Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09 / 7. szám

Az év emberei \jagy előszeretettel IV gyártjuk ilyentájt a különféle rangsorokat: megválasztjuk a tavalyi év emberét (asszonyát...), a legjobb sportolót, a legízlésesebben öltözködő színésznőt, a legrokonszenvesebb politikust, a legtöbbet bakizó honatyát és tévébemondót, a legpechesebb bankárt. Szép kis riportot kanyarítunk azokról, akik az elmúlt esztendőben a legnagyobb káposztát és tököt termesztették, aztán beszámolunk a spagetti- és fánknyelők legjobbjairól is. Mindez rendjén van, természetes, megszokott. Az év elején már várjuk a „legeket". Jómagam is szívesen olvasgatom ezeket az adatokat, kiváltképpen a sportolók teljesítményéről szóló ranglistákat. Nekem azonban van egy másmilyen „leg-leg"-listám. Olyanokból állítom össze, akik sajnos nem szerepelnek e divatos rangsorolásban, semmilyen társadalmi értékmérce szerint sem jegyzik őket. Mert ugyebár hogyan is kerülhetne az ilyen előkelő rangsorba az a hatvan körüli szakácsnő, aki életében soha nem késett el a munkahelyéről és (nyaranta) 50 fokos hőségben szótlanul végzi munkáját. Vagy az a nyugdíjas cipészmester, aki viszontagságos élete során küzdött az igazságtalanság ellen és a megalázó helyzetekben igyekezett megőrizni magyarságát. De itt van a rangsoromban az az osztályos nővér is, aki az idősek otthonában évtizedek óta teszi a dolgát: reggel 5-től, ha kell, késő estig helytáll. Ugyanígy az a mosolygós szemű masszőrnő, aki sok megpróbáltatás árán, egyedül nevelte fel fiát, s vigasztalja a betegeket, pedig ő is rászorulna erre. Említhetném a 98 éves tápai református presbiteri, aki 8 gyermeket nevelt fel, s ma szilárd kapocsként tartja össze a kiterjedt családot. A finnországi Turkuban is kiállító iparművész nagymamára büszke unokák bizonyára az első helyre rangsorolnák a nagyit, az egykori vidéki poros faluból virágoskertet varázsoló polgármestert a helység lakói a képzeletbeli dobogó legfelső fokára állítanák. S akkor még nem is szóltam a fiatal trolivezetőnőről, aki szabadidejében fest és rajzol, azokról a szegedi tűzoltókról, akik a zalai gázkitörés eloltásában kivívták az ország elismerését és megbecsülését, meg arról az autós oktatóról, aki több, mint egymillió kilométert ült már a legveszélyesebbnek tartott ülőhelyen, az anyósülésen. Mindenképpen a piedesztálra állítanám azt a mozgássérült sportolót, aki sorstársai érdekvédelmét vállalva olyan hatalmas munkát produkált, hogy immár az új sportminisztérium helyettes államtitkára, meg azt az egyre népszerűbb borászt, aki termékeivel a távoli Hongkongba is eljutott és öregbítette hazánk hírnevét, nemkülönben azt az idős polgártársunkat, aki állhatatosan küzd azért, hogy a városi autóbuszok hátsó ablakára is függesszék ki a járatszámot, meg azt a már elfelejtett „szakmát" űző embert, aki pedellusként szerez örömet egyik iskola diákjainak és tanárainak. Azokról még nem is tettem említést, akik a szivárgó gátakon cipelték a homokzsákokat és rostokoltak éjjel nappal, hogy figyeljék a megbokrosodott Tisza minden rezdülését. Természetesen névtelenül, egy köszönömöt sem vár\'a el azért, amit tettek. M

