Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-08 / 81. szám

12 HATÁRON INNEN ÉS TÚL CSÜTÖRTÖK, 1999. APR. Mi mindkettőt biztosítjuk mert az AB új termékcsaládja egyesíti a hosszú távú megtakarítás és az életbiztosítás minden előnyös tulajdonságát. Önnek nem kell feltétlenül értenie a befekte­tésekhez, nem kell figyelemmel kísérnie a gaz­így - amellett, hogy nagy biztonságot nyújtó életbiztosításunkra is számíthat - külön idő- és dasági híreket. Szakembereink a befektetési energiabefektetés nélkül már kisebb megtaka­kombinációk széles választékát alakították ki, amelyből szabadon választhat. rításokkal is élvezheti a szakértői befektetések előnyeit. Ha biztonság - akkor Kérdéstit várjuk at togyttmttt hívhatö ÁB információt vonalon: 06/80-204-204 © • Magyar-jugoszláv áruforgalom Közvetlen károk nincsenek, de • •• A NATO bombatáma­dásainak kezdete óta je­lentősen visszaesett a magyar-jugoszláv keres­kedelmi forgalom. Arra vonatkozóan senki nem bocsátkozik jóslatokba, hogy mi történik majd a háború elhúzódása ese­tén, az viszont már most bizonyos: a délvidéki ke­reskedelmi térképet át­rajzolta a katonai konf­liktus. A Csongrád Megyei Keres­kedelmi és Iparkamara, vala­mint az ITDH Hungary Kft. a hét elején konferenciát szerve­zett Szegeden, hazánk és a balkáni országok közötti ke­reskedelmi lehetőségekről. A rendezvényen a kamara kiosz­tott néhány kérdőívet, melyek értékelése és a további ívek ki­küldése folyamatban van. Az eddig beérkezett adatok össze­foglalójából az első körben ki­derül: van ok az aggodalomra, de a kereskedelem helyzete nem reménytelen e régióban. A kamara becslései szerint a tagvállatok mintegy 10-25 százaléka tart fenn rendszeres kapcsolatot jugoszláv cégek­kel, ez a partnerség mind az exportra, mind az importra vo­natkozik. Ezen vállalkozások legnagyobb részt az ipari, a kereskedelmi, valamint a szál­lítási és a hírközlési ágazatok­ban működnek. A régióban működő fuvarozó, szállítmá­nyozó cégeket, a vendéglátó­ipart és az utazási irodákat is kedvezőtlenül érinti a kiala­kult helyzet, függetlenül attól, hogy meddig tart a háború. A bombázások kedvezőtlen hatása egyértelműen jelentke­zik, már most is. Közvetlen gazdasági károkról nem lehet beszélni, ám a megkérdezettek véleménye szerint közvetve komoly üzleti szenvedések várhatók Szegeden és a me­gyében egyaránt. A kereskede­lem hiányából származó rom­bolás becsült mértéke a nyilat­kozó cégek esetében vállala­tonként 1-20 millió forint kö­zött mozog, ami átlagosan tíz, egyes esetekben akár százszá­zalékos forgalomkiesést jelent. Arra a kérdésre egyelőre nincs megnyugtató válasz, hogy • Tavaszi túra Tunéziában (II.) Karthágó romjai Mielőtt valódi úti cé­lunk felé, a tabarkai jazz­fesztiválra indulnánk, vendéglátónk, Badreddi­ne Rouissi, a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal budapesti igazga­tója kalauzolásával bele­lapozunk a főváros, Tu­nisz múltjába. Nagy Sán­dor és a punok, a római­ak, no meg az iszlám vi­lág emlékezete és jelene keveredik itt, megteremt­ve így az afrikai ország sajátosan európai fővá­rosát. A punok emlékezete Szinte bizonyos, hogy Karthágót elpusztítani leg­alább akkora munka volt, mint fölépíteni. Némi túlzás is lehet a legendában, amely szerint a rómaiak lerombol­ták, fölszántották, majd só­val hintették be a fővárost Alexandrosz bukása után. Igaz, valóban kevés rom ma­radt napvilágon, de pusztán azért, mert a franciák a re­mek alapokra építették villá­ikat, s most rengeteg egykor­volt pun épület romján áll­nak házak. Hogy a tunisziak mennyire vonzódnak váro­suk múltjához, arra bizony­ság, hogy az ország elnöké­nek palotája a pun szabadtéri múzeum tőszomszédságában áll. Igaz, a város egyik leg­szebb pontja ez, a Földközi­tenger partján. Közkedvelt­ségét jelzi, hogy kísérőnk, a Tunéziai Nemzeti Idegenfor­galmi Hivatal fiatal budapes­ti igazgatója, Badreddine Rouissi szerint itt egy négy­zetméternyi telek kétezeröt­száz(!) dollárba is belekerül. Már a múzeumba lépéskor elkeseredünk a figyelmezte­tő táblák láttán: tilos fényké­pezni. Nyomatékképpen fe­hér kesztyűs katonák posz­tolnak az elnöki palota kerí­tése mellett, ám kiderül, nem is olyan barátságtalanok. Miután megmagyarázzuk, mit akarunk, egyikük bele­egyezően bólint, de mutatja, csak a másik irányba fény­képezhetünk. Az objektív azonban nem láthatja a büszke várost, amelyet most nemzetközi kutatócsoport igyekszik föl­tárni. Csak kőfalakat, bolt­íveket, elsekélyesedett kikö­tőt fotózhatunk. No meg egy úri ház pincéjében tapogat­hatjuk a köveket, melyeket egykor még a punok raktak egymásra. A szabadtéri szín­ház, amely most Tunisz nyá­ri fesztiváljainak ad otthont, modem épületek közé ágya­pontosan mi történhet a hábo­rú elhúzódása esetén, azt vi­szont a megkérdezettek tudják, mitől tartanak a leginkább. Eszerint nehéz ügynek ígérke­zik a kintlévőségek behajtása, felmerülhetnek likviditási problémák, növekedhet a rak­tárkészlet, ami ugyancsak költségnövelő tényező, s so­kan kételkednek annak sikeré­ben, hogy találnak-e új felve­vőpiacot. Arra mindenképpen számí­tani kel, hogy a régióba irá­nyuló export forgalom meg­torpan, s amíg az alternatív ér­tékesítési lehetőségek nem áll­nak fenn, a vállalkozásoknak számítaniuk kell a bevételki­esésre. O. K. K. zódott, de meglehetős épség­ben maradt fenn. Igaz, a színházhoz a rómaiaknak volt több köze. Bazár Az ebédet hol is költhet­nénk el másutt, mint a kikö­tő fölé emelkedő szirt tete­jén. Az étterem a tuniszi el­nök kedvenc helyei közé tar­tozik, ha megunja a palota szakácsainak művészetét, rendszerint itt kosztol. Bár most nincs itt, a kiszolgálás fejedelmi. A szokásos „Erős Pista" után rák és hal a me­nü. Halat az egykori pun ki­kötő mellett is láthatunk ele­get, Afrika egyik legna­gyobb akváriumában. Arra azonban nem számítottunk, hogy amerikai katonai teme­tőbe is betérünk. Az újvilág a második világháborúban elesett áldozatai akárcsak a tengeren túl, itt is mérnöki pontossággal megrajzolt te­metőben nyugszanak, gon­dosan nyírt zöld pázsit alatt. A tuniszi óváros bazárjá­ban a rendet mindenki ön­maga értelmezi. Az óváros piacára a tenger kapuján ke­resztül jutunk be. A hatal­mas boltív azt a vonalat jel­zi, ameddig valamikor a ten­ger volt az úr, ám a tunisziak feltöltötték a területet. A ba­zár melletti csarnokban a szagoknak valami olyan sa­játságos keveréke csapja ar­cul a betérőt, amilyet sehol másutt sem lehet érezni. A töméntelen hal, rák, polip szaga ez, amelyet a pultra kitett egész bárányfejek, és a faggyas bárányhús illata fű­szerez. A kocsmák lármája itt egyetlen kedélyes ordítás­sá erősödik, a rózsaszín hal­hús a lámpák fényével együtt vörösre festi az arco­kat. Az igazi bazárban már nem úszhatjuk meg vásárlás nélkül. Vendéglátónk ez egyszer nem segít, hiszen az alku mindenkinek magán­ügye, s ráadásul élvezetes, nem tét nélküli játék. Hogy mennyire nem az, arról a pénztárcám is árulkodik, mi­után egy faragott teve - Tu­nézia ezen tájain egyébként csak ilyet látni - gömbölyíti a táskámat. Pedig csak az árát kérdeztem, mire azonnal „möszjő" lettem, és az árus a karomat fogva kérdezgetett, nehogy elszaladjak, mennyit is adnék érte. Nagyjából a felére alkudtam le az árát, és így nem sokkal több, mint a rendes ár kétszereséért lett egy tevém. Én persze azt hit­tem, kemény voltam, s há­zigazdánkon kívül a többi is elismeréssel néztek, ól szont mosolyogva mon] itt lehet alkudni, nem i hol... A bazár varázslatos vilf a boltok napellenzői össa nek a házak derekán, szí teljesen elzárják a napfé"J máshol az épületek gyoű ban kanyarog, s ágazik f felé a vásárlók, s boltosj utcája. Miután megnézi] hogyan készül az igazi I zsa szőnyeg, és az egyik I híresebb mecsetet is kör] jártuk, egy épület tetejű Tunisz Medináját, azaz ( rosát is befoghattuk egy"1 pillantásunkkal. Kilenc hektót A világhírű Bardo m"1 um legalább olyan föUl elé állítja a gyanútlan tű tát, mint az Ermitázs vagl Louvre. Állítólag kilenc] nezer négyzetméternyi1 zaikot halmoztak föl bei" Az annyi, mint kilenc h] tár. Csak addig kételkedői amíg be nem lépünk a ha] mas épületbe, amely egy*] ron palota .volt. Ugya] nemcsak a hatalmas teri padlóját fedik a kis kock bői összerakott művészi' pek, de a falakon is hata mozaikok lógnak. A mú] umba egyébként nem oly] könnyű bejutni, a kapud ugyanis az előszezon tud szegény napjait számol?] árusok mindenféleképp] azt szeretnék, ha ezüst] megrakottan térnénk ha Legalább olyan nehéz lerázni, mint a római pén méket kínáló kereskedők"1 Éppen ima idején v"| zünk a múzeummal, az a"1 rádió folklórműsora elh"1 gat, és a müezzin hívja i* ra a hívőket. Ilyenkor] összes tévé- és rádióálloi" szünetelteti műsorát. A ' ezzinek napjában ötször' szik igénybe a modem td nika vívmányait, melyek] gítségével sokkal könnye] ben eljut a hangjuk az is'f félőkhöz, mintha a min"1 korlátján kihajolva szól] nak hozzájuk. Szállodai1 bánkban, kora hajnalban' pasztaltuk: ez nem meg őket abban, hogy "1 gyományos módon is n"J gyelmeztessék a polgár0] szent kötelességükre. Az1 azonban ma már nern 1 meg ilyenkor, hiszen az 1 lám törvényeinek hála, "" vek este egyszerre is " mondhatják az egy n"P rendelt öt imát. Kéri Barna* (Folytatjuk.) • ­. m w 2 Tunisz kikötője a főváros polgárainak kedvenc találkahelye. Karthágó romjaitól csak az elnöki palota választja el. (A szerző felvétele) J

Next

/
Oldalképek
Tartalom