Délmagyarország, 1999. május (89. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-21 / 117. szám

A VÁROS NAPJA 7 9. MÁJ5ÉNTEK, 1999. MÁJ. 21. " ré be >L< fésl k i A kutatásban, a sporta politikában azo" s mentalitású emberek Yenyesülnek - vallja "ymosi Frigyes akadé'kus' a város új dísz>'garq. - Folyamatosan hívásoknak kell megL kitartónak kell ini «s győzelemre kell ,'tsíani". Ki tudná ezt i n» mint ő, a világ 1 le9eredményesebb "atoja között számonrt?tt kémikus, az egy>ri elsportoló (focil) és 1 °ktiv közíró? % Harmadéves kofáb'Sn^ X-glalta he'yét a Dóm József Amn épület „óraszobájá-ben szuMW kialakított laborban "ógia-róWrtM azóta ugyanebben a lét a JATW'hiségben dolgozik. Taostőygaz, időközben ,főnöki" ti tanár, 1V "odúvá alakították. Mi i érdeklWonzotta mindig haza a .b a telep&n«gyvilág jól felszerelt tunyult. Etfia°mányos műhelyeiből? 1993-tól • Ne keiljen ezt magya. égének, v^nom! Semmj kíilönlegeset nyos Bízóin találok abban, hogy va»gyar Rd0P huséges a helyhez, ahol ,ete«. Az embernek ter;b,zeles a vonzódása a szű' es tágabb pátriájához. , ™ar érdekesebb, legde lsRmomra, hogy Szebelül is mindig ugyannes évekW J a sz/ körben éltem: gombán. Sw1™ térre jártam a piát .. ;n, aki a Kla "0z- a Hősök kapujánál ; verdéjét, tT/ a Dóm téren van a majd 25 Nézem az ab• Az új díszpolgár: Solymosi Frigyes „Pályám kulcsszava: a kihívás H dálom, aki egy új környezetben is egzisztenciát tud teremteni magának. Egyetlen dologra vagyok érzékeny: ha azt hallom, hogy akik itthon maradtak, azok kollaboránsok. Valóban megírtam egyszer azt a meggyőződésemet, hogy az itthoniak tartották olyan jó szellemi állapotban az országot, amilyen a rend'sfefváltózás pillanatában volt. Azért lehetett Magyarország előnyösebb helyzetben, mint a környező államok, mert a szellemi elit az országért dolgozott. ímgyártásL0"11"31 a fogadalmi temp-endezése^m "^it és okkal gondoült érmek^L/Sy kiváltságos vaÍSZÍ egyeMbh A vüág legkülönböb szobrás^ni b8yetemein tapasztalrmek. A <ken°8y a leghíresebb helalom és a 'egmegbecsültebb ámvin 7°roknak sincs ilyen a pápalátjjv%bto^esélyes Somoijai Gábor tek már I Da" részük. A Nobeliess7rv Jben. a Berkeley e§yeSZ()b£8y ablaktalan alaoeo* 4*«v közíróként kifej®8y ablaktalan alagsorán dolgozik... közíróként kifejitth /8yszer> h°sy akik % tette toj? maradtak a NyugaSZE,,FÓS "tagyar TERMÉ' ta "udósok közül, egyfajmeJMvásnak feleltek - Uh gyan érti? ok d ho§y kevéssé vaok laamikus alkat, mint í^i^ígotT e'hagy,ák az irhozt a ,ket ezért nem at°k. Éppenhogy csofen osztanak kiVagyis megfelelt egyfajta kihívásnak. Valószínnűleg aktív sportoló koromban sajátítottam el azt a magatartást, amit ma úgy mondanak: eredményorientált. Talán tudja, labdarúgó voltam. Az ember azért megy ki a pályára, hogy győzzön. Hogy nagyon jó teljesítményt nyújtson. Hogy ne adja fel az utolsó pillanatig és sikeresen fejezze be azt a tevékenységet, amit elkezdett. Ez vezetett a kutatói pályámon és ez vezényelt közíróként is. • Tapasztalta már, hogy közirónak lenni ebben az országban veszélyes játék? - Nem vagyok naiv. Pontosan tudom, itt azokat fogadják el, akik csöndben vannak - és ebben a tekintetben nincs nagy különbség a rendszerváltozás előtti és az azutáni gyakorlatban. És most nem a párttagokról, hanem az elkötelezett értelmiségiekről beszélek. De azt gondolom, hogy ilyen a politika természete: a hatalomra kerülők szívesebben emelik magukhoz a csöndben meghúzódó, s a jutalomosztásra lesben álló híveiket, mint azokat, akik nem - A kutatásban, a sportban, a politikában azonos mentalitású emberek érvényesülnek - vallja Solymosi Frigyes akadémikus. (Fotó: Nagy László) Kisteleken született 1931-ben, a szegedi tudományegyetemen szerzett vegyészdiplomát 1955ben. Már harmadéves korában aktívan bekapcsolódott a kutatómunkába, a professzora, Szabó Zoltán akadémikus által vezetett Szervetlen Kémiai Intézetben. Főbb kutatási területei a heterogén katalízis, a szilárdtestkémia, a felületkémia, a reakciókinetika. 1982-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagjává, Névjegy s éppen egy évtized múlva, a magyar kémikusok közül elsőként lett az Európai Akadémia tagja. A JATE Szilárdtest- és Radiokémiai Tanszékének professzora, az MTA Reakciókinetikai Kutatócsoportjának vezetője. A világ legnagyobb egyetemein és laboratóriumaiban szívesen látott vendégprofesszor és -kutató. Huzamos ideig dolgozott a Cambridge-i Cavendish Laboratóriumban, a berlini Fritz Haber Intézetben, a Liverpooli és a Müncheni Egyetemen, Austinban a Texasi Egyetemen. Számos tekintélyes szakmai testület vezetője, rangos nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja. Két nagymonográfiát írt (szilárdtestkémia, katalízis) és több száz tanulmánya jelent meg rangos szakfolyóiratokban. 1993ban kapott Széchenyi-dijat. a várható stallumokért, hanem a jobbításért dolgoznak és kritikával segítenek. • Keserűséget érzek a szavaiban. Tévedek? - Szemernyi sincs bennem. Félreért, mint sokan mások. Nem is értettem, miről beszélnek, akik a legutóbbi kormányváltás után azt kérdezgették tőlem, hogyhogy nem lettem „valami"? Tény, hogy legalább félszáz politikai cikkben köteleztem el magamat a konzervatív oldalon, de egyetlen pillanatra sem jutott eszembe, hogy ezért úgymond - jutalom jár. Ismétlem, a kihívásról van szó. Megírtam a választás előtt - amikor a Fidesz-politikusokat elbizonytalanodni láttam - a polgári erőket támogató cikkemet, mert az a véleményem, hogy amit elkezdünk, azt eredményesen kell befejezni. És megírtam most, hogy kormányon vannak, mennyire káros lenne, ha nagyon komolyan vennék a róluk szóló dicshimnuszokat. Mert az a véleményem, hogy a kritikátlan hízelgésnél többet használ a jobbítást célzó bírálat. Nekem ráadásul az írás nem fáradság, hanem kikapcsolódás. Más tudósok kertészkednek vagy főznek ez a hobbijuk. Én hétvégén, utazás közben vagy unalmas értekezleteken leírom, ami éppen nem tetszik a politikában. • Van a tudománypolitika terén is néhány kevéssé hálás témája. Nem hiszem, hogy kutatói körökben osztatlan lelkesedést keltenek a cikkei, amelyekben a teljesítmény szerinti különbségtétel szükségét hangoztatja. - Lehetséges. Évtizedek óta ez a vesszőparipám, folyamatosan mondom és írom, hogy nincs az életnek mégegy olyan területe, ahol akkora különbségek lennének teljesítmény és teljesítmény között, mint a tudományban. S hogy a differenciát van mód mérni és ennek alapján a nagyobb teljesítményt jobban kell támogatni. A mai napig nem jutottunk el addig, hogy különbséget tegyünk a nemzetközileg is kiemelkedően jó és a hazai viszonylatban is az átlag alatt dolgozó kutatók és csoportok között. Sehol a világon nincs olyanfajta egyenlősdi, mint nálunk, és ezt a rossz örökséget képtelenek vagyunk eltüntetni. 0 Vádolhatják, hogy hazabeszél. Mostanában is olyan imponálók a kutatócsoportjának az idézettségi mutatói, mint korábban? - Már mások is meggyanúsítottak, mondván, ha politizálok, biztosan nem kutatok... A tények azonban a következők: tavaly készült egy amerikai összesítés a világ kémikusainak eredményességéről, ebben az utóbbi 17 év tudományos publikációira való hivatkozások számát vették alapul. Ötszáz visszajelzésnél húzták meg a határt, magyarán azokat nem vették figyelembe, akiknek a közleményeire ötszáznál kevesebbszer hivatkoztak mások. Tudnivaló, hogy a világ legszínvonalasabb szaklapjaiba igen kemény munkával lehet megjelentetni közleményeket és ha megjelennek, akkor még mindig előfordulhat, hogy észrevétlenek maradnak. Összesen 10 ezer 850 kémikus került az ötszáz hivatkozás felettiek listájára. A nevem a 438. helyen szerepel, s ez hazai viszonylatban biztosan, de lehet, hogy Közép-Európában is a legjobb hely. Korántsem személyes az érdem, hiszen tudnivaló, hogy a kutatócsoportok munkáját a vezető nevével fémjelzik. És van tovább is: egy angol lap kigyűjtötte, hogy a 10 ezer 850-ből hányan dolgoznak a katalízis, a felülettudományok terén, és elkészítette ennek a szűkebb szakterületnek a ranglistáját. Az első tíz között két magyar név van: a külföldön dolgozó Somorjai Gáboré és az enyém. De most jön a java: a mi csoportunk ugyanakkora költségvetési támogatással működik, mint azok a hazai kutatócsoportok, amelyekről tudomást sem vehettek a nemzetközi ranglisták összeállítói. Hogy hazabeszélek? Vajon milyen karriert akarjak? Hova léphetnék én már, ami előbbre van, mint ahol most tartok? De természetesen hazabeszélek. A fiatalokért, akik átveszik tőlünk a stafétabotot. Vagy nem veszik át, hanem elmennek külföldre, mert itthon nem kapnak megfelelő elismerést a munkájukért - és ez nemcsak pénzt jelent. A jövőért beszélek és ez nem szólam. Itt megint a felelősségről, az értelmiségi szerepvállalásról és mondjuk ki, az ország sorsáról van szó. Sulyok Erxsébot ín (Platanov) 1 Eleit—) i>(do.gi<mtf>j korunkban és m Szinte mindenkinek "Zaz l"de,lnek van napja, a nöknnepe (°z anyáknak, a Ped"ek' a gyermekeknek, utn, ?8°8usoknak, a vasp<Hd l' " munkának, a '"nn l a kdrnyezetvédeZÜlul ' a '^jnek stb.). Köe8yik-másik tisztes •wiK.i-tór) Hi4hkomoly előzményre l Szoka,i' Vlssza• Semmi ba,, '"" nincs tehát abWiw.M~.r-) leh'et (0gy egy városnak is ' "opjJl'kell> hogy legyen) re«Je kában Inkább az '•taláiP°'- ho8y mennyire új Jo. A'many" a Szeged nap'encts*® évtizeddelezelőtti 'Ült u,erváltás 'dején meSv Lannak a gondolata, pe7'K'assuk helyi ünneRE(PI»TO»«V) I npuokoí I ( ÜNIFÉ) RÍJFAHN) HMTM^ML Iwomi-' •ink ne'y anne""Pját S?rába városunk egyidő emberrel szinte >ÉNYEKF°N,0S D°LGOK' Mnek • *zemélyek emKénei 7 meiyett emü*neplíP0lása> a róluk "ege,1, Jelétében történő *4oTkeZfS- Magyaror">nely a 'egelső lista, r«lta i"Z """epeket felsor*jl%Zár,öbb mint 900 Sn'°e9t2-bdl való. Ez 33 ""ink 1 emlU' maifogal%há?i Zertnt mindegyik \ az Unnep' Mi*el akj^dödiöttV /vácsonnyal ecembel a,{elS0f0lás élén °'bnn T 25-e állt, míg a az utolsó Szent Tamás apostol ünnepe december 21-én. A 33-ból azonban már kettő akkor is helyi ünnepnek számított, vagyis olyannak, amit csak egy kis közösség tartott meg. Az egyik a templom védőszentjének, a másik pedig az egyház felszentelésének napja. Ebből alakult ki a búcsú, amit a katolikus egyházak (és ott, ahol a faluban csak egyetlen katolikus templom van, a falvak) mai napig megülnek. Ennek időpontja a templom védőszentjének ünnepéhez legközelebb eső vasárnap, amikor az emberek - lévén heti pihenőnap - valóban ünnepelhetnek. A leghíresebb szegedi búcsú az alsóvárosi Mátyás-templomé, amelyet Havi Boldogasszony tiszteletére szenteltek, ennek ünnepe augusztus 5-e, tehát a búcsú is ehhez a naphoz igazodik. A 19. századig az emberek életének ritmusát, a munkából való kimaradás, kikapcsolódás rendjét az egyházi ünnepek, illetve helyben a templomi védőszent napjának ünnepe, a búcsú szabta meg. Nem véletlen, hogy az ősi foglalkozások legtöbbjének menetét (a szántást, vetést, betakarítást, a szőlőművelést, az álünnepe latok legelőre hajtásának napját szintén ezekhez az egyházi ünnepekhez igazították. A 19. századtól kezdve terjedt el a világi jellegű ünnepek megülése. Monarchiák gyakorta tették meg hivatalos állami ünneppé az uralkodó valamelyik személyes ünnepét. Olyan esetekben, amikor a hivatalos állami ünnep és a népközösség (nemzet) által kegyelettel ápolt esemény napja nem esett egybe, megjelent a nemzeti ünnep. Magyarországon ez március 15-e, az 1848-as forradalom kitörésének napja, amely viszonylag későn és akkor sem maradandó időre vált állami ünneppé. Olykor eredendően egyházi ünnep vált állami ünneppé. Ez történt Szent István király ünnepével, augusztus 20-val, amelyet hajdan azért ültek e napon, mert 1083-ben augusztus 20-án iktatták a magyarok első királyát a szentek sorába. Az állami ünnepek kijelölése (vagy éppen erre méltó napok ki nem jelölése) az erről rendelkező államhatalmat minősítette. Magyarország állami ünnepe az elmúlt évtizedekben április 4-e volt, az ország német uralom alól szovjet segítséggel történt felszabadulásának napja, második állami ünnepül pedig - a politikai kötődés kifejezésének szélsőséges példájaként - november 7-e, az oroszországi nagy októberi szocialista forradalom dátuma szolgált. Nem szerepelt viszont ezek sorában március 15-e. Ha tehát vannak egyházi, nemzeti, állami ünnepek, amelyek valójában a vallási, népi és állampolgári közösségek - az egyházi kivételével tehát nagy embercsoportok - ünnepei, természetes az igény, hogy kisebb közösségek, a falu, a város sokféle foglalkozást űző, több felekezetbe, eltérő etnikumokhoz tartozó lakosai is magukénak mondhassanak egy napot, amely az övék. Amikor mintegy évtizede néhány szakember összeült, hogy javaslatot tegyen Szeged esetében e napra, többféle lehetőség közül választhatott. Az elv az volt, hogy a város életében fontos, a városlakók életét alapjaiban meghatározó napot válasszunk. Eleve nem jöhettek szóba azon dátumok, amelyek nem köthetők egyetlen meghatározott naphoz. Szeged neve 1183-ban fordul elő legkorábban írott forrásban, de az ezt tartalmazó oklevélnek nincs napi kelte. Roppant fontos volt, a későbbi városi lét alapjait vetette meg, hogy a szegedi telepesek (hoszpeszek) 1242 és 1247 között IV. Béla királytól kiváltságot kaptak. Ez esetben azonban még a pontos év sem ismert, nem hogy a nap. Mérföldes jelentőségű, hogy Szeged városának II. Ulászló király 1498. június 4-én szabad királyi városi rangot adott, vagyis az elérhető legmagasabb városjogot adományozta. Ezzel meg az volt a „baj", hogy a település nem élvezhette folyamatosan, hiszen 1543-ban Szeged 143 évre török uralom alá került. Vitathatatlanul jelentős dátum a város életében 1879. március 12-e, a „nagy víz" (a várost jórészt elpusztító árvíz) napja, de többünk véleménye az volt, hogy Szeged ünnepét ne az elemek városunk felett aratott (habár időleges) győzelmének napján üljük meg. Az árvíz utáni gyors újjáépülést pedig (ami valóban méltó lett volna az ünneplésre ) nehéz lett volna egyetlen nap dátumával jelezni (hacsak nem ilyennek fogtuk volna fel Ferenc József császár 1883. október közepi szegedi látgatását, amikorra a legtöbb középület már állt, s ezek egy részét éppen az uralkodó avatta fel). A szakmai testület végül is 1719. május 21-ét látta a legalkalmasabbnak és ezt ajánlotta az illetékes testületnek Szeged napjává nyilvánításra, azt a napot, amelyen 1719-ben III. Károly király visszaadta Szegednek az 1498-ban elnyert, de a török uralom évtizedei alatt vitássá vált szabad királyi városi rangot, és egyszersmind új címert is adományozott a városnak. A sikeres újrakezdés és a folytonos joggyakorlás szimbóluma volt e nap (ráadásul tavaszi hónapra esik, amikor szabadtéri programok is lehetségesek). Mit is kell ünnepelnünk Szeged Napján? Egy szóval válaszolva: a várost. A várost, ahol élünk, ahol dolgozunk, ahol valóra váltjuk világon való létünk legfontosabb értelmét, azt, hogy valahol otthon legyünk benne. Magunkat ünnepeljük? Igen. Ünnepeljük az egyéni erőfeszítéseket és a közös tetteket. Ünnepeljük a múltat, tulajdon történelmünket, hogy a hajdani Barbaricumban, amely Pannonfa és Dacia római provinciát kötötte össze (a valóságban inkább szétválasztotta), az évszázadok során európai értékű város alakult. És vigyázó szemünket e napon a jövőbe is kell vetnünk, hogy milyenné akarjuk, tudjuk alakítani városunkat. Ha egy évben egyszer, május 21-én számba vesszük múltunk értékeit, elelmélkedünk városi létünk jelenéről és jövőjéről, nem egyszerűen lakói, de formálói, alkotó polgárai leszünk Szegednek. Ezen a napon ne csupán Szeged fogadjon be bennünket, hanem mi is fogadjuk eszünkbe és szívünkbe Szegedet. KrUtó Gyula