Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-17 / 139. szám

RÚN. 17 CSÜTÖRTÖK, 1999. JÚN. 17. KAPCSOLATOK 11 olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzók mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzóik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481460 Tisztelet a pedagógusoknak! Nem véletlenül került a "tisztelet" kifejezés a cím­e> s nem csak a pedagó­gusnap apropóján! Önök­nek, tisztelt pedagógusok, Valóban jár a tisztelet, külö­Uósen a mai világban. Ma nem csak megélni ne­"ez - hinni is. Hinni egy j^akmában, egy hivatásban, hinni a gyerekekben, hinni a Jóvő generációban - s önök naP mint nap ezt tanúbi­z°nyságát adják ennek a hit­nek* Értékeket, értelmet, szeretetet, jóságot igyekez­"elc fölmutatni, és átadni sodró lendületű, keserves és ""étlen világunkban. Ha a Vadalom és a politika egé­SZe nem is értékeli ezt, sőt "éha a gyerekek sem - mi Szülők biztosan tudjuk, mi m'ndent kell önöknek na­Ponta megtenni a jövő em­séiért. Köszöntjük önöket! . Köszöntjük személy sze­"nt Anci nénit, dr. Szalay Jozsefnét, a Madách Általá­"°s Iskola tanító nénijét, sok-sote kisember világá­nak, világlátásának alakítá­sét, formálásáért. Köszö­net a sok jó szóéit, az em­berségért, s a sok évi fárad­hatatlan pedagógusmunká­ért, ötletgazdaságért, az új­ra- és újraéledő játékossá­gért - s legfőképp a gyer­meki lélek tiszteletéért. Kö­szönet az elnéző, mindig becéző tekintetért, s a szi­gorú jóságért! Kedves Ancika! Most, hogy elválsz a négy éve gondozásodra bízott gyer­mekektől, engedd meg, hogy mi, a Madách iskola 4/b. osztályos nebulóinak szülei, köszönetet mond­junk munkádért, mellyel sok családot segítettél. Megadtad azt a figyelmet, gondoskodást és megértést gyermekeinknek, melyet mi oly sokszor elmulasztot­tunk! Köszönet érte! S köszö­net minden hozzád hasonló pedagógus munkájáért - s nem csak a pedagógus nap táján! Tisztelettel: a Madách Imre Általános Iskola 4/b. osztályos tanulóinak szőlei Móra-osztály a Rózsából Az egykori Rózsa Ferenc 'mnáziurnban 40 évvel ez­csendült fel először a Ballag már a vén di­, ••• Lassan már történe­lemi , '958-ban nyitotta meg /"Púit Újszegeden a gimná­um, melynek első ballagó Sztályát a Ságvári Endre ^"ünázium hat párhuza­°s, végzős osztályának di­jaiból állították össze. . Osztályfőnökünk, Kolláti J^n tanár úr belénk oltot­Móra Ferenc iránti tiszte­e<, így született meg a ^óra-osztály". Érettségi a'kozónkon meleg han­emlékeztünk név­^ufcról, születésének 120. fordulóján, s a rendhagyó I ztályfőnöki órán, - me­y<;n sajnos öt „cimboránk" *r nem vehetett részt ­eghatottan emlékeztünk e8yütt töltött szép idők­re, ifjúságunk boldog perce­ire. A szeretett alma matert elhagyva fehér asztal mel­lett pergettük az elszállt évek gyöngyszemeit, s bú­csúzóul megegyeztünk ab­ban, hogy ezután — még szorosabbra fűzendő a bará­ti szálakat - évenként talál­kozunk. Ezúton szeretnénk köszö­netet mondani a Csonka Já­nos Műszaki Szakközépis­kola vezetésének, valamint a Botond Étterem vezetői­nek és dolgozóinak, hogy hozzájárultak egy szép, han­gulatos érettségi találkozó sikeres lebonyolításához. Szeretett osztályfőnökünk­nek hálás szívvel kívánjuk, hogy változatlan szellemi és fizikai frissességben töltse velünk a következő találko­zókat is! A „Móra Ferenc osztály" öreg diákjai AESTO Aofüjún. 