Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-14 / 292. szám

HÉTFŐ, 1998. DEC. 14. BELFÖLD 3 3 röviden Tóth Tamás tovább óhezik • Székesfehérvár (MTI) Nem tartja kielégítőnek Áder Jánosnak, az Országgyű­lés elnökének levelében leírta­kat, s székesfehérvári otthoná­ban folytatja hatodik napja tartó éhségsztrájkját a halál­büntetés visszaállításáról szó­ló népszavazás kiírását köve­telő Tóth Tamás. Mindaddig nem vesz magához táplálékot, amfg parlament elé nem kerül a halálbüntetés visszaállításá­nak ügye, vagy míg vissza nem kapja az ezt követelő, megsemmisítésre szánt 160 ezer aláírást. Tóth Tamásnak követői is vannak: éhségszt­rájkjához csatlakozott egy fe­hérgyarmati házaspár, egy bu­dapesti férfi, s egy négy gyer­mekes gárdonyi vállalkozó. Seat az Ativizignek • Budapest (MTI) Az árvizi munkálatokban helytállók tevékenységének támogatására gépkocsikat ajándékoztak a Porsche Hun­garia vállalatcsoport cégei az utómunkálatokban résztvevő szervezeteknek. Az akció ré­vén a Máltai Szeretetszolgálat munkáját egy Volkswagen gépkocsi segíti ezentúl, a Fel­ső-Tiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság egy Skodát, az Alsó­Tisza vidéki Vízügyi Igazga­tóság pedig egy Seatot kapott. Tókvtatók emléktáblája • Hévíz (MTI) Hévíz önkormányzata va­sárnap márványtáblán örökí­tette meg a világhírű gyógytó kutatása során életét vesztett öt búvár emlékét. Vértes Ár­pád polgármester rövid meg­emlékező beszéde után leplez­ték le a gyógyfürdő-kórház panteon-falán elhelyezett em­léktáblát, amelynél koszorúk­kal tisztelegtek a résztvevők. Bárdi Miklós és Lemer József 30 évvel ezelőtt, Páli Ferenc és Plózer István két évtizede. Bíró Tamás pedig 1985-ben lelte halálát a csaknem 40 mé­ter mélységben lévó, 18 méter széles és 42 Celsius fok víz­hőmérsékletű forrásbarlang kutatása során. Magyar kárusak napja • Budapest (MTI) A Magyar Kórusok és Ze­nekarok Szövetsége és a Ma­gyar Muzsikus Fórum zeneka­démiai koncertet rendez a ma­gyar kórusok napján decem­ber 16-án, szerdán Kodály Zoltán születésének 116. év­fordulóján Budapesten. A ma­gyarországi dalos ünnepel 1991 óta szervezi meg a szö­vetség a zeneszerző, zenetu­dós és -pedagógus születésé­nek évfordulója alkalmából. A hangverseny védnökei Hámo­ri József kulturális miniszter és Kodály Zoltánné Péczely Sarolta - áll a szervezet prog­ramismertetőjében. Elütötte a tehervonat • Pásztó (MTI) Tar és Mátraszöllős közt Pásztó felé tartott egy 16 éves bátonyterenyei fiú, fején sétá­lómagnóval. Feltehetóen a fülhallgatóból áradó hangos zene miatt nem hallotta a te­hervonat zaját, a mozdonyve­zető pedig a sötétben nyilván nem látta a sín mellett porosz­káló embert. A tehervonat el­ütötte a fiút, aki meghalt. • Emlékezés a volt miniszterelnök-pártelnökre MDF: tisztújítási menetrend Antall József halálának ötödik évfordulóján számos megemlékezést tartottak a fővárosban. A Kerepesi temetőben levő sírjánál özvegye (képünkön) és családja, a hajdani Antall-kormány miniszterei tisztelegtek főhajtással, virágaik elhelyezésével. Koszorút vitt a sírra Orbán Viktor miniszterelnök is. (MTI Telefotó) • Budapest (MTI) Antall József érdeme elvitathatatlan a rend­szerváltás és a demokra­tikus intézményrendszer kialakításának folyama­tában - hangoztatta be­szédében Lezsák Sándor, az MDF Országos Vá­lasztmányának szombati ülésén Budapesten, a Bem téri székházban. A volt miniszterelnök­pártelnök halálának ötödik évfordulója alkalmából tar­tott megemlékezésen a párt jelenlegi elnöke elmondta: az idő haladtával válik mind egyértelműbbé, hogy nem volt hiába való az MDF-nek és néhai elnökének rendszer­váltásért tett erőfeszítése. Be­szélt arról is, hogy Antall Jó­zsef politikája nem volt men­tes a kor feszültségeiből adó­dó ellentmondásoktól, s hogy a kudarcok, a sikerek az évek távlatából letisztulnak. Emlé­keztetett arra, amit Antall Jó­zsef többször elmondott: a rendszerváltás akkor fejező­dik be, ha az ország többsé­ge, a családosok és a tisztes­séges fiatalok élete is jobbra­fordul, mert a változás kény­szerű vesztesei ók voltak. A rendszerváltozás befeje­zésének itt van az ideje, most megmegállhat az elszegénye­dési folyamat, és az ország lakosságának többsége érez­heti életének jobbrafordulását - szögezte le Lezsák Sándor. A választmány szünetében megtartott sajtótájékoztatón Csapody Miklós, a párt alel­nöke bejelentette: a testület elfogadta a választási sza­bályzatot és az MDF szerve­zeteinek tisztújítási menet­rendjét. A helyi szervezeteknek ja­nuár 8-éig kell új tisztségvi­selőt választaniuk. Az új or­szágos választmány alakuló ülésére január 16-án kerül sor, és ez a testület január 24­én készíti eló a január 30-i tisztújító, 14. országos gyű­lést, amelyen új elnökséget és elnököt választanak a kül­döttek. Kérdésre válaszolva Csa­pody Miklós tolmácsolta Le­zsák Sándor kijelentését, mi­szerint az elnökjelölés idő­szakában „nyíltsisakos vitát szeretne, és azt, hogy min­denki vállalja véleményét, ál­láspontját". Herényi Károly, ország­gyűlési képviselő a sajtótájé­koztatón elmondta: a vá­lasztmány megerősítette a frakciót és a koalíciót abban, hogy támogatja a drogelle­nes törvényjavaslat, a szer­vezett bűnözés elleni jogsza­bály és az APEH számára adandó nyomozati jogkör mielóbbi parlamenti elfoga­dását. A testület az országos gyűlés felhatalmazása alap­ján megvitatta az eseti bizott­ság által készített „Folyto­nosság és változás" című vi­taanyagot, amely az MDF 2002-ig szóló politikai straté­giájának dokumentuma. Eszerint az MDF önállóságá­nak megőrzése mellett meg­bízható koalíciós partnerség­re törekszik. A dokumentum leszögezi: az MDF politikai hatékony­sága elsősorban szervezetei­nek és testületeinek biztonsá­gos működésén múlik, ennek érdekében az elégséges és a tartós anyagi biztonság meg­teremtésére van szükség. A vitaanyag szól arról is, hogy a párt vezető személyi­ségeitől azt várják, álljanak helyt a kommunikációs ver­senyben. ­Az MSZP „rossz jeleket" lát • Budapest (MTI) A szocialisták meglátá­sa szerint februárban már nemcsak a nyugdíja­sok, hanem a közalkal­mazottak, a köztisztvise­lők tömegei, a középré­tegek is észreveszik, mit várhatnak a kormánytól, hogy csak a gazdagok jártak jól a költségvetés­sel - jelentette ki az MSZP Országos Választ­mányának szombati ülé­se utáni sajtótájékozta­tón Földes György, a tes­tület elnöke. Nagy Sándor, a szocialista párt alelnöke a költségveté­sen túlmutató, rossz jelnek nevezte, hogy a kormány nem támogatott egyetlen el­lenzéki módosító javaslatot sem. Úgy látja: a kabinet nem kíván együttgondolkod­ni, együttműködni, vagy egyáltalán tartalmi ügyekben érintkezni az ellenzékkel. A politikus az érdek­egyeztetés szünetelése miatt is bírálta a kormányt, mint kifejtette, ennek az volt a célja, hogy az érintettek ­például a köztisztviselők ­bele se szólhassanak a bü­dzsé számainak alakulásába. Földes György beszámo­lója szerint a jövő évi köz­ponti költségvetés megvita­tása mellett a testület foglal­kozott a párt megújulásának kérdéseivel is, s ennek kere­tében a tagozatok és a plat­formok nagyobb szerepet kö­veteltek maguknak mind a választmány munkájában, mind a párt költségvetésé­ben. Az MSZP 1999-es bü­dzséjéről szólva az elnök el­mondta: a szocialisták sze­rény költségvetésben gon­dolkodnak és időben vissza kívánják fizetni a párt adós­ságait. Földes György konk­rét számokról azonban még nem tudott tájékoztatást ad­ni. Nagy Sándor úgy nyilat­kozott arról a kérdésről, hogy az MSZP bizonyos fel­tételek esetén mégis támo­gatná-e a NATO-csatlako­zással összefüggő alkot­mánymódosítást: a szocialis­ták mindig konkrétan az adott kétharmados törvény­ről alakítják ki álláspontju­kat, hozzáállásukat azonban természetesen a politikai klí­ma is befolyásolja, s amennyiben a kormányoldal lépéseket tesz a koalíció és az ellenzék viszonyának nor­malizálására, akkor ők is vé­giggondolják a konfliktus­pontokat. Azzal összefüggésben, hogy a szocialista párt egyes képviselői különbözőképpen nyilatkoztak a konfliktus fel­oldásáról, a politikus úgy vé­lekedett: az MSZP-ben soha­sem tiltották személyes véle­mények megfogalmazását, alapvető nézetkülönbségek pedig nincsenek a párton be­lül. Nagy Sándor éles han­gon utasította vissza Szájer Józsefnek, a Fidesz frakció­vezetőjének azt a kijelenté­sét, hogy a szocialisták a Munkáspárttal és a MIÉP-pel állnak egy platformon a NA­TO-csatlakozás kérdésében. Földes György leszögez­te: az MSZP számára elfo­gadhatatlan, hogy a külpoli­tika belpolitikai célokat szol­gáljon és álláspontjuk szerint nem szabad világhatalmak vezető politikusait bevonni a magyarországi belpolitikai konfliktusokba. • Budapest (MTI) Egy férfi és egy nő szom­baton kirabolta a budapesti, III. kerület Lajos utca 46. szám alatt található ékszer­boltot; onnan 15 ezer forint készpénzt, valamint 1,5 mil­lió forint értékű ékszer zsák­mányoltak, miután az eladó­nőt megkötözték. A tettesek délelőtt 11 óra 30 perc körül Ékszerrablás Budapesten tértek be a kis óbudai üzlet­be, ahol a családtagként csak két órára besegítő hölgytől fülbevalót kértek. A rablópá­rosbeli nó azonban - mint a károsult utóbb elmondta - a portéka megszemlélése he­lyett beugrott a pult mögé, lefogta az eladót, akit ezután szigetelő szalaggal megkö­töztek. A bűnözők az üzlet páncélszekrényéből kivettek 15 ezer forintot, majd egy táskányi ékszerrel gyalog menekültek el. A cselekvésképtelenné tett eladónak hamarosan si­került kiszabadítania magát, és egy szomszédos üzletből telefonon értesítette a rend­őrséget. múlt IUMLTJ11 Mosolyszünet Európában \jem tudom, tettetett naivitás-e vagy kötelesség­1Y szerűen végzett politikai propaganda az, ami a magyar kormányok külpolitikáját az európai uniós csatlakozás ügyében immár éveken keresztül végig­kíséri. Másképp lehetetlen volna, hogy regionális vagy közép-kelet-európai ügyeket olyan biztos érzék­kel menedzselni tudó külügyérek ekkora hittel ra­gaszkodjanak ahhoz, hogy 2002-ig komoly esélye van az unió bővítésének. Ebben a tekintetben az Or­bán-kormány ugyanazt a taktikát folytatja, amelyet elődje elkezdett: akit a médián keresztül elér, bele­sulykolja, hogy az ország élen jár a felkészülésben és 2002-ig minden reménye megvan a felvételre. 1996 és 1998 között Horn Gyula akárhány ország­ban vendégként megfordult, előre lehetett tudni, hogy biztosítani fogják róla, az illető fővárosban tá­mogatják a magyar EU-tagságot. Mindenki támoga­tott már bennünket, Finnországtól Marokkóig. Ugyanez vonatkozik Orbán Viktorra is. A magyar miniszterelnök nem térhet haza anélkül, hogy a 2002-es dátum valamilyen formában el ne hangoz­zék, sőt újabban egy nyugtalanító hangsúly is meg­meg jelenik, mely azt feszegeti, hogy az uniónak ugyanolyan szüksége lenne Magyarországra, mint Magyarországnak az unióra. Ami természetesen nem igaz és roppant megtévesztő is, mert a magyar közvéleménynek hovatovább az lesz a benyomása, hogy olyan helyre kérjük a felvételünket, ahová tárt karokkal várnak. A vezető európai hírcsatornákat nézve ez a kép egészen másképp fest. Nemcsak azért, mert az euró­pai uniós tagországok hagyományos évzáró csúcsta­lálkozójára a bővítés ügyében kisebb mosolyszünet keletkezett, hanem Európa maga is nagyon komoly gondokkal küzd és a német újraegyesítés költséges­sége megmutatta, mennyibe kerül valójában egy gondolkodásban lezüllesztett társadalom talpraállí­tásának megkísérlése. Ezt a cehet pedig senki nem akarja állni a most jelentkezőkkel szemben, a ta­pasztalt németek a legkevésbé. Nem lehet 2002-re felkészültnek nyilvánítani ma­gunkat, ha mindkét fél mást ért felkészültség alatt. Amikor hetekkel ezelőtt ez a tantusz itthon is leesett a nyilvánosság számára, a magyar miniszterelnök szinte kifakadt a tehetetlenségtől, mert jól látta meg, hogy Magyarországtól sokkal többet fognak elvárni felkészültség címén, mint az unió már csatlakozott tagállamaitól. Egyébként ez sem kellene újdonság legyen a Külügyminisztériumban. A csatlakozáshoz - miként a NA TO-tagság esetén láttuk - szerencsés politikai helyzet is kell, a mai Európa pedig évek óta társadalmi csődhalma­zokat finanszíroz saját országaiban, amelynek fel­számolásához előbb új alapokat kellene lerakniuk ­egymás között. Egy jóléti ország szociális ellátása sokba kerül: a francia munkanélküli hajléktalan például mintegy havi nettó 90 ezer forintnak megfe­lelő segélyt kap csak azért, mert francia állampol­gárként hajléktalan. Ugyanott a parasztok uniós kvóták fölött eladhatatlan termését az állam kártért­ti; ha csökken a támogatás, kitör a ramazuri és máris traktorok torlaszolják el az autópályákat. Egy-két ország kivételével az európai (finanszíro­zott) munkanélküliség ijesztő, s ehhez jön a tanulat­lan afrikai és ázsiai bevándorlók hada, akik egyéb társadalmi feszültségeket is gerjesztenek. Nem cso­da, hogy a bővítésre jelentkezőknek még a kiváloga­tás előtt jelezték, hogy amíg az átlagkereset nem éri el az európai jövedelmek legalább 70-80 százalékát, addig a magyar-lengyel-cseh-stb. munkavállalókra nem fogják alkalmazni a szabad munkaerőáramlás elvét. Sőt, a kiválasztott országoknak előreláthatóan kevesebb jut majd azokból a sóvárogva emlegetett pénzügyi és infrastrukturális alapokból, amelyekbe a gazdagok tesznek, a szegényebbeknek pedig ki­vesznek. A kényszerhelyzetben a magyar kormányzat csak a rossz és a rosszabb megoldás közül választhat, hi­szen az udvariassági formulák és a befektetési ked­vezmények elérésének kivételével a mienkhez ha­sonló kis országok - stabil állapotban - nem sokat nyomnak a latban. Követelőzni súlytalan, felfordu­lást csinálni pedig felelőtlen lépés lenne. Ráadásul valamennyi új jelentkező fogyasztója lesz a közös pénzeknek, míg a két gazdag kinnmaradót, Svájcot és Norvégiát egyelőre semmi nem vonzza a közösbe, vagyis a terhek a brit-francia-német váltakon ma­radnak. A britek különállnak, a franciák délre for­dulnak, a németekről pedig tudjuk, hogy jól ismerik a szocialista éra megfizetendő árát. rr urópa tehát a saját bajaival van elfoglalva és MJJ még lesz is hosszú ideig, bármilyen szépen mu­tasson is a felvételt kérő kötelező magyar kormány­zati mosoly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom