nül meg kell említeni, de Upp"' Zsolt, Kiss Tamás (junior EB- 'Munkatá ezüstérmes) és Nagypál Zoltán (ő mindkét fogásnemben bajnok lett!) neve is jól csenghet pár esztendő múltán. Az anyagiak jtogatnak 1 éppen elegendőek (fejlesztésre, 'próbálják szerelés vásárlásra már nem fut­ja), de nem dúskálnak és Kist Tibor kiválásával minden bi­zonytalanná vált. A zavartalan működéshez, versenyeztetéshez az idén 2,5 millió forintra lenne szüksége az SZBE utánpótlás­szakágának. Csikós Ferenc: - Nem ' legideálisabb, hogy Újszegeden tartjuk a tréningeket, a kis gfi' rekeket nem szívesen engedik ej ilyen messzire, szinte a „világ végére". Ennek megfelelően szűk az utánpótlás-bázisunk k's létszámokkal dolgozunk, s meg saját szőnyegünk sincs... Tisza Volán-MÉH Focisuli­VSI. Hatéves kortól 18 éves ko­rig foglalkoznak a labdarúgás oktatásával az ország egyik leg­jobban szervezett utánpótlás-n] velő egyesületében. Az edző' névsor is tekintélyes: Kerekej Szilvia és Bánáti János (óvodá­sok, 50 fő), Lóczi István és Kor­pa Zoltán ('91-es kcs., 35), Hal­ké Pál ('90-es kcs., 23), Buch­holcz Gábor ('89-es kcs., 30). dr. Tóth János és Gusztos Gá­bor ('88-as kcs., 40), Cs. Tóik Zoltán ('87-es kcs., 20), Seri' Sándor ('86-85-ös kcs., 20-20). Kispál Csaba ('84-es kcs., T9)> Lóczi István és Berki István ('83-82-es kcs. együtt, 19)' Szalai István ('81-80-es kcs együtt, 19). Rajtuk kívül dolgo­zik még a Focisulinál kapus­edző (Várkonyi Béla), erőnléti; edző (Alexa Szabolcs) és egyé"1 képzést vezető tréner (Korp" Zoltán). Bázisiskolák is szép szám­mal vannak: Tabán, Kodály téri' Madách, alsóvárosi, felsővárosi és a sándorfalvi. Együttműkö­dési megállapodást kötött a klub Mórahalom, Deszk és Röszke tanintézményével. A versenyez­tetés több fajtája ismert, az idő­sebbek országos bajnokságok­ban vesznek rész (az ifi I. és & ifi II. aranyérmes lett a pontva­dászatban), míg a fiatalabbak3 megyei előkészítőben, illetve tornákon tesztelik a tudásukat­Az anyagi bázis előteremtéséről profi vezetés (Kővári Árpád el­nök, Dlusztus Imre alelnök. Ter­mel Zoltán sportigazgató, Lócíj István utánpótlás szakágvezető, Kószó Ádám menedzser) gon­doskodik, s támogatónak meg­nyerték a MÉH Rt-t, a Tisza Volán Rt.-t, a Délmagyarország Kft.-t, a Démász Rt.-t és a Dél­táv Rt.-t. Az anyagiak hiány3 nem gátolja a munkát. A tehet­ségek között Döme István, Sze­keres Attila, Kerekes Krisztid Rácz Attila, Csűri Csaba, Mik' lós Csaba, Szamosszegi Gábor­Zakar Szabolcs, Pécsek Tibor­Vastag Szabolcs, Lóczi Péter, Cziffra Attila, Gál Szabolcs, Ácj Levente, Köteles László, Né­meth László, Huszárik Gábor, Hajdú Sándor, Laczkó JánOS, Retek Flórián és Dongó Dénes nevét lehet megemlíteni. A léte­sítmény-adottságok is kiválóak, nem sok együttes büszkélkedhet azzal az országban, hogy csapa­tai csakis füves pályán trénin­geznek. Lóczi István: - Nyugodt anyagi háttérrel dolgozhatunk s nem az eredményt hajszoljuk jó focistákat szeretnénk neveint­Nagy kérdés azonban, hogy "" lesz a legidősebb korosztállyá Szalai István csapatával, anteif már nyugodtan indulhatna fei' nőtt pontvadászatban is. Szeret­nénk bázisunkat még tovább szélesíteni, Szegeden és vidékei ^ egyaránt, valamint edzőink to­vábbképzésére, szakmai fejlődé­sére is nagyobb hangsúlyt kivo­nunk fektetni a jövőben. Ez űZ előrelépés alapja. Imre P黫r ' Munkati Immár ttmal r, "egeden ""sghivá! fetyt, am !l°nális d fegsö gy '"pesti fi majd ? Tenerifé ''ágkuF fele. Az időjá Je fogadtí ]lal szer '•sztvevői Wvan t [í'tatta m: /[tegóriábi "ómban "ónál, Bi i főszerve: Mondta, ; f'zi az, hc felyet szer; ij elmúlt "fiaiban i •gzett. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom