Délmagyarország, 1999. március (89. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-04 / 53. szám

CSÜTÖRTÖK, 1999. MÁRC. 4. AGRÁRIUM II. • Mórahalom: „A magunk módja szerint" A város első kalendáriuma • Máté viskója a Csubafa-dülön A világ peremén Ok-ok F

itray Tamás otthagyta a közszolgálati magyar televíziót, és átigazolt a TV3hoz, egyfelől azért, mert jó néhány munkaóra díjával tartoznak neki, másfelől, de főként azért, mert válaszra sem méltatták a televízió igazgatóságához benyújtott levelét. Erről a hírről most biztosan sokan azt gondolják, hogy igen, Vitray urat most sem ismertük félre, mert nem anyagi, hanem erkölcsi okokból igazolt át. És gondoljuk, ilyen mesebeli álmaink lennének nekünk is, hogy ne anyagi, hanem erkölcsi okokból cselekedjünk. Na, rajta! P. Sz. A viskót a fólia védi a széltől. Ebéd - kettesben. (Fotó: Miskolczi Róbert) Föléledöben van újra a kalendáriumok kora. A mostani nem úgy született, hogy egyedüli olvasmánya legyen Mórahalom lakóinak, de úgy, hogy mindenkihez eljusson, aki itt lakik. Helybeliek írták, helybélieknek, mondta valaki a szerzők közül, másikuk viszont ezt: a magunk módja szerint írtuk. Azt hiszem, legnagyobb értéke is ez: a maguk módja szerint. Polgári szerveződéseiről is híres ez a mindössze alig száz esztendőre visszatekinthető város. A nagyobb város, Szeged kirajzó gyermekeiként telepedtek meg itt az első tanyaiak, ilyen minőségben avanzsált Alsóközpont néven egész Alsóváros kihelyezett központjává, amikor még fgy beszéltek, ha Szegedre mentek: hazamegyünk. Falu lett belőle, aztán nagyközség, néminemű körzeti föladatokkal fölruházva, és tíz esztendeje város. Nem hetykélkedve, nem dicsekedve, de igazi város akar lenni, polgárai tudatában leginkább. Ennek az igyekezetnek első olvasható lenyomata a kalendárium. Ahogy illik, naptárral kezdődik ez is, de előre bejegyezve néhány fontos dátum. Mikor lesz vásár, mikor ballagnak az iskolások, mikor „szomszédolnak" Kisteleken? Minden fejlécén a tanítói ősökkel rendelkező utód négysoros versikéje, és a régi kalendáriumi hagyományt követően a jeles napok eredetmagyarázata, időjárási szokásrendje. A százesztendős jövendőmondó hiányzik csupán a régi kellékek közül, föltehetően azért, mert időközben kortünet lett, hogy éppen a jövőnk kiszámíthatatlan. Az első tisztelgő főhajtás Szécsy Györgynek, a Csipakban született tanítónak szól, aki megalapozta a helytörténeti írást, anno. Balogh István következik, aki Balogh páterként vonult be az ország közéletébe, utána viszont a tanyai körzet iskoláira terelődik a szó. Céltudatos törekvést látok ebben is. Régtől fogva vallom, az iskolák, miközben a fejekben is megkötötték a „futóhomokot", segítették a vad természet megszelldltését, a környék fölvirágzását is. Lelkiismeretes tanítók nélkül nem lenne olyan a homokvidék, amilyen most, méltán írták föl a tanttók emlékfájára mindazok nevét, akik legalább öt évig magvetői voltak az iskoláknak. Talán eljön az az idő is, amikor szimbolikus szobrot emelnek minden homoki faluban és városban legnagyobb jótevőiknek, óvónőknek, tanítóknak, tanároknak. A szellemi pöndüléssel együtt járt a gazdasági fölemelkedés is. Gazdasági iskola is működött, és gazdasági egyesület is. A híres-neves madzagvasút a következő területfejlesztő tényező, három szerző adózik neki írásával. Csak emlékeztetőül idézzük a hivatalosok ígéretét: talán föltámad újra. Emlékszilánkok főcímmel sorakoznak a város idős lakóinak visszaemlékezései, Trianontól - a határtól természetesen - szinte napjainkig, érintve a színjátszást, megidézve érdekes figurákat, vendéglőket, egészen a vályogvetőkig. Ne felejtsük, a város magja is vályogból épült. Gyászos fejezete is van a kalendáriumnak, Rákosi nevével fémjelezve. Azokról szól, akiket elkergettek vagy elvittek a faluból, illetve akiket fölakasztottak, vagy akiket börtönre ítéltek. Megrázó az Internáltak éneke. Családtörténeti fejezetek következnek, nagy emberek látogatásai, és mindaz, amit mai szóval közművelődésnek mondunk. Ezer szálból szőtték az első kalendáriumot. Legszívesebben minden közreműködő nevét ide írnánk, legalább a megszállottságig lelkes szerkesztőt, Magyar Istvánnét említsük meg, akit Roziként ismer a fél ország, beleértve a határainkon kívülre szorult területeinket is. Horváth Dezső Furnérlemezbál összetákolt viskóban él egy apa 13 éves fiával Sándorfalván. Embertelen körülmények között próbálják átvészelni az éveket, merthogy segítség nélkül, reményük sincs arra, hogy valaha is kiszabaduljanak a nyomorúságból. Ott van! - mutat egy bodegára a kisfiú, a kocsi hátsó üléséről. Ez nem lehet igaz döbbenek rá a látványra, s noha rosszra számítottam, de ilyenre mégsem: a hepehupás földút bal oldalán szerszámoskamrára emlékeztető bodega, egy kis telek közepén. Itt, a sándorfalvi Csubafa-dűlőn csak nyári lakok vannak, főként szegediek hétvégi telkei. Egyiken másikon szép ház, de inkább csak szerszámos kalyibák. Többségük jobb állapotban, mint a Krémerék lakhelyéül szolgáló toldozott-foldozott vityilló. • A hetedikes Mátét az utolsó tanítási óráról kérte el a gyámügyi főelőadó, hogy a polgármesteri hivataltól elkalauzoljon bennünket otthonukig. Amíg az édesapját - akit a faluban láttunk ebédért kerekezni - az udvaron várjuk, Máté rövid helyzetismertetést tart, a kiskertről, ahol némi zöldséget termelnek, a „műhelyről", ahol apja szokott bütykölni, a lámpákról, amit az apa szerelt fel az udvaron, igaz nem használják csak elvétve, mert az áramot nem pazarolják. Az öreg Krémer fújtatvazihálva tolja befelé a kerékpárját, sietett, mert a faluban mondták neki, már útban vagyunk a házához. Sietett, tekert - ahogy csak erővel btrta - hazafelé. A központtól idáig az út kerékpáron 15-20 perc. Kifulladt, türelmünket kéri, míg összeszedi magát, s egyáltalán szólni bír. És a ház belülről. A néhány négyzetméteren minden együtt: a vaskályha, a hálóhelyül szolgáló nagyágy, a gáztűzhely, a szekrény, a kicsinyke konyhaszekrénybe zsúfolt edények, ruhák az ágyon szétterítve. Félhomály, bár még csak délután egy óra van. Minden ez, csak nem embernek való lak. S itt él ez a szép arcú, értelmes kisfiú, a beteg apjával. A döbbenet csak a miénk, Máté számára természetesnek tűnik, hogy ez az otthona, ezt szokta meg, évek óta ilyenben tölti napjait, éjszakáit. Mégsem látom szomorúnak. Nem ellenséges, nem lázadó, nem követel többet mint amennyit megad neki a sors. Ez a csinos fiatalembernek induló, 13 éves fiú tudomásul vette, hogy neki ez és ennyi jutott, s normálisabb lelkülettel bír, mint sok, mindent elutasító és mindenen fanyalgó kortársa. • Az, hogy hogyan kerültek ide Krémerek nem egészen világos A sándorfalvi önkormányzatnál azt mondták, valaki becsapta őket és ezt a tákolmányt adta cserébe régi házukért. Ellenben Krémer István így meséli: - Kübekházán laktunk, de mán majdnem ránkdőlt a ház, s ezért eladtuk. 600 ezret kaptunk érte, abból vettük ezt. - ...meg kifizettük a 200 ezer tartozást - teszi hozzá Máté, aki pontosítja nehezen fogalmazó apja minden mondatát. Valami vállalkozó vette meg, de lehet, hogy nem bizonytalankodik a fiú, aki azt tudni véli, hogy egykori házukat lerombolta az új tulaj, és valamit épített a helyén. A lényeg, hogy itt kötöttek ki, ebben az embernek nem való odúban, amit az édesapa a bejárat felől deszkákkal és nejlonfóliával bélelt ki, hogy a házba be-, áramló szelet némileg felfogja. A szobában ősrégi vaskályhával fűtenek. Máté azt vallja: nem fáztak a télen, mert magukra húztak sok takarót. Ennivalóval szerényen bánnak, az önkormányzat által biztosított ingyen ebéd, vacsoráig eltelíti a gyomrukat, este meg krumplit sütnek vacsorára. • Krémerék régebben többen szorongtak ebben a levegőtlen, büdös lyukban. Az édesanya feladta, s elmenekült tavaly novemberben. Ám sem az apa, sem a fiú nem mond róla rosszat, nem szidják, nem becsmérlik, csupán tényként közlik, elment valakivel Békés megyébe. A nagyobbik gyereket, Dávidot, a gyámhatóság elvette a családtól, éppen a borzalmas „lakásviszonyok" miatt. A halmozottan fogyatékos fiút a szegedi egészségügyi gyermekotthonban gondozzák, így maradtak ketten, apa és fia, akik között a körülmények sem szültek gyűlölködést, inkább azon vannak, hogy egymás életét könynyítsék. Úgy tűnik, a kamaszkor felé lépegető Máté lassan átveszi a csonka család vezetését. A mosakodáshoz, főzéshez alkalmas vizet az utca végéről hordják. Ezzel töltik meg a forgódobos mosógépüket, ami egyre gyakrabban áll le mosás közben. Máté szerint nagyobb darabokat már nem lehet az öreg masinával mosni, mert akkor végérvényesen megáll. Az apa nem dolgozik, rokkantnyugdíjas, fájnak a lábai, a dereka, nehezen mozog, de azért bíija, hogy biciklivel elhordja az ebédet hétköznap és szombaton. Vasárnap, amikor nincs ingyen ebéd, Máté főz. - A zacskós levest szeretjük, azt csinálok, meg krumplit sütök hozzá — mondja a tiszta tekintetű gyerek, aki még számos receptjéről is beszámol, aminek többségét eddig csak gondolatban készítette el. • Beszorulva a néhány négyzetméteres nyomorba élik életüket, de az elborzasztó körülmények ellenére itt mégis van érték, jól kivehető emberi értékrend, amit lát és magába szív ez a szerencsétlen sorsú kisfiú. Mert mi más, ha nem emberi minta, amikor sokszor utolsó fillérjeiket szedik össze, hogy bejöhessenek Szegedre meglátogatni a nyomorult Dávidot? Mi más, ha nem emberi értékmutató, amikor az édesapa nehezen bár, de megfogalmazza, hogy számára olyan asszony kellene, aki szeretetet ad és tisztaságot teremt köréjük. Otthont, olyat, ami embernek való. S nem modellértékű-e egy gyerek számára, hogy az apja nem alkoholista, nem szakit ki cigarettára a kevéske pénzből. • A sándorfalvi önkormányzat megad minden tőle telhető segítséget Krémeréknek: az élelmiszer-támogatástól, a beiskolázási segélyen át, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásig, ezzel „egészítve ki" a családfő 21 ezer 400 forintosrokkantnyugdíját. Lakást, lakható épületet azonban nem tudnak adni az immáron magára maradt két férfinek. - Nem Krémerék az egyetlenek Sándorfalván, akik nagyon rossz körülmények között élnek - mondta ottjártunkkor a jegyzőnő, dr. Boruzs Ilona, több család szorulna a faluban lakható otthonra. - Igaz, Krémerék helyzete a rossznál is rosszabb - teszi hozzá. A falu vezetése mégsem tud többet tenni értük, mint eddig, s az önkormányzat most arra vár, hogy az egyik televíziós csatorna segítségével támogatókra lelnek, s emberhez méltó körülmények közé költöztethetik Krémer Istvánt és fiát. Kalocsai Katalin • Változások a programban Csak meghívóval! • Munkatársunktól A minap adtunk hírt arról, hogy a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Közművelődési Tanszéke március 8-11. között immáron nyolcadik alkalommal rendez közművelődési konferenciát a főiskolán. A szervezők a .beharangozó cikk után a következő dolgokról tájékoztatták lapunkat. A konferenciára programjaira - így a Friderikusz Sándorral folytatandó beszélgetésre is csak hivatalos meghívóval lehet bejutni. Megtudtuk továbbá, hogy a négynapos rendezvény programjában időközben változások álltak be. Ezek szerint március 9-én, kedden délelőtt 10 órától nem a Danubius rádió, hanem a Tilos rádió munkatársai lesznek a konferencia vendégei. Ugyanezen a napon délután 4 órától nem Vámos Miklós író, hanem Vuitj Tvrtkót újságíró tart előadást. Március 10-én, szerdán csere lesz a programban. Délelőtt 10 órától Csomós Évával és Fehérvári Petrával (Petőfi rádió), 12 órától pedig a Z+ televízió munkatársaival lehet majd beszélgetni. Tankönyvgondok • Budapest (MTI) Az iskolák alig 50 százaléka küldte vissza a március elsejei határidóig tankönyvigényét - közölte a Nemzeti Tankönyvkiadó kedden. Mint ismeretes: az Oktatási Minisztérium döntése alapján az általános iskolák 5-8. évfolyamán a történelem, földrajz és biológia tárgyak esetében a rendelési határidő május 25-ére módosult. A tankönyvpiac 92 százalékát uraló tizenkét kiadó, miután tárgyaltak Pokorni Zoltán oktatási miniszterrel, elfogadták a tárca döntését. A többi osztályban azonban a március elsejei kötelező rendelési határidő változatlan maradt. Erről a megállapodás értelmében az iskolákat külön is értesítették. A hazai tankönyvpiac mintegy felét uraló, száz százalékig állami tulajdonú Nemzeti Tankönyvkiadó álláspontja szerint: a késedelmes megrendelések lehetetlenné teszik a tankönyvgyártást, és ezáltal a zavartalan tanévkezdést. Nyílt nap a Bálintban • Munkatársunktól Nyílt napot rendeznek a tápéi Bálint Sándor Általános Iskolában március 8-án és 9-én, 8 és 11 óra között az intézmény II. és III. számú épületében. Az iskola vezetősége az érdeklődő gyermekekekt és szüleiket is várja. Szereti, ka partnere csinos és elegánsI Lepje meg nőnapra! Női blúzok-szoknyák-nadrágok 30-40%-os engedménnyel kaphatók március 4-8-ig. ALFÖLDI DIVATHÁZ, Szeged, Tisza L. krt. 51.