Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-04 / 2. szám

«i HAZAI TÜKÖR 9 • Negyvennyolcról és az érdekes valóságról A forradalmárok ebédelni mentek A magyar történelem eseményeiről nagyon sok panel él a köztudatban; így az 1848-49-es forradalomról is sok tévhit keletkezett az elmúlt százötven év alatt. Ezek egy részét mutatta be Pelyach István történész, akit az évforduló kapcsán a Makói Polgári Kör kért fel egy előadásra. Az est után a történész bemutatott néhányat azokból a panelekből is, melyek a mi századunkban keletkeztek. „Az est végén, ha kell, vállalom a megkövezést!" Ezzel a mondattal kezdte előadását a minap a makói Korzó Kaszinóban a Polgári Kör vendége, Pelyach István történész. A JATE és az ELTE munkatársa arról szólt, mennyire felszínes és valószerűtlen az a kép, mely a köztudatban él az 1848-49es forradalomról; erre pedig bárki rájöhetett és rájöhet ma is, ha veszi a fáradságot, és megnézi a forrásmunkákat. Aki kutatni kezd, rájön, hogy mennyire kócos volt a márciusi ifjak forradalma; másképpen volt szép és megindító, mint ahogy az emberek többsége hiszi. Merthogy a magyar történelmi köztudat panelekből építkezik - mondta Pelyach István -; az idők folyamán ilyen panellé vált az a tézis is, miszerint a Habsburg udvar az 1848. március 15-i pesti események hatására fogadta el a magyar követeléseket. Holott - bár tényleg volt esély arra, hogy a hatalom a pesti tömegbe lövet a valóságban a pesti eseményeknél sokkal jelentősebb eseményre figyelt a hatalom, és ez az esemény indította el a polgári átalakulást. Elsőként ugyanis a Pozsonyban ülésező országgyűlés ellenzéki képviselői fogalmazták meg márciusban a felelős magyar kormány, a jobbágyfelszabadítás gondolatát és a többi követelést, amelyeket a jeles nap előestéjén a tizenkét pont alkotói szinte egy az egyben - átvettek. A reformellenzék követelését a főrendek, majd pedig a Ferdinánd helyett kormányzó hercegi tanács a párizsi és a bécsi forradalom hírére fogadta el, és a pesti forradalom sem ért volna el sikert, ha az országgyűlési - legitim - ellenzék nem áll mellé. Március 15-én reggel a pesti utcán kifüggesztett tizenkét pontot egy fiatal újságíró, Sükei Károly kezdte népszerűsítőm az arra járók előtt. Sükei szerkesztő dadogós volt, lassan haladt a szöveg felolvasásával, közben azonban egyre többen gyűltek köré; egy besúgó is odakeveredett, aki azt indítványozta, vigyék a dadogó fiatalembert a bolondokházába, a hallgató tömeg azonban megdühödött, így a spionnak futnia kellett; majdnem ő lett a nap egyetlen áldozata. Amikor tehát Petőfiék elindultak a Pilvaxból, már jelentős tömeg csatlakozott hozzájuk. Sükei szerkesztőt, a nap első, valóban cselekvő forradalmárát tehát méltatlanul feledte el az utókor. A nyomdatulajdonos Landererről Pelyach István elmondta, hogy rendőrségi besúgó volt, aki jelentős érdemeket szerzett; másképpen nem is lehetett volna nyomdája Pesten. Amikor a fiatalok odaálltak elé, és kérték, hogy nyomtassa ki a tizenkét pontot - a Nemzeti dal útközben valahogyan elkallódott - Landerer visszaadta a kéziratot, mondván, hogy nincs rajta a cenzúra pecsétje. Erre Petőfiék nem csináltak semmit; csak álltak, és nézték a nyomdászt, az meg őket. Talán még ma is ott állnának - jegyezte meg epésen a történész ha Landerer nem sajnálja meg a csapatot, és nem súgja oda, hogy foglalják már le a nyomdagépeket; ő kérte azt is, hogy zárják be az irodájába. Miután végeztek az első szabad magyar sajtótermékek kinyomtatásával, az ifjak szép nyugodtan megebédeltek, a forradalom csak ebéd után folytatódott... Táncsics kiszabadításakor is Fábry szelepei M

