Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-06 / 4. szám

4 KRÓNIKA SZERDA, 1999. JAN. 6. Csecsemőotthonból a szülői házba? .Ottfelejtett" újszülöttek Örökbefogadásra a legkisebbeknek van a legnagyobb esélyük. (Nagy László) miről írt a DM? • 75 éve Újévi beszélgetés a polgármesterrel Az új esztendő reménységeiről kérdeztük a polgármestert. „A reményeinkről a terveinkről csak annyit mondhatok, hogy vannak sokan és szeretnék közülük nagyon sokat megvalósítani, ha lehet valamennyit. Szeretném az irtózatosan elhanyagolt utcákat rendbehozatni, a közkerteket kitataroztatni, a város száznyolcvan épületét kijavíttatni, a vízműtelepet bővíttetni, mert hát még mindig romokat kell eltakarlttatnunk. Remélem, hogy mindenből csináltathatunk valamit, a fogadalmi templom építési programja megvan, azt be is váltjuk, a teleppel is kell valamit csinálnunk, csak ne Somogyitelepnek hívnák, hatszáz lakóház van rajta, de útjai és vize sincs." (1924) O 50 éve Mindszenty feljegyzéseiből Mindszenty esztergomi érsek emlékirataiban megrágalmazta az új gazdákat, amikor azt írta: A könnyű kereseti lehetőségek a tétlenségre egyébként is hajlamos munkásból birtokossá lett réteget távol tartják földjétől. Az őszi kenyérgabona szükségletét hiányos és elkésett munkával ugyan elvetette, a többi parlagon áll. A nemrégen viruló mintagazdaságok helyén silányan megművelt földek és gaztenger látható. A gazdasági épületek üresen állnak, az emberek annak farészeit széthordták tüzelés céljából. Erre a gonosz rágalomra választ adott a dolgozó parasztság, amikor az előirányzaton felül teljesítette a beszolgáltatást és az őszi szántási üzemtervet. (1949) • 25 éve A szegedi hálégyár A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat megszüntette Szeged egyik jellegzetes üzemét, a hetven éve alapított hálógyárat, s egész személyi és gépi apparátusát egy másik gyárába, a szegedi kenderfonóba tette át. Ez volt egyébként az egyetlen számottevő üzem, amely még a Belvárosban működött. Évente több millió forint értékű hálókülönlegességet készítettek ott kenderből és szintetikus műanyagból. (1974) Szólótáncgála • Békéscsaba (MTI) Az eddigi országos szólótánc-fesztiválok 35 háromszoros győztese, akík e teljesítményükért, jogosultak a „Aranysarkantyús táncos" és az „Aranygyöngyös táncos" cím viselésére, január 8-án, pénteken a békéscsabai ifjúsági házban megtartják a nyertesek találkozóját s gáláját. Az örökös „Aranysarkantyús táncos" címet eddig 22 férfi, az örökös „Aranygyöngyös táncos" címet pedig 13 nő nyerte el. A XIV. országos szólótáncfesztivál első napján rendezendő baráti eseményt az este kilenc órakor kezdődő gálaműsor teszi ünnepivé, hiszen ezen az elmúlt negyed évszázad legjobb néptáncosai lépnek ismét színpadra - adta a tájékoztatást Mlinár Pál táncművész, a népi magántánc csabai fesztiváljának művészeti vezetője. MA VERES MIHÁLY (19371997) festőművész emlékkiállításajanuár 21-éig a Bálint Sándor Művelődési Házban. Megtekinthető: vasárnap és hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között. TANÁCSADÁSOK 13tól 18 óráig polgári szolgálattal kapcsolatos-, 16.30-tól 17.30-ig külföldi csoportos cserékkel kapcsolatos tanácsadás az Ifjúsági Irodában (Dózsa Gy. u. 5.). SZOCIOMŰHELY 15 és 16 óra között az Ifjúsági Irodában. ÁLLÁSKERESŐ-KLUB 14 és 17 óra között a Mandala-klubban (Berzsenyi u. 3.). GYERMEKJOGOKKAL kapcsolatos tanácsadást tart dr. Gáspámé dr. Szokol Márta, civil szervezeteknek adóés könyvelési tanácsot ad dr. Borszékiné Szécsi Erika 15.30-tól a Gyermeksors Alapítvány irodájában (Dózsa Gy. u. 5.). AZ OROSHÁZI FESTŐK CSOPORJTA (Fekete János, F. Varga Mária, Horváth János, Tóth Bálint) kiállítását Kiss László, az orosházi művelődési központ igazgatója nyitja meg 17 órakor a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában. A tárlat február 5-éig tekinthető meg munkanapokon 10 és 18 óra között. HANGFORRÁS zenei műhely 17-től 20 órától a Forrás Szálló halljában. Házigazda: dr. Polgár Gyula. BOOGIE-SZANATÓRIUM 19 órától a Vizmű-klubban (Tisza L. krt. 88.). Középkorúaknak tart boogie foglalkozást Kalapos József. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától nosztalgiabuli Molnár Lajossal. HOLNAP A MAGYAR VETERÁN REPÜLŐK Szövetségének Szegedi Tagozata 14 órakor rep. filmvetítéssel egybekötött összejövetelt tart a Kazinczy u. 2. szám alatti klubhelyiségében. A JATE-KLUBBAN 21 órától Student-est, nosztalgiabuli újdonságokkal. Házigazda: Mátrai Róbert. AZ ALKOTÓHÁZ (Árboc u. 1-3) programja: ma, 15 órától hímző-, 15.30-tól fazekas-, 16-tól kosárfonó szakkör; holnap, 15.30-tól fazekas szakkör, 16-tól alkotó csemeték klubja. MA GILA FERENC, a 24-es választókerület (Baktó, Petőfitelep) képviselője fogadóórát tart szerdán 17 órától a Balaton utcai iskolában. HOLNAP JUHÁSZ MIKLÓS, a 3as választókerület (Felsőváros, Tarján) képviselője fogadóórát tart csütörtökön 16,30-17,30 óráig a Kemes utcai óvodában. TÓTH CSABA, a 9-es választókerület (Szőreg) képviselője fogadóórát tart csütörtökön 17 órától a szóregi ügyfélszolgálatnál • (Szerb u. 25.). A szegedi Árpád és a Londoni körúti nevelőotthonok összevonásakor kikerültek a védőotthonok falai közül a három-hat éves korú, állami gondoskodásra szoruló kisgyerekek. Ezt a korosztályt a közelmúlttól a Bölcsőde utcai csecsemőotthonban fogadják be. A legkisebb állami gondozottak szegedi intézményében nem sok időt töltenek el a gyerekek, szerencsére előbb-utóbb majd mindegyikőjüknek jut hely egy-egy családban. A legkisebbek talán a legmeghatóbbak, merthogy oly kiszolgáltatottnak, elhagyatottnak tűnnek ott, a kis rácsos ágyaikban. Közülük többet a szülészeten „felejtettek", mások az otthoni bántalmazások miatt, vagy a megoldhatatlan szociális gondok okán kerültek ide. Állami gondozottak, akik Alig volt elégedett ember Magyarországon 1984. szeptember 26-án délelőtt, amikor a Népsport hírül adta, kikkel kezd Mezey György szövetségi kapitány az osztrákok ellen a világbajnoki selejtezősorozat első találkozóján a Népstadionban. A meccsre menetés a lelátón is azt a visszavisszatérő gondot taglalták szorongva bizakodó, kételkedve reménykedő honfitársaink: hogy is keveredhetett négy olyan robosztus és nem éppen gyors labdarúgó egyszerre a csapatba, s főleg annak tengelyébe, mint Kardos, Nagy Antal, Garaba és Róth? Na és mit keres a csatársorban a hullámzó teljesítményű - hol nagyszerű, hol bűnrossz - Esterházy? Schachner góljával 0-1gyel fordultunk, s a szünetben tovább gyarapodtak kételyeink, holott épp ekkor kezdődött a magyar labdarúgó válogatott 1977-78 utáni két évtizedének legszebb, legbiztatóbb és szakmailag is legizgalmasabb, rövidke két esztendeje. Esterházy pazar góljával, Kardos és Nagy Antal bebrusztolt találataival 3-l-re fordítottunk, s amikor az év végén az egyre népszerűbb Mezey a csapatépítés elveiről beszélt, azt is elmondta, agresszív, hosszabb-rövidebb ideig élnek őrző-nevelő intézményben. A Bölcsőde utcai csecsemőotthon - nevéből következően - eleddig hároméves korig fogadta be a családjukból kitaszított, illetve kiemelt kicsiket, mostantól helyet ad a 3 és 6 év közötti gyermekeknek is. - Most „újszülöttdömping" van, az 56-ból csak 12 gyerek idősebb háromévesnél, a többség csecsemő vagy éppen csak tipegő - kalauzol a szobákon végig dr. Kothencz Edina, a szegedi Bölcsőde utcai csecsemőotthon vezetője, aki örömmel mondja, hogy szerencsére csak „átmeneti" intézmény az övék, mert az ide kerülő gyerekek előbb-utóbb elhagyhatják az intézetet. A legszerencsésebbeket örökbe fogadják. Erre elsősorban a pár hónapos csecsemőknek van esélyük, közülük is csak azoknak, akikről szüleik lemondtak. Sok apróságról azonban nem mondanak le, erős embereket keresett (olyanokat, akik gyerekkorukban vissza mertek ütni az első bekapott pofon után), mert az ilyen alapadottságú játékosok kellenek a csapat modern játékfelfogásához. Egy igekötő cseréjével Magyarország akkor tanulta meg a letámadás kifejezést, és használja ma is minden lére és lottyra, egyszerű egyéni labdaszerzésre, partizánakcióra, kuruckodó kirohanásra és csapdára. Pedig lett volna időnk megtanulni és elemezni az akkoriban legkorszerűbb, és csak kevés csapat által művelt kollektív labdaszerzést, amit azóta sem tudunk beazonosítani. Örülhet, aki emlékszik a Bécsben aratott 3-0ás győzelemre, amikor a szétfutott és teljesen megzavarodott osztrák csapat gyakran a saját tizenhatosa előterében veszítette el a labdát, ha a sógorok oldalra, hátra vagy a magyar kapunak háttal álló játszótársuknak passzoltak. A magyar válogatott a világranglista negyedik helyére küzdötte föl magát, ebben a korszakban vertük a hollandokat és a spanyolokat, s ekkor éltijk át azt a csodát, amikor a magyar labdarúgás szentélyében 3-0-ra vertük el - a kissé tartalékos - Brazíliát. jóllehet egy évben legfeljebb egyszer látogatják meg őket. Tavaly 60 gyermeket vettek be a szegedi csecsemőotthonba, az év folyamán 56-an hagyták el a Bölcsőde utcai intézményt. Tíz kicsit örökbe fogadtak, 20-an vérszerinti szüleikhez térhettek vissza, a többiek nevelőszülőkhöz kerültek. A legkisebbek nevelőotthonában 8-10 gyerekre jut egy gondozónő, s az igazgatónő szerint, éppen a gondozóhiány nehezíti, hogy mind több 3-6 éves gyermeket fogadhassanak be. A Bölcsőde utcai otthonban helyezik el egész Csongrád megye 0-6 éves korú, állami gondozásba utalt gyermekeit, s most, hogy kitolódott a korhatár, a szegedi önkormányzat 4 millió 200 ezer forintot adott az intézménynek a korosztálybővltés miatt szükséges beszerzések - ruhák, játékok, ágyneműk, ágyak stb. finanszírozására. Az otthonban - ami imÓriási, magyar módra eltúlzott várakozás előzte meg mexikói világbajnoki szereplésünket. S jött a kudarc, Mezeyn kívül talán nincs ember, aki megmondaná, hol rontották el, de nagyon elrontották, ez tény. Talán a tésztaprogram, talán a Mexikót megelőző ausztriai magaslati edzőtábor és a közép-amerikai klíma közötti különbség, talán egy elhibázott gyógyszeres kezelés, talán a lelki felkészítés, talán mind a négy együtt okozta azt a kudarcot, amelynek a szovjetektől elszenvedett irapuatói 0-6 volt az első tragikus állomása. Kiestünk a csoportból és itthon szinte mindenki Mezey távozásában látta a megoldást, aki még Mexikóban lemondott és azóta is makacsul hallgat a bukás okairól. Ha marad, munkájának megújító ereje visszahatott volna az élvonalbeli edzőkre, s tekintélye talán az edzőképzésre és az utánpótlás-nevelésre is befolyást gyakorolt volna... Döntése szervesen illeszkedett abba a folyamatba, amely oly jellemző a magyar máron nem nevezhető csecsemőotthonnak - egy gyermekre egy esztendőben több mint 1 millió forintot költenek. Az összeg első hallásra nagynak tűnik, de ennek a pénznek a töredéke jut közvetlenül a gyerekekre. A nagyobb részt a rezsi és a bér viszi el, jóllehet minimálbérért dolgoznak a gondozónők. Egy-egy gyerek étkeztetését