Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-25 / 20. szám

HÉTFŐ, 1999. JAN. 25. KORKÉP 11 • Öngyilkosságok: évente kipusztul egy falu... A nölcnek gyógyszer, a férfiaknak kötél Dr. Boncz István úgy véli, a családtagok, a barátok sokat tehetnek annak érdekében, hogy a válságba került emberek az öngyilkosság helyett mégis inkább az életet válasszák. (Fotó: Miskolezi Róbert) Öngyilkosság, önkezű halál, meghívott halál... Próbálhatjuk bármilyen ügyesen is körbeírni a fogalmat, mégiscsak elboriasztó marad. Am az öngyilkosság tényeit akkor sem hallgathatjuk el. Mi, magyarok különösen nem, hiszen a statisztikák azt mutatják, a népesség számához viszonyítva hazánkban dobják el legtöbben életüket. De vajon mi az oka annak, hogy éppen a magyarságot emlegetik öngyilkos nemzetként? S mit tehetünk annak érdekében, hogy a válságba jutott ember kötél helyett mégis inkább az élet mellett voksoljon? Többek között erről is kérdeztük dr. Boncz Istvánt, a SZOTE adjunktusát, aki immár több évtizede kutatja az öngyilkosságot kiváltó okokat, tanulmányozza az életből menekülök lelkivilágát. Talán 7-8 éves kissrác lehettem, amikor a rókusi kórház kerítésénél állva nézhettem végig egy halálugrást. Középkorú férfi mászott föl a kazánház magas kéményére, majd pár perces tétovázás után vetette magát a mélybe. Talán még le sem ért a földre, mikor már minden maszatos képű suhanc tudta, hogy a szerencsétlen a Pulcz utcai elmegyógyintézetből szökött meg. Néhány rövidnadrágos a rendőrség kiérkezéséig még azon is vitát nyitott, vajon az ilyen bolondoknak (mert hát ilyen kíméletlen volt a gyermeki minősítés...) fáj-e egyáltalán a halál, mások meg azon tanakodtak, hogy ép ésszel elkövethet-e valaki is öngyilkosságot? Vezetjük a világranglistát A heves viták eredményére sajnos már nem emlékszem. De azóta már sokan kiokosítottak: amiről tudatlan gyerekként agyaltam, arról kiművelt tudősemberek könyvtárnyi tanulmányt Írtak már le. Az öngyilkosság ugyanis változatlanul az emberiség egyik legtalányosabb titka, s Szegeden is dolgozik olyan kutatócsoport, amelynek tagjai éppen azt kutatják, miért is dönt úgy egy ember, hogy önkezével vet véget az életének. Ennek a teamnek tagja dr. Boncz István, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem pszichiátriai klinikájának adjunktusa is, aki most készíti kandidátusi disszertációját, természetesen az öngyilkosság témaköréből. Nem véletlen hát, hogy Boncz doktor urat kérdeztük például arról, mennyire jutott közelebb a tudomány az öngyilkossági okok felkutatásához? • Szegeden különösen fontos erre a kérdésre meglelni a választ, hiszen már évek óta nem született olyan öngyilkossági statisztika, amiből ne az derült volna ki, hogy a népesség számához viszonyítva a világ legtöbb öngyilkosságát Szeged körzetében követik eL Doktor úr, mennyire helytálló napjainkban ez a megállapítás? - Sajnos a legfrissebb adatok is azt mutatják, hogy bár a balti államokban az elmúlt évtizedben megnőtt azok száma, akik problémáik elől a halálba menekülnek, még ma is Magyarország áll az öngyilkossági világranglista élén. Az országon belül pedig Csongrád és Bács-Kiskun megye az, ahol a legtöbbször riasztják öngyilkosság miatt a mentőket - avatott be az önkivégzés földrajzába Boncz doktor. Elmondta azt is, hogy a mi régiónkban az egyik évben százezer lakosonként ötvennél is több, úgynevezett „sikeres", vagyis halállal végződő öngyilkosságot regisztrálhat a halottkém, míg máskor netán „csak" 46 önkezűleg előidézett halál kerül a statisztikákba. Akkor különösen megdöbbentő szám ez, ha hozzátesszük: a sikertelen öngyilkosságok száma akár hatszorosa is lehet a halállal végződőeknek, s bizony van olyan megyéje Magyarországnak (jelesül Vas...) ahol 100 ezer lakosonként még húsz ember se menekül a kötélhez vagy a méreghez, ha gondja támad a környező világgal. - Ha valaki rápillant Magyarország öngyilkossági térképére, azt láthatja - mutatott egy ábrát Boncz doktor —, hogy a Tisza körzetében, valamint a kelet-magyarországi teriileteken sokkal többen várják minden bajuk megoldását a haláltól, mint a Dunántúlon, vagy ÉszakMagyarországon. Ha ennek okát keressük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül például a vallási hagyományokat. A Dunától nyugatra a katolicizmus a meghatározó már hosszú évszázadok óta, az a vallás, amely szigorúan tiltotta, keményen elitélte az öngyilkosságot, s