ár évek óta számoltam magamban Fábry Sándorral, mint érdekes figurával, akinek viccvilága beszédtechnikájából adódóan olyannyira egyedi és elkülöníthető, hogy egy-két tévés fellépés után kíváncsian vártam, hogyan fogja magát kiforogni a műfajban. Már csak azért is, mert a műfajban eddig nagy közönség elé nem nagyon eresztett, meglehetősen intelligens és felkészült moderátort láttam benne, aki kész bármilyen helyzetből meglepően magabiztos fölénnyel kikeveredni, s mint tudjuk, az ilyesmit nem mindenki díjazza. Ha nagyon ki akarjuk hegyezni, pontosan intellektusa emeli minden eddigi showman főié, például nemigen akadt még a szakmában, aki egyszerűen, egy mondatfolyamban használt példában abszurdként emlegesse Kazimír Malevics Fehér négyzet fehér alapon című szuprematista festményét, és még sorolhatnánk tovább. Ennél fogva Fábry Showderje egy egészen kompakt, mégis sokrétű ízlésvilágban van jelen, és nagyon jó, hogy jelen van. Ugyanis, érzésem szerint, neki nincs kikezdhetőségi szintje, mint amíg akár Friderikusz, akár Frei, akár Selmeczi produkcióit nézzük. Persze, az igazsághoz tartozik, nekik is vannak pazar pillanataik. Hogy mégis mivel viszi el a pálmát Fábry? Valószínűleg azzal, hogy önkritikus megnyilatkozásai ezerszer hihetőbbek, valódi önkritikák, hadd ne mondjam, őszinték, és nem akarja velünk elhitetni, hogy ő a legjobb. Pedig az. Nem törekszik folyton saját hitelesítésére, mert abszolút hiteles, s ami a legfontosabb, nem tolja soha teljes mellszélességben elénk egész személyiségét, vagy azt, amit annak hihetünk, akár egy jól beállított motor, a személyiség-szelepek a legtökéletesebb harmóniában működnek nála, es nem pedig a személyiség-szerepek. Podmaniczky Szilárd - HBHH 7 , I 1 pl 1 Pelyach István szerint a forradalomról nagyon sok panel él a köztudatban; pedig a valóság gyakran szebb, emberibb és megindítóbb. (Fotó: Karnok Csaba) történt egy kis malőr: a börtönben ugyanis akkortájt két politikai fogoly volt, Táncsics román sorstársa, Murgu úr ugyanazért raboskodott, amiért Táncsics, ám őt benn felejtették a cellában... Táncsics pedig út közben feleségével együtt leszállt a kocsiról, és betért abba a fogadóba, amelynek tulajdonosa, látván, hogy mi történt, élve a reklámlehetőséggel, felajánlotta, hogy egy hónapig ingyen lakhat nála a volt politikai fogoly, aki azon nyomban el is fogadta az ajánlatot. így a színházban összegyűlt emberek igencsak zúgolódtak, nem tudták, hová tűnhetett Táncsics. Az ifjak megkérték Jókait, menjen föl a színpadra, és mondja el, hogy a forradalmár fáradt, és pihenni tért. Jókai pedig fölment a színpadra, rápillantott Laborfalvi Rózára, aki Gertrudis szerepét alakította. A színésznő visszapillantott: ott, a színpadon egymás karjaiba borultak. Pelyach István szerint a forradalom megmosolyogtató, kedves és színpadias jelenetei közül ez az egyik legszebb: a forradalmár és a feudális rend megtestesítőjét alakító színésznő hosszú szerelmének kezdeti pillanata. Az est után arra kértük Pelyach Istvánt, soroljon fel néhányat azokból a panelekből, melyek a század végén és századunkban keletkeztek erről a forradalomról. - A legszemléletesebb panelt, azt a mítoszt, miszerint Görgey áruló volt, maga Kossuth teremtette meg. Fél éven belül újra akarta kezdeni a szabadságharcot, ehhez azonban szükség volt arra, hogy a nemzet ne veszítse el a saját erejébe vetett hitét. Kossuth arra gondolt, ha a nemzet elhiszi, hogy a