Délmagyarország, 1999. május (89. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-06 / 104. szám

ges, az új létén kiala:ket alakíttiekké. Je- I 15 csoport- I ákok, ezek ! íenkettőre, > kevesebbSemmiképt törvényt zevont csotszáma sem íi az előírt isként nem a környező eszkre járó óljuk az isszerint sen- : i kétműsza- I i és délutáni [ , a helyszű- I íban elkép[g egyes ta- I ár kora regiban kezde- I ,, addig máennek iskotbe kell kőitűkében le- | tantermünk, chnika ter- • nyelvi kabi- . fizika elő- ; igyjáből 120 mes elhelye5. Itt kellene Igoznunk" ;it Falusiné Zsak két oszösszevonni, tklétszám a k között matt tudom eln fogunk ellyem szerint lenne, ha a fölajánlott i kihasználatiditermeket önkormánylaépület heóbálna bevéy ?OÉN • Segítőprogram az óvodákban Apró lépések a testi-lelki • Fríed István szegedi professzor Herder-díjas „Minden mondatomat meg kell gondolnom" Egészségesen élni. Ez a szakemberek célja, az emberek vágya. Egy, az egészséget értéknek nem tekintő országban hosszú évtizedek alatt lehet csak átformálni a tudatot, a szokásokat, az életmódot. Az átnevelést, a még formálható legkisebbeknél érdemes elkezdeni. Ezt szem előtt tartva szervezték meg Szegeden az egészséges óvodaprogramot a Dél-alföldi Mentálhigiénés Programiroda ötlete nyomán és támogatásával. Évtizedekig tartó apró lépések szükségesek, egy alapvetően egészségtelenül élő országban ahhoz, hogy az egészség érték, az egészséges eletmód természetes életforma 'egyen - hangzott el azon a régiós megbeszélésen, amelyen az egészséges óvodai modellről számoltak be szegedi óvónők, a „kísérletet" átvenni szándékozó Bács-Kiskun és Békés megyei kolléganőiknek. A Mentálhigiénés Programiroda által szervezett szakmai tanácskozáson a szegediek minden részletre kiterjedően elmondták pozitív és negatív tapasztalataikat, éppen nnnak érdekében, hogy a más'k két megye óvodapedagógusai elkerülhessék azokat a csapdákat, amelyekbe a szegediek beleestek, ugyanakkor Vegyék hasznát mindannak, amit a mieink jónak értékeltek. Az egészséges életmódra -.nevelő" programot azért az óvodákban szervezték, mert iroda munkatársai úgy ítéltek meg: az óvodai lét és az °vodapedagógusok személyibe a legalkalmasabb az ®geszségnevelő munkában va0 részvételre, s a pedagógusok között az óvónők tartják a tegintenzívebb kapcsolatot a gyerekekkel és a szülőkkel. A Mentálhigiénés Programiroda szegedi regionális központja által támogatott és szervezett, modellkísérletnek nevezett egészséges óvodaprogramba több mint 50 szegedi óvónő jelentkezett, s valamennyi óvoda rész vett. A tematikát az óvónők igényeinek megfelelően állították össze, nevezetesen, olyan témákkal foglalkoztak, amelyeket az óvodapedagógusok kértek, javasoltak. A szülőknek szervezett programot is ajánlott témasorból választhatták ki. A kéthetente, összesen 5 alkalommal megszervezett beszélgetéseken szociológus, orvos, gyógytornász, klinikai szakpszichológus, mentálhigiénés óvónő tartott váltakozva bevezető előadásokat, amiket esetmegbeszélések követtek. Utóbbi jelentette az óvónőknek és a szülőknek egyaránt a leghasznosabb ismereteket, mert ki-ki saját gyermeknevelési problémáival, mindennapos óvodai és otthoni gondjaival kapcsolatos kérdéseire kaphatott választ, illetve tanácsot, megoldási javaslatot a problémás esetek kezelésére. A programban, a többi között, a nehezen kezelhető, az ideges gyerekről, a gyermekkor krónikus betegségeiről, a családban bekövetkezett veszteségek feldolgozásáról, a gyerekkel történő ideális foglalkozás mikéntjéről, a családi modell fontosságáról és szerepéről, az iskolaérettségről volt szó. A ismeretek, illetve