Délmagyarország, 1998. december (88. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-05 / 285. szám

• Ötvenezer a nyomravezetőnek... Vasrudakkal verték a sofőrt Jegyet kért, és verést kapott az a buszsofőr, aki november 13-án tel­jesített szolgálatot Szege­den, a 7l-es járaton. A vasrudakkal támadó tet­teseket a mai napig nem sikerült elfogni, s ez azért is nyugtalanítja a Tisza Volán Rt. dolgozóit, mert az utóbbi időben el­szaporodtak a pilótákat, ellenőröket ért atrocitá­sok. Mit lehet ilyenkor tenni a sofőrök védelmé­ben? - kérdeztük Csa­mangó Imrét, a Volán Munkavédelmi Bizottsá­gának és a Tisza Volán Munkavállalói Szakszer­vezetének elnökét. » Megverték a buszsofőrt. Ha néhány évvel ezelőtt el­hangzott ez a mondat, a tár­saságban ülők rémülten néz­tek ki a fejükből. Arról fag­gatván egymást, vajon mi­lyen világ jön ránk, ha már az sincs biztonságba, aki órá­kon keresztül, százakat utaz­tatva gyürkőzik a nagy forga­lommal. Azt ugyan, szeren­csére, nem állíthatjuk, hogy mára mindennapossá váltak a buszos verekedések, de egy­két megdöbbentő eset kap­csán mégis ideje elgondol­kodni azon, minek köszön­hető, hogy az erőszak a kocs­mákból, szűk sikátorokból beköltözött autóbuszainkra. Pár nappal ezelőtt arról szá­molhattunk be, hogy egy sö­rösüvegekkel teli szatyorral hadakozó, bliccelő hölgy a jegyellenőr kezét harapdálta, nyakát karmolta. De a buszos támadásokat fölkutatva arról is értesültünk, hogy pár nap­pal korábban vasrudakkal tá­madtak rá a Tisza Volán Rt. egyik sofőrére. - November 13-án, a dél­utáni órákban a 7l-es járaton arra kérte kollegánk az egyik női utast, hogy mutassa föl menetjegyét. Az asszony erre nem volt hajlandó, majd a jegyvásárlást is megtagadta. Ekkor kollegánk a szabá­lyoknak megfelelően eljárva arra kérte a bliccelőt, szálljon le a buszról. Ez meg is tör­tént, ám nem sokkal később ezt a járatot már kér férfi vár­ta a Mars téri végállomáson. De még véletlenül sem me­netjegyet hoztak magukkal, hanem vasrudakat kaptak elő kabátjuk alól. Ütötték kollé­gánkat, ahol csak érték, s nemcsak fején okoztak sérü­lést, hanem eltörték az ujját is. Ma sem tudjuk, hogy a bliccelő asszony családja, ne­tán barátai álltak bosszút, ugyanis mire kiért a rendőr­ség, a tettesek elszaladtak ­idézte föl a támadást Csa­mangó Imre, a Tisza Volán Rt. Munkavédelmi Bizottsá­gának elnöke, aki egyben szakszervezeti vezetőként is dolgozik a társaságnál. A vasrudas támadók sze­mélye ma is ismeretlen - tud­tuk meg Csamangó úrtól -, ezért dr. Szeri István, a Tisza Volán Rt. vezérigazgatója úgy döntött, hogy 50 ezer fo­rintos pénzjutalmat ajánl föl annak, aki értékelhető infor­mációkkal segíti a nyomo­zást. - Mai rohanó, ideges vilá­gunkban előfordulhatnak szóváltások a buszon is, de az mégis csak elképesztő, hogy egyesek a vitát vasdo­rongokkal akarják lezárni. Hiszen akinek bármilyen gondja-baja van dolgozóink­kal, nyugodtan fordulhat pa­naszával a Tisza Volán Rt. vezetéséhez. - mondta Csa­mangó Imre. Aki szerint az atrocitások oka egyértelműen abban keresendő, hogy ma Szegeden sokan sportot űz­nek a bliccelésből. Amikor pedig lebuknak, nem bírják elviselni a felelősségre vo­nást. - Valaha tudtuk azt, hogy városunkban melyik útvon­alak a veszélyesebbek, ahol kell lumpen alakok támadá­sától tartani. Ám ma már a legváratlanabb helyen és idő­ben inzultálják sofőreinket, ellenőreinket. Havonta 2-3 alkalommal biztos sor kerül komolyabb nézeteltérésre, de