Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-23 / 19. szám

SZOMBAT, 1999. JAN. 23. STEFÁNIA-RIPORT 9 • ,, Viszkető fejemet vakarta, cukros vörös szája forrón csókolta" Szegedi joint Amszterdamból Az ivást sokaknál a „betépés" váltotta fel. (Fotó: Miskolci Róbert) Elítéli-e<, ha más kábítószerezik? Igen, ha bűncselek­ménnyel párosul A szegedi egyetemis­ták, főiskolások egy ré­sze az utóbbi években már nem kizárólag a sör-unikumtól, a fröcs­cstól vagy a vodkától hozza magát hangulat­ba. Az ivást sokaknál a „betépés" váltotta fel, amit a marihuána alap­anyagául szolgáló can­nabis (kender) szívásá­val lehet elérni. A ter­mészetes alapanyagú drog fizikai függőséget nem okoz, pszichikait is csak az arra hajlamo­soknál. Csakúgy mint az alkohol, a cigaretta vagy a csokoládé. „Egy órával fogyasztása után az illető megbolondul, sokáig marad önkívületi álla­potban, csodálatos látomá­sokról számol be. A drogot az egyszerű emberek is igen kedvelik, főleg azért, mert ol­csón beszerezhetik" - 1500­as évek, Prosper Alpinius, Egyiptom, a marihuána hatá­sairól. „Egy füves cigi elszívása züllött, pszichopata gyilkossá változtat" - 1960-as évek vé­ge, Egyesült Államok, részlet egy marihuána-ellenes kam­pány jegyében készült isme­retteijesztő film szövegéből. „...mintha valami isteni démon, valami őrült, csodá­latos vidámság kapott volna a kaijaiba: a démon a lábujjai­mat csiklandozta, viszkető fejemet vakarta, cukros vörös szája forrón csókolta a szá­mat, tüzes nyelve a torkomig lenyúlt. Minden mintha szik­rázott volna; a szemem na­gyítóvá vált; a legmagasabb polcon is olvasni tudtam a könyvek gerincét" - 1979 áp­rilisának egyik esős dé­lelőttje, New York, Truman Capote, író, egy perui ken­derből készült spangli elszí­vása után. „Hallucinációm még soha sem volt fűtől, bár a dél-al­földi éghajlat kedvez a ken­der termesztésének. Amsz­terdami Coffee Shopokban még Szeged jointot is kínál­nak hét guldenért. Nekem akkor jön be a legjobban, ha mozi előtt tépek be. így sok­kal jobban ráakadok a film­re" - 1999 január, Szeged, K. László, saját maga által termesztett fű elszívása előtt. A huszonnégy éves fia­talember, akitől a legutóbbi idézet származik, két barát­jával nevel kendert Szeged határában, a senkiföldjén, közel a Tiszához. Tizenöt négyzetméteres területet vá­lasztottak ki, amit a nyári szárazság idején naponta száz liter vízzel locsoltak. Az eredmény nem maradt el. A három barátnak hóna­pokra biztosítva van a szfv­nivalója. Nyáron kezdik elölről a melót, de más he­lyen: ősszel valaki felfedez­te a cuccot és rendszeresen megdézsmálta a termést. A termesztés leírásához az internetről lehet hozzájut­ni. A web-oldalon - a félre­értések elkerülése végett - a cím alatt tisztázzák: „A for­dítás, mely több írásból lett összerakva, tisztán felvilá­gosító jellegű, igyekszik se­gíteni az amerikai kultúra megértését. A kender ter­mesztése a hatályos jogsza­bályok szerint Magyarorszá­gon büntetendő cselek­mény." Ezt követően avat­ják be az érdeklődőt az „amerikai kultúrába", a minőségi magok kiválasztá­sától az aratás megfelelő időpontjáig. „Sajnos a tudat­lan hatalom továbbra is ül­dözi a marihuána-fogyasztó­kat politikai okokból - írják a bevezetőben. - Felelőssé­get kell vállalnunk szokása­inkért és csak saját haszná­latra termelni, kimaradni az adok-veszek játékból." Felmérések szerint Sze­ged középiskolásainak és egyetemistáinak több mint negyede számít - rendőrségi kifejezéssel - illegális drog­használónak, vagyis nem or­vosi rendelvényre szed sze­reket. Igaz, amikor a mexi­kói fű a múlt század elején Európába került, elsősorban