naponta 160 forintból kell kihozni, ezen felül pelenkára, egy váltás új ruhára futja a keretből. Az otthont sokan támogatják: nagyvállalatok, kisebb cégek, magánszemélyek, s a Máltai Szeretetszolgálat szegedi csoportja is rendszeresen visz ruhát, cipőt, játékot a kicsiknek. Itt minden támogatás, segítség elkel, még akkor is, ha a gyerekek többsége csak egy ideig lakója az otthonnak. A távozók helyére mindig jönnek újak. K. K. labdarúgás megszakítottságokkal teli történetére. A mi futballunk legalább kétszer, de inkább négyszer teljesített világszínvonalon. Először a húszas években, amikor néhány látványos és kiemelkedő diadal jelezte, hogy az akkoriban még kissé szűkös mezőny legjobbjai közé tartozunk. Kár, hogy ezt nem mérhette le semmilyen világverseny. Másodszor a harmincas években értünk a csúcsra, amikor a sportág kezdetleges „törvényessége" szakította el csapatunkat a világbajnoki aranytól. (A .vb-döntő előtt az olasz vezetők küldöttséget menesztettek táborunkba azzal a kéréssel, hogy a túl kemény Toldi helyett találjon valaki mást Dietz szövetségi edző a balösszekötő posztjára. A kapitány ki is hagyta Toldit - Zsengellér ment át balra, Vincze lett a jobbösszekötő -, sőt a vb mindhárom korábbi meccsén jól játszó Korányit és Turayt is. Helyettük az a Szűcs-Polgár-duó szerepelt, amelyik egy hónapja nem játszott meccset.) Harmadszor a futballban fénylő ötvenes években, amelynek első hat évében csak a vb-döntőn találtunk legyőzőre, végül a hatvanas évek gyönyörű korszakában jártunk a futball csúcsain, midőn Alberttel, Benével, Farkassal, Mészöllyel több világklasszisunk volt, mint a mai francia válogatottnak. Gondoljuk el, 1964-ben úgy nyertünk olimpiai bajnokságot, hogy az akkor érvényes előírás szerint azok nem játszhattak az olimpiai csapatban, akik korábban pályára léptek a világbajnokságon. Vagy idézzük föl az 1967-68as WK-sorozatot (ez volt az UEFA-kupa elődje), amelyben a Fradi előbb 54 000 néző előtt otthonában győzte le a Liverpolt, majd a döntőbe jutásért kétszer verte az Atletic Bilbaót. De a húszas évek nagy csapatát szétszedte a gazdasági világválság - amire akkoriban a profi bajnokság fölállítása felelt -, a harmincas évekét meg a második világégés. Az Aranycsapatot a forradalom vihara szórta szét, az utolsó nagy generációt pedig az az MLSZ-szintű butaság, ami elhitte az elkeseredetten nyilatkozó Mészölynek - a Csehszlovákoktól világbajnoki pótselejtezőn Marseille-ben elszenvedett 1-4 után -, hogy az ő idejük lejárt. Mészöly akkor volt 28 éves... S amikor ugyanő az 1982es spanyolországi világbajnokság előtt - Nyilasival, Törőcsikkel, Fazekassal, Kiss Lászlóval, Mészárossal, Bálinttal - a későbbi Mezey-féle csapathoz hasonló szintű válogatottat hozott össze, majd az ötvenszázalékos selejtezőcsoportbeli teljesítmény után inkább vállveregetést érdemelt volna, nem találkozott olyan vezetővel, aki marasztalta volna a kispad kapitányi részén. Magyarországon sohasem mérlegelték kellőképpen az állami sporthivatalnokok és az MLSZ vezetői, hogy a közvetlen okokon túl - Czibor miért játszott jobbszélsőt Bemben, Tichyn miféle átok ült Svédországban és Chilében, a szovjetek hogyan babonáztak meg bennünket Angliában, Nyilasi és Törőcsik miért fegyelmezetlenkedett Argentína ellen Mar del Platán, Sallai miként maradhatott alul Maradonával szemben Elchében, Csongrádi miért nem „rúgta agyon" döntő szituációban a belgát Alicantéban, Détári hogyan omlott össze Mexikóban, stb. -, föl-föllobanó fénye mellett miért is fogyott el úgy a magyar futball összes tartaléka, akár a gyertya. (Folytatjuk.) napló Dlusztus Imre Futballizmus (16.)