21. apartmanban ^®J»jún. 24. apartmanban odoszjún. 22. aparthotel n "Woszjún. 22. **** szálloda, íp. 38 900 Ft-tól 45 900 Ft tói 59 900 R 99 500 Ft 9 600 Ft-tóVcsalád 49 900 Ft/lő 169 900 Ft/család 59 900 Ft-tól s, - Polichrono családi nyaralás Jósban 13 nap/10 éj fjyolország/Costa Azahar jF1 25-jöl 4. busz, félpanzió jún. 22., 24. szálloda, fp. ^népszerűbb tengerparti ajánlataink: Horvátország. Olaszország. ^"szigetek, Egyiptom, Ciprus. Törökország ^eh/iskolák 5 nyelvterületre Pl.: Study Tours. üngvisil, Big Ben A QUAESTOR GARANCIA UTAZÁSÁRA IS! © ^sroR iRAvn 6720 Szeged, Deák F. u. 34. Tel.: (62) 424-565 • A hét fotója Használjuk a fejünket! Nem csak a papírforma, maga a játékos is fölborulhat. Néha pedig az egész csapat fejre áll - cirkuszi akrobatacsoportok életében ez mindennapos eseménynek számit. Persze, nem tudhatjuk, mi áll a fejrefor­dulás hátterében. Hirtelenjében több lehetőség is számba (fejbe) jöhet. Lehet, hogy a kézilabdás vetődve csapott agyon egy szúnyogot, amely a kapu mellett, a padlón lebzselve leste áldozatát. Vagy teljes súlyát latba vetve szorítja vissza a helyéről kinyagdult parkettalécet. Esetleg az indiános könyvekből ellesett módszerrel hallgatózik: jön-e már az ellenfél? Netán ily módon szemrevételezi egy csinos hölgynéző bo­kájának karcsú vonalát. De nem lehetetlen, hogy - okosan kihasználva a szünetet - jógafekvésben (fordí­tott testhelyzet) szundít egy keveset. (Fotó: Gyenes Kálmán, szöveg: Nyilas Péter) Gyermeknap a klinikán A szegedi gyermekklinika köszöni mindazok közremű­ködését, akiknek jóvoltából kellemes, önfeledt gyermek­napi délutánon vehettek részt a klinika kis betegei. Köszönjük a Tempó Taxi, a Kati cukrászda, a passzázs sori Képesbolt, a Nagyáru­ház emeleti játéksarka, a Zrí­nyi Ilona Általános Iskola diákjainak, valamint a Mar­kovits Bori színművésznő vezetésével föllépő, deszki iskolásokból álló színjátszó csoport segítségét. A gyermekklinika pedagógusai: dr. Vargáné Gazsó Györgyi dr. Túri Sándor Áznak túrások Szomorú vagyok a Mars téri túróárusok helyzete mi­att. A virágosok és zöldsége­sek tető alatt, a túróárusok kint a napon, ha esik az eső, ott áznak a kis zacskók, s bennük a romlandó tejter­mék, amit megvásárolunk és megeszünk. Miért nem jelölnek ki olyan helyet a túróárusok­nak, ahol védettek a naptól és esőtől? Úgy gondolom, az egészségünk védelme miatt is fontos lenne meg­hozni ezeket az intézkedé­seket. Név és cím a szerkesztőségben Mindennapi kenyerünket... n fi A parasztcsaládok életük nagyobbik részét termőföld­jeiken töltik. így volt ez mindég, s így van manapság is. Kora tavasztól késő őszig a kenyér és más élelem, il­letve a jószágoknak való ta­karmányok termelésével foglalkoztak. A tavalyi ku­koricaföldbe kenyérgabona került, amihez jól előkészí­tették a talajt. Homokos ré­szeken alaposan megtrá­gyázták, majd mélyen szán­tották. így érte a téli hó. Ol­vadás után, ahogy az idő en­gedte, homokon is, fekete­földön is elvetették a magot. Századunk derekán még ma­gam is vetettem búzát nya­kamba kötött „karácsonyi abroszból", vagyis, alig