Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-12 / 135. szám

SZEGEDI ÜGYEK 9 * meg i még * Több ezer tonna iszapot távolítottak el Június végén nyit a partfürdö % évvel ezelőtt is vott »N«gy Víz", kilöttyent a "Wa, elárasztotta az új­fzegedi partfürdót. Ám loval gyorsabban „visz­«avonult", úgyhogy a T'fe és HAforrás Kft. *>j9ozói azonnal hozzá­feWak a takarításhoz, 0 fertőtlenítéshez és ké­fe'édhettek a Jugoszlá­^ból érkező regatta fo­feásóra. Idén több mint ferom hónapon át víz bfritotta a fürdót, né­any nap alatt nem lehet rendbe tenni a területet. 9"*, most a jugoszláv jfenakok sem érkez­A felújítási munká­lok menetéről, a víz fezta károkról és nyitás £rható időpontjáról kér­ettük Mészáros Gábort, ? fardő és Hőforrás Kft. '9azgatóját. • Két héttel ezelőtt vo­nult vissza az ár a Tisza partjáról A partfürdő es fi kemping azonban méS nem fogadhatja a v'ndégeket... Hihetetlenül nagy fennyiségű iszapot, szeme­> koszt hagyott maga után az elvonuló ár - mondja az 'gazgató. - Ilyen vízállásra én aem emlékszem, arrá pedig Ku'önösen nem, hogy ennyi fe'g meg is maradt volna a a kiöntött területen. Ben­nünket ez igen csak visszave­rt, hiszen természetes köriil­tetayek között május elsején "yitunk. Idén így csak a szik­feferdót és a ligetfürdót nyi­^k meg a közönség előtt. • • Hogyan lehetett kezde­a munkálatokat azon a területen, amelyet 3 hóna­P'g víz borított? ~ Egy hetet kellett vár­. nk, mert annyira vizes­Szapos volt a talaj, hogy gyalogosan" sem lehetett rá­fenni. Első lépésben a szi­fed burkolatú utakról takarí­feluk el a 10-30 centiméter fetagságú iszapot, ezt köve­hfe * medencékból távolttot­. el az iszapot. Pontos fel­fefest nem végeztünk, de , ezer köbméterre tehető az a? ' 1 • '-szapmennyiség, ame­fe a partfürdő területéről el felett távolítanunk. Tréfál­|!'ZVa mondhatjuk, hogy va­feagos iszapfürdővé alakult ez a terület, de nem a ren­nek megfelelően... • A továbbiakban mit kell még elvégezni, hogy a für­dőzők és a kempingezők birtokukba vehessék a partfürdőt? - A felszínre épült kőépít­ményeink rongálódtak a leg­jobban. Ezeket le kellett bon­tani és újra építeni. Az elekt­romos rendszerünk teljesen használhatatlanná vált. Tud­niillik, olyan magasan volt a víz, hogy a terepszint felett 1 méter 60 centiméterre elhe­lyezett csatlakozó dugaljak, de más elektromos berende­zések is a víz alá kerültek, s annyira károsodtak, hogy cse­rére szorulnak. A teljes csa­tornahálózatunk telerakódott iszappal, így több ezer méter hosszúságú vezetéket kell megtisztítanunk. Végezetül pedig: fertőtleníteni kell a tel­jes területet. Nem engedhet­jük meg a legkisebb hibát sem, mert az végzetes lehet. A nyáron például, ha egy kis­mama kimegy a gyerekével a strandra, a fűre teríti a pléd­jét, a gyerek lemászik a fűre és elkezd egy szálat rágcsálni, ami a kicsinyek esetében nem meglepő, fertőzést kaphat. Ha tehát csak egy fűszál fertőző marad, már az is veszélyes le­het a további munkánkat ille­tően. Ezért kell most nagyon körültekintően dolgozni: min­den berendezést, a medencé­ket, a csatornahálózatot, a fe­lületeket is alaposan kell fer­tőtlenítenünk. 