forradalma nem a katonai túlerő, hanem az árulás miatt bukott el, hajlandó lesz újra fegyvert fogni. A másik érdekes panel a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt egyesülése után keletkezett. A munkáshatalom, mint minden hatalom, megpróbálta megkeresni saját történelmi előképét. Az évforduló kapóra jött: a párthoz közel álló történészek kitalálták, hogy a száz évvel azelőtti forradalom valójában egy olyan megmozdulás volt, ahol először nyilvánult meg a munkásmozgalom és a parasztság együttes ereje. Kellett azonban egy személyes előkép is. És akkor egy történész felújítja Kossuth panelét: megíija a Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen című munkáját, mely szerint Kossuthnak - aki Rákosi elvtárs történelmi előképe volt - akadt azért egy hibája: nevezetesen, hogy nem számolt le időben a belső árulókkal és megalkuvókkal. Na majd mi! - kiált fel a történész. Mi időben lecsapunk az országban és a párton belül meglapuló ellenségre; hiszen, ha Kossuth megtette volna ezt '49-ben, másképpen folytatódik a szabadságharc... Ami ezután történt, arról már mindenki tud: megkezdődtek a koncepciós perek, köztük a Rajk-per; és a hivatalos ideológia hivatkozási alapja Kossuth elmulasztott tette volt. Később is minden március 15-ei megemlékezésen aktualizáltak vagy elfelejtettek bizonyos eseményeket. Az én fiatalkoromban voltak FIN-ek, forradalmi ifjúsági napok, amikor március 15., március 21. és április 4. mellett a munkásmozgalmi demonstráció napja volt. A március 15-i ünnepi beszéd negyedik mondata már mindig Kun Béláról meg Szamuely Tiborról szólt, és sohasem hangzott el, hogy az akkori átalakulás nem ment volna végbe, ha a nemesi reformellenzék nem akarja, ha nem születik meg a nemzeti összefogás. Illés Béla pedig, amikor a szovjet csapatokkal megérkezik Magyarországra, elkezd történelmet gyártani, és kitalálja Guszev kapitányt, aki negyvenkilencben a cári hadseregből átszökött a magyar oldalra, mert fölismerte, hogy a cári rendszer milyen rothadt. Kreáltunk tehát egy testvéri oroszt, aki már '48-ban is felismerte, hogy Magyarország milyen igazságos harcot folytat; ő volt az internacionalista kapcsolat magva. Nos, nem tudom, hogy Makón volt-e, de Pesten, Nyíregyházán, Debrecenben, Győrben: szinte majdnem minden magyar városban volt Guszev utca, s csak valamikor '90 után kezdték ezeket átnevezni. Pedig ahogy Torgyán úr mondaná - a kapitány tényleg nem más, mint Illés Béla irodalmi munkásságának a része... A történész azt is elmondta, hogy a múlt században, majd a szocializmus idején gyártott panelek nagy része szerencsére már eltűnt, ám még mindig maradt a köztudatban - és a középiskolai tankönyvben is! - elég. Ez utóbbi beszúrás egyáltalán nem túlzás: az egyetemi felvételiken Pelyach István ezt gyakran tapasztalja kollégáival együtt, amikor a jelölt a forradalom témakörét húzza. A vizsgázók feleleteiben egymás után bukkannak fel a panelek, a történész pedig - mi mást tehet? - megdicséri a diákot, majd arra kéri, a vizsga után menjen ki a természetbe, pihenjen, és hagyja, hogy a szél mindent kifújjon a fejéből, amit erről a korszakról tanult. Mert amit az egyetemen, a forrásokkal nap mint nap találkozva tanulni fog, az valami egészen más lesz. Bakos András • A Cenzor Értékpapír Rt, jelenti értékpapírpiacokról Áreséssel végződött az 1998-as év Az előzetes várakozásokkal ellentétesen a „záróár beállítások" nem okoztak emelkedést a Budapesti Értéktőzsdén, az utolsó kereskedési nap - méltóan az egész évi teljesítményéhez a vezető papírok árcsökkenésével végződött, a 19 részvényt reprezentáló BUX-index év végi záróértéke 6307,67 pont lett. Az év vége előtti utolsó 3 nap forgalmának több mint felét az utóbbi időknek megfelelően a Mol és a Matáv részvényei adták, jónéhány nagy darabszámú, a piaci ártól jelentősen eltérő önkötéssel, és fix-ügylettel színesítve. A zárónap alacsony forgalma is tanúsítja, ezúttal elmaradt a külföldi intézményi alapok portfólióátrendezésből adódó „mini hossz", ami az 1997-es esztendő utolsó kereskedési napjain több mint 5 százalékot emelt a BUXindex értékén. A piac résztvevői azonban még mindig bizakodóak, a januári első hetekre várják a fent említett vásárlók megjelenését. A két ünnep közötti időszakDecember végi forgalom Értékpapír Forgalom Előző heti Heti Változás Változás mFt záróár záróár % 1997.évi záróhoz Matáv 9,00 1270 1231 -3,07 13,6 TVK 4,00 3 000 2 920 -2,67 -14,9 Mol 14,3 5 970 5 920 -0,84 19,6 Démász 1,93 18 300 18950 3,55 Richter 3,3 9100 9 176 0,84 -60,4 Borsodchem 1,6 5 690 5 555 -2,37 -24,5 PTP 6,58 10 800 10750 -0,46 38,9 Graboplast 0,37 1685 1645 ^ -2,37 -84,8 Rába 0,40 1675 1620 -3,28 -53,5 Pick 0,62 9 350 9150 -2,14 -43,9 Égis 1,40 4 815 4900 1,77 -61,7 Bux 6 340,59 6307,7 -0,52 -21,1 A tavalyi év utolsó hetének záróárai ban ismét felröppent a hír, mely tésre kerülhet a New York-i tőzsszerint akár fél éven belül beveze- dén a TVK részvénye. Elemzők (JNZOR ^^^ Értékpapír Rt. Szeged (A BNP-Dresdner Értékpapír Rt. partnere) „Befektetni pedig szükséges a CENZOR" szerint a társaságról szóló jó hírek előbb-utóbb ki kell, hogy mozdítsák a holtpontjáról a már hetek óta helybejáró vegyipari papírt. A táblázatunk utolsó oszlopában olvasható megdöbbentő adatok valószínűleg riasztólag hatnak a hosszú távon kevésbé likvid papírokba fektető spekulánsokra. A tőzsde idei éve bebizonyította, hogy kellően negatív hatások súlya alatt áresést minden részvényünk tud produkálni - nem is akármilyet! - de lábra állni már sokkal nehezebb. Azok a befektetők, akik év elején a négy leglikvidebb, és a BUX-kosárban legnagyobb súllyal résztvevő papírokból (OTP, Mol, Matáv, Richter) álló portfoliót állítottak össze - figyelembe véve az ezekre fizetett osztalékot - még a Richter látványos zuhanása, a BUX-index több mint 20 százalékos csökkenése ellenére is a diszkont kincstárjegyek hozamával viaskodó összeget tudhatnak magukénak, ami egy ilyen tőzsdei év után nem megvetendő. Persze a kis forgalmú részvények is okozhatnak meglepetést, példának itt van az A kategóriás Zwack, ami - bár a BUX-kosárból kikerülve kevésbé népszerű mint kategória társai másfélszeresét éri az 1997-es záróértékének, második helyen végezve az áremelkedési listán a B kategóriás Hungagent mögött, ami több mint dupláját éri a tavalyelőtti táróárának. A kárpótlási jegy 399 forintos árával messze elmarad a 900 forintos legutóbbi év végi eredményétől. A jövő pedig - alighanem kis kockázattal kijelenthetően - a külföldi intézményi befektetők kezében van, amerikai szakelemzők már régóta Magyarországot és Lengyelországot (ebben a sorrendben!) javasolják célterületnek, mi pedig drukkolhatunk, hogy mikor kezdik már el. A másik jelentős húzóerő a világ vezető New York-i tőzsdéje, és ennek iránymutató indexe a Dow Jones ipari index - ez tavaly két jelentős határt lépett át tartósan, előbb a 8000-est, majd a 9000-est - aminek külföldi elemzők jó idei évet, és százalékos növekedést jósolnak. Azt hiszem, ilyen eredménnyel a budapesti kereskedés résztvevői is elégedettek lennének. Sintády Béla