Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-09 / 132. szám

6 INTERJÚ SZERDA, 1999. JÚN. 9 SZERE Pászka Imra szegedi szociológus az idei könyvhétre „A román hivatáselit" címmel a román értelmiség elitjének konzervatív eszmei vonulatáról szóló könyvet jelentetett meg. Az Osiris kiadó gondozásában, a Délmagyarország támogatásával megjelent kötet szociológiai, antropológiai és történeti szempontok figyelembevételével fogózkodókat ad a mai román szellemi és politikai élet megértéséhez. A szerző, a József Attila Tudományegyetem docense, az alábbiakban a román nemzeti identitástudat gyökereiről és a modernitásra adott román válaszról feltett kérdéseinkre válaszol. • Tanár úr, induljunk ki abból: vajon mi lehet a történeti oka annak, hogy Romániában még ma is fontosak az egységes nemzetállam köré szőtt ideológiák, amikor az európai egységesülés nyilvánvalóan nem ebbe az irányba hat. Egyáltalán: egységes nemzetállam-e Románia a fogalom nyugat-európai értelmében? - Romániából, s egyáltalán a bécsi kongresszus vagy az első világháború után létrehozott balkáni államkonstrukciókból pusztán megalakulásuk által nem lett nemzetállam a szó modern értelmében. A modern nemzetállam ugyanis olyan szerveződés, amelyet egyének közössége alkot. Egységbe, közösségbe szerveződő egyének nélkül nincs nemzetállam. Márpedig itt cselekvő, szervező és önigazgató egyénekről, mint rétegjelenségről alig beszélhetünk. Trianon után a csatolások révén létrejött az úgynevezett területi egység, de ez távolról sem jelentett nemzeti egységet. Nyugati minták (francia, német) alapján az értelmiség elitje már Trianon előtt felismerte: ahhoz, hogy nemzetállamjöhessen létre, közös, senki máséval össze nem téveszthető identitásra, nemzeti individualitásra van szükség. • A magyarság esetében ezt a szemléletváltást a reformkor alakította ki, később pedig a dualista időszak alapozta meg gazdaságilag. Hogy történt mindez Romániában ? - Romániában ez egy modernizációs kényszerhelyzetként állt elő, hiszen az európai modernitás klasszikus képlete kulturális-tudati, illetve technológiai-gazdasági váltás nélkül nem valósitható meg. Kérdés viszont, hogy a korszellem és a nyugati élmények okozta .Jcultúrsokkon" átesett román elit egyáltalán megértette-e a modernizációs képletet. A román elit, s annak konzervatív vonulata, amelyet a kötetben vizsgáltam, arra enged következtetni, hogy egészében nem fogta fel a modernitás teremtette kihívásból és a kényszerből fakadó teendőket. Nem tudta szervesíteni a helyi adottságokhoz az importált intézményeket és eszméket. Nem mondják, de tény, hogy a románság története a középkortól a periféria-helyzet története, s ez pedig azt jelenti, hogy strukturálisan, szervezetileg és mentálisan keleti típusú. Egy ilyen közösség modernizációs pályára állítása hallatlan feszültségekkel járt, amit a tudáselit hisztérikusan élt át. Ne feledjük: az elit világlátása a külföldi tanulmányok szezonális időszakai ellenére mélyen a falusi világban gyökerezett. Azonban ahhoz, hogy saját hagyományaik iránti patologikus aggódás megfogalmazódjon bennük, összeha• Pászka Imre könyve a ,,hivatáselitről" Romániában mikor sikerül? Pászka Imre: Ahogy az egyének, úgy a társadalmak sem tudják átlépni saját árnyékukat. (Fotó: Karnok Csaba) sonlítási alapra is szükség volt. A német minta • Meddig kell visszanyúlni, hogy a román identitásra ható eszmei áramlatokat vizsgáljuk? Könyvében ön a civilizáció és kultúra fogalmakat sajátos eredménnyel használja a román identitás elemzésekor. - Először is az a kérdés, hogy az európai felvilágosodás racionalizmusa érvényesült-e egyáltalán Romániában. Ennek vizsgálatakor figyelembe kell venni a francia felvilágosodás ellenhatásaként megszülető német konzervativizmust is, mint a modernitás egy másik megjelenési módját. A civilizáció a nyugat-európai emberiség identitását fejezi ki. A civilizáció a városi polgárság, az individuumok alkotása, s olyan nemzetek - franciák, angolok, hollandok - identitását tükrözi, amelyek már a 17-18. században nagyjából megállapodott határokkal és kialakult politikai, szociokulturális struktúrákkal rendelkeztek. Ezzel szemben a németek ennek a civilizációnak az idegen, felszínes, fényűző és elsősorban technikai vonulatát látták, azt, amelyet a német arisztokrácia a versailles-i udvarból kölcsönzött. A német városi polgártól ez idegen volt. Az alulról jövő, magas tudású német „kultúrpolgárok" a 18. században elutasították a franciáktól átvett mintákat. A német arisztokrácia szalonjai zártabbak is voltak a franciáknál, ott nem tűnhettek fel olyan .jöttmentek", mint Voltaire vagy Rousseau. Goethe íija le, hogy egy színházi előadás után meghívták egy vacsorára, s amikor vége volt, felkérték, hogy távozzék, mert alantasnak tartották jelenlétét; Goethe nagyapja ugyanis kovács volt. A német államocskák arisztokráciája kicsi volt és zártkörű, nem engedte köreibe a polgárság személyiségeit. Erre keletkezett az az ellenreakció, amely a francia eredetű civilizáció helyett a német történeti-társadalmi hagyományokban gyökerező Volkgeistból-népszellemből megalkotott Kultur-ra helyezte a hangsúlyt. A Kultur ebben az értelemben a szellem, a népszellem ápolása, megművelése (lásd: agricultura). TeNévjegy Pászka Imre szociológus Kézdivásárhelyen született, a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégiumban érettségizett, majd Kolozsvárott végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. 1993-1994-ben elnyerte a louvain-i katolikus egyetem (Belgium) ösztöndíját. Jelenleg a József Attila Tudományegyetem Szociológia Tanszékének docenseként a modernizáció, az értelmiség szociológiájával, valamint történetszociológiával foglalkozik. Főbb művei: Struktúrák és közösségek (Kriterion kiadó 1984), Bölcsesség útja (Kriterion kiadó, 1988), Román eszmetörténet (Aetas-Századvég 1994), A román hivatáselit (Osiris 1999). hát szociológiailag egy olyan csoport tudatos cselekvéséből felépített identitás, amely előtt a társadalmi felemelkedés csatornái el voltak zárva. E csoport világlátása és valóságakarása a tudás, a munka, a szorgalom és a hagyomány értékei mentén különült el az arisztokrácia francia identitásától. • Az tehát az ön egyik következtetése, hogy a román politikai elit a német mintát vette alapul és nem a franciát, amikor a nemzeti identitás kialakítására törekedett? - Nemcsak a román elit, a magyar is, csak korábban és nagyobb sikerrel. Közép- és Kelet-Európa széles földrajzi terében a német Kultur felé fordultak mindazok, akik nemzeti kultúrát és nemzetállamot akartak létrehozni. Nem is tehettek másként: a francia forradalom, az ahhoz kapcsolt racionalitás és civilizáció nem tisztelte a hagyományos értékeket. Márpedig, ha olyan nemzet szeretnénk lenni, mint mondjuk a francia, de azt a civilizáció nyújtotta eszközökkel nem tudjuk elérni, mert ilyenek hagyományainkban nem léteznek, akkor mégis hogyan lehetséges a felzárkózás? A német példa mutatta meg az utat, hogy más alapokon is lehetséges modern nemzetkonstrukció. A lehetséges vagy éppen az egyetlen lehetséges - út az önazonosság, a világ előtt való elismertség elérésére az, ha a népi kultúra hagyományaiból szerkesztik meg nemzeti tudatukat. A német kultúrafogalom volt az a fogózkodó, a modern racionalitásnak az másik megjelenési módja, aminek segítségével egy keleti típusú közösség valamelyest válaszolni tudott a modernitás kihívásaira. Ne feledjük, a Sedan utáni német dinamizmus igencsak meggyőzte a román elitet a német modell fölényéről. Bármenynyire is franciául beszéltek, a modernitás a német modellt követte. A birloldás zavara • Szeretném, ha tisztáznánk, mit ért hagyományok alatt? - Mivel nem vagyok híve a társadalomtudományok merev diszciplináris elkülönülésének, a társadalmakat történeti képződményeknek tekintem, amelyek hosszú folyamatokban, visszaesésektől és nekirugaszkodásoktól sem mentes pályát járnak be. Hiába a szakaszos változások, amelyek során úgy ötven évente egyik rendszer átveszi a másik helyét, a társadalmak akkor is megőrzik történeti kulturális kötődéseiket. Ezek összetett hálót szőnek, amelyek vissza is húzhatnak, de ugyanakkor erősíthetik az előretekintést. Nem beszélhetünk modernitásról, ha az emberi életvilág e hálózatát nem