Délmagyarország, 1999. március (89. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-19 / 65. szám

PÉNTEK, 1999. MÁRC. 19. HAZAI TÜKÖR 7 Kecskemét folyóiratát ünnepelte Harmincéves a Forrás • Tudósítónktól Szegedről munkatársunk, Podmaniczky Szilárd vett részt a kecskeméti Forrás című szépirodalmi, szociográfiai, művészeti folyóirat elindításának harmincadik évfordulóján. De eljött Marosvásárhelyről Kovács András Ferenc költő, Újvidékről Maurits Ferenc festőművész, Palicsról Tolnai Ottó költő, és sokan Kecskemétről, Budapestről.... Az irodalmi születésnapot a tavaszi Fesztivál keretében és támogatásával rendezték. A kezdet egy, a református Ráday Múzeumban rendezett képzőművészeti kiállítás megnyitója volt. Az elmúlt három évtizedben a Forrásban publikált alkotók grafikáiból, festményeiből, kisplasztikáiból összeállított kiállítást Karsai Péter, a megyei közgyűlés alelnöke nyitott meg, többek között e szavakkal: „Foglalkozott a Forrás Tóth Menyhért, Diószegi Balázs, Bozsó János festészetével, szinte visszatérően a Cifrapalota anyagával, a kerámiastúdió, a tűzzománcműhely munkájával, a rajzfilmstúdióban született filmekkel... Ám azt se lehet mondani, hogy bezárkózott volna a homokvilágba: Korniss Dezső, Gy. Szabó Béla, Szalay Lajos itt is szereplő munkái bizonyítják, hogy a klasszikus értékek mindig otthonra találtak a folyóiratban." A kiállítás megnyitóját irodalmi est követte a megyei könyvtárban. Ma egy kissé szokatlan módon: az irodalom iránt érdeklődők megtöltötték a nagy termet, a felolvasásoknak, a beszélgetéseknek igazi, értő közönsége volt. Az est házigazdája Fűzi László főszerkesztő, és Komáromi Attila, a lap munkatársa megemlékezett az alapító főszerkesztő Varga Mihályról, s az őt követő Hatvani Dánielről. A Forrás évfordulójának megünneplése nem ért véget Kecskeméten: március 25-én a főrvárosban, a Műcsarnokban irodalmi estet tartanak emlékezve a múltra, s készülve az állandó jelenre. Diagnózis a Telinen • Munkatársunktál Ma este 7 órakor ismét jelentkezik a Telin tévé egészségügyi magazinja, a Diagnózis. Az adásban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának lehetőségéről nyilatkozik a munkaügyi központ rehabilitációs referense. Dr. Baradnay Gyula professzor az egészségügyi dolgozók munkakörülményeiről nyilatkozik. A Il-es kórház sürgősségi fogamzásgátlási ambulanciáját dr. Herczeg János professzor ismerteti. Dr. Pető Zoltán pszichiáter a depressziók osztályázásáról, dr. Kajtár István főorvos a terhesség második fázisáról, dr. Modok Mária pedig a reumatológiai megbetegedésekről és kezelésükről beszél. csörög a Pannon GSM Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Szabó C. Szilárddal oszthatják meg. Ügyeletes munkatársunk hétköznap reggel 8 és 10 óra, vasárnap 14 és 15 óra között hívható a 06-20-9432-663-as rádiótelefonon. Elveszett tárgyaikat kereső, illetve talált tárgyakat visszaadni szándékozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel: 8-tól 18 óráig a 06-80820-220-as zöld (ingyenes) számon, illetve személyesen a Sajtóházban és hirdetőirodáinkban. Kutyák és kutyások. Felsővárosról kaptuk azt a bejelentést, miszerint már harmadik napja kóborol egy fekete kan pitbull, vagy valamilyen harcikutya keverék a Csaba és a Gyík utca környékén. Az eb nyakában egy piros nyakörv van, amelyen a következő név olvasható: Blaky. Olvasónk jelezte: ha sürgősen nem jelentkezik a kutya gazdája, akkor az állatot elvitetik az önkormányzat illetékes hivatalával. D. Béla a Közterület-felügyelők akcióban című cikkünkre reagálva elmondta: a Közterületet felügyelőknek a kutyásokra is jobban oda kellene figyelniük, hiszen rengeteg harcikutya, illetve nagytestű, korcs kutya rohangál az utcákon és a tereken, szájkosár és póráz nélkül. Adó és zebra. Dukai Károlyt (465-576) tavaly december 22-én értesítette az önkormányzat, hogy 1999-re hatezer forint súlyadót kell befizetnie gépjárművéért. Olvasónk annak rendje-módja szerint január elején eleget tett a felszólításnak. Február 10én azonban újabb levelet kapott a polgármesteri hivataltól, amelyben arról értesítették, hogy az idei évre nyolcezer forint a személygépkocsijának a súlyadója. Telefonálónk úgy tudja, hogy mások is hasonlóképpen jártak, s nem érti, miért nem hangolják össze a dolgot a hivatalban, s miért költik az adófizetők pénzét arra, hogy kétszer értesítik az ügyfeleket. Olvasónk azt is elmesélte, hogy a Jerney utcába már többször kértek fekvőrendőrt az illetékesektől, hogy megállítsák a 80-90 kilométeres sebességgel száguldozókat, de még egy gyalogátkelőhelyet sem festettek fel, pedig az utcában óvoda és iskola is található. Az ilvaacl. 1 ff A víz volt az életem" Török Imre hajógépész világéletében pontos volt, ezért ellenőrzi az órákat... (Fotó: Schmidt Andrea) Mosolygós szemű, bajszos ember ül velem szemben. Szándékosan nem írtam, hogy öregúr, mert fiatalos a megjelenése, a mozgása, fürge az észjárása, nyugodtan letagadhatna egy tízest. A 71-bál. Merthogy ennyi éves Török Imre, az Acél utca Idősek Otthonának lakója. Pedig nem volt könnyű az élete, mint ahogy az az alábbiak folyamán kiderül. - Szögedi vagyok, igazi szögedi. Itt születtem a Felsővároson, a Debreceni utca 8. szám alatt. Édesapám a kendergyárban kazánkovácsként dolgozott, édesanyám ugyanott volt szövőnő. Én a tiszai-körösi kosarasokhoz kerültem Tápéra, ott tanultam ki a vasesztergályos-géplakatos szakmát, külön hajógépész, -fűtő és -gépkezelői vizsgát is tettem - kezdi elbeszélését Imre bácsi. - Azután hajógépészként a Dunán dolgoztam. A vízen éltem, 1972-ig voltam az uszályok lakója. Akkor betegedtem meg, epilepsziás rohamaim voltak, nyugdíjba kellett vonulnom, ha akartam, ha nem. Ugyanebben az évben volt egy szívinfarktusom is. Jól összejött... 9 Új élethelyzetbe került Imre bácsi Hogyan viselte a tétlenséget? - Dehogy tétlenkedtem én! - mosolyodik el beszélgetőtársam. - A Szabadtéri Játékoknál kezdtem ismét dolgozni, a szerelőcsapatnál. Összesen 15 évet húztam ott ie. Közben voltam tanácstag a városi tanácsnál, de a Hazafias Népfrontnál is tevékenykedtem. Tudja, akkor még volt ilyen is. - Tudom - bólintok, a fejemben pedig az is megfordul, hogy ha akkor ilyen aktív volt Török úr, akkor nyílván most is politizál. Ezt meg is kérdem tőle. - Hogyne, párttag vagyok, 1990 óta - válaszolja gyorsan Imre bácsi. 9 Melyik pártban ? - A kereszténydemokratáknál. Még Kiskunmajsán léptem be hozzájuk. Török Imre másfél éve él az Acél utcában. Korábban is ,járt már itt", meséli Csikós Lászlóné igazgató. Később rövid időre visszatért Majsára, majd újra ide került. - Első feleségemtől elváltam, a második meghalt, most van egy élettársam, Bajusz Józsefnének hívják, nagyon jól kijövünk egymással vallja Imre bácsi. Szemében fény csillan, boldognak látom. Azért még megkérdezem, hogy eddigi életét milyennek tartja? - A megpróbáltatások ellenére, nem panaszkodhatom. Nagyon szerettem a szakmámat. Az életem volt: a víz, a víz és harmadszor is a víz! Soha nem féltem tőle, akkor sem, amikor ilyen „testes" volt, mint napjainkban. 9 Hogyan telnek a napjai? - Mozgásban. Leginkább a raktárban foglalatoskodom, de ha kell, akkor a havat hányom, takarítok, minden munkát elvállalok, amit az egészségem megenged... 9 Össze szokott-e zördülni valakivel? - Á, ilyesmi nem fordul itt elő! - tiltakozik Török Imre. - Régen még csak megesett, hogy alkoholistákkal, részegekkel, akik szidták az anyámat, összekötöttük a bajuszt. Mivel nagyon szertettem az anyámat, bizony „elhajtottam" őket! Itt viszont nincs kivel veszekedni, hiszen a szobatársaim - Mezei Mihály, Rátkai János és Varga István - rendes emberek, nagyonjói kijövök velük. 9 Imre bácsi nem szerette a bort? - Soha. Sört se, meg pálinkát se ittam én. Régen dohányoztam, ma már azt sem. 9 Azért van biztosan valamilyen vágya, óhaja amit még meg szeretne valósítani az életben? - Van. Szeretnék egyszer a mostani élettársammal két hetet eltölteni egy gyógyfürdőben! Amellett, egészségesen leélni még legalább 15 évet, meg egyszer felülni egy hajóra. Nem mennék én le a gépházba, egyszerű utas lennék... Csak ennyi kívánsága van Török Imrének. Ki-ki eldöntheti, hogy sok ez, vagy kevés. Kisimre Ferenc Az öreg és a fiú a postavonaton húzták ki a telet. Tizenkilenc húszkor indultak Szegedről, tíz után Pestre értek. A Keleti várótermébe soha nem húzódtak be, ott a fővárosi hajléktalanok osztanak igazságot és pofonokat a betolakodóknak. Fiaskójukat vizzel töltötték meg, majd elgyalogoltak a tizenegyes vágányhoz, ahonnan egy óra ötkor fut ki a postavonat Szegedre. A fiú Pécsett született tizennyolc évvel ezelőtt. Hamisított diákigazolványa ingyenes utazásra jogosítja az ország egész területén. Az öreggel novemberben találkozott. Arról soha nem beszélt miért csövezik, de az öregnek feltűnt, hogy kerülte a rendőröket. Aztán március elsó napjaiban, amikor már az első nyarat tervezgették, lelépett egy csípős reggelen. Az öreg, amikor felébredt, a zsebéhez nyúlt. Régi, összehajtogatott újságból kicsomagolta személyi igazolványát; a tokból nem hiányzott egy fillér sem. Megnézte másik zsebét is: ott lapult frissen váltott bankkártyája és a pénzintézettől kapott tájékoztató. A fiú eltűnt, de az öreg álmai megmaradtak. Tizenhétezer háromszáz forintos nyugdíjából tízezret a kártyán akar hagyni. A népkonyhán eszik, karitatív szervezetek butikjából öltözködik, „Horn Gyulának hála", ingyen utazik, a kocsmában pedig, Az „öreg" a postavonaton vészelte át a telet. (Fotó: Nagy László) ahova járni szokott, nem drága a sör, a második után meg már úgysem érdekli mennyibe kerül. Az útjába akadó írástudókkal a szép, új világ nyújtotta lehetőségeket tanulmányozza. A bank tájékoztatóját többször is felolvastatja magának; különösen azt a részt, ahol az A-hitelről írnak. Abból elindulhat. Hatvanhat évesen. Kivesz egy szobát szülővárosában, Hódmezővásárhelyen, amit három éve elhagyott. Két átmeneti szállás is működik ugyan a városban, de azt megtöltötték a „gyüttmöntek". Addigra talán egy mobil telefont is tud vásárolni. Nemrég bement a Westel irodába. Hallotta, hogy lement a mobil ára, venne egyet, az automata gyakran elnyeli a húszast, amikor segély után érdeklődik, nagy bosszúság ám ez, a rádiótelefonnal viszont bárhonnan bárkit. Igen, meg mindenhol elérhető, bár őt már .nincs, aki hívja. Felesége három éve meghalt. Akkor romlott el minden. Albérletben laktak az aszszonnyal, aki Orosházán takarította a vonatokat, miközben az öreg alkalmi munkával kereste a pénzt: vagonokat rakodott fagyos éjszakákon, kőművesek mellett dolgozott külvárosi építkezéseken. Hiába mondták neki a régi rendszerben: menj el vállalathoz dolgozni, mert nem kapsz majd rendes nyugdíjat. Nem hallgatott rájuk, élte világát a huszonhat négyzetméteren, WC a hátsó udvarban. A lehetőségek adottak voltak: egy csatorna a hidegháborús tévé-készüléken, hétfői szünnappal, a sarki kocsmában rá nem vonatkozott a „Hitel alma" felirat, a hétvégékre pedig leginkább a lottósorsolás miatt volt érdemes várni, bár soha sem nyert; a kereteken nem akart tágítani. Amikor az asszony örökre elment kiderült: a nyugdíjából nem lehet albérletet fenntartani. Hajléktalan lett. Váltani tudni kell. Sorban állt meleg ételért, ingyen ruháért, kitanulta a vasúti menetrendet. A szegedi Nagyállomás restijében várja, hogy betolják a postavonatot. Előtte egy üveg Dreher, már vagy fél órája érintetlen, ez lenne rövid időn belül a negyedik. Március tizenkettedike van. Péntek. Ünnep ez a nap. - Nyertem egy zseb százast - mondja a körülötte állóknak. Halkan beszél és tagoltan, mintha minden mondatnak jelentősége lenne. - Kérem, engem akkora szerencse ért mint még soha. Életemben most nyertem először. Nem tudom mennyi pénz van nálam, de nagyon sok, annyit mondhatok. Nyertem egy zseb százast. Az öreg hatvanhárom évig úgy élt mint bármelyikünk. Volt társa, meleg szobája, ahol égett a villany, ünnepeken bor került az asztalra, hónapok végén kölcsön kért. Aztán három éve elromlott minden. Tóth-Szenesi Attila Borbemutató az Arany Koronában • Munkatársunktól Szeged neves emberei voltak a badacsonyi borkészítők és forgalmazók vendégei tegnap, csütörtökön, az Arany Korona étteremben. Csaknem százan hallgatták Dobos István ismertetőjét, a Balaton-felvidéki borvidék italainak bemutatását. A Badacsonyi Pincegazdaság Részvénytársaság tiszántúli területi igazgatója elmondta, hogy cégüknek sikerült ötvöznie a hagyományos és az új keletű szőlőfeldolgozás és borkészítés módozatait. A somlói hegy szőlőinek levét már a múlt század angol uralkodói ismerték, pedig nem a szomszédba kellett azt elvinni. Csaknem kétezer kilométert utaztak a somlóhegyi kádárok hordóiban a dunántúli kishegy gazdáinak borai. A legenda szerint a Habsburg uralkodók is vitték ezt az ízletes nedűt, s állítólag segítette a fiú utódok nemzését. (Ennek tisztázására a jövő heti Kitekintőben még visszatérünk.) A borkóstolón csaknem húsz féle bort kínáltak az érdeklődőknek. Polonkay Sándor, a szegedi és a környékbéli borboltok, italt mérő üzletek szállítója örömmel jelentette be, hogy reményei szerint a badacsonyi borok segítik majd a választék bővítését. A Platonovról Globe TV-ben 9 Munkatársunktól Ma este 22 órakor a Globe TV Premier című színházi ajánlóműsorában Csehov Platonov című színművének kamaraszínházi bemutatója kapcsán beszél a darabról a rendező és az előadás több közreműködője. Ismétlés jövő szerdán 22 órakor. Angol dráma • Munkatársunktál A Szegedi Eötvös József Gimnázium angol dráma szakköre (tanáruk Regéczy Ágnes) rendhagyó angol órára hívta meg a város általános és középiskoláinak tanulóit a Százszorszép Gyermekházba. A több éve működő szakkör tagjai rendszeresen részt vesznek az országos angol nyelvű diákdrámafesztiválon. Kincsem Múzeum • Tápiószentmárton (MTI) Szombaton a tápiószentmártoni Kincsem Lovasparkban - a létesítmény névadó kancája születésének 125. évfordulója alkalmából - felavatják a Kincsem Múzeumot. Az értékes trófeák többsége Kocsi Jánosnak, a Kincsem Lovaspark tulajdonosának saját gyűjteménye. Kincsem Tápiószentmártonban jött a világra, ott is „nevelkedett", s példa nélküli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A verhetetlen kanca négy év alatt 54 versenyen indult, s valamennyit megnyerte. Ehhez hasonló eredményt azóta sem ért el a világ egyetlen versenylova sem.