az esetmegbeszelésekből nyert tapasztalatok, mind az óvónők, mind a szülők nevelőmunkáját segítik a jövőben. A programban részt vevők egészséges(ebb) szemlélettel élik a hétköznapokat, otthon és az óvodában egyaránt, a gyerekek javára. K. K. Fried István, a JATE összehasonlító irodalomtörténeti tanszékének vezetője kedden a bécsi egyetemen vette át a hamburgi Alfréd Toepfer Alapítvány idén immár 36. alkalommal kiadott Herder-díját. Fried professzorral még elutazása előtt beszélgettünk. • Professzor úr! Hogyan fogadta a díjat? - Igen nagy meglepetéssel és szorongással. Az első kérdésem az volt önmagamhoz: Miért kaptam? Az, hogy Herderről, a jelentős német gondolkodóról, sőt Herder magyar befogadásáról is több ízben írtam, önmagában nem adott választ, mert ezek a tanulmányaim csak magyarul jelentek meg. Tudtam, hogy a magyar zeneszerzők közül Kodály Zoltán, Farkas • Ferenc és Kurtág György, az irodalom és az irodalomtudomány területéről pedig többek között Németh László, Illyés Gyula, Keresztury Dezső és Vizkelety András kapta meg korábban. Mindannyian valóban nagyon sokat tettek a régió békéjéért, a régió kultúráinak egymáshoz közelítéséért. Végigtekintve a tekintélyes névsoron felmerült bennem, hogy amit én magyarul, szláv nyelveken, németül, angolul és franciául írtam, valóban elég-e egy ilyen roppant jelentős nemzetközi elismeréshez. Ezt szerencsére nem nekem kellett eldöntenem. Az odaítélésében nyilván nagy szerepe volt a véletlennek is, annak, hogy kinek a kezébe kerültek az írásaim. Mindenesetre örülök neki, mert sokan örülnek velem. Látom, hogy nagyon sokan nem csupán protokollárisán gratulálnak, hanem úgy érzik - teljes joggal -, hogy részük volt ebben a díjban, mert inspiráltak, mert együtt gondolkodtak velem, Fried István: Az értelem, a szépség és az emberszeretet kölcsönösen át kell hassák egymást. (DM-fotó) mert végigkísérték tanácsaikkal, ellenkezéseikkel, bírálataikkal a pályám. Az átadó ünnepségen, amikor megköszönöm a díjat, arról beszélek, hogy Herder szavai ma is időszerűek, hiszen az értelem, a szépség és az emberszeretet kölcsönösen át kell hassák egymást. Herder lelkészként, költőként, történetfilozófusként, a figyelembe nem vett népek és népköltészetek felfedezőjeként is ebbe az irányba igyekezett hatni. A kitüntetés alapítói akik mindig elsősorban az alkotó teljesítményt díjazzák - szintén valami olyasmit próbálnak erőteljesen, európai módon támogatni, amit én is próbáltam a magam szerény eszközeivel hirdetni. Nevezetesen, hogy a másságot a másságában kell elfogadni. Ne akarjuk a magunk elfogultságait ráhúzni más elfogultságokra, hanem épp azért, mert mi is elfogultak vagyunk - próbáljuk tűNévjegy Dr. Fried István: 1934ben Budapesten született. 1955-ben az ELTE magyar szakán szerzett diplomát. Életút: 1955-73-ig tanár, 1973-84-ig az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa. 1981-82-ben a JATE összehasonlító irodalomtörténeti tanszékén adjunktus, 1982-88-ig docens, 1985-től tanszékvezető, 1988-tól egyetemi tanár. Az MTA Modern Filológiai Bizottságának társelnöke. Az irodalomtudomány kandidátusa (1976), doktora (1987). Kitüntetései: Tiszatáj-díj (1995), Herder-díj (1999) Főbb művei: Kelet- és Közép-Európa között, A komparatisztika kézikönyve (szerk.), Monarchiakarnevál az irodalomban (szerk.), Tíz híres regény, Utak és tévutak Kelet-Közép-Európa irodalmaiban, A Monarchia a századfordulón (szerk.), Magyarok Bécsben - Bécsről (szerk.), Márai Sándor titkai nyomában, Ostmitteleuropaische Studien, Az érzékeny neoklasszicista, „egyszer mindenkinek el kell mennie Canudosba", Irodalomtörténések