kar­nyújtásnyira az az idő, ami­ről gyakran úgy beszélnek (és írnak, felületes kutatók), mintha évszázados múlt fed­né e gyakorlatot. Vetés előtt kékköves mészoldattal kel­lett csávázni a magot, hogy minden mag egészséges ka­lászt hozzon. A kikelt búza és rozsso­rok között a föld „édösgye­röke" (a gaz) erősödött a ke­lő gabona kárára. Ezért kel­lett „acatolni" (söprűnyélbe erősített törött kaszaheggyel gaztalanítani). Aki ezt nem tette, az büntette a későbbi „marokszedőt", akinek az „acattüsök" szúrta szedés közben a karját. A Márk napi (április 24.) „búzaszentelés" már a las­san-lassan szárba induló ga­bonát éri, amely alkalommal egy-egy falu népe, a saját határában lévő gabonatáblák szélén imádkozott pap irá­nyítása mellett azért, hogy jégverés és egyéb természeti károk ne éijék a kenyérnek valót, de a többi veteményt, és a gyümölcsösöket sem. Június dereka tájára (úgy Szent Antal, június 13.) kö­rül ér „viaszérésbe" a gabo­na. Ez időre a gazdák elő­szedték és megkalapálták a kaszákat. Előkerült a „ma­rokszedő fakuka", később a gyári vas „sarló", a „tehén­szarvtokmány", később a fémtokmány, amiben kis vízben a „kaszakövet" tartot­ták. A nagy és fontos munká­ra, amely akár két hónapon át is eltartott, előszedték a félretett sonkát, a szalonnát, azt a „cserép butellát", ame­lyikben az aratás reggelein pálinkát vittek. „Frustok előtt, éhomra kortyintottuk." Aratáskezdéskor az egész család kiment, hogy részesei legyenek a szinte ünnepélyes eseménynek. A gabonatáblá­ba mind belementek, és együtt mondották el a Mia­tyánkot. Ezt követően az apa leszakított egy szép kalászt, tenyerei között szétmorzsol­ta, és miután mindenkinek adott egy-egy búzaszemet, ő is lenyelt egyet, amiben mindegyikük követte. Min­dezt természetesen levett ka­lappal (az asszonyok letér­delve) végezték, utána pedig a gazda nekieresztette a „mérgesigyeközetet" (a ka­szát) a tábla egyik sarkának. Rendenként fogyott az ál­ló gabona, majd nyárson sült szalonnát és hagymát ettek „frustokra" (reggelire), ami­re nagyon jólesett az ásott­kút tiszta vize. Ebédet sok helyen a nagymamák főztek, s vagy gyalogszerrel, vagy egylovas kocsin vitték az aratóknak. Vacsorát már ott­hon ettek, ami után - termé­szetesen alapos mosakodást követően mielőbb lefe­küdtek, mert másnap hajnal­ban megint mentek kifelé. Lassan szárba kerül a ka­sza alá érő kenyérgabona. Most kombájnok várják az aratás kezdését; végérvénye­sen múlté lett a „kiskaszás aratás", amikor is verejték szentelte a kenyeret. Ma már csak idős emberek őrzik em­lékükben a hajdani „kiska­szás aratást". S bár unokáik­nak - ha van érdeklődés és idő rá - szívesen beszélnek róla, már semmiképp sem kívánják vissza: sem azok, akik a maguk ura-gazdái le­hettek, sem azok, akik „ré­szes aratókként", netán „sommásokként" keresték a mindennapi kenyeret. Jól emlékszem, hogy ügyes kezű asszonyok, de férfiak is, milyen csodálatos búzafonatokat - „búzacsi­gát", „boronát" - készítettek, amelyekkel a tisztaszobát dí­szítették, amint a sublót fölé, másutt szentképek mellé akasztották. Akár a hagyományos, akár a mostani aratás az egyik legfontosabb és legne­hezebb gazdasági munkák közül való. Minden kasza­csapás, minden kombájnos