Délmagyarország, 1999. február (89. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-13 / 37. szám

SZOMBAT, 1999. FEBR. 13. ÉVFORDULÓ 9 • Százötven éve történt „Szöreg porrá égettetett" • Péreli Zsuzsa tárlata a SZÖG-ART Galériában A gobelin fejedelemasszonyai » . Csata Szőregnél. (Egykorú metszet) Múlt pénteken a szegedi SZÖG-ART Galériában dr. Hann Ferenc művészettörténész nyitotta meg Péreli Zsuzsa Munkácsy-díjas gobelinművész február végéig látható kiállítását. A sokszínű tárlaton klasszikus gobelinek mellett grafikák, merített papírból készült reliefek is helyet kaptak. • Legutóbb 1991 nyarán volt tárlata Szegeden, miben különbözik ez a kiállí• tása az akkoritól? - Nagyon örültem a mostani meghívásnak, mert nyolc évvel ezelőtt egy gyönyörűséges, de kiállításra alkalmatlan helyszínen, a dóm altemplomában volt tárlatom. Akkor a halálról volt szó, most pedig az életről. Olyannyira, hogy ez a galéria is csak nemrégiben kezdte az életét. A megnyitóra érkezett rengeteg embert látva úgy érzem, nagyon hamar fel fog cseperedni. Kicsit bohókás ez a tér, de a természetes színű hátteret szeretem, így a galéria hófehér falai lehetővé tették, hogy kiéljem a színorgiámat. Amikor a két legfontosabb, legnagyobb munkám, a Szegény angyal és a Tájkép a XX. század végén című gobelinem felkerült a helyére, kiderült, hogy valójában jól használható és harmonikus az először ijesztően bonyolultnak tűnő tér. • Hány év termése látható a falakon? - A legkorábbi kiállított munkám a nyolcvanas évek elejéről való, akkoriban nagyon beleszerettem az ortodox ikonokba, és igyekeztem azokhoz hasonló hatásokat elérni. A Gyerekkor című gobelinem az arany ikonok plasztikáját igyekszik a maga sajátos nyelvezetével megmutatni. A legújabb darabom az ezüstös hatású Szegény angyal. E két szép fényes anyag között született meg a többi munkám. Nagyon szeretem, ha a dolgok határai nincsenek kijelölve. Alkotás közben mindenfelé elkalandozom, szabad életet élek, semmi sem kényszerít arra, hogy ne éljem meg a bolondériáimat. • Érdekesek a hófehér merített papírból készült reliefjei... - Szentendrén működik egy papírmerítő műhely, amelynek van egy galériája, ahová néhány évvel ezelőtt meghívtak kiállítani. Az lett volna logikus, ha rajzoltam Péreli Zsuzsa gobelinmüvész a kiállítása megnyitóján. (Fotó: Miskolczi Róbert) volna a kapott papírra, de olyan természetes volt, mintha emberi kéz nem érintette volna, ezért én sem akartam a kézlenyomatomat rajta hagyni. Ezért csináltam belőle reliefeket. Grafikákat is kiállítottam, amelyekhez régi leveleket használtam fel a gyűjteményemből. Némelyik nagyon megrendítő, ha elolvassa a tárlatlátogató, akkor a történelem egy szeletét ismerheti meg általa. A grafika jó alibi volt, hogy műtárgy váljék a levelekből. 9 Gobelinjei között akadnak klasszikusak, festményszerűek, de olyanok is, amelyek szinte domborműszerűek. Közös valamennyiben a mesterségbeli tudás... - Festőnek készültem, de megismertem a gobelin-technikát, s rájöttem, a festményeim olyanok, mintha szövőszéken készültek volna. Amikor megtanultam szőni, kiderült, hogy ezzel a technikával is bármit el tudok mondani, akár még portrékat is meg tudok szőni. Ugyanakkor falra téve nagyon finom, tapintható melegséget sugároznak. 9 Mekkora becsülete van ma a gobelinkészítésnek? - Ez egy anakronisztikus művészet, mert a mi korunk a gyorsaság korszaka, a gobelintechnika pedig a lassúság és a minőség technikája. Aki sző, nagyon nagy áldozatot hoz, a szervezetét, az egészségét adja oda éjte. Minőségi gobelinből csak keveset lehet készíteni, nem lehet nagy üzletet csinálni belőle. Engem az tesz boldoggá, hogy a munkáim valahogyan mégis eljutnak az emberekhez. Hallási Zsalt 1848/49 fordulóján nehéz helyzetbe került a forradalmi Magyarország. A kormánynak és az országgyűlésnek újévkor el kellett hagynia a fővárost. Windischgraetz 5-én bevonult Pestre. Kossuthék Debrecenbe tették át székhelyüket. A honvédsereg a Délvidéken is vereségeket szenvedett. A Honvédelmi Bizottmány elrendelte a csapatok kivonását, átcsoportosítását Szolnok felé, Debrecen védelmére. Január közepén Damjanich János tábornok kiürítette a Temesközt, Vécsey Károly tábornok pedig Bácskát. A védtelenül maradt magyarság rémülten menekült szülőföldjéről. A szaladás Torontál meg Bács megye községeinek (Becse, Ada, Zenta, Kanizsa, Csóka stb.) népessége, mintegy hatvanezer magyar vette útját Szeged, Makó, Földeák felé. „Borzasztó vala látni a költözködést írta a torontáli alispán - fölkerekedett nagyja és kicsinyje, s még hírmondó sem maradt hátra a helységekben, magukkal vivén csekélységüket és marháikat, melyek egy részét takarmány híján már útközben elprédálni kényszerültek; mit szóljak még azon kisded gyermekekről, kik a költözködés alkalmakkor megfagytak, csupán a törökkanizsai járásban 17 csecsemő fagyott meg, két parasztnő egy szénavontató oldalában lebetegedvén, és éjjel a hidegben ott maradván, reggelre magzataikkal megfagyva találtattak." „A nép e rettenetes időszakot szaladás néven még ma is fájdalmas érzelmek közt emlegeti" - írta Szeged történetírója, Reizner János 1884-ben. A honvédek helyett a lényegesen gyöngébb ütőerőt jelentő, nemegyszer fegyelmezetlen, helyüket elhagyó nemzetőrök maradtak a Délvidéken, de a túlerővel szemben lépésről lépésre ők is föladták állásaikat. Az osztrák katonákból és délvidéki szerb fölkelőkből szervezett hadtest parancsnoka, a szerbek vajdája, Todorovic tábornok január 16-án a Bánság déli végről mintegy 7000 főnyi seregével és nyolc ágyúval elindult Szeged elfoglalására. Akadálytalanul hatolt előre: február 2-án elfoglalta Zentát. A bosszú Mihajlo Tritkovié szerb őrnagy 48 órást szabad rablást engedélyezett martalócainak. Bács-Bodrog vármegye monográfiájában olvassuk: „Tartott a szüzek megbecstelenítése, az öregek kínzása s az általános vérontás. Az elfogotta^ kat fejjel lefelé a templom előtti haranglábakra aggatták, s alájuk tüzet gyújtottak. Másokat nyakig földbe ástak, s úgy vágták le a fejőket..." Tömörkény István 1911ben Faj és felekezet című tárcájában megörökítette párbeszédét a csókái Kremenyákdombon végzett régészeti ásatásai közben öreg napszámosával, bizonyos Vászó bácsival. A 82 éves öreg szerb azt bizonygatta, hogy a csókái szerbek meg a magyarok megvannak egymással békességben, „mint a birka". Bárányt akart mondani... Tömörkény ezután így ír: „A dombról át lehet látni a Tisza túlsó oldalára. Hatalmas vashídjával ott van Zenta. Magasabb épületei a lapos mezőn át ide látszanak. - Hát Vászó bácsi, az nagyon szép, hogy maguk úgy élnek, mint kis fehér birka. Hanem negyvennyolcban maga sem lehetett ilyen fehér kis birka. Mert akkor maguk odaát Zentán, a piacon, a szent szobrát a magyar emberfejekkel rakták körül." A történetírás is följegyezte: Tritkovié hat hétig mindennap akasztatott, még a templom előtti keresztre is. A főtéri Szentháromság szobor elé óriási piramist rakatott emberfejekből, és a szobrot is körülrakatta velük. A későbbi vizsgálat során Győri István Mátyás és Gidán János vallották, hogy „egy egész nap a meglövöttek fejeit vagdalták fejszével, egyik még az ipának (apósának!) is elvágta a fejét...". A szerviányok Szeged előtt Hadik Gusztáv ezredes IV. hadtestéből február 2-ától mindössze Szőregen négy század nemzetőr, Ószentivánon (a mai Tiszaszigeten) és Gyálán csupán egy század honvéd állomásozott. Február 9-én a szőregiek kérték a szegedi polgármestert, hogy a faluból elvitt két ágyút hozzáértő tüzérekkel küldesse vissza. A magyar lakosság jó része Szegedre, Makóra, Tápéra s más közeli községbe menekült. Gőzön Imre pécsi vándorszínész, később kántortanító, akkor honvéd tizedes Szőregen állomásozott e napokban. Emlékezésében írta: „Előőrs ön - vorpost - volt századunk, midőn február 9-e delén 1500nyi ellenség 3 ágyújával bennünket megtámadott nekünk nem voltak ágyúink. Napos tizedes valék. Századunk részére Szegedről kenyeret hozva, parancsnokunknál jelentkezvén, ágyúlövéseket hallánk. Az utcára mentünk, kenyeres kocsinknak akkorra se híre, se hamva, mert Joannovics és Stvrlecki honvédekkel együtt a szerbekhez átmentek. Az ellen lovassága (mintegy 500 lovas) nekünk 3, mondd: három volt - a falut félkörbe kerfté. Nagy László századosunk - nehogy mind odavesszünk - jobbra átot vezényele. A faluból kiérve láttuk, miszerint a töltés elfoglaltatván, nekünk visszavonulási útnak a Maros olvadozó jegén átgázolás maradt. Azon szerencsésen keresztül haladva a győi réven át, rendetlenül Szegedre értünk. E napon Smid Simon tizedest 18 társunkkal együtt elfogták." A szerb sereg visszanyomva Gyáláról a gyönge magyar védelmet, délután fél négy órakor néhány ágyúlövés után bevonult a faluba. A faluban maradt magyarok itt is a bosszú áldozatául estek. A későbbi anyakönyvi bejegyzés szerint „többen közülök kegyetlenül meggyilkoltatván a szerbek dühüknek áldozatul estenek". A bejegyzés 17 halottat sorol föl, köztük 65-75 éves idős, továbbá középkorú férfiakat és nőket, egy nyolcéves kisfiút, aki „a szerbek elől futván anyja mellől ellövetett"; egy három hónapos csecsemőt, aki „a szerbek által agyonszúratott"; egy hat hónapos csecsemőt, aki „a szerbek előli futáskor Marosba fulladt anyjával". A megölteket - így az anyakönyvi bejegyzés - „többnyire ebek ették meg". Másnap, 11-én, az osztrákszerb csapatok Újszegedet is megtámadták. Hadik ezredes Kossuth Lajosnak, a Honvédelmi Bizottmány elnökének jelentette Debrecenbe: „Délben egy és fél órakor megtámadták a szerbek Újszegedet, s mintegy 2000-re menő gyalogsággal, e kívül 5 ágyú(val) és egy csajkával. (Helyesen: sajkán, azaz hadi vízi járművön használatos ágyúval.) A megtámadás három felől törtem, Újszeged egész hosszában." Az ellenség a várral szemben, Zsótérmagtárnál (kb. a mai vakok intézeténél) foglalt állást, és Szegedet kezdte ágyúzni. Voltak szegediek, akik a szerbek közt látcsövön fölismerték a korábbi szegedi városi tanácsnokot, Petrovics Istvánt, „a szegedi Coriolanust", aki miután Szegedről megszökött, Újvidéken Rajaaé pátriárka szűkebb környezetéhez csatlakozott. Hadik ezredes ágyúival a vár tetejétől viszonozta a tüzet, s ezzel megakadályozta, hogy az ellenség átkeljen a Tiszán. Majd délután 4 óra tájt Gombás József százados parancsnoksága alatt és Réh Ferenc főhadnagy meg Kátai Ferenc hadnagy segítségével két század nemzetőr a Tisza szakadozó, szotyékos jégtábláin, köztük deszkákat lerakva, átkelt, és váratlan ellentámadást indított. „Sűrű kövér hópelyhek kezdtek hullani, midőn a lövések a szerbeket felriasztották, kik kovás fegyvereiknek így semmi hasznát sem vehették; s nem tudván, hogy mily erővel van dolguk, az egész előcsapat vad futásban keresett menedéket" - írta Reizner János még kortársi beszámolók nyomán. Hadik ezredes jelentése szerint 50, Reizner szerint 67, a hivatalos lap, a Közlöny szerint 95 fölkelő maradt halva a csata színhelyén. Egy ágyút és egy díszzászlót zsákmányoltak. A földühödött