Délmagyarország, 1999. május (89. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-22 / 118. szám

999. MÁJZ°MBAT, 1999. MÁJ. 22. RIPORT 9 -3B On a labda? Egyetem nyegyetem ZSERKÉPZÉS' rében. let francia (C. Mfö^allom őszintén, bár már jó pár labdarúgó-mérkőzest tittam életemben, osztrák ötödik ligásat még ir nyelven. "olt szerencsém. A napokban eljött a nagy pillanat; ismeretekre teszi® helyszínen szurkoltam végig (nem tagadom, a hazaiakgazdasági jogsiig húzott a szívem) a Neulengbach-Oed - egyébként 0-0-, A ra végződött - alsó-ausztriai „rangadót". 9. június 18. I * mi „megyeegyes" bajnokságunknak megfelelő oszillai Miklós fyban küzdő két gárda, számomra, szokatlan időpontianag.u-szegedJ9an esett egymásnak. Magyarországon ugyanis nem szonyolckor kezdeni. De csak azért, mert még a "Kos "v sincs min4enhol villanyvilágítás, pláne lejjebb. ri. d h eulengbochban van, s nem is elavult. Lehet, hogy kile° tü^el" két csaPatot< lehet, hogy más, de az tény: a iparkn7" Per° ala" nem sok üresjárat volt. Rendesen Szett t í ,afiük; csúsztak, másztak, nem ismertek elveíj - ebből a szempontból mindenféleképpen Z sánfoltót jelentett a párharcuk. Idehaza nem divat már " rakk°lós- Viszont a labdához való viszonyuk, nem nevezhető éppen ideálisnak... A hazaiak két "enitpan (dr~ K°vócs Gábor és Mádi József), illetve a zott ufy u®lanenny' szlovákján kívül nemigen futkároli le •' ^talan állapotú gyepszőnyegen olyan helybéÉgésl"/-' ük' tegez° viszonyban lett volna a játékszerrel. Igolvó/T8 ÜZOn fáradoztak, hogy visszaszerezzék a bőrA leirt kes' hogy ez m'ttdig sikerült nekik.... 4 '"Jókból is kiviláglik, nem vagyok túlságosan oda a „__mmétíÍ>mnS°g0r0k" áldásától. És mégis... Amennyiben létre'EREMKPVenne,^ondjuk egy Neulengbach-Röszke találkozó, nem 'fútban:- mérget, hogy a kétségtelenül jóval képzettebb iák alkotta Csongrád megyeiek legyőznék az allehet technika "futógépeket". A mieink megragadtak a tek fu „ ' a Lajtán-túliak viszont az erőnlétre „menbíiába, az elmúlt évtizedekben sokat változott a világ... Szélpál László le. r'feschi", a légiós rafía!1 !.Stván '"""ár öt »n. Á^'0lÍk AusztriáT^OTT S*** ^ bií • °ru9ó - P«rVET^ ESTSAB««' K'TÉRÉT élehií~az ide9en|égiI WiP„ a,n«"9yhírü RaKE2DTE' MAID adü't « Mödlingdní " a Wiener ff***, két éve peQ J^desliga kettő•usi" Arról, hogy >n"; PJ A9Y "Osztrákodat * ) miért érzi jól rré| s°9oroknál? óbbfo^katnak az m°sJJthíreket hajlani KEZ7ZA.AN ünről... A 1 SÜnk«tl SÍ beszé'getét\0 |Pá.u osztrák labdarú1 edrt;„ A nket a, "cszeigeteidgetsand gfch* osztrák labdarúeement ^ hrnenZ'g a ,esnagy°bb gemem ®egy* futott Csongrád des cost pment of e role in ith othef erational ancemen1 in to: ^ a játét PanaSZra-Jól •"ok. A/-' már bat gólnál h is álm °SSZel erről még >*n aszhattam; akko !«y a boLV,0ltam elfoglalva, ***** N Vlsszanyerjem a L^NEK H SZfiretném'ha >félTbangzana, de az K> MO« SŐ be'yen Jte. gyedik helyen « nyáron Marad >,lneahányoaz trákaján^a,Shi ;t-et harmadik S* tSf" Amennyiben TÓAS NAAGYON AZ«a vezetők? 2 e'in,él'S Elajánlották, • m vagyok <zf;rtumegtt'**ány\in zecsomagol, Jól élete ert mennek ha> és Isztriában, szeHuí^'nek az i,u>Ca°?nhet évesen jobÍ AZT ^ K,H,NT VALAHA<EÍAKÉPNKV;:RFIATAI'°g e» ' kln'enek. 2' Ausztriában egy magyart! Ezen kívül az anyagiakra sem lehet panaszom. Ha nyerünk havonta két-három bajnokit, a fizetésemmel együtt nagyjából 5060 ezer schilling kerül a bankszámlámra. 9 Vajon a Bundesliga Iben mennyit kereshetnek a legjobbak? - Nagyjából olyan 80-100 ezer schilling, azaz 1,4 és 1,8 millió forint között mozoghat a fizetésük - de erre még rájön a prémium. 