áldozatait a temető árkába száműzte. Az ország keleti körzeteiben már jóval enyhébb volt a katolikus tanítások hatása, legalábbis az öngyilkosság megítélésében, s ez mindenképp közrejátszott abban, hogy például Szeged körzetében ilyen magasra nőtt az öngyilkosságok száma. B A vallási hovatartozást egyik okként említette. De gondolom, jó hosszú még az a lista, amelyben az öngyilkosságot kiváltó tényezőket foglalják össze. Bevallom őszintén, jómagam arra lennék kíváncsi, minek tudható be, hogy a magyarság kiérdemelte az öngyilkos nemzet minősítést? - A kutatások arra engednek következteti, hogy vélhetően ennek vannak genetikai okai is. Hiszen a statisztikákból egyértelműen kiderül, hogy a magas öngyilkossági arányszám nem csak az anyaországi területén magas, hanem a diaszpórában, a világ legkülönbözőbb területein szétszórva élő magyarok között is. Például adatok vannak arról, hogy mondjuk Los Angelesben és Chicagóban is a magyarok körében követik el a legtöbb öngyilkosságot. Amíg például a latinok elkeseredésükben agresszíven támadnak a környezetükre, addig a magyar saját maga ellen fordul - állapítható meg. Természetesen fontos szerepe van az önkezű halál választásában a történelmi hagyományoknak, azoknak a mintáknak is, amire a ma élő magyar ember is figyel. Gondoljunk csak bele: legnagyobb nemzeti hőseink közül hányan menekültek a halálba. A várából ellenségeire kirohanó Zrínyi Miklós, vagy a törököt a mélybe magával ragadó Dugovics Titusz is úgy érezte, hogy öngyilkosságával hősi példát mutat, de említhetjük Teleki Pál miniszterelnököt, vagy a legnagyobb magyart, Széchenyi Istvánt, akik krízishelyzetükben választották a halált Nemzeti lelkületünket jól tükrözi az a tény is, hogy a mi Himnuszunknál nincs szomorúbb a világon, s bár azt senki nem állítja, hogy Erkel zenéje, Kölcsey verse miatt nyúl bárki is a kötél után, de a több évszázados hagyományokat átveszik mindig az újabb és újabb generációk, Így nagyapáik példájából azt a tapasztalatot szűrik le, hogy az öngyilkosság jó megoldás lehet a gondokra. Ezt figyelhetjük meg a Szeged környéki falvakban is, ahol szinte természetesnek veszik az emberek, hogy akár családi konfliktust, akár egyéb problémát öngyilkossággal zár le a válságba került ember. De külön is szólnék az úgynevezett Werther-effektusról. Nevét Goethe „Az ifjú Werther szenvedési" című művéről kapta. E könyv megjelenése után egész Európa-szerte rengetegen lettek öngyilkosok, így követvén a főhős Werther példáját. Annyira megnőtt az öngyilkosságok száma például Németországban, hogy egy időre be is tiltották a könyv további kiadásait és terjesztését. Nos, ez a bizonyos Werther-effektus mai korunkat is jellemzi, s különösen erősen hat Magyarországon. Hadd emlékeztessek egy egykori magyar szépségkirálynőre, aki szintén öngyilkosság áldozata lett. Már e tény is sokakat megerősített abbéli szándékukban, hogy jobb lesz végezni magukkal, mintsem tovább küzdeni az életben. Amikor pedig megjelent „Isten óvd a királynőt!" címmel egy könyv, ugrásszerűen nőtt az öngyilkossági halálesetek száma, különösen a Molnár Csilla korosztályába tartozó, húsz év körüli lányok körében. Volt közöttük olyan is, aki a szépségkirálynő sírjánál vette be a mérget. Irigyelt földi javak • S mennyire befolyásolják az embereket a nagy világesemények abban, hogy az életre, netán a halálra voksoljanak? - A múlt század vége, 1881 óta állnak rendelkezésünkre pontos adatok az öngyilkosságról. Ezekből a statisztikákból az derül ki, hogy az évek teltével nem sokat változott az öngyilkosságok száma. Például 1930-ban százezer magyarból 33 követett el sikeres öngyilkosságot, míg 1994ben ez a szám 35 volt. De az tény, hogy a kimutatások is bizonyítják: a gazdasági világválság idején, s az 1956-os forradalmat követően hirtelen megnőtt az öngyilkosságok száma, míg például 1953-ban és 1989ben a korábbinál jóval kevesebben választották ezt az erőszakos halálnemet. Nem véletlen ez sem, hiszen mindkét esetben egy erőszakos diktatúra végét érezték meg az emberek, s úgy vélték, sokkal több lehetőségük lesz képességeik kibontakoztatására. Az 1953as politikai enyhülés sajnos csak egy évig tarthatott, míg az 1989-es rendszerváltás egy új, demokratikus társadalmi rendszert alapozott meg. Ám az utóbbi esetben sem volt tartós az öngyilkosságok számának csökkenése, ugyanis most meg új válsághelyzetekkel kell az embereknek szembenézni. Például sok vállalkozót pénzügyi csőd késztetett öngyilkosságra, mások meg azt nem tudják feldolgozni, hogy a szabad világban rengeteg csábító lehetőség kínálkozik ugyan, viszont sokaknak rá kell döbbenniük, hogy az irigyelt földi javak nagy többségéhez nem tudnak hozzájutni. B Gondolom, még órákig elemezhetnénk az öngyilkosságokat kiváltó okokat. Most mégis inkább arra kérném, hogy az elkövetési módokról szóljon. Ezeket mennyire változtatta meg a technika fejlődése? - A nők általában gyógyszerrel, netán vegyszerrel próbálkoznak, míg a férfiak inkább a kemény önkivégzési módokat választják. Ezek közé tartozik a mélybe ugrás, az akasztás, a lövés és szúrás. Az öngyilkossági kísérletek kétharmadát nők követik el, s átlagéletkoruk a 30 év körül mozog. A befejezett, vagyis halálhoz vezető öngyilkosságok szereplőinek kétharmada viszont férfi, s közülük leginkább a hatvanas korosztályhoz tartozók dobják el az életüket. Visszatérve az öngyilkossági módokhoz, itt is jellemző a példakövetés. Ha egy faluban valaki a kútba veti magát, biztosra vehetjük, hogy megnő a kútba ugrások száma. Ha pedig egy nevesebb személyiség mondjuk vonat alatt fejezi be földi pályafutását, hamarosan tucatnyian vélik úgy, hogy számukra is ez lehet az egyedül üdvözítő módszer. Persze az emberi lelemény az öngyilkosságok esetében is megnyilvánul. Egyszer valaki például azt találta ki, hogy egy drót végére követ kötött, s ezt átdobta egy magasfeszültségű távvezeték fölött. Amikor híre ment, milyen sikeresen öl így az áram, többen is végeztek e módszert felhasználva magukkal. Egyébként legyen szó nőről, vagy férfiról, legtöbben a társas kapcsolatok problémái miatt akarnak elköszönni az élettől. A pszichiáterek minden jellemzőt felhasználva „ki is faragták" a sikeres öngyilkosok képzeletbeli szobrát, ami egy idős, alacsony iskolai végzettségű, falusi, fizikai munkát végző, családi kapcsolatait elvesztett férfit ábrázol. A sötét tónusú világ 0 Az elmondottakból számomra az derül ki, hogy szinte már mindent tudnak az öngyilkosság módszereiről, a kiváltó okokról. Milyen irányba terelődnek manapság a kutatások, egyáltalán: az öngyilkosság esetében mire kíváncsi még egy pszichiáter? - Például az öngyilkosságra készülők tudatállapotára. De Fabriczk Károly nyelvésszel közösen az öngyilkosságot már legalább egyszer megpróbálok álomtartalmának nyelvészeti elemzését is elvégeztük. Ezek alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy az öngyilkosságra készülők, miközben lelkükben kemény küzdelem folyik a halál vállalása és elutasítása között, egy egészen sajátságos rendszerben látják az általuk sötét tónusúnak vélt világot. Álmaikban gyakran jelennek meg a családtagok, nyomott, depressziós hangulatot árasztó fogalmakkal élnek, szóhasználatukban háromszor annyi a tagadás, mint az általában tapasztalható a normális kommunikációban. Vagyis egyértelmű, hogy a saját életük erőszakos befejezésére készülők ezt akaratlanul is környezetük tudomására hozzák. Tehát nagyobb odafigyeléssel, egy kis gondossággal sokat tehet azért a családi közösség, a baráti társaság, hogy megakadályozzon egy ilyen tragédiát. • De vajon rohanó világunkban marad-e elég energiája az öngyilkosságra készülők környezetében élőknek arra, hogy ráhangolódjanak egy életből menekülő problémáira? - Sajnos úgy tűnik, hogy nem. Mint ahogy arra sem, hogy pozitív példák fölmutatásával próbáljuk elhitetni az életből kiábrándultakkal, hogy problémáikra igenis van megoldás. Nagy baj az is, hogy Magyarországon a sajtó egy része még ma is inkább szenzációként tálalja az öngyilkosságokat, mit sem törődve azzal, hogy így sokak számára még vonzóvá is teszi az élet önkezű kioltását. Tudom, hogy az érdekességre kíváncsi közvélemény kiszolgálása sokkal könnyebb véres tragédiák közhírré tételével, mint a hétköznapok szépségeinek bemutatásával. De mégis inkább ez utóbbit ajánlanám. Ugyanis a társadalom minden szereplőjének össze kellene már végre fogni azért, hogy Magyarországon megváltozzék az a szemlélet, ami annyi embert az öngyilkosságra késztet. Mert az mégiscsak megdöbbentő, hogy a XX. század végéhez közeledve évente egy nagyobb falunyi népesség, több, mint 4 ezer ember öli meg magát hazánkban... Bátyi Zoltán Mint ábránk is jól szemlélteti, a 100 ezer lakosra esó, halállal végződő öngyilkosságok száma az Alföldön jóval magasabb, mint a Dunántúlon