verejtékcsöpp a mindennapi kenyérért volt/van. Hajtsunk hát fejet a régiek hajnaltól napáldozatig való aratásai­nak emléke, és a mostani aratók előtt, akik révén a mi asztalunkra is juthat a sok­szorosan megszentelt ke­nyérből, az „ÉLET"-bői. II]. I,ele József Móra-nap Iskolánkban minden ta­névben szervezünk egy olyan napot, amelynek programját diákjaink kívánságai szerint állítjuk össze. A tanulók szó­rakoztatása mellett az is cé­lunk, hogy növendékeink hasznosan és kellemesen tölt­sék el a délelőttöt. Az idei nap műsorában he­lyet kaptak korábban bevált, és népszerű, ugyanakkor ha­gyományteremtő programok is. Most is osztatlan sikere volt a horgászversenynek, a tanár-diák foci- és kosárlab­dameccsnek, a karatebemuta­tónak és az asztalitenisz-ver­senynek, valamint az IQ­tesztnek és a szomszéd iskola fodrásztanuló lányai készttet­te frizuráknak. Újdonság volt a „Mit tu­dok az Európai Unióról?" cí­mű vetélkedő, hagyományte­remtőnek szántuk a „Móra Toldija2 erőnléti versenyt, a szkanderbajnokságot. sakk­vetélkedőt és a bográcsos pörköltfőzést. Említést érde­mel a grafiti-verseny, a né­metországi tanulmányútról készített élménybeszámoló, valamint a rendkívül népsze­rű vitálkapacitás-mérés. a ve­gyészbemutató, és a híres szegedi sportolókkal folyta­tott beszélgetés. A Móra-nap megrendezé­sét a Pick Szeged Rt., a Cars­chool Autósiskola, a Her­mann Ottó Horgászegyesület, a Robzon Sportbolt, a Baker 2001 Kft., a 624. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola, a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola, a Szet­ruck Kereskedelmi Kft. a Val­vóimé Olajszerviz, az SKF, és az Aksi-Ker Kft. támogatta. Köszönjük segítségüket. Miklós Mátyásné, a Móra Ferenc Szakközép­és Szakmunkásképző Iskola igazgatója Ötvenéves találkozó Amikor 1949-ben, mint a Szegedi Állami Klauzál Gábor - ma Radnóti Miklós nevét vi­selő - Gimnázium VII1/B. reál­osztályának növendékei érett­ségiztünk, elhatároztuk, hogy az 50. érettségi találkozónk előtt a mai végzősökkel együtt, újból elballagunk. A javaslattevő Busa Ferenc (Öcsi) már nem jöhetett el... Gál Béla, a gimnázium igazgatója mellénk állt, s tá­mogatta kérésünket. Nem kis izgalommal vártuk ezt a na­pot. Minden várakozásunkat meghaladó fogadtatásban ré­szesültünk. Elsős diákok kü­lön műsorral köszöntöttek bennünket, ballagótarisznyát kaptunk, virág kíséretében. Vincze István igazgatóhelyet­tes úr nagy érdeklődéssel hall­gatta iskolai élményeinket. Volt miről mesélni, mert mi még nyolc évig jártunk a gim­náziumba. Fátyolos szemmel lépdel­tünk az első csoport után, be­jutva az igazgatói és a tanári szobába is, ahol a tanári kar felállva várta a mai és egykori ballagókat. Az Ifjúsági Házban rende­zett ünnepségen is részt vehet­tünk, majd a Belvárosi teme­tőben koszorúztunk. Együttlétünk örömét fo­kozta, hogy a közös ebéden a feleségek mellett két tanár úr is megjelent, dr. Huhn Péter és dr. Zsámbéki László, akik később a felsőoktatásban tevé­kenykedtek. A többiek sajnos már nem jöhettek. Tiszteletet érdemelnek ők is. Osztálytár­saink: Ákos, Náci, Öcsi, a be­teg Attila, és a távol élő Laci - nagyon hiányoztatok. Kószó Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom