Délmagyarország, 1999. május (89. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-04 / 102. szám

KEDD, 1999. MÁJ. 4. A HELYZET 9 Tégla a szálban B

izonyos helyzetek képesek arra, hogy mondatokat, állításokat, szavakat teljes egészükbe beforgassanak a gyakorlatba, és ott jó nagy kérdőjelek közé szorttsák az értelmüket jelentésüket. Jugoszlávia bombázása óta ilyen szó lett a magyarin a biztonság. Nyilván azért, mert feltehető a kérdés, biztonságban van-e az ország, annak is erősen a déli része. Azt nem tudni pontosan, hogy előbb születtek-e meg a biztonságérzetünket szavatoló válaszok, v<tgy előbb a kérdések voltak. Az azonban biztos, hogy egyértelmű, reális választ senki nem tudott adni. Miniszterelnökünk azt nyilatkozta nem rég, hogy „a helyzethez képest biztonságban vagyunk". De mi a helyzet? Mi a helyzet, hiszen már a múlt héten is több hirálat érte a szép magyar kommunikációs sztrádát a csúsztatott, eltolt, halasztott, egymásnak ellentmondó "formációk, az eltérő jogi értelmezések miatt. Az viszont nyilvánvaló, hogy ebből így a polgár nem olvashatja ki a „helyzetet", így azt sem ítélheti meg, hogy fit jelent biztonságunk a helyzethez képest, s ha emberi habitusa olyan, akkor épp elég okot talál a szorongásra. A hétvégén a 16 óra adásában nyilatkozó magas rangú magyar katonatisztnek is feltették a kérdést, hogy mi a biztosíték például arra, hogy Magyarországról nem indul szárazföldi támadás, még esetleg egy erős NATO nyomásra sem. A tiszt visszakérdezett, hogy mi a biztosíték arra, hogy ha ő az adás után az "teára lép, nem esik a fejére egy tégla. Szóval így állunk, tégla. Eleddig legalább azt hittem, hogy ha jómagunk nem is rendelkezünk megfelelő infókkal, azért az országos vízfej tudja, mi a dörgés. De nem tudja. A tiszt szerint tehát ott sétál az ország az ereszét alatt, és a tégla, ott fenn, a természet erőinek engedelmeskedve vagy lecsap, vagy nem. Az efféle magas rangú kommunikáció engem mindig a földbe döngöl, úgy érzem, a tégla elsősorban a nyilatkozó szájából leselkedik ránk, s onnan hull majd a fejünkre. Podmaniczky Szilárd 4 könnyüiparisok napja A Tisza Lajos Könyöyáipari Szakközépiskola marketing meneti*ser szakos diákjai 'tién is zsúfolt tornateremben rendezték meg ' s*okásos divatbemutátót. Hagyományos diáknapját jartotta a hét végén a Tisza LaJos Könnyűipari Szakköamely alkalomból "tanulók minden évben vee'kedőkön, pályázatokon, sP°rtversenyeken és nem Elsősorban sajátmaguk ál,a' tervezett divatbemutató°n vesznek részt. Idén két Palyázat dfjazottait is jutaltóazták, az egyik témakörig'1 az iskola 1998 őszén 'rdette meg a következő téJöékat: Milyen ruhát hordott 's,yán király és Beatrice? °8yan öltözködtek az udVar lakói, illetve milyen volt ruházata a fekete sereg.. ? A fantáziát megmozgakérdésekre 19 általános fiából 79 diák adta be Palyázatát. Az eredményhirdetés: dói 1. Aranyi Flóra (Ges Altalános Iskola), 2. tekerés Gyöngyi (Móra .erenc Általános Iskola, jtórahalom), 3- Gyuris Sán(Jernei Ált. Isk., Kis"dorozsma). Ugyancsak eredményt hirdettek a Tisza Lajos Könnyűipari Szakközépiskola tanulói számára kiírt rajzpályázaton (a kérdések: hogyan jelennél meg egy vizsgán vagy egy üzleti tárgyaláson? Mit vennél fel bálba vagy színházba?). Itt Szabó Andrea lett az első, Waldmann Zsuzsanna a második és Kispéter Szilvia a harmadik. A szakközépiskola divatbemutatóját idén a marketing menedzser szakmát tanuló diákok szervezték és tanították be. Az új szakképzési rendszerben ők azok a tanulók, akik az iskola érettségi utáni két éves képzéseinek egyikére iratkoztak be. Mint megtudtuk, a ruhás szakmákban minden évben három ilyen szakképzés indul: technológus, modellező és marketing menedzser területeken. Egyikhez sem szükséges előképzettség, a tanulók érettségi, illetve az iskolában megszerzett általános érettségi után jelentkezhetnek az említett szakokra, ahol nemcsak maga a szakma kap nagy hangsúlyt, hanem a marketing szemlélet, a piacérzékenység és az üzleti terv készítésének módjai is. P. J. Adótanácsadóból lett költő regénye a holocaustról 6rmjtatott ruhákat az iskola diákjai tervezték. (Fotó; Miskokxi Róbert) ff Aki remél, mosolyog n Jakov Barzilai - eredeti nevén Eisner Pál - a Bergen-Belsen-i koncentrációs tábor túlélójeként 1949-ben vándorolt ki Izraelbe. Új hazájában csak a nyolcvanas években jelentkezett első verseskötetével) ám azóta már megbecsült szerzőnek számít. Idehaza tavaly karácsonyra jelent meg a Kassák Kiadó gondozásában Hajnali gyertyafény címú megrendítő regénye, amelyben debreceni gyermekkoráról és a láger borzalmairól fest plasztikus képet. Jakov Barzilai magyarországi szerzői körútja egyik állomásaként nemrégiben a szegedi Forrás Szállóban találkozott olvasóival. • Hogyan kezdett irodalommal foglalkozni? - 1933-ban Debrecenben születtem, édesapám szabó volt. A Csokonai Színház igazgatója egyszer megkérte, hogy varrjon a színház számára egy új függönyt, de nem volt pénze, ezért belépőjegyekkel fizetett. Vasárnaponként fgy mindig matinéelőadásokrajártunk apámmal, s ott szerettem bele a színházba, az irodalomba és általában a művészetekbe. Gyerekkoromban még magyarul is írtam verseket, de miután 1949-ben kivándoroltam Izraelbe, néhány év elteltével csak héberül tudtam gondolkodni. Hét éven át egy kibucban éltem, ahol a kulturális programok szervezője lettem. Amikor elhagytam a zárt közösséget, publicisztikáim jelentek meg különböző izraeli lapokban, de akkor még nem gondoltam arra, hogy hivatásszerűen írjak. • Mi volt a foglalkozása? - A munkám meglehetősen távol esett a költészettől: az adóhivatalban dolgoztam. Később önálló adótanácsadó lettem, ebből kellett megélnem, de mindig az irodalom érdekelt. A nyolcvanas Jakov Barzilai: „Mindazoknak, akik nem tértek vissza a lágerekből, tartoztam azzal, hogy megörökítsem mindazt, amin a vészkorszakban átmentem." (Fotó: Gyenes Kálmán) években jelentek meg az első versesköteteim. A harmadik nagy feltűnést keltett, mert érdekes kísérlet volt: kiválasztottam öt témát, és mindegyikből írtam egy rövidebb verset és egy hosszabb novellát is. Azt akartam bebizonyítani, hogy az írás mesterségbeli tudás kérdése is. A negyedik verseskötetem az Amerikában élő pszichológushoz, költőnőhöz, dr. Shulamit Friedmannhoz fűződő évtizedes lelki barátságom gyümölcse volt. Kiderült, hogy egészen más stílusban, mégis ugyanazokról a témákról Irtunk. Ezeket jelentettük meg közös kötetbe szerkesztve Duett címmel. - A Hajnali gyertyafény című regényéről Popper Péter azt irta: „Ezt a halkan elmormolt történetet nem lehet félbehagyni. Ha egyszer belekezdtél, az utolsó mondatig elolvastatja magát. Pedig kegyetlen írás. Azért kegyetlen, mert zseniális kompozíció, és fogva tartja a lelket, a képzeletet. " - Évekig élt bennem ez a történet, majd szinte vulkánként tört ki. Új írói módszert kerestem, szerettem volna nem kronologikus történetként, hanem szabad asszociációk láncolataként elmesélni a Bergen-Belsen-i láger szörnyűségeit. Mindig hangsúlyozom: ez a kötet nem dokumentumregény, hanem szépirodalmi alkotás, az írói fantázia terméke. Ebben a regényben már Roberto Benigni Oscar-dfjas filmje előtt összeházasítottam a humort és a vészkorszakot. Aki él, az az utolsó percéig remél, és aki remél, az mindig mosolyog. A debreceni gettóban és a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban a legszörnyűbb helyzetben is előfordultak olyan szituációk, amiken nevetni lehetett. Ezt a regényt is héberül írtam, és debreceni születésű izraeli újságíró barátom, Gideon Peer fordította magyarra. • Az ön kötetei is cáfolatai a mondásnak: Auschwitz után nem lehet verset írni - Ha így lenne, nem lennék itt. Nagyon sok művész megírta, lefestette már a vészkorszakot. Mindezt nemcsak irodalmi, hanem történelmi szempontból is roppant fontosnak tartom. Háromfajta holocaust-túlélőt ismerek. Az első szája zárt kapu. A szíve teli titokkal, a családja sem tud semmit arról, ami vele történt. Nem képes elmesélni. Ha az unokája felfedezi a karján a számokat, azt hazudja neki, az egy telefonszám. A második típus épp a fordítottja: nyitott csap. Állandóan csak a holocaustról beszél, nincs is más témája. A harmadik csoportba azok az emberek tartoznak - így én is -, akik esténként meggyújtanak egy mécsest, és reggelente a tükörbe nézve elgondolkodnak azon, hogyan maradhattak életben annyi szörnyűség után. Úgy érzem, a debreceni osztálytársaimnak, a családomnak és mindazoknak, akik nem tértek vissza a lágerekből, tartoztam azzal, hogy megörökítsem mindazt, amin a vészkorszakban átmentem. Gyakran tartok előadásokat a holocaustról az izraeli iskolákban, egyetemeken, hogy a fiatalok is tovább tudják mesélni ezeket a történeteket. Előbb-utóbb elfogynak az élő szemtanúk, a holocaustot cáfoló egerek pedig egyre bátrabban merészkednek a napvilágra, ezért nagyon fontos, hogy soha ne felejtsük el, mi történt. ' Hallási Zsolt Nem kapcsolható • Munkatársunktól Több olvasónk érdeklődött, vajon mit jelent, amikor egy .telefonszám tárcsázása után a következőt hallják a kagylóban: A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható. A Déltáv tájékoztatása szerint ennek két oka lehet: vagy műszaki hiba történt, vagy a hívott fél a legutolsó beszélgetése után rosszul tette vissza a helyére a kagylót. Ha valaki azt szeretné, hogy egy ideig senki se tudjon rácsörögni, a telefontársaságtól egy úgynevezett „Ne zavarj!"szolgáltatást is kérhet. Ilyenkor viszont a hívó fél a következőt hallja a telefonban: A hívott szám az előfizető kívánságára nem kapcsolható. Segélyt kapnak • DM-információ Csongrád megye 10, belvízkárt elszenvedett községe 3,5 millió forintos támogatást kap a Magyar Vöröskereszttől - tájékoztatta tegnap lapunkat a szervezet szegedi titkára, Korom István. Ebből az összegből, a víz által leginkább megrongált települések maximum 1 millió forintot, a kisebb károkat elszenvedők minimum 200 ezer forintot kapnak. A községekben a polgármesteri hivatalok munkatársai mérik fel az egyes családokat ért veszteséget, s ennek alapján döntenek arról, ki, mekkora összeget kaphat a vöröskeresztes támogatásból. Collegium Musicum • Munkatársunktól Réz Lóránt orgonaművész ad koncertet május 4-én 19 órakor a Collegium Musicum hangversenysorozat keretében az Alsóvárosi Ferences Templomban. Az est műsorán F. Mendelssohn-, J. S. Bach-, G. P. Telemann-, G. F. Handel- és C. Franck művek hangzanak el. Drámai módon növekszik Csongrád megyében is azon önkormányzatok száma, amelyeknek komoly gondot okoz alapvető feladataik ellátása, oktatási, egészségügyi és szociális intézményeik működtetése. Az idén a 61 önkormányzat közül az előrejelzések szerint várhatóan - negyvennégy számítana plusz állami segítségre. Közülük 28 pedig már összesen 302 millió forintot igényelt előlegként. Néhány napja telt le az a határidő, ameddig az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő, működési forráshiányos (röviden: ÖNHIKI-s) önkormányzatok benyújthatták igényüket a központi költségvetésből elnyerhető támogatásra. Sajnálatos tény, hogy Csongrád megye települései esetében is igaz: az önkormányzatok egy jelentős része az elmúlt években felélte tartalékait és a fokozatos elszegényedés „útjára" lépett. Amíg ugyanis 1991-ben térségünkben csupán nyolcan részesültek e támogatásban, addig tavaly már 33 igénylő közül 31-en. Az idei esztendő adatai még riasztóbbak, tudtuk meg Zoltán Gábortól, a BM Csongrád Megyei Területi Államháztartási és Közigazgatási Infor• Szegényednek az önkormányzatok Meddig kerülhető el a csődhelyzet? o mációs Szolgálat (TAKISZ) igazgatójától. A települések 70 (!) százaléka, azaz 44 önkormányzat jelezte, hogy forráshiányos költségvetése miatt kénytelen élni a törvényben biztosított pályázati lehetőséggel. A gond csak az, hogy már azon 28 település által - köztük van Kistelek, Csongrád és Szentes is -, akik a támogatási keret terhére előleget kértek, jelzett forráshiány összege meghaladja az egymilliárd forintot! És akkor még számítani lehet további tizennégy pályázó kérelmére is, hangsúlyozta az igazgató. Mivel az országos tendencia sem tér el lényegesen az ittenitől, ugyanakkor az állami költségvetésben e célra 8,6 milliárd szerepel, ezért a pályázók aligha számíthatnak igényeik teljes körű kielégítésére. Áz elmúlt évben is a 31 pályázó összesen alig több mint 413 millió forintot kapott a 822 millió helyett! Márpedig a segítségre szorulók megyei toplistájának első helyezettjei Öttömös és Csongrád, illetve az őket követő Ambrózfalva sem tudja tovább szűkíteni kiadásait. Bata Ferenc, Öttömös polgármestere elmondta: a község 1990 óta folyamatosan, súlyos pénzügyi gondokkal küszködik. Az idei költségvetésben is 43 milliós hiány szerepel, amelyből közel 33 millió az iskola működtetésére kellene, hiszen a normatív támogatás a költségek ötven százalékát sem fedezi! Börcsök Antal, Pusztamérges polgármestere is a létszámhoz kötött, normatív támogatás hátrányaira utalt, amikor hangsúlyozta: 1991 óta csupán egy olyan év volt, amikor a falu nem kényszerült rá a támogatás igénylésére. Ebben az esztendőben pedig az eddigieket jóval meghaladó összegre, 55 millió forintra lenne szükségük. Dóc idén ötödik alkalommal pályázik az ÖNHIKI-re. Röszke is felélte tartalékait, így kénytelen beállni a pályázók sorába, tudtuk meg Magyari László polgármestertől. Ópusztaszer elóször, Pusztaszer most másodszor szeretne állami segítséggel túljutni a nehézségeken. Az előbbinek mintegy 8, az utóbbinak 12 millió forint kiegészítés kellene. Több önkormányzatot azonban a Mol Rt. iparűzési adóalapjának tavaly, év végén közölt módosítása hozott nehéz helyzetbe, bár az is igaz, hogy a döntésnek vannak nyertesei is. Forráskút polgármestere, Kocsis Ferenc kérdésünkre elmondta: magánvéleménye szerint pohtikai döntés következménye lehet, hogy a Mol új szisztéma alapján osztja fel adóalapját. így azonban több önkormányzat pénzügyi gondjainak - a korábbinál reálisabb - enyhítéséhez járul hozzá. Számukra ez olyannyira jelentós, hogy költségvetésük ennek köszönhetően nem lett forráshiányos. A nagy vesztesek közé tartozik: Deszk és Bordány, de többek között - Rúzsa és Pusztamérges szintén igen tekintélyes összeget bukott. Papp János, Rúzsa polgármestere szerint a Móltól várható iparűzési adó jelentős csökkenése is hozzájárult a 46 milliót meghaladó költségvetési hiányukhoz, amelynek csupán egy részét tudják ellensúlyozni a tavalyi pénzmaradvánnyal, illetve a kötelezőn kívüli - bérfejlesztések elhagyásával. Ezért, most első alkalommal, Deszkhez hasonlóan ők is pályáznak az ÖNHIKI-re. Kerekes Tibortól, Bordány jegyzőjétől pedig megtudtuk: a Mol által befizetendő adó mintegy negyedére csökkenése nem ellensúlyozható különböző szigorító intézkedésekkel. A 36 milliós forráshiány ellenére azonban legfeljebb 28 millió körüli összegre nyújthatják be igényüket. A pályázati feltételek ugyanis - hangsúlyozta Zoltán Gábor - egyre keményebbek, miután az országban néhány önkormányzat jogtalanul jutott hozzá a pénzhez. A megyei TÁKISZ azonban abban igyekszik maximálisan segíteni, hogy alaki vagy tartalmi, számszaki hibák miatt egyetlen pályázó se essen el a támogatástól. Ennek érdekében nemcsak szegedi irodájukban fogadják az önkormányzatok illetékes munkatársait, hanem a PM-től is felkérték a legavatottabb szakembert, hogy tartson előadást a pályázati anyagok készítőinek. Mindezeken túl persze nélkülözhetetlen az országgyűlési képviselők közbenjárása, hiszen az önkormányzatok anyagi helyzete várhatóan a jövőben sem javul. így valószínűleg többen kényszerülnek arra, hogy az őszi második fordulóban is pályázzanak. N. Rácz Judit