nemzetőrök fölkoncolták az újszegedi szerbek közül egyedül a házában maradt Lauáevié fűszerkereskedőt. Nyilván ártatlanul, hiszen azért mert otthon maradni, mert nem követett el a magyarok ellen semmit... „A nemzetőrségnek írta Reizner - egy halottja és három sebesültje volt, s ezen felül a Wázák (az 1848 őszén a honvédsereghez csatlakozó császári és királyi 60. Wasa gyalogezred 2. zászlóaljának katonái) közül egy tizedes esett el. Ez utóbbi volt az egyetlen katona, aki a nemzetőrökkel átvonult, s a csatában részt vett. A jó fiú a kórházban mint lábadozó sebesült, midőn az első ágyúszót meghallotta, a kórházból kiszökött, s ő is a nemzetőrökkel a jégen átmenve egy furkósbottal a támadók közt a legelső volt, s ütötte az ellent, míg egy golyó szíven találta, s »éljen a haza!« kiáltással összerogyott. A nemzetőrök fegyvereikre fektetve vitték át a hős halottat a városba." A Szőregre visszahúzódó szerbek sáncokat kezdtek emelni a falu elé. Ismét másnap, tehát 12-én Hadik ezredes uszályhajókból hidat veretett, és 13-án, kedden reggel csapataival megtámadta a szőregi szerb állásokat. Szőreg visszafoglalása Szőreg visszafoglalásáról Hadik ezredes így számolt be Kossuthnak: „A szétvert ellenség 8 ágyúja közül egy 6 fontos, több társzekerek és zászlók estek kezeink közé. Ez utolsók közül hármat előlegesen is felküldök. Az ellenséges halottak száma több százakra megy, de mi is fájlaljuk néhány derék vitézeinket. Halottaink és sebesülteink száma közel 60-ra megy. Különösen kitüntette magát a Wáza-zászlóalj. Szőregh porrá égettetett." Gózon Imre följegyezte, hogy elfogott bajtársaikat „a bitó alól" kiszabadították, ők mondták el, hogy a kenyeres kocsival megszökött Joannovicsot a fölkelők azonnal hadnaggyá tették. A magyar győzelem tehát a falu pusztulásával járt. Őszszel a katolikus plébános, Radics Pál így írta le híveinek sorsát: „S midőn több hónapi bujdosásaikból tűzhelyeikhez visszatértek, csak űj szenvedésnek jöttek elébe. Házaikra nem ismertek, minden az emésztő tűzlángok martaléka lett; hajlékaik küszöbét fűvel benőve találták, minden vagyonukból alig maradt egy maroknyi hamu, csak puszta, félig leomlott kormos falakat láthatnak szemeik. Nincs hely, hová az idő viszontagságai elől bús gondokkal terhelt fejőket lehajtsák; midőn az ég csatornái megerednek, az eső keserű könnyeikkel foly össze." A templom, a parókia is leégett. Februártól július 8-ig nem folyt anyakönyvezés. De a lakosság mégis lassan hazaszivárgott, „romban levő házait ismét visszafoglalta". A szőregi győzelemmel a szerb lázadókat sikerült viszszaszorítani Temesvárig. Történelmi ítélet Az 1848-49-i horvát, szerb, román, szlovák lázadások megítéléséhez érdemes gondosan tanulmányozni, szavanként mérlegre tenni az 1980-ban Újvidéken kiadott Vajdaság című reprezentatív műnek e néhány sorát: „Mivel a forradalom későbbi szakaszában a bécsi udvar a magyarok ellen fordult, a vajdasági feudális és klerikális körök szövetségre lépték Ausztriával, és a bécsi reakció eszközévé váltak a magyar forradalom elleni harcban. Az ellenforradalmi erők, az orosz cárizmus segítségével, 1849 nyarán elfojtották a magyar forradalmat, s ezáltal nagy csapást mértek a Habsburgmonarchia elleni össies nemzeti és szociális mozgalmakra." Péter Lászlé BESTFOODS A BESTFOODS MAGYARORSZÁG RT. röszkei laboratóriumába munkatársat keres: 1 fő analitikust és 1 fő mikrobiológus asszisztenst, 2 műszakos munkabeosztásban. Elvárások: - főiskolai vagy egyetemi végzettség - középfokú angolnyelv-ismeret - számítógép-használat. Jelentkezni: fényképpel ellátott önéletrajzzal Röszke, Felszabadulás u. 110. címen, „Sürgős" jeligére.