9 Csak az anyagiak terén van különbség a magyar és az osztrák futball között? - Talán még mentalitásban. Itt, Ausztriában valahogy jobban „oda teszik" magukat a játékosok. Az emtékások tudnának erről hosszan mesélni... Pedig Oroszék klasszisokkal jobb labdarúgók, mint a Riedben játszók, mégis két győzelemmel, kapott gól nélkül léptek át az Egervári-tanítványokon a nemzetközi kupában. A Ried szó szerint harcolt, mtg a kék-fehérek csak focizni akartak. Jómagam is azért vagyok már ilyen régóta kint, mert bár focizni kevésbé tudok, küzdeni viszont, azt igen. 9 Egy külföldről érkezőnek, elengedhetetlen a német nyelv ismerete. Gondolom, ezzel a megállapítással nem tud, de nem is akar vitatkozni... - Eszemben sincs. Többek között azért kellett fél év után távoznom az „osztrák Fradiból", a Rapidből, mert akkoriban egy mukkot nem beszéltem a „dajcsot". Most már nagyjából középfokú ismeretséggel rendelkezem. 9 Ha holnap játszana a magyar és az osztrák válogatott, semleges helyszínen, tétmeccset, milyen eredményt tippelne? - Szerintem a mieink nyernének. Bicskei Bertalan előrébb tart a csapatépítésben, mint „kollégája", Ottó Barics. 6 még csak most keresi az idősebbek helyére a fiatalokat. Látva a spanyolok elleni, megalázó 9-0-ás vereségüket, nincs könnyű dolga a horvát mesternek... Sx. L. • Ötödosztályban is húszmillió... Miért (nem) beteg az osztrák foci? Ki emlékszik már arra az idókre, amikor még jó, ha három évente kiutazhatott a magyar Nyugatra, nyálát csorgatni a szupermarketek kirakatai előtt. Ma már a világ legtermészetesebb dolga, hogy például Ausztriában lépten-nyomon találkozhatunk magyar rendszámú autókkal. Van, aki turistáskodni szeret a sógoréknál, s olyan is akad szép számmal, aki munkát vállal a Lajtán túl. De gondolták volna, hogy nyugati szomszédunk labdarúgó-bajnokságaiban több száz magyar játékos üldözi a focit? Már pedig igy igaz. Mai írásaink éppen arról szólnak, miért is olyan csábító Ausztriában idegenlégióskodni, s szólunk arról is, miből tudják még a legkisebb egyesületek is megfizetni a vendégmunkásokat. Eltölthet jó néhány percet Ausztria térképe fölött az, aki szeretné megtalálni Neulengbachot. A Bécs melletti kicsinyke városkát ugyanis csak egy apró pont jelzi. Én mégis biztosra veszem - ha egy osztrák földön kalandozó magyar véletlenül elautózna Neulengbachig, nem fog csalódni. A település belvárosát ugyan tíz perc alatt körbejárhatja, de ennyi idő is elegendő ahhoz, hogy fölfedezze a hangulatos kis boltokat és cukrászdákat, elámuljon az utak tisztaságán. Ha pedig fényképészkedésre támad kedve, akár percekig is illegetheti magát a kamera előtt, egyetlen autós sem fog rádudálni. Sőt, udvariasan megállnak, és mosolyogva integetnek: csak nyugodtan, van időnk... Három szegedi Neulengbachban Ja kérem, ezt hívják ugyebár osztrák tempónak, amibe éppúgy belefér a kedélyesség, mint az udvariasság és a türelem. Mitagadás, jómagam is szívesen kószáltam volna akár órákig is a békének eme 7 ezer lakosú szigetén. Ám nem vakációzni, hanem focit nézni indultunk Ausztriába. S hogy miért éppen ezt az alsó-ausztriai kisvárost néztük ki magunknak? Nos, roppant egyszerű megadni a magyarázatot mert a Neulengbach ötödosztályú csapatában (ami ugyebár mifelénk megyei I. osztályú szintnek felel meg...) három szegedi idegenlégiós is szorgoskodik. Dr. Kovács Gábor és Mádi József a labdarúgócsapatot erősítik, míg Forrai (Gyurma) Zoltán a sportolók gyúrójaként teszi meg hétről hétre a közel 500 kilométeres utat a Tisza partjáról a neulengbachi pályáig. Természetesen őket is inkább a tisztes prémium, mintsem a városka hegyen magasodó várának látványa vonzza Bécs közelébe. De azt azért el ne hallgassam, hogy amikor megérkeztem a klub kicsinyke stadionjába, olyan pályát találtam, amit már csak szép környezete miatt is megbámul az alföldi vándor. Ami pedig magát a létesítményt illeti: különösebb luxust itt bizony nem fedezhet föl az idegen. Legfeljebb azon ámuldozhat. • < Db., -j v5 1 w Bruno Mangl elnök úr (zakóban) elégedett a magyar „légiósok", Mádi József (balról), dr. Kovács Gábor és Forrai Zoltán teljesítményével. (DM-fotó) hogy a küzdőtér talaja sokkal jobb, a fű százszor gondozottabb, mint jó néhány, magát profinak nevező magyar egyesület pályáján. Azt pedig ne is kérdezze senki, hány reklámtábla szegélyezi a játékteret. Mert megszámolni sem könnyű azt a sok hirdetést, ami mind azt jelzi: Neulengbachban minden jelentősebb vállalkozó kötelességnek érzi, hogy támogassa a klubot. - Szükségünk is van a szponzorok pénzére, ugyanis egyesületünk fenntartásáról leginkább az üzletemberek gondoskodnak - avatott be az osztrák kiscsapat életébe Bruno Mangl, a klub elnöke. Majd hozzátette: Neulengbach városa a sportlétesítmény ingyenes használatával segíti csapatát, no meg annyi pénzzel, ami a működési költség talán 4-5 százalékát fedezi. Hogy ez mégis hány schilling pontosan? Nos, Mangl úr egy percig sem titkolta az éves költségvetés összegét. - Idén 1,2-1,3 millió schillingből gazdálkodhatunk. Ennyit költhetünk kilenc csapatunkra. Úgy bizony - jól olvasták. Az ötödosztályú Neulengbachnál (ahol tehát több, mint húsz millió forintnyi schilling van a kasszában...) nem csak a felnőtt férfi gárda versenyeztetéséről gondoskodnak, hanem finanszírozzák a tartalékcsapat küzdelmeit, s harcba indulnak focistáik a 16, a 14, a 11, a 9 és a 8 éves labdarúgóknak meghirdetett korosztályos bajnokságokban is. De nem hiányoznak a neulengbachiak a női mezőnyből sem. Két, helybéli hölgyekből toborzott csapat is verseng a bajnoki pontokért. - Ennyi együttes fenntartásához természetesen még a szponzorok pénze is kevés mondta az elnök úr. - Ezért aztán minden évben megrendezzük a ileulengbachi sportfesztivált, amikor stadionunkban vásári mulatság fogadja a városka és a környék lakóit. A gyerekeket mutatványosok szórakoztatják, a felnőttek pedig finom ebéd és habos sör mellett vitatják meg az élet nagy dolgait. A közönség kiszolgálásáról a klub játékosai és vezetői gondoskodnak, akik ingyen vállalják a szolgálatot. Mert ezzel is szeretnék megköszönni a város, a szponzorok és természetesen a közönség támogatását. Persze az sem mellékes, hogy egy ilyen sportfesztivál több százezer schillinges bevételt hoz a klub kasszájába. Autót nyerhet a szurkoló Büszkén mesélte ezt Mangl úr, mint ahogy büszkén mutatta azt az autót is, ami a klubház előtt tűrte a mérkőzésre érkezők kíváncsi pillantásait. - Ezt a Toyotát kedvezményes áron kaptuk meg egyik támogatónktól. Most pedig száz schillinges sorsjegyeket árulunk minden mérkőzésen, abban a reményben, hogy a vételárnál jóval több pénzhez jutva ezzel a bevétellel is gyarapíthatjuk a klub vagyonát mondta a klub elnöke. Hozzátéve: ilyen akciójuk korábban még nem volt, de hát próbálkozni kell, mert a pénzt nem adják ingyen. A schillingekre pedig nagy szükség van. Mert a Neulengbach ugyan amatőr csapat, de a jó játékért azért fizetnek prémiumot a játékosoknak. S hogy miért éppen magyar focistákat szerződtetett a Neulengbach? - Korábban sok cseh futballista játszott a környéken, s bár mindegyik azt állította magáról, hogy első osztályban kergette korábban hazája bajnokságában a labdát, mi bizony nem voltunk igazán megelégedve a tudásukkal. Aztán egy közeli gárdába szerződött a híres magyar kapus, Mészáros Bubu, s mivel ő kiválót produkált, egyre több alsóausztriai együttes nézett szét a magyar játékospiacon. így találtuk meg mi is Sikesdit, Dajkát, Farkas Tibort. Ők már régebben elköszöntek a klubunktól, de jött helyükre dr. Kovács, s tavaly ősszel Mádi József. Nyugodtan mondhatom, szerződtetésüket nem bántuk meg, s nagy a valószínűsége annak, hogy ha ők is így akarják, jövőre újra a mi mezünkben futnak ki a pályára - tudtuk meg Mangl elnök úrtól. Sporífesztivál schillingjei Egy-egy csoport a profibajnokság két osztályában, négy csoport a területi bajnokságban, nyolc a tartományi bajnokság első osztályában, tizenhat a másodikban. Vagy még több...? Aztán még jön a harmadik, a negyedik, az ötödik alsóausztriai liga... Minek is tagadnám, szájtátva hallgattam ezt a leltárt a neulengbachi klubházban. Hiszen kiderült, még a leglelkesebb szurkolók sem tudják egészen pontosan, hány csapatban is kergetik a labdát az osztrák bajnokság keretei között. Holott a foci közel sem oly népszerű - tudtuk meg Mangl elnök úrtól -, mint a sízés. Am mielőtt még elbűvölhettek volna a nagy számok, a derék elnök sportfesztiválról elmondott szavait jegyezgettem. Sportolók szorgalmát dicsérte, akik ingyen és bérmentve szolgálják ki a stadionban majálisozókat, mert tudják: nekik is tenniük kell azért, hogy pénz vándoroljon az egyesület kasszájába. Hogy a sógoréknál ez miért természetes? S nálunk miért nem jut eszébe senkinek, hogy a tisztes, s lelkes koldulás mellett (amit persze nevezhetünk szponzorkeresőnek is...) akár ki is lehetne próbálni az osztrák módszert? Hát bizony erről is lehetne hosszú vitaesteket rendezni, ha már a magyar sport sanyarú sorsa miatt aggódunk. Igen ám, de hol rendezzük? S kifizeti a terem bérleti díját? De mi lesz, ha nem fizeti ki? Mondjam tovább...? B. Z. Ők pedig miért ne akarnák? Kovács doktor is, Mádi József is úgy nyilatkozott: örömmel játszanak Ausztriában az ötödik osztályban is, mert rendkívül lelkes, hajtós csapattársak között rúghatják a labdát, a klub vezetése pedig gondoskodik a nyugodt munka feltételeiről. Ha valamit megígérnek... - Korrekt üzletemberek az osztrákok, s ez igaz a labdarúgásban tevékenykedőkre is. Ha valamit megígérnek, azt teljesítik is - jegyezhettem föl a 37 éves, de a Neulengbachban még mindig kulcsszerepet betöltő dr. Kovács Gábor szavait. Ami pedig az osztrákok játéktudását illeti: - Különösebb nagy bravúrra ők sem képesek, de amit szorgalommal és kitartással el lehet érni, azt el is érik- mondta az egykor Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Kiskőrösön, Kecskeméten és Svájcban is játszó Kovács doktor. Hát igen, nagy bravúr az nincs, de nyugalom annál inkább - állapíthattam meg a neulengbachi kirándulás során. A városka csapata az ötödik ligából már ki nem eshet, bajnoki címre sem pályázhat az idén, de tisztességgel szórakoztatja szurkolóit. Mert hogy ez a feladata. A klub sorsa miatt Mangl elnök úr nem is nagyon aggódik. Az osztrák válogatott spanyoloktól elszenvedett 9-0-as veresége miatt sincs pánikhangulat, mondta, hiszen ettől még Ausztria stabil tagja az európai focivilág középmezőnyének. Annál inkább elkomorult az arca, amikor szóba került a közös rendezésű, 2004-es osztrák-magyar labdarúgó EB. - Ahogy halljuk, micsoda káosz uralkodik a maguk labdarúgó szövetségében, aligha van esélyünk, hogy mi fogadhatjuk majd Európa legjobb csapatait... - szomorkodott Herr Mangl. Vagy maguk másként látják? Ugyan, mit is válaszolhattam volna erre a kérdésre...? Bátyi Zoltán