köhögés és fájdalom csilla­pítására, asztmás, migrénes, reumatikus megbetegedések enyhítésére javallották a doktorok. Nincs új a Nap alatt: a brit királyi gyógy­szerészeti társaság a napok­ban jelentette be, hamarosan megkezdik a vizsgálatokat annak kiderítésére, gyógyít­ják-e a kender alapú kábító­szerek az érelmeszesedést vagy a rákot. A belügymi­nisztériumi engedéllyel lét­rehozott dél-angliai telepen már beérett a termés, szárít­ják a királyi kendert. A tiltott szerekkel élő szegediek többsége a mari­huánát részesíti előnyben, amely a szakemberek sze­rint sem okoz fizikai függőséget, legfeljebb pszi­chikait, mint a csokoládé, a kényszeres vásárlás (már aki teheti), a cigaretta vagy az alkohol. A kendert szí­vók légúti betegségeket szedhetnek össze. Kisebb­nagyobb baleseteknek is ál­dozatai lehetnek a füvezők (csakúgy mint a részegek), hiszen a cannabis rosszul hat az egyensúly és koordi­nációs érzékre. K. László tizenöt éves kora óta füvezik, most hu­szonnégy, és úgy tűnik, nincs az az erő, ami meg­mentené őt attól, hogy jövőre átvegye tanári diplo­máját. Vizsgaidőszak alatt soha nem szív, egyébként viszont van, hogy naponta többször is. Időnként a nap­ját is ezzel kezdi, ült már egyetemi előadáson betép­ve, igaz, az első teleírt oldal után feladta a jegyzeteléssel járó kínokat. Diákok olyan előadóról is tudnak, aki egy­szer előadás közben produ­kálta a szívás egyes tüneteit: megnövekedett empátia, elernyedés, lassú beszéd, szétszórtság. A legfeltűnőbb azonban az volt, hogy bal kézzel kezdett el írni a táb­lára; néhány betű után mo­tyogott valamit, jobb kezébe vette át a krétát és kicsit gyorsabban folytatta az írást: akkor jött rá, hogy jobb kezes. • Két hónaptól három évig terjedő szabadságvesztést szabhat ki a bíróság azokra, akiket drogfogyasztáson ér a rendőrség, amennyiben az országgyűlés elfogadja az erre vonatkozó Btk.-módo­sítást. A szöveg nem tesz különbséget a természetes, illetve a laboratóriumban kotyvasztott szerek között. Farkas Kornélia, a szegedi drogambulancia jogásza egy korábbi nyilatkozatában el­mondta, hogy a tervezett változás leginkább a közép­iskolásokat és a felsőoktatá­si intézményekben tanuló­kat sújtaná, hiszen a bün­tetőjognak - ebben az eset­ben - nincs meg a neki tu­lajdonított visszatartó ereje. Szerinte a fiatalok nagy ré­sze marihuánát szív, és annyiban számítanak dro­gosnak, mint a hétvégi disz­kó előtt iszogató társaik al­koholistának. Töth-Szenesi Attila Rendőrkézen a kerítő • Harminc éve muzsikál Szegeden A klarinéthoz szív is kell Keringő, avagy csárdás? Báder Béla nem jön zavarba, ha klarinétozni kell... (Fotó: Karnok Csaba) 9 Munkatársunktól Kerítéssel és garázdaság­gal gyanúsítják K. István, 21 éves szegedi lakost. Még tavaly november 4-én történt, hogy K. két társá­val együtt - a rendelkezés­re álló adatok szerint ­Csongrádról Szegedre szál­lította a 23 éves K. Ildikót, akit egy ismeretlen férfinak 50 ezer forintért „eladtak". November 18-án K. István és két társa a csongrádi buszállomáson tűntek fel, s ott „kihívóan közösségel­lenes magatartást" tanúsí­tottak, többek között lök­dösték a pályaudvar ve­zetőjét, s emiatt garázda­sággal gyanúsítják őket. K. Istvánt a rendőrségnek a napokban sikerült elfognia, őrizetbe vették és kezdemé­nyezték ellene a büntető el­járást. Ha valaki harminc esztendőt eltölt egy szakmában, akkor az bizony megismeri an­nak minden apró rész­letét. Igaz ez Báder Bé­lára is, aki klarinétos­ként keresi kenyerét. A muzsikusság sajátos mesterség. Arra hiva­tott a zenész, hogy másoknak szerezzen örömet, ám ha ez szá­mára nem jelent