9 Ez nem filléres munka. Milyen külön költségeik merülnek fel a helyreállí­tásban? - A fürdő történetében ek­kora műszaki kár még nem keletkezetett. Mintegy 10 millió forintot emésztenek fel a munkálatok. De az anyagi kár mellett óriási erkölcsi veszteség, hogy a kempinget nem tudtuk idejében megnyit­ni, így elestünk a kemping és a fürdő bevételektől. Sok kül­földi vendégünk évek óta ide jár, szereti a helyet, mert ez Közép-Európa egyetlen olyan kempingje, amely a Belváros­hoz nagyon közel van, ráadá­sul a folyó partján és a fürdé­si lehetőség is adott. Arra a kérdésünkre, hogy mikor nyit a partfürdő, Mé­száros igazgató úr azt vála­szolta, hogy ha a munkálatok a tervek szerint haladnak, ak­kor június 20-25-e között bir­tokukba vehetik a szegedi, valamint a vidéki fürdőven­dégek a kempinget és ezt az újszegedi partszakaszt. Kislm* 1"Csípésszámlálás " után Szúnyogirtás Gyálán fenkatársunktól A permetezés időpontja az időjárástól függ: péntektől vasárnapig bármikor fölszáll­hat a repülőgép. Klebelsberg­telepen. Szóregen és Gyálaré­ten légi és földi módszerek­kel, összesen 784 hektáron irtják a szúnyogokat. Csak a levegőből permeteznek a Kál­lay-ligetben. Tompaszigeten, és Rókus egy részén, össze­sen 1216 hektáron. Legutóbb éppen a kedve­zőtlen idő miatt halasztották későbbre az irtást. Eredetileg múlt péntekre (június 4-re) tervezték a szúnyogok „szó­rását", de a szél miatt csak másnap, szombaton perme­tezhette a repülő Rókust és Újszegedet; a Kállay-liget­ben pedig a földközelben ha­tásos ködöt fújtak a szúnyo­gokra. A Szegedi Kömyezetgaz­sfeodási Közhasznú Társa­lep 'fekoztatása szerint a í fetobbi vizsgálatok alapján gy tudják, hogy jelenleg SZÚ ten "yúzsög a legtöbb én ?y°8' Utoljára június 10­óJCsütortökön), 19-től 21 ifefetottak „csípésszámlá­m Szeged közigazgatási te­jnek több pontján, jóvaj .6°k/órás csípésátlagnál g0. febbet szúrtak a szúnyo­gé .Uyálaréten (240 csípés), (120 gcdi Kállay-Iigetben , «ípés), és Klebelsberg­(H4 csípés). A szak­'"dót i szennt egyelőre nem röldi t 3 ,eljes körű- légi a 1 ketniai beavatkozás, de ken ^lyeztetettebb he'ye­ny°gSbeszá,lnak a szú~ • Mire elég negyvennégymillió? Kátyúk és sár helyett aszfaltot! A gyálaréti Miklós utcában csak a játékos kedvű gyerekek örülnek a hatalmas tócsáknak.. (Fotó: Schmidt Andrea) Az idén 44 millió forin­tot tud költeni Szeged ön­kormányzata az útalap­ból új utak, forgalmi cso­mópontok építésére. Asz­falt tünteti el végre a Bá­nomkert sor kátyúit, kör­forgalom épül a Mátyás téren, mozgáskorlátozot­tak közlekedését könnyí­tik majd a belvárosban készülő új rámpák. De vajon mennyit kell még arra várni, hogy minden szegedi polgár elégedett legyen, ha saját utcáját szemlélgeti? - érdeklőd­tünk a városházon, útfej­lesztésekről faggatva Körtvélyesi Csabát, a stra­tégiai iroda városfejlesz­tési osztályának vezetó­jét. Mi történik akkor, ha akár csak egy kedélyes baráti be­szélgetésben is, de szóba ke­rülnek Szeged útjai? Az újró­kusiak minden bizonnyal a harmadik körút állapota miatt keseregnének, a belvárosiak mondjuk a Kölcsey utcát, a Bánomkert sort, netán a Deák Ferenc utcát említenék. Alsó­város felé haladva aligha ma­radna ki a felsorolásból mond­juk a Topolya sor, míg a kert­városban élők vélhetően így haragoskodnának: nehogy már a városközpont aszfaltos útja­in sétálgatok keressék a kákán is a csomót (pardon: a beton­úton a kátyút...), amikor a kül­területeken az utcák nagy ré­szében még sár fogságába es­het az autó egy-egy kiadósabb esőzés után, vagy éppenséggel attól kell rettegni, mikor verik szét a nagyobb munkagépek a kohósalakos utat. Ho nagyítóval vizsgálódik... Ja, kérem, közlekedni min­denki szeretne. S mivel a tele­vízió képernyőit uraló filmek­ből az derül ki, hogy tőlünk nyugatabbra szinte már a dű­lőutakat is bekötötték az au­tósztrádákba, az igények sem alacsonyak. De van-e Szeged városának arra pénze, hogy egy-két év alatt bepótoljon minden eddig elmaradt beru­házást, s ott is gondozott pá­zsit kapaszkodjék a frissen aszfaltozott út padkáihoz, ahol tegnap még tengelytöréssel fe­nyegetett a sárba kihordott tör­melék, mint házilagosan kivi­telezett útalap. Többek között ezzel a kérdéssel kerestük meg a szegedi önkormányzat stra­tégiai irodáján Körtvélyesi Csabát, a városfejlesztési osz­tály vezetőjét. Aki úgy véli: Szeged mai anyagi kondíciói mellett bizony nem remény­kedhetünk abban, hogy az új évezred első-második eszten­dejében már akkor se találhat kátyút senki a városban, ha nagyítóval vizsgálódik az ut­cákban. No, persze ilyen gyökeres változást józan ésszel nem is várhatunk. Mi akkor hát a rea­litás? - Először is az, hogy Sze­ged külső körzeteiben még mindig találni olyan város­részt, ahol az utak több, mint 20 százaléka földút. S nem ke­vés azoknak az utcáknak a száma sem, ahol legfeljebb kohósalakos borítás jelenti a közlekedés komfortját ­mondta Körtvélyesi Csaba. ­Emellett a Belvárosban sem kell sokat sétálgatni ahhoz, hogy olyan forgalmi csomó­ponttal találkozhassunk, ame­lyik már régen elavult, átépí­tésre szorul. Ezeket a gondo­kat az utak állapotával foglal­kozó szakemberek is pontosan ismerik, de amikor a városhá­zán előkészítjük az útfejleszté­si beruházásokat, tisztában va­gyunk a korlátokkal is. Jelesül azzal, hogy az idén az útalap­ból 44 millió forintot tud ál­dozni a város beruházásokra. Ismerve a manapság tapasztal­ható építési árakat, ez bizony nem egy túl nagy összeg. Ép­pen ezért az önkormányzat vá­rosüzemeltetési és környezet­védelmi bizottságának elnöké­vel, Makrai Lászlóval együtt arra törekszünk, hogy a 44 milbó minden filléréből új ér­téket teremtő beruházások va­lósuljanak meg. Körforgalom a Mátyás térre Sok éves halogatás után aszfaltos utat kap az idén a Bánomkert sor, a Mátyás té­ren, a Szentháromság útja és a Szent Ferenc utca találkozá­sánál körforgalom épül, míg a városközpontban megkezdjük a legforgalmasabb csomó­pontok átépítését. Terveink szerint néhány év múlva a Ti­sza Lajos körúton belül eső területeken minden útkeresz­teződésben rámpák segítik majd a mozgáskorlátozottak közlekedését. E beruházás el­ső fázisaként a Széchenyi tér­től az Aradi vértanuk teréig változtatjuk meg útszegélye­ket. A felsorolt beruházásokat 22 millió forintból kell meg­valósítanunk, míg a fennma­radó 22 milliót a városüze­meltetési és környezetvédel­mi bizottság döntése alapján a földes utcák átépítésre for­dítja a város. Itt el kell mon­danom, hogy komplett beru­házások megvalósítására tó­Végre járható az Árvíz utca -w "Ilii ^btíy® w*.. .. ' fi; 4 é m \t M «• ­Aludtuk az aszfaltos utat az Árvíz utcaban. Kapunkon Kalmar Ferenc képviselő, Balogh Mihály fóépitésvezefá, Petii Péter lakossági szervező és Marovszki Béla műszaki ellenőr. (Fotó: Gyenes Kálmán) Tegnap adták át a nemrég teljes hosszában leaszfaltozott Árvíz utcát, így Öreg-Róku­son már csak az Othalom utca mintegy kétszáz méternyi szakaszán nincs még kohósa­lak vagy bitumen. Több mint négy éve folyik a ,Jiarc" azért, hogy az Árvíz utcára is végre aszfalt kerül­jön - tudtuk meg Kalmár Fe­renctől, Rókus önkormányza­ti képviselőjétől. A kivitelező cég, a Szegedi Mély- és Ma­gasépítő Ipari Rt munkásai e hónap elején láttak neki az Árvíz utca utolsó 120 méteré­nek a leaszfaltozásához. A Puskás utca és Damjanich ut­ca közötti szakaszon a mun­kálatok egy hét alatt befeje­ződtek. Az Árvíz utca 1995-ben még földes volt, a nagyobb esőzések után a mentőautó is elakadt a néhol tengelyig érő sárban. A 120 méteres szaka­szon élő 30 család összefogott és elhatározták, hogy „ki­másznak a sárból". A csalá­dokként 10 ezer forintot adtak össze, ezt Kalmár Ferenc ki­egészítette a képviselői alap­ból és elkezdték az utca feltöl­tését. Ekkor derült ki, hogy csak egy darabig van az út alácsatornázva, a ivóvízveze­ték pedig elöregedett. Addig nem lehetett ráhordani a ko­hósalakot, míg a hibákat ki nem javították. A salak csak 1997-ben került az útra, a bi­tumenes szórásra viszont már nem jutott pénz. Ebben az év­ben kétmillió forintot különí­tettek el erre a célra, az összegből még az aszfaltra is futotta. A négy év óta húzódó beruházás összesen közel 6 millió forintba került. K. T. rekszünk. Vagyis azt szeret­nénk, hogy az útalap pénzei­ből olyan burkolatok épülje­nek meg, amelyek végleges­nek tekinthetők. Tehát nem kell egy-két év múlva újra felvonulniuk az építőknek, mert a mondjuk a kohósala­kot már elnyelte a föld ­mondta Körtvélyesi Csaba. Akitől megtudtuk azt is, hogy az említett 44 millió fo­rint mellett természetesen egyes körzetek szenátorai is költhetnek, s költenek is szép summákat képviselői alapjuk­ból az utak megújítására. - Természetesen annyi pénz nem létezik, amennyi elég legyen minden panasz megoldására - folytatta az osztályvezető. - Egy Szeged méretű településen pedig kü­lönösen nincs, hiszen váro­sunkban nemcsak az a nagy kérdés, melyik utcában hibát­lan már aszfalt, s melyiket kellene mondjuk új burkolat­tal ellátni. Hanem például tu­domásul kell venni azt is, hogy Csongrád megye szék­helye regionális központ, s szeretné még inkább betölteni ezt a szerepet. Ha ehhez mél­tó úthálózattal akarunk ren­delkezni, akkor bizony miha­marabb el kellene kezdeni a városi elkerülő utak építését, s joggal várja el minden sze­gedi például azt is, hogy elér­je végre a E75-ös autósztráda is a várost. Elsőbbség a tömeg­Igen ám, de mi történik akkor ha ezek a tervek állami pénzekből (mert hát Szeged egy ilyen mértékű beruházá­sért legfeljebb lobbizhat, de kifizetni bizony nem tudja...) meg is valósulnak? Még töb­ben találják csábító célpont­nak Szegedet, még nagyobb forgalom terheli a várost, vagyis úgy kell átszervezni közlekedési rendünket, hogy ne érjenek egymásba a for­galmi dugók és a lakókörnye­zet állapota ne romoljon. Szeged városszerkezete kivá­lóan alkalmas további fej­lesztésekre, de ehhez bizony újabb beruházásokra lesz szükség. Hogy mást ne mondjak: egyik legfontosabb feladatunk azt kimunkálni, miként lehetne a most is zsú­folt Tisza Lajos körúton még könnyebbé kell tenni a gép­járművek forgalmát úgy, hogy közben biztosítjuk a tö­megközlekedés elsőbbségét. S hogy miként alakuljon át a Dugonics tér, a Radnóti-cso­mópont vagy mondjuk az Aradi vértanuk tere? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ, készülnek az előzetes tervek. Muszáj keményen dolgozni, mert abban sajnos nem nagyon reménykedhe­tünk - látva a nyugat-európai tendenciákat -, hogy az új évezredben, dacolva a divat­tal, a nyakunkba zúduló ezer­nyi autóreklámmal - mégis inkább a tömegközlekedést választják az emberek - je­gyezhettem fol Körtvélyesi Csaba szavait S hogy mikor lesz ebből a sok és fontos tervből való­ság? Ha találtatik elég forint a megvalósításhoz. Addig pe­dig türelem, hölgyeim, s ura­im. Mert akinek nincs pénze, az legalább eme türelemből vizsgázzon jelesre - szokták mondogatni. Sovány vigasz, de aligha tud ennél valaki is manapság okosabbal kitalál­ni... Bátyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom