Délmagyarország, 1999. június (89. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-08 / 131. szám

6 INTERJÚ KEDD, 1999. JúN.t KEDD, Ki tudja, véletlen-e: a trianoni békeszerződés évfordulóján két olyan gondolkodót avattak a József Attila Tudomány­egyetem díszdoktorává, akiknek családi múltja, bár különböző nemze­tekhez tartoznak, az Osztrák-Magyar Monar­chiához kötődik. Clau­dio Magris, a trieszti egyetem germanisztika professzora, olasz esz­széista, irodalomtörté­nész és Fejtő Ferenc Pá­rizsban élő, zsidó szár­mazású magyar törté­nész, író, a Szép Szó egykori szerkesztője az alábbiakban a monar­chia felbomlásáról, a Habsburg-mítoszról és A közép-európai gondo­latról nyilatkoznak la­punknak. # Sokan úgy látják, és a trianoni szerződés het­venkilencedik évforduló­ján időszerű is kimonda­ni, hogy a mai balkáni és kelet-közép-európai fe­szültségek nagy része visszavezethető az első világháború utáni béke­szerződések gyengéire és az Osztrák-Magyar Mo­narchia felbomlasztásá­ra. Egyetértenek ezzel a kijelentéssel? Claudio Magris: - Rész­ben igen, hiszen a békeszer­ződések a legtöbb nemzeti konfliktust nem oldották meg, sőt újabbak előzmé­nyei lettek. Azt hiszem azonban, hogy a szerződé­sek maguk is csak választ kerestek a késői monarchia súlyos nemzeti problémáira. A megoldás szerintem ma is jelentős kulturális feladat: meg kell teremteni egy lai­kus nemzetfogalmat, amely­ben világosan elkülönülnek a hitre és az értelemre tarto­zó dolgok. Mivel nem lehet­séges, hogy minden nemzet pontosan állama határai közt éljen, az önrendelkezési jog­nak szentnek kell lennie. Ne felejtsük el, hogy e nemzeti láz előtt, amely a 18. szá­zadban kezdődött, az állam nem volt azonos a nemzet­tel, a nemzeti változatosság, amelyről ma az európai fo­lyamalb.tn annyit beszélnek, kimondottan érvényesült a nagy európai birodalmak­ban, így a Habsburg terüle­• Díszdoktoravatás és a trianoni békeszerződés évfordulója A monarchia mítosza quadrl ten is. Ilyen értelemben hi­básnak találom a versailles-i békeszerződéseket, mert elősegítették a ma is jellem­ző nemzetállami atomizáci­ót. Fejtő Ferenc: - Alapjá­ban véve igen, hiszen Ver­sailles-ban rendezték újra a térség térképét, kis nemzeti államokkal helyettesítve az Osztrák-Magyar Monarchi­át. A nemzetek azonban úgy össze voltak nőve, hogy minden újabb államnak el­kerülhetetlenül meg kellett küzdenie, a monarchia prob­lémáival. Márpedig a biro­dalom felosztására éppen a nemzeti önrendelkezés adott ürügyet. Az osztrák-magyar vezetés részéről nem jött ugyan komoly kezdeménye­zés a federális integrációra, de léteztek belső federatív és progresszív erők, ame­lyekre támaszkodva elkerül­hető lett volna a területi vi­szályokba keveredő nemzeti államok létrehozása. Ezek az erők - Károlyi és Jászi ­sajnos alig találták meg az érvényesüléshez szükséges lobbykat. Kezdeményezé­sük ellenséges fogadtatás­ban részesült, a nyugat in­kább a Benes-Masaryk-féle szeparatista csehekre és a szerbekre hallgatott, amikor a térképet újrarajzolták. Hogy esély lett volna a Habsburg-federációra, azt tanúsítja az is, hogy egy olyan éles szemű megfigye­lő, mint Lenin, 1916-ban biztosra vette: sikerül át­menteni a monarchiát egy federális államba. • Magris úr, ön Trieszt­ben, Fejtő úr ön Nagyka­nizsán született. Mindkét hely a monarchia része volt egykor. Vajon csa­ládjukban élt-e a Habs­burg-idők iránti nosztal­gia? Claudio Magris: - A mi­enkben egyáltalán nem. Apám családja Friuliból származott és 1914-ben köl­töztek Olaszországba a há­ború miatt. Különben ki­mondottan irredenta olaszok voltak. Ok mesélték, hogy a dédanyám dédapjának a Fejtő Ferenc és Claudio Magris az egyetemi díszdoktoravatáson. A háttérben Olasz Sándor és Pál József. (Fotó: Miskolczi Róbert) testvére, aki még Napoléon seregében szolgált gránátos­ként Oroszországban, idős korában is megszervezett egy olasz bataliont az Ausztria elleni háborúban. A család anyai ága görög­dalmát származású, egy tá­volabbi horvát és velencei ággal, ma is vannak rokona­im Horvátországban. Ami­kor én gyerek voltam, Tri­esztben már nem is emlé­keztek a birodalomra, kivé­ve néhány idős embert. Én magam az Osztrák-Magyar Monarchia iránti érdeklődé­semet nem nekik, hanem el­lenkezőleg, azoknak a haza­fiaknak köszönhetem, akik a monarchia ellen harcoltak. Ha van közép-európai tuda­tom, az nem kimondottan a monarchiához fűződik, ha­nem egy jóval szélesebb te­rülethez. Fejtő Ferenc: - Az én családomban már abból ki­folyólag is volt nosztalgia, mert tipikusan monarchiabe­li család voltunk. Egyik nagyapám Prágában, másik Kiskőrösön született, s a monarchia különböző orszá­gaiban helyezkedtek el ké­sőbb. Anyai nagyapám a monarchia déli vasútállomá­sának volt a főnöke Zágráb­ban; unokatestvéreim közül egyesek horvát területen horvát iskolába, mások pe­dig Triesztben és Fiumében olasz iskolába jártak. A mo­narchiával együtt a csalá­dunkat is felosztották: érthe­tő tehát egy bizonyos nosz­talgia a kor iránt, amelyben Triesztből Prágába vagy Nagykanizsáról a vajdasági rokonokhoz Zomborba há­borítatlanul lehetett utazni. • Mit gondolnak mi az oka, hogy Ferenc József személyének valóságos folklórja alakult ki Ma­gyarországon. Egyálta­lán: hogyan értékelik őt? Claudio Magris: - Fe­gyelmezett jellemének két­ségkívül varázsa volt, hosz­szú uralkodásának pedig va­lóságos mítosza alakult ki, noha ő maga nem volt külö­nösebb intellektus. De, ahogy Musil írja A tulajdon­ságok nélküli emberben: ab­ban az országban „mindig legfeljebb zseniket hittek ri­pőknek, de soha, mint má­sutt, ripőköket zseninek". Mindenesetre, ha tisztán akarjuk látni Ferenc József alakját, akkor meg kell sza­badulnunk minden restaurá­ciós nosztalgiától. Példaként hadd mondjam el, hogy Tri­esztben két politikai-kultu­rális csoport van, amely a monarchiával még egyálta­lán foglalkozik. Mindkettő a „Mitteleuropa" névvel fém­jelezte magát - és bíróság előtt pereskedtek a megne­vezésért. Az egyik konzer­vatív volt, a másik szélsőba­loldali. Ez utóbbi augusztus 18-án, Ferenc József szüle­tésnapján a császárt mint forradalmárt ünnepelte. Amikor viszont Habsburg Ottó Triesztbe érkezett, veje senki nem foglalkozott, ki­véve ezt a kis csoportocskák amely azonban a Habsburg haladó hagyományok áruló­jának tartotta IV. Károly császár fiát. Fejtő Ferenc: - Ferenc József különös jelenség: fia­talon első ténykedésével el­törölte a szabadelvű magyar alkotmányt, hosszú uralko­dása végére mégis népszerű­séget szerzett Magyarorszá­gon. Ezt nagyrészt feleségé­nek, Erzsébetnek, illetve a magyaroknak tett engedmé­nyeinek köszönhette. Véle­ményem szerint hibát köve­tett el, amikor a magyar főu­rakra hallgatva a csehekkel nem egyezett ki. Ez később hozzájárult a szeparatista áramlat megerősödéséhez. Német politikája sem hozott eredményt. Rudolf, majd Ferenc Ferdinánd halála, akik mindketten a kizáróla­gos német szövetség ellen­felei voltak, a monarchia sorsát teljesen a német im­perialista politikához kötöt­te, amelyből később IV. Ká­roly minden erőfeszítése el­lenére sem tudott kilépni. # Mit jelent önnek Kö­zép-Európa? Vajon nem a monarchia egységének szelleme maradt-e fenn Közép-Európaként? Claudio Magris: - Szá­momra egy történeti kategó­riát, amely egyes korokban létezett, másokban nem. Vi­gyázni kell vele: a „Mittel­europa" eredetileg német hatalmi tervként fogalmazó­dott meg a 18-19. század­ban. Miután a terv nem va­lósult meg, a kifejezés már nem a politikára, hanem a kultúrára vonatkozott. A századforduló Osztrák-Ma­gyar Monarchiájában egy sajátosan analitikus kultúra­ként jött létre, amely a vilá­got nagy egységben látó né­met filozófiai rendszerek idején még nem létezett. Ez a kultúra többnyelvű és sok­nemzetiségű volt. nem hitt többé a lehetőségekben, és igen ironikus volt a történe­lem haladásába vetett hittel szemben. Úgy is mondhat­nám, Közép-Európa ekkor a világvége meteorológiai ál­lomása volt. Ugyanakkor a békés és nyugalmas világ legbiztosabb helyének mu­tatkozott. A világháborúk után ismét változott az értel­mezés: Közép-Európa a til­takozás övezetévé vált. A harmincas években a német befolyás, majd a szovjet fennhatóság, a kilencvenes években pedig az amerikai életstílus elleni tiltakozásé. Mára úgy értelmezik, mint egymástól különböző k< rájú szuverén nemzeti/ mok térségét, amelyben valami közös. Nápolyi'1 barátom szokta mon® hogy egy dolog nápoly" lenni, és egy másik p«J mandolinnal. énekelve,/' a nápolyit". Azt hiszem.; gyakran az utóbbi törtei • Munkát Közép-Európában. A mini Fejtő Ferenc: - Sz? a re ra nem annyira pol? *rt«m| mint mentalitásbeli a m"odnatl lom. Bizonyos civilig fetam strukturális kört je" (Au amelynek az egykori 20 9; M chiaamagva. Nem vél* ?Pv.sel hogy Prágán, Bécsen. B ^alon pesten, Krakkón, Zág* - 9°r,ab vagy Kolozsváron ? nyugati ember felismf j lönbségek mellett a k® európai azonosságot,P* * mini nehéz megállapítani- za - 2 k ennek a mentalitásnak '" j® kerékF dig húzódnak a föl ' a ver körvonalai. Mert az vi» g«tvevó hogy Kolozsvár ilye"'; »ec'nb«l lemben még közép-e? s a bukovinai Centi? A is közép-európai hagy0] fon, nyai vannak. A Sa>vj* * gelőzi felbomlása utáni hely? ** Jupá nem véletlen, hogy ? ^?rosz« politikai csoportosulás1 ségben a csehek, a ? * to v< rok és a lengyelek k°1 „„ Pa-kupán történt, s a horvátok4 ? bjakc szlovének igyekeztek ? <*ás kőzni. A nagy európai '/ «*ni int ráción belül egy reg" jo$ rakozott í integráció körvonalai - m denek kibontakozni. ? |á,h°nnye lem ez a gazdaságra / J „ vező hatással lesz. M® kv isk CsaPatok úrnak már elmondta"' láttam a trieszti kikötő' f] rekkoromban, a ?ö" a mi jettel idején. Tengerjáró haj" ko mo? k jók ,amarab # ;°ntiner na«y mei ^ bín szívós v mege állt ott. Most ha- T togatok, alig van bem/, jó. Az Osztrák-Magy? • ^ ' so' narchiának Trieszt v° a?- < ajtaja a nagyvilág m gyarok, csehek, osZ'ry százezrei utaztak Tn". keresztük Amerikába, 3 dába. Hiába szerez'" olasz identitását a vár" gazdaságilag a mona, felbomlásával visszaes1 • Panek S*1 A témával kapcsoH Claudio Magris „á " burg-mttosz" és ,.A " illetve Fejtő Ferenc em egy hajdanvolt b ^ mért" című könyve ki tó magyar nyelven 11 Zőktől. j b. %munk ,.U'ols< 1 játs >ptor ha' aJ1oks; ezilabc °Zsefél ajnok Aranytartalék, avagy ki törödik a nővérekkel? Ha rossz a struktúra, akármennyi pénzt pum­pálhatsz bele, mind el­folyik. Ez a közhelyes igazság ezúttal nem az orosz gazdaságra vo­natkozik, hanem a ma­gyar egészségügyre, s amolyan mellékes ho­zadéka egy foglalkozá­si csoportról szóló fel­mérésnek. Dr. Pikó Bet­tina orvos-szociológus és Piczil Márta szocioló­gus, szociális munkás magatartástudományi kutatásokat végzett Csongrád megyei és szegedi ápolónők köré­ben. Semmiféle tudományos kutatás nem kell hozzá, bár­ki hosszasan tudja sorolni a hazai egészségügy bajait. A SZOTE Pszichiátriai Klini­kájának szervezetében mű­ködő magatartástudományi kutatócsoportban mégis úgy gondolták, jobb, ha hiteles adatok-adalékok adnak ma­gyarázatot - egyebek mellett arra, hogy miért rossz az ápolónővérek közérzete. És hogy mit lehet tenni. Herzberg tétele - A „menedzsmenttudo­mánynak" van egy modellje, amely szerint ha megszűn­nek az elégedetlenséget ki­váltó körülmények, attól még nem leszünk feltétlenül elégedettek - magyarázza dr. Pikó Bettina. - Ez az úgynevezett Herzberg tétel, amely szerint például a jó munkakörülmények, a válla­latpolitika és -irányítás, a megfelelő fizetés, az előrelé­pés, a juttatások, a dicséret hiánya feltétlenül elégedet­lenséget vált ki. Viszont a meglétük önmagában nem fokozza az elégedettséget. Az érdekes, sikerélményt nyújtó munka, amely olyan érzést biztosít számunkra, hogy valami fontoshoz járu­lunk hozzá, plusz fejlődési távlatokat nyújt, segít fel­színre hozni a képességein­ket - ez tesz elégedetté. Erő­síti a motivációnkat, ha azo­nosulni tudunk a szervezet­tel, ahol dolgozunk, annak céljaival, s a csoporttal, amelyhez közvetlenül tarto­zunk. A rossz munkahelyi légkör - ahogyan a tudo­mány nyelvén mondjuk: a személyközi kapcsolatok za­vara - föltétlenül elégedet­lenséget vált ki, az ellenke­zője viszont hosszabb távon erősíti az elégedettséget. A Herzberg-tétel igazát a mi kérdőíves felméréseink is igazolták: a nővérek válaszai alapján jól elkülönülnek a munkahelyi elégedettséget meghatározó tényezők az elégedetlenséget kiváltó okoktól. Nem a pénz beszél • Az alacsony fizetés a listavezető az elégedetlen­ség okai között? - Nem egyszerűen a fize­tés, hanem az elismerés, a megbecsülés, a tisztelet hiá­nya. Sokan jelölték meg az eszközök, a gyógyszerek hi­ányát, a túlzsúfoltságot, s meglepően sokan a rossz munkahelyi kapcsolatokat. Az elégedetlenség tényezői között szerepel továbbá a nővérhiány, a képzettség hiánya és a nővérek aláren­delt szerepe, a megalázott­ság érzése. • A menedzsmenttudo­mányi modell szerint a nagyobb fizetés nem or­vosság, de így van-e ez a valóságban? - Messzemenően igazol­ták a felmérési eredménye­ink az elméletet. Az elége­dettséget meghatározó té­nyezők között a jó munkahe­lyi légkör, a jó közösség ke­rült az első helyre, a biza­lom, a betegek elismerése, a velük való jó kapcsolat a második legfontosabb. So­kan emelték ki a jó beosztás, az önálló, változatos munka szükségességét és a nővér szakma humánus jellegét, mint az elégedettség megha­tározó tényezőjét. És a pénz­ről - szó sem esett. • Mi következik ebből? - Nemcsak ebből, hanem a munkahelyi stressz okaira vonatkozó vizsgálatainkból is az derült ki, hogy az egészségügy közismert problémáin első lépésben akár pénz nélkül is lehetne enyhíteni. A rossz struktúra ugyanis a világ minden pén­zét elnyelheti anélkül, hogy hajszálnyit is javulna. Tehát legelőször az emberekkel kellene törődni és jobb mun­kaszervezéssel, a stressz fel­dolgozásához adott több se­gítséggel kedvező változáso­kat érhetnénk el. • Bocsásson meg, de el­ső hallásra tömény de­magógiának tűnik ez a mégoly tudományos or­vosság... - Pedig tény, hogy a nő­vérek körében az egyik leg­fontosabb stresszforrás: a társas kapcsolatokból eredő konfliktusok. Ahol megfele­lőek a kollegiális kapcsola­tok, ott a stressz feldolgozá­sa könnyebb és kevesebb a káros hatása. Ma már Ma­gyarországon is bevett dolog a stresszmenedzsment - a versenyszférában, a profitra orientált cégeknél. A magán­vállalatok rájöttek ugyanis, hogy a stressz hat a teljesít­ményre, a munkával való elégedettségre vagy elége­detlenségre, a kreativitásra, az innovációra. Ezért foglal­koznak - divatos szóval - a humán erőforrással, igyekez­nek a lehető legjobb meg­szervezni a munkát, megfe­lelő pszichoszociális környe­zetet alakítani és a stressz­feldolgozás módszereinek, technikáinak aktív gyakorlá­sát mindennapossá tenni. Stresszoldás • Ha jól érzed magad a munkádban, a munkahe­lyeden, több profitot ter­melsz. De hogyan jön ide a nővér és a beteg? - Kicsit erőltetettnek hat­hat a párhuzam, mégis azt mondom: a profitorientált világban a romló teljesít­mény pénzben mérhető, ezért ott mindent megtesz­nek az érdekeltek a jobb tel­jesítményért. A költségvetési szférában nincs meg ez az érdekeltség. Egy kórházban az ápolónők rossz közérzete, a munkahelyi stressz nyomá­ban a testi betegségek tüne­tei, s általában a társadalom­ban a nővérek alacsony stá­tusa - elég ok a romló telje­sítményhez. Igaz, ennek kö­vetkezményei nem pénzben mérhetők, „csak" embert életekben. • Csúnya dolgokra kö­vetkeztetek: ha a társada­lomban legalább olyan fontos lenne az ember, mint a pénz, ak J közszférában is 8 .<; fordítanának - a s'r menedzsmentre? ,, - A fejlett ország0?) amelyekről pedig ág3/( juk, a profit az Isten ^ már bevett dolog a2J?; ségügy világában is- íj Vo1'. A > léP hd0r !,en' te la«nrajt a att e ŐP'. v resen átalakult, egész ^ orvos-nővér, az orvos- „ a nővér-beteg kap"? mint nálunk. A váltó2?; nővéri hivatás sajátos ^ nómiájához vezettek e • j alárendelfG ma sincs az datának és gyakorlata"? megalázottságnak, a j zőtlen társadalmi he ? nek. Kétségtelenül ? tó , -un hor /ágú errefelé kell tartant. ha' próbálnánk tudatosa"1 ^ gyorsítani a folyama'0' ft mondjuk a kórházve2?/ gyelne a mienkhez vizsgálatok megállap1? és használná azokat a ? dennapokban, megieP?||i ményekhez jutnánk ^ tom, az úgynevezett erő csodákra képes, ? „ f felelően „használják nem kihasználják. Sulyok ir*^ r, kas ots sd, a,at0 47 ' 1 ez« s « tak' n 777 e

Next

/
Oldalképek
Tartalom