kelle­mes foglalatosságot, akkor - ahogy szokták mondani - megette a fene az egészet. A csurák - így nevezik a cigányzenészek a hang­szert - kísérésre és szólóra is kiválóan alkalmas. Plá­ne, ha értő ember kezébe adják. A legfontosabb, hogy szív is kell hozzá. Báder Béla, szegedi ze­nész, aki éppen 30 eszten­deje játszik a város ven­déglátóhelyein arra már nem igazán emlékszik, hogy miért éppen ezt, a fa­fúvóst választotta. Arra vi­szont igen, hogy sarudi kisdiákként az úttörők kul­turális seregszemléjén fi­gyeltek fel rá, így került a fővárosba, a Rajkó Zene­karba. Ott ismerte meg fe­leségét is, aki énekese volt az együttesnek. Nyolc év zenélés után került Sze­gedre. Ennek harminc esz­tendeje. - A hetvenes években rengeteg szórakozóhelyen szólt a zene esténként a vá­rosban - emlékezett Báder Béla. - Dolgoztam a Sze­gedben, a Tiszában, a Hun­giban, a Búbosban, és még számos helyen. Alig volt üres asztal, szinte foglalni kellett a helyet. Ma már alig van élőzene. Vagy semmi, vagy magnó. Sok kiváló kolléga lézeng, nem talál magának munkát. Jelenleg a Royal Szállóban muzsiká­lok, Rácz Lajos együttesé­ben vagyok szólista. Báder Béla A kategóriás klarinétos. Nem jön zavar­ba, ha klasszikus darabot rendel tőle a kedves ven­dég, és persze akkor sem, ha hallgatót, avagy frissest. Muzsikált Belgiumban, Németországban, jelent meg kazettája. A vendégek - ők a legfontosabbak ­úgy tartják, olyan zenész, akinek a kisujjában van a mestersége. Nehéz meg­fogni, olyat kérni, amit nem tud eljátszani. És ami legalább ennyire fontos: szerény ember, nem tola­kodó - ez bizony komoly érdeme egy muzsikusnak. - Érezni kell, hogy a vendég mit szeretne. A háttérben hallgatni a ci­gánymuzsikát, mulatni akar, avagy búsulni. Ehhez kell alkalmazkodnunk. A vendégért vagyunk, soha nem szabad tolakodnia egy muzsikusnak - fogalmazta meg Béla. - Ezt egyébként a Royal Szállóban eleve el­várják tőlünk. Mi van akkor, ha nem ismeri a nótát, amit kértek? Szerencsére, ilyen ritkán adódik, mondta. Ilyenkor azt kérik, hogy dúdoljon belőle a vendég, esetleg másikat, hasonló dallamút, hangulatút javasolnak he­lyette. A klarinétos nagy szív­fájdalma, hogy szeretett felesége néhány esztendeje meghalt. Leánya örökölte a muzsika szeretetét. Báder Béla bízik benne, hogy a ­nehézségekkel tűzdelt ­pályán gyermeke tovább viszi majd a stafétabotot. V. Fekete Sándor Whiskys rabló Nagyon helyesen, kitüntették azokat a rendőröket, akik tevékenyen működtek közre az úgynevezett whiskys rabló elfogásában. A Híradó bemutatta ama momentumot, miként veszik át a rendőrök a borítéko­kat. Éreznék az ügyben némi ellentmondást. Föltétele­zik, a whiskys rabló legalább húsz fegyveres rablást kö­vetett el néhány év alatt. Tehát valóban veszélyes bűnöző. Kitüntetés, jutalom akkor jár, gondolom én, ha valaminő bravúrt hajt végre a pandúr. Mármost ha a whiskys rablót az első bűntény után elfogják, az lett volna igazán a bravúr, viszont akkor nem tudtuk volna meg, milyen veszélyes is ez a pali Ám elkövetett leg­alább húsz rablást, lenyúlt száz millét, gúnyt űzött a nyomozókból, tehát megtudtuk, hogy nagyon veszélyes, még gúnyolódik is, de viszont mégis csak elkövetett húsz rablást, de akkor meg nem járna jutalom az elfo­gásáért, mert miért hagyták, hogy huszadjára is rabol­jon, sőt, inkább büntetés járna érte, mert miért nem fogták el hamarabb, de ha hamarabb elfogják, akkor nem is veszélyes... etc. Akárhogy csűröm és csavarom, csak oda jutottam, hogy a rabló is érdemelne egy borí­tékot, jutalom gyanánt a rendőröktől. De néhány whiskyt mindenképpen. Szív ErnA

Next

/
Oldalképek
Tartalom