a kisebb szóváltásokat már meg sem említik munkatár­saink. Minden esetre kíván­csi lennék arra, hogy aki le­köpi a sofőrt - mert ilyen is előfordult már nemegyszer ­gondol-e arra, hogy annak a megalázott, felidegesített jár­művezetőnek utána még órá­kig kell szolgálatot teljesíte­ni, s szegediek ezreit szállítja ebben a rohanó forgalom­ban? - kérdezte Csamangó Imre. S hogy milyen védelemre számíthatnak a város útjain buszukkal köröző pilóták, akiket a törvény egyébként közfeladatot ellátó személy­ként óvna? - Jó kérdés - tárta szét karjai Csamangó úr. - Mi számítunk az utasok segítsé­gére, de vajon ki garantálhat biztonságot egy olyan világ­ban, ahol már a rendőrt is ve­rik...? Bátyi Zoltán • Magyarországi „álrománok"? Pénzválasztás • Bukarest (MTI) Ioan Budai, a magyaror­szági román önkormányzat elnöke szerint „személyes ér­dekek - egyszerűen a pénz ­miatt" alakultak több buda­pesti kerületben olyan román önkormányzatok, amelyek „valójában nem románok". Budai a Ziua című román lap heti magyar nyelvű kiadvá­nyában megjelent interjújá­ban fejtette ki a véleményét. Budai emlékeztetett arra, hogy az októberi önkormány­zati választások során a Ro­mániával határos megyékben - Hajdú-Biharban, Békésben és Csongrádban - újjáalakul­tak a helyi román önkor­mányzatok. „Rendkívül za­var bennünket, hogy sok bu­dapesti kerületben is alakul­tak román önkormányzatok, amelyek valójában nem ro­mánok. Szerintünk legalább 67 olyan tag lesz az országos román önkormányzatban, aki ama • Ámbár apuka: Kállai Ferenc „Csak behúzhatjuk a nyakunkat" Kállai Ferenc: „Az üzenetfilmek után ma a kedélyfilmek kora jött el." (Fotó: Miskolczi Róbert) Ámbár tanár úr (Kol­tai Rábert) édesapját alakítva lett a film epi­zodistája Kállai Ferenc. A művész, aki színpa­don Rómeót, a filmvász­non Pelikán elvtársat formálta meg, ifjú kollé­gái okulására csinált most is - csakúgy, mint a film alkotógárdájá­nak elözö produkciójá­ban - a kis szerepből nagy alakítást. Kállai Ferencet néhány perccel az Ámbár tanár úr ősbemutatója előtt kérdez­tük a filmről. • Ön szerint is akkor sikeres egy mai magyar film, ha abban a magyar színház- és filmművészet legnagyobb alakjai közül a lehető legtöbben tűn­nek fel, még ha csak egy villanásnyi időre is? - A dolognak gazdasági háttere van, és erről én csak annyit tudok, hogy manap­ság igen nehéz pénzt szerez­ni a filmekre. Ezért azután egyre nagyobb szerep jut az úgynevezett „húzószíné­szeknek." Én úgy érzem, a rám bízott „húzást" teljes lelkiismerettel csináltam vé­gig. Elmúlt már az életem azon időszaka, amikor még rám építették a filmeket, mostanság örülök, ha mel­lékszereplőként vehetek részt a munkában. Igaz, kér­dőjelekkel, hiszen így nem rajtam múlik, hogy milyen lesz a film, de így a felelő­ség sem teljesen az enyém. A Tanúra persze másképpen vállalkoztam annak idején, de ezen a pályán fél évszá­zad elég ahhoz, hogy az em­ber megelégedjen kevesebb felelősséggel járó munkával • Rómeó szerepében egykor már színpadra lé­pett, a filmben is Rómeó, ám ha idősebb is, még­sem tagadhatja meg ön­magát. - Inkább csak drukkolok a „fiamnak", s próbálom őt a rettenetes katarzisoktól megóvni. Én sem láttam még a filmet, nem tudom, hogyan sikerült megolda­nom a föladatot. De teszek­veszek, és majd kiderül, mi­lyen eredménnyel. • A háború előtti ma­gyar filmművészet leg­nagyobb részben a szó­rakoztatást célzó alkotá­sai után néhány évtize­dig az üzenetfilmek kora következett. Mi jön most? - Ma már nincs szüksége az embereknek ideológiára. Nincsenek üzenetfilmek, in­kább a kedélyfilmek aratnak közönségsikert. Ráfér a kö­zönségre a mosolygás. A nagy lelki drámák és a poli­tikai rafinéria már nem ak­tuális. Egy film üzenete ma már legföljebb csak annyi lehetne, hogy: segítség! Ez a film viszont csak arra ké­szült, hogy szórakoztasson. Ha viszont valami mélyeb­bet lehet kihámozni belőle, azt sem érdemes keresni. • Premier előtt va­gyunk, de mintha hiá­nyozna a feszültség a hangulatból. - Ha színházi bemutató előtt állnánk, most nem be­szélgetnék veled, egészen egyszerűen azért, mert esz­méletlen volnék. A színház­ban a helyszínen lehet te­temre hívni a minőséget. A film viszont készen van, csak annyit tehetünk, hogy behúzzuk a nyakunkat. Kéri Barnabás nem román" - mondta. A magyarországi román önkor­mányzat elnöke szerint az „álromán" önkormányzatok megjelenése mögött egysze­rűen az áll, hogy „a főváros­ban és a nagyobb városokban jelentősebb pénzösszeget kapnak ezek az önkormány­zatok, de ebben az esetben az említett három megye sem­mit nem kaphat az Ország­gyűlés által felajánlott pénz­ből". A lap kérdésére Budai el­mondta, hogy a magyarorszá­gi román önkormányzat becslése szerint jelenleg 25 ezer román nemzetiségű él Magyarországon. „Egyetlen népszámlálás alkalmával sem sikerült a valós számot meg­állapítani, nemcsak a mi ese­tünkben, de a többi kisebbség esetében sem. A legutóbbi, 1990-es népszámlálás szerint 10 ezer 700 román él Ma­gyarországon" - tette hozzá. » Mit tehet akkor a műe­lv1 lemző, ha a filmmel kapcsolatban a legnagyobb és legmaradandóbb benyo­mást a film levetítése utáni, nyhdent beterítő orkánsze­rű vastaps tette rá? Mert bárhogy is ragozzuk, ez egy szép kerek ellentmondás. A szegedi közönség pél­daszerű helytállása végén eddig moziban még soha nem hallott ovációval jutal­mazta az Ámbár tanár úr szereplőit és készítőit. És akkor most megint én vigyem el a balhét eb­ben súrlódásos viszonyban, amely szikráit a közönség nagyszerűsége és a film fel nem sorolható értékei kö­zött pattogtatta, hányta szét. De, ugyebár egy filmről soha nem közönségkritikát szoktak írni, mert arassa a film a legnagyobb sikert, azért vannak egyszerű szakmai szempontok, ame­filmjegyzet NuHkópia lyek viszonylag tárgyilago­san bemérhetővé tesznek egy alkotást. Mélység, ma­gasság, dinamika, a szerep­lők ábrázoltsági foka, hite­lesség, dramatika és sorol­hatnánk még a sort. De nem tesszük, mert tárgyila­gos szempontjainkra csak igen lehangoló válaszokat adhatnánk, mi több, szem­pontjaink olykor válaszo­latlanul maradnának. Akkor meg miért is van ez a kettősség, hogy a né­zők számára sikerrel szere­pelt, ugyanakkor a filmké­szítés legfontosabb szem­pontjaira határozott nem­mel válaszolt? Talán a szempontok nem jók, tárgyilagosak ugyan, de itt nem számon­kérhetőek, ahogyan a ro­mantikus elhajlású füzet­sorozatoknál sem kérhet­jük számon azt, amit egy megkomponált írásos mű­nél szokás. Akkor viszont ez egy másfajta film, más elképzeléseknek engedel­meskedik: méghozzá a pia­ci filmkészítés szabályai­nak, amelynek alapjait volt hivatott Wajna úr lerakni nálunk (megdöbbentően hasonló szereplőfelhozatal­lal). Ez a film eszerint a re­cept szerint készült, s a re­cept híven igazodott a vá­sárlói-nézői kívánsághoz, amely kívánság, mint tud­juk, boldogabban hajlik a szappanoperák világához, a könnyedséghez, és tulaj­donképpen az „alkotás" gyorsbüfészerű elfogyasz­tásához, mintsem hogy időt szánjon a táplálék „gaszt­ronomikus", ízélvező elfo­gyasztására. Nem kétlem, erre olykor szükség lehet, de ne keverjünk a szezont egy fazonnal, mindent a maga helyén és idejében, hogy legalább káoszérze­tünk ne hatalmosodjon to­vább az amúgy nulla egész egytized lábon álló kulturá­lis életünkben. A vetítés végén megtud­hattuk a rendezőtől, hogy nullkópiát láttunk, s ha majd újra megnézzük, az majd más lesz. Remé­lem, nem nagyon. Hogy legalább a nullkópiás kö­zönségsiker megmaradjon. Podmanlczky Szilárd • Drogsokk­programok Vetélkedők, diszkók, nosztalgiaest November közepén indult, és december 11 ­éig tart a Kincs Alapít­vány által szervezett Drogsokk című prog­ram, amelynek zárása­ként vetélkedőkön, disz­kókon és nosztalgia es­ten vehetnek részt a fia­talok és idősebbek. A kábítószerekről, a drog­függőségről, illetve annak következményeiről szóló megelőző program célja, hogy tájékoztassa a fiatalo­kat a drogozás veszélyeiről, valamint hogy tudatosítsa a szülőkben, hogyan kell he­lyesen kezelni a drogfo­gyasztáshoz kapcsolódó problémákat. Tompa Ágnes, a Kincs Alapítvány marke­ting szaktanácsadója lapunk­nak elmondta, hogy a narko­tikumok fogyasztása maga­tartási és tanulási zavarokat idézhet elő. Az alapítvány célja: a magatartási zavarok­kal küszködő gyermekek szűrése, terápiája, valamint a megelőzés. A Drogsokk el­nevezésű prevenciós prog­ramsorozatot ennek szelle­mében indították útjára. A megelőzésen túl, céljuk, hogy pontos tájékoztatást adjanak a különböző drogok veszélyeiről, a drogfüggés kialakulásáról, a rehabilitá­cióról, valamint a közép- il­letve felsőiskolásokon kívül a szülőket és a pedagóguso­kat is hiteles információkkal lássák el. Mivel a drogfo­gyasztás ma már súlyos tár­sadalmi probléma, az alapít­vány minél több embert sze­retne bevonni a programba. Ennek érdekében szoros kapcsolatot alakítottak ki a helyi sajtóval, a középfokú tanintézményekkel és a Dro­gambulanciával. A program­sorozat keretén belül decem­ber 6-án, vasárnap délután 3 órától jégshow-t rendeznek a városi műjégpályán, ahol el­őször középiskolai tanárok és diákok mérik össze tudá­sukat egy játékos vetélke­dőn. A körülbelül másfél órás versengést követően be­futnak a jégre a Mikulás fu­tók, amely után jégdiszkó veszi kezdetét. A rendez­vényre ötven forint a belépő. December 10-én, csütörtö­kön este fél 8-tól a szülők­nek rendeznek jótékonysági nosztalgia estet a Hungária Szállóban, amelyen szfnpad­ra lép Zalatnay Sarolta és Koós János. Jegyek elővé­telben a Déli Apró szerkesz­tőségében, illetve a Filhar­móniánál, vagy a helyszínen válthatók. December 11-én, pénteken a Sing-Singben ér véget a Drogsokk program. A fiatalok által kedvelt szó­rakoztató centrumban dél­után 5 órától középiskolás csapatok vetélkednek egy­mással. A téma: a kábító­szer. A Drogsokk show este 7-től diszkóval folytatódik, amelynek sztárvendége a Shygys együttes. Tompa Ág­nes elmondta: a rendezvé­nyekből befolyt összeget az alapítvány céljainak megva­lósítására fordítják. Aki másképpen szeretne segíteni, közöljük a Kincs Alapítvány számlaszámát: 11735005­20476494. Sx. C. Sx. Alapítvány • DM-információ A Magzati Genetikai Be­tegségek Megelőzéséért és Gyógyításáért elnevezésű szegedi alapítvány nyilvános kuratóriumi ülését szer­dán délután 3 órakor tartja a Royal Szállóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom