Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-23 / 94. szám

PÉNTEK, 1999. ÁPR. 23. KITEKINTŐ 7 • Más világ ez már... Kétszer szúrtak a Kossuth-kútnál Kedves Környékbéliek! » rem tudom, észlelik-e mostanában, hogy „az i\ idő" valahogy a kelleténél jobban „rohan"? Tegnap még tél volt, ma meg már nyár... Ki se heverhettük az egyik támadását, máris itt a másiké! Mindemellett, sajnos, erre a nyárra se azt kell igazából tervezgetnünk, hogy hová menjünk, kijöjjön hozzánk vendégségbe, (vagyis: hogyan költsük el a pénzünket), hanem: miből is élünk, hogyan „nyaralunk!?" Ugyanis, Önök ne tudnák, mindnyájan a mindent meghatározó piactól függünk. A piacról élünk. Épp arról, amelyik nem igazán éltet bennünket. Nézzük, hogy miért? A barackosokat meglegyintette ugyan a minapi lehűlés, de remélhetőleg nem tett bennük komoly kárt, s reménykedhetünk — bár még sokat hálnak még szabad ég alatt - valamicske pénzt hozhatnak a nyári konyhára. (Könnyű ezt mondani, nehéz azt - kivárni!) De igazából hozhat a mai permetezés ára mellett?! Ne firtassuk! A gabonaföldek is, ahogy mondani szokás: szépen táltosodnak, maholnap szárba szökkennek, tömött kalászokat érlelnek. Muszáj is ezt tenniük, hiszen mint önök is tapasztalhatták, az illetékesektől indított tavalyi támadás a búzásgazdákat hengerelte igazán a földbe, nem pedig a vetni való kalászos magját. Az idén szüksége mutatkozhat minden szem gabonának. Lehet, hogy aranyat is ér, annak ellenére, hogy tavaly még semmit. Nagy ár ez, és azt se firtassuk igazán, hogy kifizeti meg... Ha már mindent a piac mond meg, nyilván önök is tudják, hogy mifelénk „talpon gabonát" ritkán vesznek. Ebből következik, hogy pénz csak azután lesz, ha majd a kombájn garatján átfutnak az aranyló szemek, a rekeszekbe illesztett barackokat pedig átveszi a kereskedő. Az igazi piacolás szabályaira tekintettel. Te adod a portékát, én adom a pénzt. Hú! Addig tényleg van idő. Hiába hisszük, hogy manapság már szinte nyakló nélkül rohan az. Vagy az már az új idők szele, hogy a pénzünkre sokat kell várnunk, a miénket azonnal viszik! Ki tudja... Tja így érzik, ha nem, olvassák el az oldalunkat, LL hiszen - engedelmükkel - mi is a piacról élünk. S ha Önöknél már ágyában, mosolyog a retekhad, igazán megbokrosodott a krumpli, hosszú szarvát eresztette a paprika minden sora, és a paradicsom, uborka, saláta ezekre elegánsan rátetőz - s mindezt végeláthatatlan fóliasátor alatt -, okkal hihetjük: nem hiábavaló az igyekezet. Hihetjük, hogy a szép és a jó portéka minden időben - még ebben a rohanónak hitt régiben is - megtalálja a maga piacát. :... ] é (,f. Vörös Ferenc: Itt szúrták meg a bátyámat. (Fotó: Gyenes Kálmán) Hirharsona Üllés • Munkatársunktól Felújították a helyi óvodát. Az önkormányzat a tavaly elkezdett rekonstrukciót - melynek során az épület belsejét tették rendbe - idén folytatta, s nemrégiben be is fejeződtek a munkálatok. A mostani szakaszban az udvari részt újították fel, s tették „játszhatóvá" a kicsinyek számára. Főleg fajátékszereket szereltek fel, amelyeket az óvodások nagy örömmel fogadtak és azonnal birtokba is vettek... A vállalkozás egyébként összefogással jött létre, mert az önkormányzat támogatásán kívül alapítványi pénzből, meg a közelmúltban szervezett óvodabálon befolyt összegből sikerült befejezni a teljes rekonstrukciót. Kistelek • Munkatársunktál Holnap, szombaton találkozót szervez a kisteleki Id. Vándor Rudolf Fúvószenekar. A helyi közösségi házban (volt áruházban) 18 órakor kezdődő rendezvény célja, hogy a különböző korosztályok együtt zenéljenek, vagyis közösen lépnek fel a volt zenekari tagok a maiakkal. Az összejövetelen az Id. Vándor Rudolf Fúvószenekar mellett fellépnek az 1930-as években alakult Leventezenekar, illetve az 1950-es évektől működő Úttörő és Ifjúsági Zenekar tagjai is. A program kiállítással nyit, melyen régi fotókon, egyenruhákon, hangfelvételeken keresztül ismerhetik az elődöket a fiatalok. Utána a most is működő fúvószenekar ad koncertet, később csatlakoznak hozzájuk a régi fúvósok is. A rendezvény végén a Fejérvári-indulót játssza el az összes fellépő együtt. Pusztamérges • Munkatársunktól Ma, pénteken 17.30-tól rendezi meg az idei vezetőképzését a Dél-alföldi Ifjúsági Szövetség (Dalisz) a pusztamérgesi középiskolában. A meghívott polgármesterek fogadása után Hölvényi György, az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) helyettes államtitkára tart előadást. A 18.30-kor kezdődő fórumon a résztvevők megtárgyalják az ifjúsági szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatát, a lehetséges együttműködési feltételeket, illetve az ISMmel való közös munkát. Ki tudja, hol van a Kossuth-kút? A Bajai út mellett. Tartott még a Kossuth-kultusz, amikor 1906-ban az artézi kutat megfúrták. Vizet már csak akkor adna, ha szívatnák, de legalább olyan fontos támpont, mint a Városban az Anna-kút. Aki kocsival járt erre, lovait itatta, és itt ivott maga is. Vagy vizet, vagy kocsmabéli italt. Mert kocsma is állott mellette. Híres kocsma. Bál nem esett meg bicskázás nélkül. Úgy hallottuk, az utolsó szúrás éppen 56 őszén történt, de akkor egyszerre kettő. Egy emberen. Csillag Józsefné domaszéki nyugdíjas: - A kisebb mennyiségű árut a szegedi Mars téri piacra, a több ládányit pedig a dorozsmai nagybanira viszi a fiam. A tanyánk mellett van egy-két fólia és ott termeljük a répát, krumplit. Nagyon ritkán tudjuk eladni a terményt. „Őszi a fene a szegénységet!", alig éri meg fáradozni a zöldséggel. Amit nem tudunk értékesíteni, azt hazahozzuk és ennek a malacok örülnek a legjobban. Néha úgy gondolom, hogy a föld csak púp a hátamon, de azért mindig továbbcsinálom, mert máshoz nem nagyon értek. Vörös Ferenc sorolja, mit tud ő a kocsma múltjából. - Eredetileg Laczi Demeteré volt, az ő veje a Kossuth Jóska, ő működtette. Három lánya volt, a Hermina, a Julianna és az Irén. • Kossuth Jóska? - Ördög Jóska volt, de rajta maradt a Kossuth. • Sebészek mondják Szegeden, szurkálni szoktak benne. - Az én bátyámat, a Pistát is itt szúrták meg. Szüreti bálon. • Ki tette? - A másik Pista szúratta. Meghalt már, akár a nevét is leírhatja: Kiri. • Szúratta? - Regrutabál volt, sor alatt volt a két Pista. De nem Mészáros Józsefné mórahalmi takarítónő: - Vásárolóként szinte csak a helyi piacra járok. Ilyenkor uborkát, gyökeret, répát és almát keresek. Szeretek és hál' istennek tudok is alkudni. Az itteni piacon sok az ismerős, tőlük olcsóbban vásárolok, de már olyan is előfordult, hogy ingyen kaptam egy-két dolgot. A házunk mellett salátát és pritaminpaprikát termelünk, amit a testvéremmel együtt visszük a dorozsmai nagybanira. A paprikát helyben is szoktuk értékesíteni, ekkor az ásotthalmi konzervgyárnak szállító fölvásárló veszi át tőlünk az árut. ők estek egymásnak, megbízás alapján a Géza húzta elő a bicskát. • Milyen Géza? - Legyen elég ennyi. Ő még él. • Kislány volt a dologban? - Persze. Szép, barna kislány. • Él még? - Nem tudom. Se azelőtt, se azóta nem láttam, de ismertem. Mind a kettőnek tetszett, vér nélkül akkoriban nem lehetett elintézni az ilyesmit. Ha él, öreg lehet, mint a lámpabél. • Miért éppen lámpabél? - Mert az mindig iszik. • Melyiké lett? - Egyiké se. A bátyám meghalt ötvenhárom éves Kisillés Károly zákányszéki buszvezető: - Elég ritkán járok piacra, ugyanis a munkám miatt igen kevés a szabadidőm. A háztájiban csak saját magunknak termelünk egy kis zöldséget, krumplit és van egy kicsiny szőlőnk is. A kertet is inkább az asszony gondozza, ő tudja jobban, mi kell a levesbe. Ami nem nő nálunk, azt inkább a boltban veszem meg, mert az itt van a szomszédban. Korábban disznót is tenyésztettünk, de mára már nem érdemes foglalkozni ilyesmivel, ugyanis nem veszik át a húskombinátok a sertést. korában, a másik Pista meg megitta a mérget. A Bi 58at. Mind a kettő legényként élte le az életét. Előveszem zsebbéli kicsi bicskámat, mutatom, hogyan gondolja a városi ember, hogy megfogták a pengét, nehogy nagyon beleszaladjon. Megrémül, és kér, tegyem el, de azonnal. Látni se szereti. - Akkor ez pancser bicskás volt, mert nem fogta meg. Elég jól belement a veséjébe az egyik, és a nyaki ütőerébe a másik. • Mit kapott érte? - Semmit. A biztatója se. Az egyik Pista bevonult katonának, a másik meg a klinikára. Esztendeig volt bent a bátyám. Zámbó István bordányi rokkantnyugdíjas: - Korábban volt egy holdas földem, búzát, kukoricát termeltem rajta, de elvette a téesz, ahol harminc évet lehúztam. Most már csak egy közel 150 négyszögölös kertem maradt a házam mellett, bent a faluban. Ebbe hagymát, krumplit, gyökeret és répát ültettem. A gyümölcsre sincs gondom, ugyanis az a néhány alma-, barack- és meggyfa szépen terem, így nem kell a piacra szaladgálnom. Néha egy-két malacot is tartok, de többnyire csak öt-hat csirke kapirgál az udvaron. K. T. • Létezhetetlen, hogy a másik megúszta volna. - Nekik több pénzük volt, el tudták törültetni az ügyet, de nekünk sokba került a klinika. 9 Szomszédok voltak. - Persze. Beszéltek egymással. Soha nem emlegették. 9 A kislány tudta, hogy érte szúrtak? Vagy miatta? - Az ilyesmit tudnia kellett. • Egyszer aztán mintha elvágták volna. Vége lett a bicskázásoknak. - Kimúltak, akik benne voltak. Megszűnt a görbeszárú csizma is, aminek a szárába mindig bele lehetett dugni a kést. 9 Miért kést emleget, amikor bicskázásnak mondták? - Volt, aki késelt, volt, aki bicskázott. Nem vagyunk egyformák. Akad, aki másként véli. Elmúltak a tanyai bálok, elsorvadtak a kocsmák, beterelték az embereket a faluba, a rendőrség jobban rajtuk tarthatta a szemét. Azelőtt? Ősztől tavaszig csak a jószágot kellett ellátni, meg egy kis fát fölvágni, ráértek. Odabent mindenki elment munkára, nem maradt idő bolondságra. - Meg aztán más kultúra ragadt rá az emberekre. Mint ahogy most is más a divat. Nem szúrnak, nem vágnak, hanem ütnek. Már Maroslelén is kerítésléc volt a szokás bicska helyett. Megkergették egymást, csizmával fenyegették az eget. 9 Ezt se hallottam még. - Futás közben az új csizma sarka az eget verte. Most meg? Szamurájkard, bézbolütő, de oda már lányra sincsen szükség. És lőnek, robbantanak, ha valaki elszereti a másik elől a pénzt. Más világ ez már, kedves uram! Csak a bérmunka, az maradt meg. Horváth Dezső Bérmálások • Munkatársunktál A Szeged-Csanádi Egyházmegyében május elejétől június közepéig a következő településeken lesz bérmálás. Május l-jén délután Mórahalmon, 2-án délelőtt Rúzsán, délután Öttömösön, 22-én délután Sándorfalván, 23-án délelőtt Szeged-Felsővároson, délután Szeged-Alsóvároson, 24-én délelőtt Algyőn, 29-én délután Szegváron, 30-án délelőtt Marosleién, délután Hódmezővásárhelyen. Június 5-én délután Pusztamérgesen, 6-án délelőtt Csanádalbertin, délután Kövegyen, 12-én délután Domaszéken, 13-án délelőtt Apátfalván, délután Magyarcsanádon és 20-án délelőtt Csongrádon. Április 24-én, szombaton Domaszék-Zöldfáson az ifjúsági centrumban hittanos találkozót szerveznek közel 1400 gyermek részvételével. Jár-e a piacra