indennapjaink közszereplői ők. Ha nem lennének, akkor azokat a látványos, szép rangsorokat sem készíthetnénk el ilyentájt, amelyeket olyan sokan várnak. Őszintén szeretném, ha jövőre is sok ilyen névtelen rangsorba való emberrel ismerkedhetnék meg, s ezáltal a Kedves Olvasó is. Kisimre Ferenc • Beszélgetés a JGYTF főigazgatójával „A tanárnak nem elég tudni, hirdetni is kell az igét" Galambos Gábor: „Kevés, a pedagógus szakma iránt igazán elhivatott hallgatót látok magam körül." (Fotó: Gyenes Kálmán) A felsőoktatási intézményekbe történő jelentkezési rendszer megváltoztatása a főiskolák ellen hatott - nyilatkozta lapunknak Galambos Gábor. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatójával a pedagógus pálya anyagi és morális válságáról is beszélgettünk. gája, hogy mára csődbe került a magyar pedagógia. Ön egyetért ezzel az állítással? - A pedagóguspálya presztízse rendkívül alacsony. Ma egy általános iskolai tanár erkölcsi és anyagi elismerése szinte igen csekély. Hiába van egy tanárképző főiskolán magas szintű képzés, ha a fent említett okok mind ez ellen hatnak. A probléma csak az, hogy az okok mind olyanok, amelyeket önmagukban nem lehet megváltoztatni. Sajnos, nekem sincs olyan eszköz a kezemben, amellyel ezeket megváltoztathatnám. • Ha az oktatási tárca megfelelő módon rendezné a pedagógusok bérét, minden megváltozna. Újra becsülete lenne a szakmának. - Nézze, ma egy pedagógus nem tud megélni a fizetéséből, éppen ezért túlvállalja magát különböző maszek munkákkal, amely előbb vagy utóbb az iskolai munka rovására megy.. Az oktatás színvonalának csökkenése meglátszik a gyermekeken. Ezt a problémát csak és kizárólag kormányzati szinten lehet megoldani. • Ön a főigazgatói teendők mellett továbbra is tanít a főiskolán. Mi a tapasztalata, ebben a helyzetben mennyien szeretnének oktatni azok közül, akik elvégzik a tanárképzőt? - Vannak a főiskolán olyan szakok — mint például a számítástechnika és az idegen nyelvek -, amelyek konvertálhatók, s akadnak olyanok - főleg a humán szakok -, amelyek kevésbé. Bevallom, kevés, a pedagógus szakma iránt igazán elhivatott hallgatót látok magam körül. Azt veszem észre, hogy sokan bizony alkalmatlanok erre a pályára, mert ne feledjük: a tanárembernek nem elég tudni, hirdetni is kell az igét. • A szegedi tanárképző mennyire viszi diákközeibe a főiskolásokat? - A hallgatóink harmadés negyedévben általános iskolákban hospitálnak. Itt a legnagyobb problémát az jelenti, hogy megfelelő számú szakvezetőt biztosítsunk a számukra, ugyanis két-három szakvezetővel rendkívül nehéz megoldani a hallgatók megfelelő szintű gyakorlati képzését, felkészítését. Ez egyébként városi probléma, amit az önkormányzattal együtt kell megoldanunk. A gyakorlati képzés megerősítése érdeke mind a városnak, mind a főiskolának. Szabó C. Szilárd • Milyennek ítéli meg a tanárképzés jelenlegi színvonalát? - Tapasztalatom szerint ahogy telnek az évek, a hozzánk érkező diákok felkészültsége egyre hiányosabb. Ez különböző okokra vezethető vissza. A felsőoktatási intézményekbe történő jelentkezési rendszer megváltoztatása például - amely szerint egy diák akár tíz vagy tizenhárom helyre is beadhatja jelentkezési lapját - teljességgel a főiskolák ellen hat. Ezt nemcsak a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, még csak nem is a tanárképzőkre, hanem minden főiskolára értem. Mert mi volt tíz esztendővel ezelőtt? Ha egy középiskolás diák nem volt biztos abban, hogy felveszik az egyetemre, akkor valamilyen főiskolára jelentkezett. Ha elhivatott volt mondjuk a pedagóguspálya iránt, akkor csak tanítóképző intézetbe vagy tanárképzőbe jelentkezett. Mi van most? Ha például valaki matematikával akar foglalkozni, s nem biztos magában, első helyen elméleti matematikus, második helyen programtervező matematikus, harmadik helyen programozó, negyedik helyen pedig matematika-fizika szakos középiskolai tanári szakra jelentkezik az egyetemre. Ha egyik helyre sem veszik fel, akkor jön hozzánk matematika-számítástechnika szakra. • Ami annyit jelent, hogy az igazán jó képességű diákokat elszipkázza az egyetem. - így van. Ehhez jön még az, hogy jelenleg demográfiai hullámvölgyben vagyunk. Néhány évvel ezelőtt még 160 ezer volt a továbbtanulni szándékozók száma. Ma 120 ezren szeretnének bejutni a felsőoktatási intézményekbe. A hallgatókért versenyt futnak az egyetemek és főiskolák, és ennek érdekében bizony sok helyen lejjebb viszik a ponthatárokat, csak azért, hogy fel tudják tölteni a helyeket. Köztudott dolog, hogy a reálszakokon nincs nagy tolongás. Az egyetemek természettudományi karain például elég, ha valaki 75-80 pontot ér el, már felveszik. Mi marad így a főiskolának? • Azt írta az egyik kollé• Ítélet az arab-roma ügyben Megfenyegették a szegedi bírót? Kommandósok fogadták tegnap Szegeden a bíróság épületének ajtajában az érdeklődőket. Akit nem hívtak - egy földszinti teremben zajlott a másfél évvel ezelőtt arab-roma háború néven elhíresült ügy zárt ajtók mögötti tárgyalása, ám nem csupán erről esett szó azt megkérték, hogy más elfoglaltságot keressen magának. Pedig a 10 vádlottas per iránt nagy volt a kíváncsiság a hozzátartozók részéről is. Lapunk információi szerint az ügyet tárgyaló bírót, Németh Norbertet nem közvetlenül, csupán üzentek neki - megfenyegették, ezért volt a látványos ellenőrzés, óvatosság. A szerteágazó bűnügy elsőrendű vádlottja Musa Sharqiya izraeli állampolgár, aki 1986 óta tartózkodik Magyarországon, mellesleg jogot tanult egyetemistaként. A 31 éves férfi lakást bérelt a Pál utcában. Megtudta, hogy a tulajdonosnak több ingatlana is van, amelyeket szeretett volna magának megszerezni. Elmaradt a bérleti díj fizetésével, az ügy tisztázása helyett jól elverte és „megautóztatta" a főbérlőt és azt is megtiltotta neki, hogy élettársával találkozzon. Az élettársat pedig aki idegileg teljesen kikészült - arra kényszeritette M. S., hogy a jordán El Jaber Raid Hassan Hussein (IV. rendű vádlott) és Nyitrai Gábor (V. rendű) asszisztálása, „felügyelete" mellett csépelje a barátját, dr. H. Zs. Lászlót. A megrémisztett nő ezt meg is tette egy porszívócsővel. Ezek után H. Zs. ügyvéd előtt aláírta azokat a papírokat, amelyek arról tanúskodtak, hogy két lakást M. S. feleségének adott el 4 millióért, míg egy balatonleilei ingatlant kétmillió forintért a Mózes Bt.-nek adott el. A vádlott egy fillért sem fizetett egykori főbérlőjének, sőt 400 ezer forintért értékesítette a tőle ellopott ékszereket. Sem a vádlottak padján, sem a hallgatóság soraiban nem volt szabad szék. (Fotó: Miskolczi Róbert) Egy másik „téma" a tegnapi tárgyalásról. Másfél évvel ezelőtt a Bounty Pub ejőtt B. Mustafa úgy gondolta, megtréfálja K. Jánost, akit az ukrán maffia képviseletében hívta fel rádiótelefonon, ő azonban felismerte az arab férfi hangját. Válaszképpen kisebb csapattal érkeztek a szórakozóhelyre. A csoport egyik tagja, K. Sándor (VI. rendű vádlott) kérdőre vonta a telefonbetyárkodás miatt B. Mustafát, aki válaszul megütötte. Erre K. Sándor elővett egy pisztolyt, amellyel támadója lába között a földre lőtt, a felpattanó szilánkok 8 napon belül gyógyuló sérülést okoztak. A csetepaté után a két társaság azon az augusztusi éjszakán egyezkedni kezdett, hogy tisztázzák a történteket. Ez nem sikerült, másnap délután nagyszámú, romákból álló csoport verődött össze a Kálvária téren az Aranyhal Étterem előtt, amely dr. Tammer Hussein (III. rendű) tulajdona volt. Az arab tábor is kezdett a helyszínen felsorakozni. A feszültséget észlelve, a tömegverekedést megelőzendő: a rendőrség is kivonult. Felszólították a feleket, hogy távozzanak a térről. A kocsikat kezdték átvizsgálni, mivel a dr. T. H. által vezetett járműbe beszálló Nabehan led (II. rendű) kezében fegyvert láttak. Az autóból kisebb arzenál került elő: 1 Umarex gázpisztoly, 1 Skorpió géppisztoly, 1 Parabellum géppisztoly, 1 hangtompító, 16 darab 7,65-ös, 13 darab 9, 2 darab 8 milliméteres lőszer. A másik járműből, amelyet M. S.-é lezárva a helyszínen hagyott, 1 Skorpiót, 1 hangtompítót, lőszereket, 1 baltanyelet, 1 baseballütőt leltek, a férfi ruhájából pedig 1 Flober pisztoly és 5 lőszer bukkant elő. Mint már említettük, Musa Sharqiya jogi tanulmányokat folytatott. A JATE nappali tagozatos hallgatójaként szociális támogatást kért és kapott az egyetemtől. Az 1995/96-os tanévben 17500, a következőben 26 000 forintot kapott, és tandíjcsökkentésben is részesült: szintén szociális alapon. Az igénylőlapokon valótlan adatokat tüntetett fel. És még egy bűncselekmény, amely ugyancsak '97 nyarára nyúlik vissza és kapcsolódik S. M.-hez. Pulya Antal (VII. rendű) társaival Szentesen éjszaka betört a Tutti Trade Kft. sportüzletébe. A boltból márkás - Adidas és Puma - cikkeket vittek el 1 millió 125 ezer forint értékben. Pulya József (VIII. r.) feladata a figyelés volt, hogy ellenőrizze, tiszta-e a levegő, miközben a csapat dolgozik. A „szajré" elszállításában Antóni Antal (IX. rendű) segédkezett gépkocsijával. A holmit az elsőrendű vádlott közvetítésével értékesítették Kárpáti Bélának (X. r.). Ennyi volt, amit a rendőrség a nyomozás során felderített, illetve amivel a szegedi ügyészség megvádolta az említett személyeket. Musa Sharqiya számláján egyebek mellett sanyargatással elkövetett személyi szabadság megsértése, zsarolás, lőfegyverrel visszaélés, csalás, stb. A szegedi bíróságon tegnap délután hirdetett ítéltet dr. Németh Norbert tanácsa. Az első rendű vádlottat 6 év fegyházra, kétmillió forint pénzbüntetésre ítélte és kiutasította az országból, miként Hussein Tammert is, akinek egy év börtönt és 500 ezer forint pénzbüntetést szabott ki. Nabehan lead 1 év börtönbüntetésének végrehajtását 2 év, míg El Jaber Raid Hassan Hussein 2 év szabadságvesztését 4 év próbaidőre felfüggesztette. Nyitrai Gábor 3 esztendő, Kovács Sándor 2, Fulya Antal másfél, Antóni Antal 1 év börtönt kapott. Pulya Józsefi, Kárpáti Béla félesztendős szabadságvesztésének végrehajtását próbaidőre felfüggesztette a bíróság. A vádlottak és védőik fellebbeztek az ítélet ellen, amely így nem jogerős. P. P.