KeletKözép-Európában. domásul venni, hogy másnak is legalább annyi joga van az elfogultságra! Ha mindannyian figyelembe vesszük ezt, akkor tárgyszerűek, tárgyilagosak maradunk, és ha mással nem, legalább önmagunkkal tisztában vagyunk. Valószínűleg ennek a gondolatnak számos tanulmányba írása késztethette arra a göttingai, bécsi, hamburgi illetőségű kuratóriumot, hogy ebben az esztendőben nekem Ítéljék a díjat. • Mennyire befolyásolja majd ez a díj a további munkáját? - Óriási felelősséget jelent! Ha tanárként eddig minden mondatomat meg kellett gondolnom, akkor ezután százszorosan meg kell. Mert a Herder-díj kötelezettség. Azt hiszem, ami ezután következik, az ennek a kötelezettségnek való megfelelés kísérlete lesz. • Rangos az idei kitüntetettek névsora is, hiszen például Gorecki, a világhírű lengyel zeneszerző és az ismert román költő, Mircea Dinescu is a díjazottak között van. - Mindig nagyon előkelő a díjazottak névsora, ezért is van egy kis szorongás bennem. Az egyik éjszaka arra riadtam fel: boldog vagyok. De nem önmagában a díj miatt, hanem azért, mert a szegedi egyetem főállású oktatói közül elsőként én kaptam meg. A kollégák megnyilvánulásaiból, leveleikből, beszélgetéseikből azt olvastam ki, hogy ők is velem örülnek, és teljes joggal úgy érzik, hogy kicsit a József Attila Tudományegyetem is kapta a díjat. Hiszen egy tanári, egy irodalomtörténészi pálya mindig kollektív teljesítmény. Ha nincs a Tiszatáj, ha nincs a Forrás és a Literatura, ha nincsenek a szerkesztők, a hallgatóim, akik kértek, követeltek, ellenkeztek és pimaszul válaszoltak, akkor sok minden mellett észrevétlenül elmentem volna. A Tíz híres regény című kötetembe például egy szigorlati felelet negyed mondata is belekerült. Az egész élet egyetlen nagy plágium, tulajdonképpen csak az összeszerkesztés az en müvem. Hollösi Zsolt Tóth László alezredes *zeged védelmi refeJ"®nse. a munkakört köt|fVe ,Ölt' be' .L.- n számos nemze"1cózi katonai, békefenntartói megbízás»ett eleget. Arról kérdeztük, miben áll feladata, miként segíti ° VQros vezetését, hogyan képzeli el a szegedi biztonságpolitikai ^pontot, amely meg•dlositásának ötlete nevehezfűződik. • Kinek az alkalmazottja Szeged védelmi referense? A városháza a munkaadója, avagy a honvédség? - A Honvédelmi Misztérium, a területi védelmi iroda munkatársaként S'gozom, egyben a polgármester főtanácsadója Vagyok védelmi ügyekben - sorolta Tóth László alezredes. - Feladatom egye[>ck mellett: a védelmi felKészítés, az országmozgós»as és más, a területi honvédelmi igazgatáshoz tartoZo jogszabályok feldolgozása. A helyi védelmi bizottság döntéseinek előkészítése. Említhetném pél' az árvízi helyzetet is, ®mely kezelésében jól tudunk együtt dolgozni az ^tivizig szakembereivel. • Szeged polgármesterével közösen dolgoztak • A védelmi referens kezdeményezése Biztonságpolitikai központ Szegeden? - Diplomatákat és vezérkari tiszteket várunk a kéthetes kurzusokra - magyarázta Tóth László. (Fotó: Schmidt Andrea) ki egy elképzelést, amely biztonságpolitikai központ létrehozását tűzte célul. Miként vetődött fel ennek az ötlete? - Úgy vélem, hogy egy regionális szellemi és pénzügyi központ, nemzetközi közlekedési csomópont, Szeged, nem létezhet szilárd biztonságpolitikai stratégia nélkül - kezdte válaszát Tóth László. Közel egy évtizede súlyos harcok dúlnak, kisebb megszakításokkal, déli szomszédunkban. A migráció, az esetleges menekülthullám súlyos veszélyeket, kezelendő problémákat rejthet magában. Meggyőződésem,, hogy a régió biztonságával kapcsolatos kérdésekről, gyakorlati teendőkről, a megoldásról nem elég szűk körben beszélni. Párbeszédet kell kialakítani elsősorban a velünk szomszédos országok illetékes szakembereivel. Az eurorégiós szerveződéstől egyáltalán nem idegen az ilyen elképzelés. O Miként képzelik el a biztonságpolitikai centrum működését? - A regionális központ egyrészt bemutatná fiatal demokráciánk helyi, területi és országos elemeit, az önkormányzatiság megvalósulását, másrészt az ország biztonságpolitikai törekvéseit, ezen túlmenően pedig a szomszédos országok képviselői, a nemzetközi szervezetek (ENSZ, EBESZ, NATO) is kifejtené álláspontját adott, aktuális kérdésekben, mint például a koszovói helyzet. Elképzelésünk szerint 8-12 napos kurzusokat tartanánk, amelyeken hazai és külföldi biztonságpolitikai szakemberek, politikusok, közéleti személyiségek vennének részt. A részvételt okirattal igazolnánk, amelyet a kurzus vezetője, az egyetem rektora és a külügyminiszter írná alá. • Kiket, mely szervezeteket kívánnának meghívni a szemináriumokra? - A szegedi székhellyel működő - olykor kihelyezett tanácskozást tartó — kurzusokra az USA, Anglia, Németország, Franciaország, Oroszország, a környező államok 2-2 képviselőjét hívnánk meg. Egy diplomatát és egy vezérkari tisztet minden országból. Rajtuk kívül az ENSZ, a NYEU, a NATO és az EU szakembereit is elvárnánk. A szemináriumokat Szeged városa az Universitas-szal közösen szervezné. • Ha mindez megvalósulna, a város saját diplomáciai sikerének könyvelhetné el... - Ez így van, tovább erősítené Szeged régióközponti szerepét, lendületet adhatna gazdasági, tudományos, kereskedelmi és kulturális fejlődésének. Azon fáradozunk, hogy mindez a gyakorlatban mielőbb, még az idén megvalósulhasson - mondta befejezésül Tóth László alezredes. V. Fekete Sándor Vöröskereszteseket tűntettek ki a világnapon • Munkatársunktól Május 8-a a vöröskereszt világnapja, amikor csaknem valamennyi országban ünnepségeken köszöntik a vöröskereszt és a Vörös Félhold aktivistáit. Néhány nappal a világnap előtt, tegnap, szerdán tartotta ünnepségét a Hungária Szállóban a vöröskereszt Csongrád megyei szervezete. Ebből a alkalomból Gyékiss Emil, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese adott át kitüntetéseket a mozgalomban kiváló munkát végzetteknek. A „Vöröskeresztes munkáért" arany fokozatát kapta dr. Bóna Endre, a kisteleki szervezet elnöke, Gál Sándorné, a Makó városi szervezet ellenőrző bizottságának elnöke, Horváth István, a Kontavill Rt. vezérigazgatója, dr. Kassai Miklós, a hódmezővásárhelyi szervezet elnöke. A „Vöröskeresztes munkáért" kitüntetés ezüst fokozatával tüntették ki Almásiné Elek Veronikát, hódmezővásárhelyi területi vezetőségi tagot. Arany Margót, szegedi alapszervezeti vezetőségi tagot, Hermann Jánost, a makói Cipőipari Termékgyártó és Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatóját, Jóri Jánosáét, szentesi területi vezetőségi tagot, dr. Kovács Ágnest, a szentesi kórház igazgató-főorvosát, a mórahalmi Tandari Szilveszternél, a területi ellenőrző bizottság elnökét és Varga Dudás Margitot, a szervezet Csongrád megyei vezetőségének tagját. A „Vöröskeresztes munkáért " kitüntetés bronz fokozatát kapta Dobai Lajosné szegedi és Gábor Lajosné szentesi vöröskeresztes önkéntes, Gyurisné Papp Irén, a bordányi alapszervezet titkára, Horváth Pálné, a mártélyi alapszervezet vezetőségi tagja. Ökrös János, a csongrádi alapszervezet vezetőségi tagja, ősziné Kiss Katalin, ifjúsági felelős (Hódmezővásárhely), Patik Edit szegedi, Priskó Ándrásné csanádpalotai, Szabó Lászlóné derekegyházi, Tóthné Mucsi Erzsébet nagymágocsi vöröskeresztes önkéntesek, valamint Vékony Dávidné, a forráskúti alapszervezet titkára.