vesszük tudomásul. Csak a francia felvilágosodás és a hozzá kapcsolható bolsevik és fasiszta rendszer képzelte úgy, hogy el lehet szakadni a hagyománytól. A modem szociológusok nyomatékosan felhívják a figyelmet, hog/ sem a tudás, sem a technológiai haladás nem képzelhető el hagyomány nélkül. Egy társadalom haladását mindig a hagyományok felhalmozódása segíti elő, az, hogy ezt az ismeretmennyiséget az újabb generációk képesek-e alkalmazni az új kihívásokra. A társadalom haladása nem azon múlik, hogy a hivatáselit mennyit utazik Nyugatra, s az ott szerzett többlet tudást önös céljaira miként kamatoztatja. Az a kérdés, hogy a bázis, a helyben élő tömegek mennyire tudnak alkalmazkodni az új feltételekhez. Ilyen szempontból például Magyarország 20. századi története sikeres, míg Románia egyelőre nem tudott kilábalni korábbi problémáiból. • Ennek fényében hogyan hatott Erdély megszerzése 1920 után a román nemzeti identitás alakulására? - A román identitást nemcsak erősítette, de össze is zavarta Erdély átcsatolása. Az 1920 után megkapott teriiletekkel ugyanis masszív etnikai tömbök kerültek az országba, olyan népek, amelyek más civilizációs bázison fejlődtek, például a katolicizmus, a protestantizmus vagy a zsidóság kultúráján. Mondjuk ki: Románia Erdélyben olyan struktúrákat örökölt, amelyek az övéihez képest fejlettebbek voltak. Ugyanakkor ezek a kultúrák az erdélyi románság fejlődésére is hatottak. Magát a latin identitást is Erdélyben fedezték fel. Ebben nagy szerepe volt a katolikus egyháznak, s főként a jezsuitáknak. 1690-től, a Leopold-diploma értelmében Erdély a Habsburg-birodalomhoz tartozott. Az erdélyi görög-keletiek 1700-ban elismerték a pápa elsőségét, és létrejött a görögkatolikus vallás. Ettől kezdve a román jobbágyok fiai is eljuthattak a magyarországi és a katolikus világon belüli egyetemekre, s az innen visszatérők voltak azok, akik megalapozták a román nép latinitását. A falusi állam • Sajátos módon az a romániai párt, amely Erdély elcsatolásakor a hatalmat birtokolta Romániában, liberális színezetű volt. Mit jelentett a század eleji Romániában a liberalizmus? - Bratianu pártja nyugati mércével mérve inkább csak nevében volt liberális. Ez egy klánszerű érdekközösség volt, amelyben a Bratianu család és klidhsei tömörültek. A román liberális politikai skála a jakobinustól az ultranacionalista, sőt fasiszta jellegig sok mindent átfogott. Úgy próbálták integrálni a különböző irányzatokat és szélsőségeket, ahogy a politikai érdekek megkívánták. A múlt század és a századelő liberalizmusa éppúgy megfért a nacionalizmussal, mint a demokráciával. Persze nem tömegdemokráciára kell gondolni, hiszen például Franciaországban a múlt század végén a lakosságnak csak 1,66 százaléka szavazott és döntött az ország sorsáról. Az európai liberalizmus, amelynek értékei ma már beépültek a jogállamiságba, akkor elsősorban gazdasági liberalizmus volt. A liberálisok közcselekvése egyes hagyományokban gyökerezett: a török-fanarióta örökségben, s abban, hogy 1848-49-ben a nemzeti célok és a liberalizmus egybeestek. Minthogy nyugaton a liberalizmus virágzott, a kint tanuló bojárfiak azt hitték, ez az ideológia alapja lehet eljövendő nemzeti államuknak. - Romániában az általános választójog kihirdetése után egy időre nemzeti parasztpárt vette át a nemzeti identitás alakítását. Ekkor egyre többen fordultak a román falu, mint a nemzeti öntudat forrása felé. - Az értelmiség, s ezen belül is a hivatáselit falusi világ iránti nosztalgiáinak modernizációs vonatkozásai vannak. A modernitás kihívása nélkül nem tudatosulhatott volna bennük saját hagyományaiknak másmilyen volta, nem indult volna be az önreflexió. Nem tették volna fel a kérdést, hogy végül is milyen úton kell haladniuk. Ezek mind jogos kérdések. A tudáselit idealizálta a falut, s benne a parasztot, mint a román lét autentikus megtestesítőjét. Ettől azonban láthatóan sem a falu, sem a paraszt helyzete nem változott, sőt olyan tragikus jelenségeknek és folyamatok mennek végbe, amelyek az európai középkorra voltak jellemzőek. Itt a falura, a parasztra, s egyáltalában a rurális világra azért volt szükség, mert a tudáselit gyökereinél fogva ebbe ágyazódott be, ebből a falusi, folklorisztikus habitusból tudta értelmezni a világot. Más szóval, ebből tudta megszerkeszteni a német Kultur mentén tanulmányi tapasztalatai és élményei hozzáadásával azt az új világot, amire oly nagyon vágyott. De miközben utánozta Nyugatot, ugyanakkor gyűlölte is. Ezt az elitet kétlakiság jellemezte. Tanulmányai miatt ugyan már nem volt falusi, de még városi sem volt. Mondhatni, kultúrák között csapongott, és saját labilis identitása így aztán kivetítődött az népre. A parasztnak ilyen problémái nem voltak: az identitás rögzítése a tudáselit értelmiségi csoportjainak foglalkozása. Azoké, akik küldetésként élik meg a nép sorsának jobbítását - bár többnyire csak elméletben. • Hogyan kapcsolódott ehhez az irányzathoz a nacionalizmus? - Úgy, hogy ezt a tartalom nélküliséget a nacionalizmus ideológiájával álcázták. Ez volt az a kulturális-politikai kapocs, amely összetartotta az elitet, s amely aztán behatolt a köztudatba, és a mai napig leplezi a meg nem valósult modernizáció okozta sérelmeket. De visszatérve: egy olyan jeles szociológus, mint Dimitrie Gusti a 30-as években a nemzetállamot egy kompakt, homogén struktúrának képzelte el, ugyanúgy, mint a falut. A falu tulajdonképpen a megalkotandó nemzetállam archetípusa. A modernizációs kihívás és az erre adott válasz két életvilágra osztotta a román társadalmat: egyfelől volt az elita értelmiségi klientúrája, lől pedig a falusi világ. A W között alig-alig volt komim® káció, s ezen az állapoton n* a gyakori parlamenti válás] sok is alig változtattak. A © a vidék élte a maga hallali • szegényes világát, miközl* az elit a korszellem behoz® és a „helyszellem" által de? dált és meghamisított irányi' tainak és divatjainak hódolt A betelepedés fájdalmai m Sokat emlegetik tef civilizációs különbség1 amelyek az erdélyi ] sokba betelepített ro*> lakosság és az őslaW között volt. Mit g» f megtalálták a helyW betelepülők? EgyáW milyen a par excelletű' mán város? - A Kárpátokon túli városok többsége a klasi európai értelemben nema gárság által kialakított m] városnak számít. Ezek v[ városok, többnyire több laza tömörülései, amely] még ma is erősen kevert© a falusi és városi elemeM délyben viszont polgárság kialakított városok voltak, román lakosok oda hiába töztek be, csak a város s% telepedhettek le. A kolo] őslakos németek, magya] zsidók mellett, akiknek © kult polgári életmódja és túrája volt, a beköltözött ] nok nem találták meg ] ket. A faluról elköltöztek városiak nem lettek. Eár lusztrálja az a fajta meg© újuló harc például Kol] esetében, hogy a városii pontját alakítsák át, s p®' bontsák le a Mátyás k] szoboregyüttest. Kultúra"1 pológiailag ez azt jelenti. a városban a románság, nincs mentális központja- , tező központ a katolikus 7 kesegyházzal és a terei [ épületekkel úgy materi3", mint mentálisan idegen * todox környezetből jött®] mára. Hiszen odaát ne© gótika, reneszánsz, baro] genstil, nem volt katoli®] és protestantizmus, tizek települő románok szá*j olyan másságot, idege] ', hordoznak, amelyek f®' zásához idő kell. Itt 1 rés. _ teiatt; fevo-n, ben az volna a megoldás- ^ a város egyik sze gletében alakítsák ki mentális kÓV jukat. J 9 MÜ gondol, milye* f tásai vannak a sadalomnak, ha a minta szerint akar Je' ni? - Ahogy az egyének. ^ társadalmak sem tudják „ ni saját árnyékukat. R° * nem lesz nyugati típus® J gazdaság, mert csak hagl nyaira építve képes a s[ fejlődésre. A szabad] rendszer meghonos^.ugyan, de egy európaj J szervezeti-szerkezeti ®s ^ tális struktúra éppúgyfl, alakulhat ki egyik naP] másikra, mint ahogy 1110 <f a balkáni országokba© valószínű, hogy a nem% helyét egyhamar az típusú multikulturalit] J s°nr •bei 55* 1 majd át. Már csak az® mert láthatjuk helly®]még a nemzeti állam J sem estek át sokan, ban addig sem ju'° vf Akik eljutottak, azoknj dig meg kell küzd®],.. nemzeti identitás szerel nek nehézségeivel. v azokkal az új irány?-3"' / immár törekvésekké lyek a nemzetállam ® J hatnak. S ezek közé "©„jf Romániában annyi] . . euroatlanti csatlakozás^/ panek L